Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-07 / 37. szám
1976. február 7., szombat Dunantmt napló 3 A karbamid olcsó feftérjelrfegészífő Takarmányozási bemutató a rózsafai termelőszövetkezetben Jászolban van a tej, tartja a régi népi mondás. Ezen a télen sok minden hiányzik a tehenek jászlából — még ott is, ahol telirakják, mert két esős év után már második télen gyenge a széna, a szilázs minősége. A laboratóriumok hiányt mutatnak ki szárazanyagból, keményítőből, fehérjéből, ásványi anyagokból és vitaminokból, vagyis minden fontosabb takarmány összetevőből, ami a tej előállításához szükséges. Azon most ne akadjunk fenn, hogy sok helyen még rostból sincs elég a szalmahiány miatt, pedig ebben az egyben nem ludas az időjárás. Baranyában nem veszik Amit a természet nem adott meg, azt utólag kell pótolni. Erre mind több a lehetőség. Karbamiddal kiegészíthető a takarmány fehérje tartalma a kérődzőknél. Iparilag állítják elő gyáraink. Csak a Péti Nitrogén Művek évi kétezer tonna 46 százalék nitrogén tartalmú karbamidot gyárt. A két évvel ezelőtti BNV-n a vásár díjával tüntették ki a Borsodi Vegyi Kombinát tisztított takarmány ka'rbamidját a Superni- tot, amiből Baranyában még egyetlen kilót sem sikerült eladni. Megyénkben a húsmarháknál a cukorrépás termelő- szövetkezetek évek óta sikerrel etetik a kaposvári Urebetint, amiben ugyancsak karbamid van. Ennek ellenére idegenkednek a karbamid etetésből. Néhány helyen a hatvanas években megpróbálkoztak vele, aztán abba is hagyták. Leghevesebben az üzemi állatorvosok ellenzik, azt állítva, hogy meddőséget okoz. Ha ez így lenne, akkor az Egyesült Államokban már kipusztult volna a szarvas- marha, mivel a karbamidot ott 30 éve etetik. A mérgezés veszélye már komolyabb állatorvosi érv, ám ahol jól csinálják, ott nem lehet baj. A baksai Ezüst Kalász Termelőszövetkezetben tíz éve etetnek a tehenekkel karbamidot és még egyetlen tehenük sem pusztult el mérgezésben. Szentdénesen is évek óta etetnek karbamidot, de itt csak fél éven át, a téli időszakban, amikor az állat nem legelhet. Boksán és Szentdénesen azonos módon a tejelő abrakhoz keverve adagolják a műtrágya karbamidot, tehenenként napi 100 grammos mennyiségben. Szentdénesen és Boksán jól alkalmazzák A gazdaságok többsége idegenkedik használatától A kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a pécsi Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei egy új, olcsó abraktakarékos etetési módszert dolgoztak ki, aminek bevezetésére ez év január 1-ével a rózsafai Kossuth Termelőszövetkezet vállalkozott. A MAF és az Agrár- tudományi Egyesület az elmúlt napokban bemutatót rendezett Rózsafán, amelyen a résztvevők azt láthatták, hogy a rózsafaiak melasszal és szecskázott árpaszalmával keverve teszik a jászolba a karbamidot, naponta kétszer adagolva, 60 grammot tehenenként. Amikor a tehenek ezt megették, azután adják eléjük a pótabrakot, a szilázst, meg a szénát. Varga Sándor, a szövetkezet főállattenyésztője elmondotta, hogy amióta a karbamidot etetik, azóta elsőosztályú lucernaszéna helyett másodosztályú rétiszénát etetnek a tehenekkel, karbamiddai égészítve ki ennek alacsonyabb fehérje tartalmát. Napi tejtermelésük 139 literrel nőtt — már az első hónapban — és úgy számolnak, hogy az idén 138 literrel tudják emelni az egy tehénre eső évi átlagos termelést, ami most is figyelemre méltó, mert 3200 liter felett van. A többlet tejet a költségekkel egybevetve — mivel ők nem cukorrépaterme- lót, úgy veszik a melaszt a cukorgyártól — évi 200 ezer forint plusz nyereséget várnak a karbamid etetéstől. 200 literrel több lehetne A bemutató sikert hozott, de vita azért most is volt. A vé- méndiek kijelentették, hogy náluk nem a fehérje hiányzik, nekik szárazanyag problémáik vannak, nincs szalmájuk. A villányiak és szentlászlóiak viszont úgy nyilatkoztak, hogy rövidesen ők is megkezdik a karbamid etetést. Példa és módszer az már van, egyrészt a baksai és szentdénesi, másrészt a rózsafai. A helyi adottságoktól függ, ki melyiket válassza. Tudni kell, hogy a karbamid nem csinál csodát, bizonyos színvonal elérése felett vezethető csak be, de ezt a színvonalat a baranyai termelőszövetkezetek 35— Ötnapos munkarend a MÉV-nél A magyar bányászatban elsőként a MÉV-nél vezették be — kísérleti jelleggel — az ötnapos munkarendet. Célja a dolgozók mpnka- és életkörülményeinek további javítása, a munkarendben rejlő gazdasági tartalékok kiaknázása. A felettes szervek feltételűi szabták, hogy a havi törvényes munkaidő változatlanul kötelező, nem emelkedhet a létszám, a túl-, óra, az önköltség és teljesíteni kell a termelési feladatokat. A nagy alapossággal előkészített intézkedésnek az volt az indítéka, hogy a vidék különböző részein levő ércbányák nagy távolságra vannak a munkások lakóhelyétől és átlagosan tíz órát voltak távol otthonuktól. A vállalat azt kereste, miként lehet a heti törvényes munkaidőt a lehető legkevesebb munkanappal teljesíteni? Erre hat lehetőséget dolgoztak ki. Ezek közül választották a minden szombat szabaddá tételét. Jobb szervezéssel növelték az aknák szállítási kapacitását, módosították a személyszállítás menetrendjét, begyakoroltatták a munkahelyi szervezési ciklusterveket, amelyek teljesítésére alapozták a termelés és a teljesítmények kívánt szintjének elérését. A nehéz fizikai munka könnyítésére újabb, nagyteljesítményű gépeket helyeztek üzembe, A bányák között lépcsőzetes munkakezdést alakítottak ki. így a pécsi VOLÁN is könnyebben igazította a dolgozók utazását az új munkarendhez. A szervezési intézkedéseket összekapcsolták a bér- fejlesztéssel. így a bányászok nemcsak több szabad időhöz jutottak, anyagilag is megtalálták számításaikat. Kiderült az is, hogy az új munkarend az energiamegta- karítós egyik alapvető forrása, értéke csaknem hétmillió forint. 40 százaléka elérte. Ha ezek a szövetkezetek mind áttérnének a karbamid etetésre, akkor a megye tejtermelési átlagát egy év alatt 2500 literről 2700 litérre lehetne felemelni.- Rné KERMI-vizsgálatok A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet összeállította az 1975 második felében végzett vizsgálatainak eredményeit. A jelentés szerint műszeres és laboratóriumi vizsgálatokkal összesen 48 485 termék, áruminta minőségét ellenőrizték, csaknem 3000-rel többét, mint az előző félévben, A forgalalombahoratalt megelőzően csaknem 1800 terméket vizsgáltak meg, a szállítók és az átvevők mintegy 800 minőségvitában döntöttek, s az előző félévinél valamivel kevesebb, de még így is több mint 13 000 vásárlói reklamációt vizsgáltak meg. Ezen kívül 270 olyan termékre adtak szakvéleményt, amelyeket a kiváló áruk fórumára neveztek be, közülük 180 gyártmányt tartottak a pályázatra alkalmasnak. Az árusítást megelőzően vizsgált termékek 57 százalékát találta kifogástalannak a szakvélemény, -ez arány az előző félévihez képest javult. A forgalomra szánt új termékek 22 százalékánál kisebb hibákra hívták fel a figyelmet, 159 termék forgalombahozatalát különféle feltételek teljesítéséhez kötötték, míg 217 terméket találtak forgalomra alkalmatlannak. Dráva menti üzemek Változások, oromok, gondok A Hídépítő Vállalat munkásai bontják a régi drávaszabolcsi hidat a Fekete-víznél. A képen: az elszállításra váró vastraverzek. D ráva menti községek. Valamikor az elmaradottság, a napszám, a részes aratás, a summás sors jellemezte a vidéket. Igaz, a Dráva e szögletének ma is megvannak a gondjai, de ezek már mások, mint akár néhány évtizede. Lakatosék, Orsósék, Kalányo- sék nem kedvelik a három műszakot. Ezúttal pedig, hogy Siklóson vásár van, bejelentették az üzemvezetőnek: „Elmegyünk hurkát enni ..." A drávaszabolcsi lengyárban legalább háromszáz munkásra volna szükség, ám műszakra mindössze kétszázharmincan járnak Palkonyáról, Alsószentmárton- ból, Csehiből, Gordisáról és természetesen a helybéliek közül. A dolgozók javarésze nő, ők etetik a lencséplőt, ők állnak a lenturbina mellett. A „gubózó"-ban, ahol a magot csépelik, férfit alig láttam. Drávaszabolcsra kerül a somogyi és tolnai len. Áztatás után a nyolcvan hektáros „szé- rűskertben" kazalba rakják és vár a további feldolgozásra. A melléktermékként képződő poz- dorját nagy halmokban gyűjtik össze, ezzel táplálják a gyár kazánjait. Havonta kétszáz tonna pozdorja képződik. Egy részét Eszékre szállítják. Nekik megéri? — Felvetésemre a gyár vezetője elmondja, hogy hamarosan megszűnik a pozdorja- tüzelés és a pozdorját Komáromba viszik, ahol bútorlappá préselik. Az üzemet behálózó csillepályán évtizedek óta öszvér, ló és szamár végzi a belső anyagmozgatást. 1976 ezen a téren is változást ígér: gépesítik a csillemozgatást. A lengyártól alig néhány száz méterre a Drávába torkolló Fekete-víz partján a Hídépítő Vállalat munkásai bontják a régi hidat tartó vasbeton pilléreket. A vizet átívelő vastraverzek már a parton elszállításra várnak. Az új híd és út elkészültével feleslegessé vált a hatvanas évek elején átépített szerkezet. — A híd felavatása óta többet kaptunk, mint korábban évtizedek alatt — mondja Harics Sándor tanácselnök. — Most korszerűsítjük a villanyhálózatot: az oszlopokra higanygőz- lámpák kerülnek, a DÉDASZ tavaszra végez a munkával. Felújítják a belső úthálózatot is. Közel két kilométer hosszban terítették el a forgácskövet és megérkezett a finomzúzalék.. . A lakók segítettek a járdaépítésben, a kocsibehajtók kialakításában. Több mint kétszáz platánt, juharfát és díszcserjét ültettünk. A kovácshidai tőzegbánya munkásai panaszáradattal fogadnak. A hat vontatóból mindössze egy üzemképes, a többit legalább esztendeje javítják. A bányát a Branya megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat működteti. Sáfrán László vontatóvezető: „Márciusban lesz egy éve, hogy elvitték a gépemet. Mi elvileg teljesítménybérben dolgozunk, a rakodók meg órabéresek. Hát ez így sehogy sincs rendjén.” Benedek János szerint a traktor-motorcsere tizenhárom- ezer forintba kerül. Ezt a pénzt már rég megtermelte volna. Szemes Ferencet csak az tartja vissza, hogy helybeli. Ö így vélekedik: — A közelmúltban egy hónapon át nem termelt a bánya szivattyú-meghibásodás miatt. Közben följött a talajvíz. Más munka híján - vesszőt irtottunk a berekben. Az az időszak rosszabb volt, mintha „dolgoztunk” volna. A nyim-nyámságot is meg lehet ám unni! Az udvaron kivénhedt kotró. Oldalára piros festékkel rámázolták: SELEJT. Száz mázsa ócskavasért kapták cserébe. A vízügyeseknek már nem kellett, de valaki azt gondolta, itt jó helye lesz. Ha másnak nem is, „ipari műemléknek" biztosan. A drávasztárai termelőszövetkezet tartósító üzemében üres betonkádak fogadnak. Az emberek a hordókat mossák, Fe- rencsics Mórkné és Hideg Jó- zsefné pedig a vegyes savanyúsághoz készíti elő a paprikát: kivágják a magot a felszeletelendő paprikából. A szín alatt néhány hordó uborka vár elszállításra, a többi már a konzervgyárakba, a boltokba került. Az udvaron üres hordók jelzik: vége a szezonnak... Drávátoknál letérünk Felső- szentmárton felé: a siklósi járás legtávolabbi községe. Az alig több mint ezernyolcszáz lelket számláló faluból ma is vagy háromszázan eljárnak, mert a termelőszövetkezet, a Pécsi Bőrgyár telepe nem képes lekötni a szabad munkaerőt. Az ipar két évvel ezelőtt vetette meg a lábát Felsőszentmártonban, sok éves próbálkozás után. A valamikori asztalos üzemben nyolcvanon dolgoznak, közülük hetven lány és asszony. Fenyvesi Lajosné elégedett a bérrel. Havi átlagban kétezerkétszáz forintot visz haza. Igaz, három műszakban dolgozik. — Az első munkanaptól kezdve idejárok — mondja Papp Sándorné. — Előtte egy éven át busszal hordtak bennünket Pécsre. A kezdés elég keserves volt, de aztán beletanultunk. Most már naponta ezer négyzetméter bőrt készítünk ki. Nincsenek olyan modern gépeink, mint Pécsett voltak, de valahol el kell kezdeni ... Én már nem cserélnék a mezei munkával. D ráva menti községek. Valamikor az elmaradottság, a napszám, a részes aratás, a summás sors jel- lezemte a vidéket Igaz, a Dráva e szögletének ma is megvannak a sajátos gondjai, de ezek már mások, mint akár néhány évtizede voltak. Salamon Gyula Jól tájékozott titkárok Az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága négynapos értekezletre hívta a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, fővárosi és megyei tanácsok ifjúsági titkárait. A meghívón a felsorolás még hosszabb és bonyolultabb, de e hosszadalmas és — a pontosság kedvéért — nehézkesre sikeredett címzésnek örülnünk kell. A lényeg ugyanis az, hogy az ifjúságpolitikai teendőkkel ily sok helyen foglalkozik egy-egy hozzáértő. A párt ifjúságpolitikai határozatának és az ifjúsági törvénynek a megjelenése után gyakorta emlegetett óhaj volt ugyanis, hogy a jó programhoz, a társadalmi törődés gyakorlati megvalósításához, minden szinten legyen ember Is! Ne vesszen el például a sokféle tanácsi ügy között az ifjúságé, fogja össze vclaki az azonos minisztériumhoz tartozó vállalatok fiataljainak gondját- baját, szorgalmazza a megoldást. Az ifjúsági titkári beosztás meghonosodott. A tisztség betöltőinek hasznos munkájáról legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha egy-egy minisztérium vagy megye éppen időszerű tennivalói után tudakozódunk. A titkárok rendszerint pontos adatokkal szolgálnak, ismerik a rövidebb- hosszabb távú terveket. Valóban gazdáivá váltak az ifjúság-témának. Budapesti értekezletük február 3-ón kezdődött. Tanácskozással, ülésezéssel amúgyis telített korunkban vajon kell-e, s mit ér négy nap „szöveghallgatás"? Sokat ér — mondhatjuk tömören. A négy nap alatt ugyanis 'á titkárokat valóban felkészítették a következő hónapok feladataira. Mindenekelőtt megismertették őket az országos döntésekkel, elképzelésekkel. Egyebek között az állami szervek és intézmények tevékenységével, az 1976. évi ifjúsági parlamentek és a KISZ IX. kongresszusának előkészítésével. Emellett felelős vezetőktől hallgattak kül- és belpolitikai előadásokat. A közvetlen és gyors információ fontosságát aligha szükséges bizonygatni. Nyilván akkor látják el jól munkakörüket az ifjúsági titkárok, ha a helyi ismereteik mellett képet kapnak a legfrissebb országos tervekről is. A jó tájékozottsághoz, az információk rendszerezettségéhez ilyen központi „eligazításra" is szükségük van. Bárki megjegyezheti ugyan, hogy az ismeretanyagot adhatnák írásban is. De úgy elmaradnának a konzultációs kérdések. S a gyakorlati munka közben derülne ki az esetleges félreértés, kétely. Ami önmagában is baj lenne. Ám többről van szó. A négy napba olyan foglalkozások is „befértek”, amelyek a titkárokat gyakorlati módszerekkel gazdagítják. Tervezéshez, gazdálkodáshoz, munkastílushoz fűztek tapasztalatokon alapuló észrevételeket a csoportos beszélgetések vezetői, s mód nyílott a tapasztalatok cseréjére is. Lehet, hogy mindezt néhány év múlva rövidebb idő alatt elvégzik majd. Az az érzésem azonban, hogy a majdani tanácskozások jelentős rövidítésére nem nagyon számíthatunk, hiszen az ifjúságpolitikai kérdések maguk is szüntelenül változnak. S bár cserélődik a fiatal nemzedék, a feltételeket nem kell újból megteremteni. Azok hosszú távra adcttak. M. D.
