Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-17 / 76. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló **: j XXXIII. évfolyam, 76. szám 1976. március 17., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja I smeretesek a népgazdaság középtávú és éves tervének feladatai, tehát. . . Tehát, nehogy úgy folytassuk, engedve a szokványos gondolatmenetnek, hogy mindenki tudja a dolgát. Ez ugyanis, sajnos, nem lenne igaz. A fő irányok, az átfogó teendők pontos megjelölése korántsem ad útbaigazítást arra, mi és hogyan történik majd a gyár, a vállalat kerítésén belül. Meglehet, az olvasó már sejti nagyon köznapi igazságot hordozó mondandónkat. Azt, hogy rész és egész összekovácsolása most a legfontosabb. Ezekben a hetekben-hóna- pokban végső formájukat kapják meg a vállalati középtávú programok, s az idei teendőknek egyhatodát már végre is kellett hajtani, hiszen két hónap 1976-ból mögöttünk áll. Mégsem írhatjuk le nyugodt lelkiismerettel — mivel a tapasztalatok mást mutatnak -, hogy a termelőhelyeken tiszta a látóhatár, a kisebb és nagyobb közösségek részt vettek a jövő terveinek kialakításában, s így ismerik is azokat. Tudják, hogy a népgazdaság ... de nem tudják, hogy az ő gyáruk, gyáregységük, üzemük, műhelyük... tudják, hogy a külkereskedelem mérlege, de nem tudják, hogy a náluk készült termékek... — a legtöbb helyen ma ez jellemzi a légkört. Azaz a bizonytalanság, a találgatás. Amit nem oszlathat el, nem szüntethet meg az országos teendők puszta igenlése, ismételgetése. Világosságot az gyújt a fejekben, tettekre az ösztönöz, ha a munkahely a maga saját jövőjének útján alaposan megtervezte, s képes azt úgy a . közösség elé tárni, hogy abból mindenki megértse: a kollektíván belül elfoglalt szerepköre mekkora feladatot ró rá, s milyen holnapot, kenyeret ád. A nagy, országos perspektívák fénye erős, sugarai élessé teszik a legfontosabb vonalakat, ám nehogy azt higgyük, mindent megvilágítanak. Ki tagadná, hogy a népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény fejezeteinek és paragrafusainak, — szövegük bármennyire tárgyszerű is -, sokfajta mondandója van mindenkinek. Beruházásokról és termelésnövekedésről, a szelektivitás fontosságáról és a reál- jövedelmek emelkedéséről, az egészségügyi ellátás javításáról, s a lakásépítésről. Csakhogy az ember - természeténél fogva - a nagy dolgok hallatán legtöbbször, fogódzkodóként, kisebbeket keres. Olyanokat, amelyekben — mintha tükörbe pillantana — fölfedezheti a reá vonatkozót, a neki szántat, a csak általa megtehetőt. Lehet, mindenütt akad néhány ember, akikre ókkal, joggal rámondhatják: nem érdekli őket semmi sem. Ám a túlnyomó többség valóban zárt füllel, csukott szemmel fogadná a saját jövőjét felvázoló ismereteket? Rosszul ismerik a dolgát, munkáját tevő embert — még azt is, aki ebben puszta kenyérkeresetet, kötelességet lát -, ott és azok, akik utasításokra, parancsokra hagyatkozva vezetnek. Valóban érdektelen bármely közösségnek, hogy új termék gyártására rendezkednek be, s ehhez új gépek, szerszámok, munkafogások, azaz új ismeretek kellenek, tehát tanfolyamra járnak majd? Valóban mellékesnek éreznék akár egy brigád, akár egy egész gyáregység dolgozói, hogy az eddig tessék-lássék módra összehozott exportszállítmányokat mind nehezebb eladni, azaz váltani, újjal előrukkolni elkerülhetetlen? A cselekvéstől visszariadok menedéke a hitetlenkedés. Akik sajnálják a fáradságot arra, hogy meghallgassák mások véleményét, akik a dolgozó emberben egy ,,fő” munkaerőt, s nem többet látnak, azok buzgón bizonygatják: az országos célok ismertek, a többit majd megtudják a beosztottak akkor, amikor itt lesz az ideje. S mikor lesz itt? Akkor, amikor a vevő, a kooperációs partner szerződésbontással fenyeget, amikor túlórázni kell, s túladni a termékeken csak bűvészmutatványokkal sikerül. Perspektívát fölrajzolni annyi, mint végiggondolni lehetőségeinket és kötelezettségeinket, összevetni céljainkat és eszközeinket. Amit országosan megtettek az erre hivatott testületek a népgazdaság öt esztendei, s egy évre terjedő programjának kiformálásával, azt megteszik a munkahelyek is. Csakhogy az országos tervek a legszélesebb nyilvánosságot kapták, nincs szükség semmiféle találgatásra; így van ez vállalati körben is? Ideje leszámolni azzal a sok kárt okozó tévhittel, hogy embert és munkát, munkavállalót és munkahelyet csupán a pénz, a bér, a jövedelem köt össze. Szociológiai és üzempszichológiai vizsgálatok sora tanúsítja — azt, amit józan ésszel sem nehéz fölismerni —, a kötődés ezernyi más szálának jelentőségét. E szálak legfontosabbja az, mely a tudati tényezők elemeit fonja át. ' zek a tudati tényezők nem automatikusan jönnek létre, hanem kialakíthatók, fejleszthetők! Akkor, ha ténylegesen, s nem formálisan érvényesül a munkahelyi demokrácia, ha az emberek egyszerre értik és érzik, hogy közreműködésük, szavakkal és tettekkel, fontos igénye a közösségnek, E felfogást, e magatartást nem elvárni, hanem elősegíteni kell. Rész és egész összekovácsolásával, országos és helyi feladatok értő módon történő, folyamatos ösz- szekapcsolásával. Azzal, ami egyszerre politikai és gazdasá gi teendő, ami alapja — mert feltétele - a tudatos, tehát si keres termelési, termelői tévé kenységnék. Mészáros Ottó flz élelmiszer-termelés és a szabályzók A pénzügyminiszter-helyettes előadása propagandahónap alkalmából Jóllehet, a közlönyökben, a szaklapokban és folyóiratokban sok publikáció jelent már meg a közgazdasági szabályozó- rendszer módosításairól, még ma is visszatérő téma, újra és újra .— ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk - meg kell rágni és emészteni. Különösen így van ez az élelmiszergazdaság szabályozóival, amelyekben meglehetősen sok a változás. Ez - az élelmiszertermelés pénzügyi szabályozóinak változása az ötödik ötéves terv indulásakor — volt a témája dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes előadásának is, amely a műszaki és közgazda- sági propaganda hónap eseményeként tegnap hangzott el a pécsi Technika Házában. A rendező, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete erre az alkalomra meghívta a szomszéd megyék mező- gazdasági szakembereit is. Mivel egy hónappal ezelőtt a baranyai mezőgazdasági vezetők egyhetes tanfolyamán ugyanez volt a téma, s az előadó is ugyanaz, a pénzügyminiszter-helyettes előadásából csak néhány, akkor nem tárgyalt részletet ragadunk ki. Villányi Miklós többek között megjegyezte: a gazdaság reálegyensúlyának javítása legcélszerűbben a termelési struktúra megváltoztatásának kierőszakolásával valósíthotó meg. Ebben a tekintetben rendkívül lassú az elmozdulás, az élelmiszergazdaságban nem érvényesültek kényszerítő hatások. Most az új — a felemelt termelői és felvásárlási — árakban jobban tükröződik ez a követelmény. Ugyancsak az egyensúly megteremtésének irányába hatnak a fejlesztési támogatások is. Az előadó hosszasan foglalkozott az adórendszer fejlesztésével. Megemlítette, megvizsgálták annak a lehetőségét, hogy miként a gazdaság más ágaiban, a termelőszövetkezetekben is a nyereséget állítják előtérbe és ennek megfelelő adózási rendszert vezetnek be. Több érv szól mellette, végül - életszinvonal- politikai okokból - mégis elvetették. De nem került le végleg a napirendről, továbbra is vizsgálják a nyereségérdekeltségre való áttérés lehetőségét. Az adózási rendszer legfőbb módosulása, hogy ezentúl nem a bértömeg, hanem az egy lőre jutó jövedelem alakulása lesz mérvadó adózási szempontból a gazdaságokban. Villányi Miklós külön felhívta a figyelmet a létszám számításának új módszerére. A bázislétszám helyes kiszámítása fontos, hiszen ez mutatja meg, mekkora jövedelmekkel gazdálkodhatnak a szövetkezetek adómentesen. Érdemes tehát konzultálni a bevételi hivatalokkal, nehogy elszámolják magukat a gazdaságok, később magas adóterheket véve a nyakukba. Újdonsáq az utólagos finanszírozásra való áttérés. Azaz: o gazdaságok tárgyévi jövedelmet tárgyévi fejlesztésre nem használhatnak fel. A mezőgazdaság támogatási rendszerével kapcsolatban elmondotta, a támogatások mértéke 10 százalékkal csökkent, de ez nem jelenti azt, hogy a beruházási keret, az állami hozzájárulások összege kisebb lesz. A különbséget ugyanis lebontják megyékre és azt a területi szervek odaadják fejlesztésekre a gazdaságoknak. A tegnapi előadáson konzultációs kérdések is elhangzottak. Mi van akkor, ha a gazdaság még a korábbi rendszer alapján támogatást vett igénybe, de nem teljesítette a feltételeket, vissza kell-e fizetnie az államnak? A válasz: jóllehet, új támogatási rendszer lépett életbe, a korábban adott támogatásokra természetesen az akkor szabott feltételek az érvényesek. A Kaposvári Húskombinát pécsi gyáregységének tojásüzeme 60 millió tojást dolgoz fel egy évben. Az átvilágított, gramm szerint osztályozott tojásokból harmincötmilliót Magyarországon értékesítenek. A fennmaradó 25 milliót a Szovjetunióba, Olaszországba, Ausztriába, Svájcba és Kuvaitba szállítják. A képen: a Rét utcai osztályozó terem. Bővül a választék az import személygépkocsikból A Merkur sajtótájékoztatója A szemelygépkocsiellótósról, az autótulajdonosokat és a megrendelőket érdeklő változásokról tájékoztatta a sajtó képviselőit kedden Csűri István, a Merkur vezérigazgatója a vállalat központjában. Beszámolt arról, hogy a IV. ötéves tervtörvényben előírt 300 ezer—340 ezer személygépkocsi helyett a tervidőszakban a szocialista országokból csaknem 360 ezret szereztek be és értékesítettek, ezzel elérték alapvető üzletpolitikai céljukat, a személygépkocsiellátás maximális javítását. A tervidőszakon belül a legtöbb gépkocsit, 90 ezret, tavaly adták el, 82 ezret magánvásárlók, 8000-et kö- zületek vettek meg. Az értékesítés növelésével együtt megteremtették az új és a használt személyautók kereskedelmi hálózatának alapját, a debreceni és a győri új autóteleppel, öt vidéki használtautó-kirendeltség megnyitásával megkezdték a hálózat decentralizálását is. A vezérigazgató bejelentette, Gépjavítás Nagyrészt egy helyre tömörítették már a Pannónia Sörgyór karbantartó műhelyeit. Hatvan karbantartó szakember, valamint a 16 erőmű-karbantartó gondoskodik a berendezések javító sóról. A képen: a forgácsoló műhelyben felújitjók a szekszárdi kirendeltség gépalkatrészeit. Erb János felvétele hogy a múlt évre tervezett autóújdonság, a Polski-Fiat 126 p kiskocsi szállítása a vállalaton kívül álló okok miatt csak nemrégen kezdődött, ezért csak most, várhatóan április elején, kezdik meg kiadását. Ezt a típust, amelyből az idén 2550-et várnak, szakaszosan, egyelőre csak a Trabant előjegyzéssel rendelkezőknek ajánlják fel. Januártól ugyancsak típusmódosi- tást fogadnak el a már korábban előjegyzett Zsigulikról, a VÁZ 21011-es típusra, a Lada— 1300-asra, amelyre eddig csaknem háromezren „álltak át". Eldőlt egyébként a népszerű szovjet kocsikkal kapcsolatos névvita. Az Avtoexporttal egyetértésben a Zsigulikat ezentúl „Lada" márkanéven hozzák forgalomba. Közölte a vezérigazqató, hogy a korszerűsített, 2140 típusú Moszkvics személyautó első, úgynevezett tesztpéldányai rövidesen megérkeznek. Behozataláról a műszaki próbák tapasztalatai és utána az ártárgyalások alapján döntenek, az újfajta Moszkvics azonban legjobb esetben is csak jövőre kerülhet forgalomba. A Merkur egyébként a jelenlegi szerződések alapján az idén 79 000 személygépkocsi importjával számol, köztük 30 000 Lada, 28 500 Trabant és Wartburg, 10 000 Skoda, s több mint 5000 Polski-Fiat kerülhet piacra. Ez évi szállításra jelenleg csak Skodákra és Polski- Fiat 1500-asra, jövő évre a Ladákra vesznek föl megrendelést, a többi típusok, a tolótetős Wartburg és a Dacia 1978- ra, a Trabant és a Wartburg Limousine 1980-ra, a Wartburg de Luxe és Tourist 1981-re jegyeztethetek elő. Befejezésül szóba került a használt személygépkocsi-kereskedelem helyzete. A Merkur tavaly 18 000 használt autót értékesített, forgalma öt esztendő alatt több mint megkétszereződött. A vállalat használt autóágazata arra törekszik, hogy árai reálisan tükrözzék a felkínált autók valódi értékét. Rész és egész
