Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-24 / 54. szám
1976. február 24., kedd Dünantmt napló 3 Uersenytärgyaläsok a szellemi exportért jCorunjc ferne w Uj bauxitbányák nyílnak Beszélgetés az ÁLUTRÖSZT vezérigazgató-helyetteseivel A Székesfehérvári Könnyűfémmű fejlesztése napirenden van Ifjúsági könyvtárközpont lesz a Kossuth Lajos utcában Kapunyitás az ifjúsági parkban Jelentős közművelődési beruházások Pécsett Bauxitbányászatunk ugyan a világ termelésének alig három százalékát adja, ennek ellenére az alumínium felhasználásban az élcsoportban futunk. Magyarországon az egy főre jutó alumínium „fogyasztás" eléri az évi tizenhárom kilogrammot: az USA és Francia- ország utón egy szinten állunk Angliával illetve Ausztráliával. A hazai bauxitbányászat és alumíniumfeldolgozás, a tervezés, a szellemi és technológiai export gazdája az ALU- TR'ÖSZT. Az iparág terveiről beszélgettünk dr. Molnár lm. e a műszaki és dr. Balázs Endre, a nemzetközi kapcsolatok vezérigazgató helyettesével.- Molnár elvtárs, az elmúlt öt esztendő alatt kétmillióról 2,7 millió tonnára nőtt a hazai bauxittermelés. Az 1980-ig szóló tervidőszakban milyen feladatokat kell megoldaniok? — Tervünk gerincét az új bányák nyitása és a félgyártmány termelés növelése alkotja. Pótoljuk a kimerült üzemek termelését, s amellett tíz százalékkal növeljük a kapacitást. A tervidőszak végére hárommillió tonna bauxitot adunk a timföldgyóraknak. Új bányát nyitunk Halimba térségében és a Bakonyban, a nyolcvanas évek elejére Iszkaszentgyörgy mellett és Nyirádon hajtunk végre jelentős bányabővítést. A beszerzendő korszerűbb bányagépekkel tovább nőnek a teljesítmények. Ma az egy főre jutó fejtési teljesítmény műszakonként 14,2 tonna: 1980-ra ez az érték eléri a 18,5 tonnát.- Az új üzemek létesítésének elengedhetetlen teltétele a kutatás, az ércvagyon leitárása.- Bauxitvagyonunk 57 százaléka megkutatott, ez 20-25 évre látszik elegendőnek. Ám a kedvező bauxit-gazdálkodás megkívánja, hogy legalább 3- 4 évtizedre lássunk előre. Ezért jelentősen bővítjük az évi hatvanezer méteres fúrási kapacitásunkat. Korszerű kutató- és fúróberendezéseket vásárolunk, így 1980-ra elérjük a százezer méteres teljesítményt. — Timföld termelésünket tekintve Európa élvonalába tartozunk. Az elmúlt évben mintegy 40 százalékkal több kohászati alapanyagot gyártottunk, mint a tervidőszak első esztendejében. Követheti-e ezt a hazai aluminium kohászat? Helyzetünk jóval kedvezőbb, mint az ötvenes évek derekán, amikor is az összes villamos energia tizenhárom százalékát igényelte az iparág: ma ennek mindössze 3 százalékát használják fel kohóink. Tehát egy újabb kohó megépítése nem befolyásolná az országos energiarendszert. A számítások alapján jelentős devizabevételt biztosíthatnánk a népgazdaságnak. A kérdés annál is inkább jogos, mert ha nem bővítjük kohászati kapacitásunkat, könnyen importőrökké válhatunk. — Alumínium kultúránk közismerten magas fokú. Mégis, a különböző iparágak ellátása terén, a fél- és készgyártmányok tekintetében még mindig gondokkal küszködünk. Mit tervez az ÁLUTRÖSZT ennek enyhítése érdekében? — A Székesfehérvári Köny- nyűfémmű bővítése ez év nyarára befejeződik, ezt követően évente százezer tonna alumínium félgyártmányt állít elő. A további fejlesztés a présművet és a hengerművet érinti: a beruházás várhatóan 1982- re készül el. Ennek eredményeként hetven százalékkal több hengerelt és préselt alumíniumot állíthatunk elő. Elodázhatatlan a villamoshuzalgyártás bővítése: ezt az Al- bertirsa-Vinnyica között épülő távvezeték teszi szükségessé. A tervciklus végére elérjük, hogy a fémalumínium mindössze 25 százaléka lesz tömbben. Háromnegyed részét félgyártmány formájában értékesítjük itthon és külföldön. Az ÁLUTRÖSZT külgazdasági kapcsolataival összefüggő kérdéseket dr. Balázs Endre foglalta össze. — A világ bauxittermelésé- nek nagy része a fejlődő országokban van; annak irányítását hat konszern fogja ösz- sze. Ennek ellenére az ALU- TRÖSZT jelentős exportot bonyolít le. Például, a közelmúltban készült el, az indiai Corbában az a timföldgyár, amelynek a terveit és technológiáját mi szállítottuk. A romániai Tulceában másfél éve üzemel egy hasonló gyár, ami szintén az ÁLUTRÖSZT szellemi exportja. A jugoszláviai Obrovácon a tröszt fővállalkozásában épül az évi 300 ezer tonnás kapacitású timföldgyár. Déli szomszédainknak nem csupán a terveket és a technológiát adtuk el, hanem mi szállítottuk a gépeket mi végezzük el a személyzet betanítását is: az 1977-ben elkészülő üzem prototípusa a néhány évvel ezelőtt épített ajkai timföldgyár volt.- Az ÁLUTRÖSZT" az obro- váci példa nyomán hozzájárulhat-e a hazai ipari háttér növeléséhez?- Természetesen. A szellemi exporton túlmenően célunk, hogy segítsük a magyar gépgyártás fejlesztését is. Egyébként tovább kívánjuk növelni kivitelünket: három timföldgyár építésére pályázunk Európában és az amerikai kontinensen is szeretnénk megvetni a lábunkat. Reméljük, megnyerjük a versenytárgyalásokat. Fő törekvéseink közé tartoznak olyan megállapodások előkészítése, amelyek alapján a külföldi partnerünk meghitelezné az új termék előállításához szükséges beruházást. Ilyen tárgyalásokat folytatunk például az öntött alumínium radiátor, az alumínium hegesztőhuzal, az iroda- és számítógépek alumínium öntvényeinek gyártása érdekében . . .- A Szovjetunióval, a közelmúltban hosszabbítottuk meg a kooperációs szerződést. Milyen az együttműködésünk Lengyel- országgal? — A lengyel kutatók nemrég dolgoztak ki egy új eljárásit, miszerint erőművi pernyéből cement és timföld nyerhető. A komplexum Novinyban épül meg, ahol szintén magyar timföldgyári berendezések dolgoznak majd. Salamon Gyula Pécs város közművelődési intézményhálózatában több jelentős építkezés kezdődik meg, illetve néhány be is fejeződik 1976-ban — tájékoztattak bennünket a pécsi Városi Tanács közművelődési csoportjánál. Megkezdődik a városi könyvtári központ kialakítása a Steinmetz tér közelében álló úgynevezett Griffaton házban. Az épületet kiürítették, a belső átalakítás tervei készülnek. Mintegy 3 millió forintos beruházással, részben felújítással itt helyezik el a városi könyvtárhálózat központi könyvtárát körülbelül 25—30 000 kötetes könyvállománnyal. A Kossuth Lajos utcai városi könyvtárból gyerekkönyvtári központ lesz. Ennek első szakaszát az idei gyereknapra elkészítik mintegy 300 négyzetméternyi alapterületen. Ha teljesen készen lesz, akkor befejeződik a város hármas tagolású könyvtárhálózatának kialakítása. A felnőtt olvasók és a fiókhálózat központja a Griffaton házban, az ifjúsági részleg az Ifjúsági Házban, a gyerekkönyvtár a Kossuth Lajos utcában kap helyet. Bővül a meszesi József Attila Művelődési Ház könyvtára is. A jelenlegi 56 négyzetméteres területű könyvtári rész összesen 160 négyzetméternyi újabb területtel gyarapszik, hozzáépítéssel. Erre körülbelül egymillió forintot költenek. Az új tagépületben a könyvtáron kívül klub- és szakköri helyiségeket is létesítenek. Az istenkúti nevelési központban mintegy negyedmillió forintos költséggel gyermekkönyvtári részleget alakítanak ki. Ez a felnőtt olvasók igényeit is ellátja a területen. A város másik jellegzetes pontján, a Balokányligetben, mint már jeleztük, ifjúsági parkot alakítanak ki, kerthelyiségekkel, ifjúsági szórakozóhelyekkel. Az idei évben 5,3 millió forintos költséggel befejezik a munkálatokat, ezzel az építkezés költségei tízmillióra emelkednek. Az ifjúsági park remélhetőleg o nyáron már helyet ad a kultúráltan szórakozni vágyó pécsi fiataloknak. Ez évben befejeződik a pécs- bányai Zalka Máté Művelődési Ház teljes rekonstrukciója is. A munkálatok a Városi Tanács és a Mecseki Szénbányák közös vállalkozásában folynak. Az állatkertben, illetve a Mecseki Kultúrparkban új állat- szállásokra és új játékok felszerelésére mintegy félmillió forintot költ 1976-ban a Városi Tanács. Óvodától a temetőig A bányász temetésén mellém sodródott egykori munkatársam, szemhéján fekete árnyék ült, bőre fakó volt, mint az agyonmosott ruha. A többiek is ilyenek — műszak után siettek végső tisztességadásra. — A gyerek? Volt munkatársam elértette mit kérdek: csak akkor jön a bányába, ha muskátli lesz az ablakon. Hangjából nem érzékeltem, egyétért-e ezzel. Aztán a koporsó fele intett: 53 éves volt, s már tíz esztendeje nyugdíjas. Mi kell a bányásznak? Pénz, lakás, elfogadható munkakörülmények. Természetesen mindez nagyon fontos. Remélhetően az elkövetkező években létrejön olyan anyagi ösztönzés, amelyért már érdemes odalenn küszködni. A tízezer új lakás vonzerő lehet az otthonra vágyó fiatalok, többgyerekes családapák számára. A gépesítés, a javuló munkakörülmények talán kevésbé riasztják majd a fiatalokat a bányától. Mégsem vagyok meggyőződve, hogy barátom fia hátatfordít a culáger munkának, s apját követi. Mi hiányzik hát? Nemrégiben az egyik bányatelepi óvoda szülői értekezletére hívtak: a bányászmesék szerepe a gyerekek személyiségének kialakításában volt a meghívón. Az apró székeken harmincnál több szülő, az óvodát patronáló bányász szocialista brigád, a bányamunkában, a bányamentő szolgálatban különös megbecsülést szerzett nagypapák feszengtek. Kossuth-díjas vájár, galambősz, nyugdíjas üzemvezető, (túlélte azt, kinek kezére bízta két évtizede Széchenyi aknát) főbányamester, a Hősök terei szobor főalakjának modellje figyelték unokáik bemutató játékát. A gyerekfantáziát megmozgató bányászlámpák, mentőkészülékek, csákányok, fejtőkalapácsok voltak a díszletek, a paravánon aknatorony, sürgő-forgó bányászok árnyfigurái keltek életre; boszorkány, kígyó, elváltozott bá- nyászlány, szerelmes bányászfiú vívta mindennapos harcát előttünk. A magnóról gyerek- hangok énekeltek;... apukám lemegy a föld alá és ott kiszedi a nagy követ, apukám kibányássza a szenet, apukám a sötétben is lát... A kis gyerekek tudják, hogy mit jelent az aknatornyon lengő fekete zászló, s azt is, hogy apjuk hol kereste a pénzt az autóra, s azt is, hogy azért nem szabad nekik az autót vezetniük még, mert azt a sok pénzt amibe került nehéz volt megkeresni. Nemrégiben a Baranya megyei Pályaválasztási Intézet Pécsett, a Mecseki Szénbányák meszesi központjában pályaválasztási tanácsadást rendezett. Száz gyerek közül alig néhányon tudták, hogy édesapjuk melyik üzemben dolgozik, a bányáról pedig csak annyit, hogy ott sötét van. Egyikük sem akart bányász lenni. Meszesen sokezer bányászlakást építettek annakidején ... Miért, mi kell? Volt idő, amikor hetekig kinn volt a kapun a tábla: felvétel nincs. Volt amikor csak az apák érdemeire való tekintettel vették fel a gyerekeket, akik idősebbnek mondták magukat, mintamenynyik valójában voltak. Kézenfekvő és túlságosan egyszerű a válasz: nem volt más lehetőség, nem tanulhattak .. . Ma minden út nyitva áll, s különben is rég nem ad annyit a bánya, mint amennyi képes magához kötni munkásait. Valóban nem. A bérezés, a lakás, a munkakörülmények nagyon fontos tényezők, de nem elegendők ahhoz, hogy vonzó hivatás, életpálya, életforma legyen a bányászat. Azelőtt az óvodától a temetőig az életet a bánya jelentette. Az iskolák szinte az üzemhez nőttek, a dalárda, a kultúrház, a bányatelepi mozik, a focicsapat sokkal többet jelentett mint szórakozási lehetőséget, elszakíthatatlan érzelmi szálakkal kötötte a munkásokat a bányához, a telephez. Aztán a kocsma, igaz a föld alatt kiszárad a torok, de nagyon hamis, sematikus a bányász és az ital kapcsolatának megfogalmazása. A kocsma fórum. A kocsmában a bányász dolgozik, ismét átéli a veszélyt amelyből éppen menekült, ismét megcsinálja a jól sikerült ácsolatot, ismét kidöngeti a két mezőt. Elmondja sérelmeit, itt lép elő a sötétből a fénybe: fontossá, munkája láthatóvá válik. A beszélgetés a fontos, az ital csak a katalizátor. Itt találkozhatott az aknásszal, az üzemvezetővel, a főmérnökkel: a futballpályán együtt játszottak, vagy fiaik kergették együtt a labdát. Minden bányatelepen futball- és tekecsapat volt. Azt mondhatjuk: szétforgácsolták erőiket. Az erőt nem a legmagasabb osztály, az összetartozás jelentette. Aztán a kertes házak: műszak után jobb pihenést aligha találhatott a bányász, mint a fák közti szöszmötölést. Komlón sem véletlen parcelláztak fel százhektárnyi területeket, a bérházakban is a régi életformára vágytak. A most épülő tízezer bányászlakás között is harmadrészben kertes családi házakat építenek — ezek felelnek meg legjobban a bányamunkás, sőt a bányaüzem óhajának is. Az egészségi szempontoktól eltekintve is a kolóniák, a szinte falusias közösségek jobban a bányához kötötték az embereket, mint a városi lakások, amelyekből még dolgozni is kényelmetlen a bányába utazni. Párttaggyűlés, termelési tanácskozás a közlekedéshez van kötve, klub-élet, dalárda, foci ... (?) A pénz, a lakás, a jó munka- körülmények, a leszállás előtti kávé, a tiszta munkaruha, a fürdés után hajszárító, az emberi hang alapkövetelmény. Ennél azonban több kell. A bányász az óvodától a temetőig mindenkinél jobban társaira van szorulva, s mindenkinél jobban vágyik a társadalmi életre, álljon bár az a meszesi bérházak előtti zsugázásból, a foci- mérkőzéseni szurkolásból. Nem véletlen, hogy azokban a bányaüzemekben ma sincsenek létszámgondok, amelyekben legjobban fentmaradt a családias életforma, ahol az üzemvezető keresztnevükön szólítja a vájárokat, csilléseket. Még akkor is ott maradnak a munkások, ha kicsivel kevesebb a pénz, kicsit mostohábbak a munkakörülmények. S zéchenyi-aknán csaknem öt esztendeje beszüntették a termelést, a bányászok közül sok százat már korábban áthelyeztek a komlói, vasasi bányaüzemekbe. Az üzemvezető tíz esztendeje nyugdíjas volt. Végső búcsúra, bár nem a bányatelepi temetőben rendezték, eljöttek a régi társak. A bányászgyerekek akkor vállalnak majd ismét munkát a föld alatt ha az óvodában, iskolában, a kocsmában, a kul- túrházban és a temetőben is a bánya gondoskodását érzik, ha biztosak lehetnek abban, hogy szükség van rájuk, hogy fontos emberek ... Lombosü Jenő
