Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-25 / 55. szám
IO Dunántúlt naplö 1976. február 25, szerda Rejtőzködő építészeti értékek nyomában Külsőségek nélkül Egy nap az óvodáért Sásd nagyközség dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel, hogy 75 férőhellyel bővítsék a jelenleg túlzsúfolt óvoA Magyar Építőművészek Szövetsége Dél-dunántúli csoportjának 50 tagja van. Az 1961 mároiusában megalakult, éves murckatervek alapján tevékenykedő szervezet legfontosabb feladata a dél-dunántúli, azaz a pécs-baranyai, Tolna, Somogy és Zala megyei építészet ügyének társadclmi'szolgálata. Erdélyi Zoltán titkár, akivel a dél-dunántúli építőművész csoport meglehetősen szerteágazó tevékenységéről beszélgettem, elmondta, hogy az utóbbi években nemcsak feladataik nőttek, megnövekedett munkájuk jelentősége és társadalmi szerepe is. A látványosabb külsőségek háttérbe szorultak, ugyanokkor sikerült egy sereg alapvető szakmai, szakmapolitikai kérdést tisztázniok. A csoport képviseltette magát a különböző tervpólyázo|tok zsűrijében, sőt maga is llebonyolított néhány tervpályázatot, mint például a Baranya megyei családi házakra vonatkozót, vagy korábbon hasonló jellegű munkaként elvégezte a siklósi városrész tervpályázatának ismertetését. Az elmúlt évi munkához tartozik még klubhelyiségük kialakítása, amely átmenet a remélhetőleg még idén birtokba veendő Piacsek-hózbéli végleges klubhoz. Az „Elefántos tömbben" létesülő művészeti szövetségek székházában kiállítási lehetőségek, a társművészetekkel való együttműködés lehetőségei remélhetőleg nyitottabbá teszik majd az építőművész szövetség munkáját. Az előttünk fekvő két programtervezet azonban addig is komoly feladatokat ró a tagakra. Az egyik a csoport közművelődési terve, a másik pedig azokat a feladatokat tartalmazza, amelyeket a szövetség a Baranya megyei műemlékvédelmi program keretében magára vállalt. Az előbbi feladat egyértelműen következik abból a tervezetből idézett megállapításból, amely szerint a szövetség igen jelentős szellemi kulturális bázist képvisel — ennek megfelelően szakterületén és a kapcsolódó művészeti területeken tevékenységével komoly hatást gyakorol a közművelődésre, közgondolkodásra, izlésne- velésre. A szövetség tagjai azzal, hogy napi feladatként építészeti alkotásokat hßznak létre, állandó kapcsolatban állnak az emberekkel, akiknek, vagy akikért ezeket létrehozzák. Az építészeknek éppen ezért szükségük van arra, hogy a közvélemény ne csak a bosz- szantó apró kivitelezési hibákról értesüljön, adjon hangot. Ez csak a felület. A szakma igazi értékei nehezebben megközelít- hetőek. A műemlékvédelmi program keretében végzendő munkának ezúttal csak néhány mozzanatát ragadhatjuk ki. A legfontosabb e területen, hogy gyorsan változó környezetünk, településeink átalakulásában vegyük észre, ismerjük fel a még feltáratlan építészeti emlékanyagot. Ezek közé tartoznak természetesen a népi építészeti és az ipari emlékek is. A csoport tagságának mintegy a felét mozgósító ilyenirányú tevékenység egyik érdekességeként említjük meg azt, hogy a benne részt vevő építészek feldolgozzák az arra érdemes területek településfejlődés-történetét is. Erdélyi Zoltán végezetül elmondta, hogy az idén megrendezendő Kozma Lajos emlékkiállítás fotóanyagát már előkészítették. Azt követően pedig szeretnék egy-egy kiállításon föleleveníteni, bemutatni' azoknak a Pécsről származó világhírű építészeknek a munkásságát — Breuer Marcellét, For- báth Alfrédét és -Molnár Farkasét — akiket a ma építésze nemcsak elődöknek, hanem művészi értelemben példaképeknek is tekinthet. Bebesi Károly Beszélgetés Erdélyi Zoltánnal, a Magyar Építőművészek Szövetsége déldunántúli csoportja titkárával dát. Az üzemek, szövetkezetek, intézmények is segítik a kezdeményezést, ezideig minteg/ félmillió forint támogatás beérkezett. A széles körű összefogással bővülő óvoda munkálatait a sásdi Költségvetési özem rövidesen elkezdi. A tervek szerint a sásdi gyerekeket 1977 szeptemberétől fogadja majd az új óvoda. t, Lantos Miklós: Újmecsekalja - főtér Három kiállítónő Két pécsi és egy budapesti művész munkáiból rendeznek közös kiállítást a hét végén a Magyar Építőművészek Szövetségében. (Budapest, Vili. Dienes L. u. 2.) Deák Zsuzsa grafikusművész a FÉK galériában mutatta be az elmúlt évben környezetvédelemmel foglalkozó munkáit, s nemrég a pécsi Ifjúsági Galériában alkalmazott grafikáit. Most legújabb munkáival szerepel. Laborcz Mónika keramikusművész a fővárosban él, de másfél évvel ezelőtt Pécsett a Műcsarnok kiállítótermében találkozhattunk önálló tárlatán szellemes alkotásaival. Nádas Éva ötvösművész, a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára. Munkái évek óta legkeresettebb cikkei az iparművészeti boltoknak, ám kiállításon most mutatkozik be először munkáival. A három művész tárlatát Pogány Frigyes nyugalmazott egyetemi tanár nyitja meg, február 27-én délután 5 órakor. A kiállítás március 5-ig tekinthető meg. Jelmezeket Budapestről Nagy a forgalom a Pécsi Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat pécsi boltjában, a Kossuth Lajos utcában - a farsangra való tekintettel. Jelmezeket azonban csak kéthetes megrendelési idővel, Budapestről tudnak kölcsönözni. Akik a hírekben szerepelnek Schenk János A pécsi Városi Tanács közművelődési csoportjának vezetője Ffuszonhét éves. Somogybán született, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, aztán pécsi lett: a Tanárképző Főiskola magyar—történelem szakán szerzett oklevelet, 1972-ben. Az utolsó félévet munka mellett végezte el: a Gárdonyi Művelődési Házban és a Kulturális Rendezvények Irodáján dolgozott, majd 1973- ban a Városi Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa. Közben szakmai vizsgát tett népművelésből, most pedig utolsó éves az ELTE Bölcsészettudományi Karán, történelem szakon. De a tanári oklevélhez sem lett hűtlen: művelődésszociológiát oktat a főiskola közművelődési tanszékén. Az ország megyei és városi közművelődési csoportvezetői közül messze a legfiatalabb. — összefogni, irányítani, fejleszteni, támogatni, orientálni — mondja — talán ezeket a címszavakat ragadhatnám ki, amit eredményes közművelődés- és művészetpolitikánkért csoportunknak tenni kell. Hivatalos ízű szavak maradnának ezek, ha nem egészíteném ki az emberrel: mindezt a város lakosságának művelődéséért, alkotóiért kell tennünk. — Pécs sajátos város: Budapest után az egyik leggazdagabb kultúrával. . . — Valóban az, és ez adja munkánk sajátos izgalmát is. Én a város művelődéstörténetét csak mások és magam kutatásai alapján ismerem. így a múlt nosztalgiája helyett Pécs jelene és kulturális jövője érdekel elsősorban. A ma kultúrájának gazdagsága szerencsére vitathatatlan. De vitathatatlan a művelődési és alkotási körülmények szegénysége is. Az „íróasztalok" — amelyeknek egyikénél megtiszteltetés, hogy én ülhetek —, feladatát a nagyvároshoz méltó tartalom, és a lehetőségek megteremtésében látom. A tartalom pedig az elvárások mellett az azt teljesítő művészek, népművelők megbecsülését is kell hogy jelentse. — Az ifjúság mindig egészséges türelmetlenséget jelent ... — Vagy egészségtelen tétlenséget — ezt is szokták mondani. Mindenesetre: ha a „türelmetlenséget” sikerül az általam elképzelt tettekkel párosítani, talán hasznára lehetek Pécs kultúrájának, a városnak, amelyet nagyon megszerettem. Tudományos ülés a vajai kastélyban és Nyíregyházán Történelmi mélyfúrás II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulójáról a magyar történettudomány - a korszak és a történeti események igazabb megismerésének és megismertetésének igényét szolgáló - sorozatos tudományos ülésekkel emlékezik meg. IE sorban immár a harmadik volt az, amely Vaján és Nyíregyházán zajlott le. Ez az emlékülés, amelynek rendezésében a Rákóczi Emlékbizottság Tudományos Munkabizottságán kívül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Történelmi Választmánya és a Szabolcs-Szat- már megyei Múzeumok Igazgatósága vett részt, rendkívül gazdag programmal és valóban új eredményekkel gazdagította a Rákóczi-kor- szak ismeretét. A tudományos ülést Vaján, Rákóczi fejedelem egykori leghűbb emberének, Vay Adómnak kastélyában tartották. Azok között a régi falak között, ahol — a hagyomány szerint — Vay Adóm emigrációba vonulása óta senki sem lakott. Ez a vár ma gazdag k'uruc- kori gyűjtemény őrzője, amelyet Esze Tamás történész, az egykori jobbágy sorból brigadérossá emelkedett kuruc hős utóda, mint családi gyűjteményt ajándékozott a Vajai Múzeumnak. iE régi falak között és Rákóczi Ferenc korabeli képe alatt Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese nyitotta meg a tudományos ülést. Az első referátumot Esze Tamás, e korszak kitűnő ismerője tartotta. Előadásában „történelmi mélyfúrást" végzett, s példamutató elemzéssel mutatta be az 1710. november közepétől december közepéig terjedő hónap történetét: Pálffynak, a császári hadak fővezérének a szatmári békét előkészítő tárgyalásait elemezte mélyen és sokoldalúan, rámutatva arra, hogy Rákóczi — valószínűleg Pálffy szándékai ellenére —, a Károlyi Sándorral folytatott béketárgyalás minden mozzanatáról értesült ekkor, és utasításokat küldött. A diplomácia történetét gazdagító referátum után két egészen más jellegű korreferátum következett: az egyik — Balogh István előadása — Szabolcs és Szatmár megye helyzetét mutatta be a szabadságharc utolsó éveiben: az összezsúfolódott erdélyi menekültek, a kuruc katonák és a helybeli lakosság nehéz sorsát, — a dühöngő pestist, amely nemcsak tizedelte, de meg is harmadolta akkor a lakosságot. A másik előadás egy város sorsát ismertette. Gazdag István a szabadon és védelem nélkül álló Debrecen békealkudozások felé vivő útját mutatta be a közgyűlések anyagán keresztül. Egy sok nehézséggel küzdő város sorsán át e korszak városi polgárainak olykor drámaian nehéz életébe nyitott villanásnyi rést ez a kis előadás. A második nap, a Nyíregyházán folytatódott tanácskozáson ugyancsak Köpeczi Béla elnökölt, aki e korszak kitűnő ismerőjeként a roppant szerteágazó, vitaanyagot is bőven magába foglaló ülést biztos kézzel irányította és vezette. Az első előadó R. Várkonyi Ágnes „A Rákóczi szabadságharc történelmi helye és a szatmári béke értékelése" című előadásában azt mutatta be — rendkívül széles, nemzetközi kutatásokra is támaszkodó forrásanyag alapján —, hogy Rákóczi európai távlatokba helyezte szabadságharcukat, s az általános európai rendezésbe szerette volna az ország függetlenségét biztosíttatni. Ezt célozta egész Európát behálózó diplomáciája. A bécsi udvar viszont ezt a politikát akarta és tudta rombadön- teni akkor, amikor minden eszköz bevetésével úgy sietett a békét megkötni, mintha nem egy nép szabadság- harcáról, hanem csupán egy főúri összeesküvésről, lázadásról lett volna szó. Az ezt követő előadó: Benda Kálmán a nép szemszögéből tekintette át a szatmári békét megelőző pár hónap történetét. Rámutatott arra a mérhetetlen szenvedésre, amelyet részint az ország 90 százalékának a bosszúálló császáriak kezén léte okozott, részint a pestis, az elszegényedés, a ki- fosztottság. Végigtekintett az európai helyzeten és arra mutatott rá, hogy reménytelennek tűnhetett már ekkor a küzdelem. Rákóczi pedig akkor vált óriássá, amikor emigrációba vonulva vállalta elveiért a számkivetett szomorú sorsát. Köpeczi Béla előadása ismét a Várkonyi Ágnes-koncepciót erősítette, rámutatva arra — ugyancsak új kutatások alapján —, hogy Nagy Péter cár szövetségében való remény, Rákóczi diplomáciai elképzelései nem tekinthetők illúziónak. A program további előadásai a Károlyi-képet világították meg az újabb kutatások fényében, illetőleg a jobbágykatonaságra vonatkozóan adtak elő újabb történeti dokumentumokat. (Bánkúti Imre, Nagy József Zsigmond, Fleckenast Gusztáv, Dénes István Zoltán). Az előadásokat hallgató történésznek, aki nem ezzel a korszakkal foglalkozik, nemcsak az új és érdekes eredmények tűntek fel, hanem az aprólékos gonddal feltárt adatok' mást is napfényre hoztak: azt a csodálatos, zengzetes magyar nyelvet, amelyen népünk vezetői ekkor egymással leveleztek, s amelynek utána több mint egy évszázadig nem találjuk nyomát hazai levéltárainkban, sem a hivatalos, sem a családi levéltárakban. S a másik felvetődő gondolat: köztudott, hogy az, akinek alakját és emlékét a nép őrzi meg dalaiban, folklórjában — mindig megérdemli azt. A nép a legjobb történelemkritikus. Rákóczi alakját nemcsak a magyar, hanem a szlovák, a ruszin és román népdalok is átörökítették nemzedékeken át, ma is élő erővel. S az évfordulón ez adja a legszebb fényt a nevének, ez adja halhatatlanságát. T. Mérey Klára
