Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-14 / 73. szám

6

Dunántúlt napló

1976. március 16.. vasárnap

Tamási Áron ősbemutató Pécsett

Tamási Áron sokáig elveszettnek tartott színműve, amit jó fél évszázad után találtak meg a húszas évek derekán íródott. Sorsa ismert, a Tisza- táj közölte 1973-ban, színpadra állítására elsőül a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozott.

Az író visszaemlékezéseiben csupán kísérletnek, első drámai szárnypróbálásnak tekintette az Ösvigasztalást. Irodalomtörténészeink fölfedezés értékűnek tartják. Olyan darabnak, amelyik a mai modern drámához áll a legközelebb. „Modernizált misztériumjáték, amelyben a húszas évek Tamási Áronja visszhangzik: po- gánykodó lázadása az új hit ellen, formabontó, a stilroman- tikától az expresszionizmusig terjedő, a népiesség erőteljes színétől uralt, s a népi realizmus hangjait sem nélkülöző stílusa úgy nyugtalankodik, mint hőseiben a megzabolá- zatlan ,,jó vér”. Ez a forrongó, forró indulat szövi az Ősvigasztalás cselekményének szálait, űzi-kergeti a maga illúzióit, alakítja hőseit „szépsza- vú” mesebeli, csodaszarvast kergető, inkább jelképpé, mint valóságos földön járó emberekké” — írja róla a romániai Igaz Szó 1971-ben.

Kik ezek az emberek? Havasi pásztorok, székely parasztok. Tamási novellahőseinek, Ábel-regényeinek tőszomszédságában. Életükben meghatározó tényezők az ősi pogány mondavilág történetei — származásukról, jövetelükről, sorsközösségükről — csakúgy, mint uraik, a „nadrágosok" iránti gyanakvásuk, szembenállásuk. A mű alapkonfliktusa azonban távolról sem ilyen társadalmi töltésű. „Jelenésekben” megírt népballadai ihletésű cselekményének középpontjában az emberi lét kérdései állanak. Úgy, ahogyan ez népi képzeletvilágukból, tiszta hegyi forrásként előtör, hogy azután viharok és mennydörgések közt felduzzadva elemi erővel bűnöst, ártatlant egyaránt magával sodorjon. .. Ez osztályrésze a Csor- ja-fivéreknek éppúgy, mint a szökött csendőr Gálfi Bencének, vagy a hamvas ártatlanságé Kispál Julónak.

öreg Csórja Ambrust végakarataként ősi szertartással elhamvasztja öccse, Ádám. Tette ütközik a törvénnyel és bár a gyilkosság vádja alól megszabadul, tíz hónapra elítélik. A tárgyalás közé iktatott „jelenés” visszapörgeti a haldokló Csorna Ambrus hagyatkozását, mellyel „a tűzön által lépik majd az örökkévalóságba”, s nem a föld enyészetében. Misztikus szelleme halála után is mindvégig jelen marad a színen csakúgy, mint hamvaival a cserépurna jelképe Ádám kezében. A második részt a „kiveszés félelme”, az „árvák vagyunk a világban" gondolata uralja egy újabb konfliktus jegyében, míg az előző elhalványul. Gálfi Bence csendőr Kispál Juló szerelme az elítélttel együtt maga is megszökik. Az erdőbe, ott pedig a demizson ősvigasztalásába menekülve, Bence az ital hatása alatt megöli szerelmi riválisát, Csórja Ádámot, aki Julótól szeretne „legénke gyermeket" a Csorja-nemzet- ség fennmaradására. Juló gyilkost lát ugyan szerelmesében, mégis vállalná őt és a buj- doklást, ám közbeszól a törvény. A cserépurna eltörik, porát szertehordja a szél, Juló egyedül marad fájdalmával .. .

Sik Ferenc rendezése nyomán sajátos hangvételű előadás tanúi lehetünk. Korábban megismert egyéni stílusjegyei uralkodnak ezúttal is, azzal a többlettel, amit maga a sokszínű darab kínál lehetőségeiben. Szembetűnő, hogy a mű drámailag egységesnek hat, jóllehet gondolati és konkrét, reális cselekménye révén akár két egyfelvonásos is lehetne... Szerzője is „darabos vázlatnak" említi mindazt, ami Sik színpadán egységesnek, egésznek tűnik akkor is, ha a címnek semmi köze például a voltaképpeni fő témához; ha az italban keresett „ősvigasztalás" csupán a ballada kiteljesedésében, egy melléktéma beleszőtt fonalában jut — egy gyilkossághoz indítékul szolgáló — főszerephez. Mindebből következik, hogy a rendező alapos dramaturgiai „fésülést” végezhetett a drámai anyagon, a mű értékeinek szolgálatában. Ezt nyilván megkönnyítette számára Tamási Áron „jelenésekben" építkező drámai kísérlete; balladai hangvétele, műfaj! és stílusbeli sokszínűsége. Érdekes, hogy a mű értékelői általában „nem cselekménydrámának”, hanem élet és halál kérdésein tűnődő „létdrámának" tekintik Tamási első színpadi művét, ahol „épp történéseiben ütköznek ki a

gyöngéi ...” — írja egyik mél- tatója.

Sik Ferenc koncepciója mintha részben cáfolná, részben erősítené ezt a tételt. Egyfelől nagyon is konkrét helyzetben és konkrét jellemek rendszerében veti fel a századforduló táján pergő jelenésekben a székelység alapvető sorskérdését és misztikus ősi hitét. Híven tolmácsolja Tamási írói vallomását emberi értékekről és önpusztító szenvedélyekről, hangsúlyozva legfőbb mondandóját, miszerint a megmaradás útja nem a kesergésé, hanem az akarat és együvétartozás útja kell. hogy legyen. Mindez aligha vonatkozhat egyetlen kis népre, ha úgy tetszik, etnikai csoportra. Sik gyönyörű képsorokban bontakoztatja ki Tamási misztériumát őshitről és valóságról. Népi siratókkal, ritmikus fény-zörej- és mozgáselemekkel szövi át a gondolaVári Éva, Juló szerepében

tiság és a realitások fonalait; pompázatos erdélyi viseletű táncosok szertartásszerű poézi- sa lengi át a jelenések váltásait. S a havasok szikrázóan tiszta nyelvének hatása alatt — még így, „dunántúliul" — is érezzük azonban, hogy mindez kiemelten az egyedit hangsúlyozza, kevésbé az általános emberit. Ez viszont már elsősorban Tamási jellegzetes írói korlátáihoz tartozik, amit irodalomtörténetünk úgy szokott jellemezni, hogy az író üde népi realizmusába „benyomul egy sajátos népi istenhit miszticizmusa". Ami ugyanakkor kiváló táptalaj az Artaud-féle „kegyetlen színház" hatáséle- meinek fokozottabb jelzéseire a rendező stílusában.

Kiemelkedő alakítással nem találkoztam. Egy-két kivétellel megbízható, hiteles figurák teremtik meg fő- és epizódszerepekben is az előadás viszonylag egyenletes színvonalát (Pá- kozdi János, Vári Éva, Kovács Dénes, Faludy László, N. Szabó Sándor, Szjvler József, Korok- nay Géza). Szegvári Menyhért alkatilag képtelen volt a csendőrlegény megformálására; az alkohol hatását végképp nem sikerült elhitetnie. A három „legényke" szövegmondása fülsértő kulisszahasogatás. Szép volt Galambos György haldoklási jelenete, Kézdy György jegyzője kitűnő epizódalakítás. Vata Emil díszlete az előadás alaphangulatának fontos tartópillére. Nagyon szépek Gombár Judit (m. v.) jelmezei; eredetiek, népművészeti ihle- tésűek.

A Pécsi Nemzeti Színház újabb ősbemutatója is — értékei mellett - abba a sorba tartozik, amiben rendre fölsóhajt az ember: jó lenne már végre egy igazán mély, katarti- kus erejű drámát is látni!

Wallinger Endre

Grafikák,

ékszerek

Deák Zsuzsa és Nádas Éva budapesti kiállításáról

A Magyar Építőművészek Szövetsége székházában nyílott meg Deák Zsuzsa és Nádas Éva kiállítása La- borcz Mónika keramikus anyagával együtt. Alkalmazott grafika, ötvösmunkák álltak szemben kerámia tárgyakkal; vallatták egymást korszerűségről, életképességükről. Deák Zsuzsa és Nádas Éva először állítottak ki Budapesten. A kiállítást dr. Pogány Frigyes nyitotta meg.

Deák Zsuzsa anyagát emblématervek, emblémák, plakáttervek, s önálló grafikai lapok alkották. Már az emblématervezésnél is felfedezhető az a korrekt szigorúság, ahogyan gondolatait megfogalmazza. Célratörő pontossága különösen fontos a jelteremtésnél. A formai tisztasága szorosan tartalmi velejáró, lehánt minden feleslegest vizuális jeléről.

Plakáttervei — amelyek . közül jó néhányat ismer a pécsi közönség —, a tudomány iránt megnőtt érdeklődés izgalmas, de szorongást is keltő világából indultak el. Tulajdonképpen ugyanúgy gondolkodik itt is, mint emblématerveinél, s a gondolatok kapcsolat- rendszere mint egy megidézett vizuális látomás épül, értelmeződik szemünk előtt a vonal erejével. Csínján bánik a színekkel. Lehet, hogy a szín érzelmi utórezgéseitől fél, amelyek esetleg elvonnák a figyelmét, s másfelé irányítanák a befogadót? De Szindbád plakátjának ó-arany sárgája füstös szürkéivel a leghitelesebb érzelmi közvetítése Krúdynak, anélkül, hogy tárgyi, konkrét képi világot kényszerítene ránk. A benyo. másokra hagyatkozó piaikát hangulati erejével idézi meg az író bágyadtan is

szenvedélyes, királyi koldushoz illő álomvaláságát.

Nádas Éva zömében ékszereket állított ki. A két fekete posztóval bevont tablón ragyogtak övei, a láncok, karkötők, dísztűk. A Pécsett 'bemutatott Janus Pannonius-balett kivitelezett díszletrészlete mellett gyertyatartók fogták közre a személyes jellegű ékszereket. A meggyújtott gyertyák megsokszorozott ragyogással hálálták meg jelenlétüket, a gonddal polírozott felületeken visszaverődve. Az anyag megnemesedett, a réz önmaga fölé emelkedett, s ez Nádas Éva tervezői és kivitelezői érdeme.

Nádas Éva munkáit ismertem, sőt viselem, de kiállítási megjelenésük egészen ismeretlen oldalukra hívta fel a figyelmet. Az ötvöstárgyakat megszoktuk környezetünkben, magunkon, de kiállítási tárgyként aligha, s így érthető, hogy a legmegdöbbentőbb élményt Nádas munkáinak összhatása nyújtotta. A kiállított tárgyak első benyomásra elvesztették önálló létüket, s mint az ikonosz- tázs részei — egyedi érdemekkel és értékkel — egy közös ügyet szolgáltak, bizonyítva Nádas Éva tehetségét, szépségszeretetét, mértéktartó fantáziáját.

Deák Zsursa és Nádas Éva önmagukat vállalva mutatkoztak be Budapesten, s a kiállítási terem falain kívül is szép elismerést mondhatnak magukénak. Érdeklődés, szeretet övezte munkáikat.

Pilaszanovich Irén

OOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX}

Az együttes hangversenye sikert aratott

Hazánkban egyedülálló

Carl Orff német zeneszerző neve világszerte jól ismert, stílusa egyedülálló jelenség a huszadik századi modern zene történetében. Követői ma már Európa számos országában — közelünkben pl. Bécsben, Prágában, Belgrádban — önálló Orff Intézetben tanítják és művelik az instrumentális-vokális zenének ezt az egészen sajátos hangulatú és csengésű kuriózumát.

Magyarországon immár tíz esztendeje egyedül a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Orff- együttesétől hallható ez a muzsika. 1966 márciusában léptek először a nyilvánosság elé, azóta évente számos föllépésen, rádiószereplésen mutatták be átütő sikerrel a különös csengésű, kelet-ázsiai zenei hatású

muzsikát. Ezt tették több hazai szerző, pontosabban pécsi szerző Orff-zenekarra és női karra írt művének és a névadó három népdalfeldolgozásának előadásával is az elmúlt szombaton este, amikor jubileumi koncerten emlékeztek meg a megalakulásról, a tízéves fenn- állásá ró!.

A Nagy Lajos Gimnázium Orff-együttesét ma is a megalapító Ivasivka Mátyás vezeti. Ö keresett kapcsolatot a hatvanas évek elején, több neves európai alkotóval, amikor szegényes kottaellátottságuk frissítésére eredeti műveket kért levélben a nagy mestertől is. A levélből levelezés lett, aminek során az idős mester fölajánlotta: művei előadásához szívesen ajándékozna egy garnitúra hangszert is. örömmel fogadták — így kezdődött. Eleinte az ajándékul kapott hat különleges hanghatású zenei instrumentummal kezdtek az első művek tanulásához. Ezek különleges rezonáló testekből álló ütő, illetve xilofon jellegű hangszerek; metallofonok, harangjátékok stb., és mindig női kar társaságában szólalnak meg. Azóta bővült a hangszerkészlet; jelenleg 15 tagú a hangszeres együttes. Időközben újabb színekkel és hagyományos hangszerekkel is dúsították a zenekari hanghatást, (például furulya, gitár, fuvola, pohárjáték.) Meglehetősen széles repertoárból válogathatnak, hiszen több nekik elküldött Orff-művön kívül jól ismerik a mester világhírű iskolazenei gyűjteményének (Orit- Schutwerk) mind az öt kötetét; a pécsi alkotók közül pedig T illái Aurél francia népdalt, Papp Zoltán japán népdalszvi- tet, legújabban Ivasivka Mátyás pedig három gregorián dalfeldolgozást írt a pécsi Orff- együttesnek, aminek ősbemutatója a .jubileumi koncertjükön hangzott el nagy sikerrel.

Az együttes tagjai tíz év alatt érthetően több ízben is kicserélődtek. A jövő tanévben újabb együttes tanulja meg viszonylag rövid idő alatt a teljes repertoárt. Vezetőjük nevelőelve szerint elsősorban hangszeren még nem játszó fiatalok kerülnek be az Orff-hangszerek együttesébe, hiszen maga a hangszer ismerete jó ritmusérzékkel alig fél év alatt elsajátítható.

A tízéves jubileumon melegen gratulálunk a Nagy Lajos Gimnázium fiataljainak és termő sikereket kívánunk a további tíz évekre. W. E.

A két szökevény: Szegvári Menyhért és Pákozdi János

Jubilált a pécsi Orff-együttes