Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-22 / 52. szám
6 Dunántúli napló 1976. február 22., vasárnap Bényei József: VIOLA pedig más pályát választ, például orvos lesz, egy életre megőrzi azt az anyagismeretet dialektikus látásmódot, konstruktivitást, ami tanulmányai során feltétlenül kialakul benne. Könnyen eligazodik a műfajok, művészeti törekvések sokféleségében. El tudom képzelni azt is, hogy a szakközépiskolában végzettekből igen jó közművelődési szakemberek lehetnek, — Most, hogy a Tanárképző Főiskola adjunktusaként dolgozik, miben változott meg alapvetően pedagógiai tevékenysége? — Mostani munkámat a korábbi egyenes folytatásának tekintem. Az alapvető különbség az, hogy itt a majdani munkával tanítványaikat megismertető szakembereket képezünk. — Művésztanár. Munkájának, életének egyszavas summázata, megnevezése ez. A kettősség kockázata nagy. Sokan azt mondják, vagy az egyik, vagy a másik tevékenység előbb- utóbb- elsorvad ... Igaz ez? — Az lenne az ideális, ha az embert tanári munkája nem szívná el a művészettől. Maradék időből, maradék energiákkal nem lehet műveket alkotni. A tanítással az ember tökét halmoz fel, de hogy ezt megfelelően befektethesse, nemcsak szerencse kérdése . .. — Nyolc évig albérletben laktam. A Janus Pannonius kiállításig egyszerűen nem volt helyem, ahol dolgozhattam volna. Többek között ezért is szeretem a Pécsi Grafikai Műhelyt. Szeretem és értékelem az ottani lehetőségeket, amelyek tág teret nyitnak a közös munkának. Több tucat igen kvalitásos grafikát perget le előttem. A Magyar Lajos utcai kis lakás falai, szekrényei, és a szekrények teteje zsúfolásig megteltek. Termékeny művész. De nem kapkodó. Egyetlen témának szinte valamennyi variációját kidolgozza. Ciklusokban, nagy grafikai egységekben gondolkodik. Művei azonban nem pusztán szellemi termékek, fizikai mivoltuk elhelyezési gondokkal jár együtt. Látom, nem tudja hova tenni őket. Van ugyan egy kis műhelye az alagsorban, de már oda sem fér semmi. Amikor 13 évvel ezelőtt idekerült Pécsre, idegen volt. A munka, a művészek, a művészeti élet marasztották itt. Rétfalvi Sándorral együtt sokat akartak tenni és tettek is annak érdekében, hogy a fiatal művészek jobb körülmények közé kerüljenek. Milyen lehetőségeket lát Bérezés Gábor a jelenlegi helyzet megjavítására? — Talán azt kellene elérni,' hogy a helyi megbízatások megszaporodjanak, a korábbiakhoz hasonló pályázatokra volna szükség, olyanokra, amelyek lázba hozzák, megmozgatják a művészeket, B. K. Pár évtizeddel a föld teljes felfordulása előtt a tavasz reménykedő mámorában néhány műemlék-akácfa alatt egy gázoktól szédült viola összeütközött a gépkorszakkal A robbanás után napokig esőként hullt az anyacsavar csak a viola maradt sértetlen fölállt leporolta magát s fütyörészve nekiindult egy következő ezerévnek Ez ugye szép sőt gyönyörű költőknek és hodkórosoknak bár belőle egyetlen szó sem igaz A „pajzánbiblia Évszázadokon át a Biblia volt a legtöbbet olvasott könyv. Kinyomtatása éppen ezért Guten- bergtől kezdve napjainkig mindig kitűnő üzletet jelentett a kiadóknak: biztos piacot, biztos jövedelmet. Sok helyen — így Angliában is — csak külön kiváltságlevél birtokában nyomhatták ki a Szentírást, ha valaki enélkül próbálkozott, megbüntették, kiadványát pedig elkobozták. Brit földön 1577-ben a Barker család szerzett ilyen privilégiumot. Egyik örököse ugyan, Robert, 1609-ben kölcsön fejében elzálogosította, de hamarosan újból visszaszerezte. A hitelező, Bonham Norton könyvkereskedő nem nyugodott bele ebbe. Mindent megtett annak érdekében, hogy övé maradjon a kiváltság: több ízben pert indított Barker ellen. Mikor így sem ért célt, más eszközzel próbálkozott: Barker egyik szedőjét megvesztegette, hogy a Biblia 1631-es kiadásában szándékosan csináljon sajtóhibát. Ennek eredménye lett a pajzán Biblia, amelyben a tízparancsolat egyik parancsából kimaradt a not (= nem) szócska s ezért így hangzott: „Thou shalf commit adultery!” azaz szószerint „Kövess el há- zassógtöréstl", szabad fordításban „Paráználkodjál!” A sajtóhiba a puritán és álszent Angliában szörnyű felháborodást okozott. Nem elégedtek meg a hibás ív újraszedésével, hanem az összes példányt elégették. Csak két-három példány kerülte el véletlenül ezt a sorsot. Robert Barker emiatt anyagilag teljesen tönkrement. Azonban Norton sem soká örülhetett vetélytársa szerencsétlenségének. Egy más ügyből kifolyólag rövid időn belül börtönbe zárták és ott fejezte be életét. Vértesy Miklós A Képzőművészeti Főiskola előtt a Magyar Optikai Művekben dolgozott betanított munkásként. A három műszak mellett fennmaradó idejét a gyár képzőművészeti szakkörében töltötte. Lázasan készült a felvételire ... — A főiskola általános szakán három évig Kádár György tanítványa voltam. Később átmentem a grafikai tanszékre, és az időközben beindult tanári szakot is felvettem. Barcsayt — csakúgy, mint a többi velem egyidőben végzett művész — én is mesteremnek vallom. Hasonlóképpen mesteremnek tekintem Raszter Károlyt, Ék Sándort és Rozanits Tibort.. . Döntő jelentőségű fordulatot jelent életemben a meghívás ide, Pécsre, a Művészeti Gimnáziumba. 1963-tól kezdődően 12 évig tanítottam ebben a középiskolában. Hamarosan kiderült az, hogy én tulajdonképpen sokféle feladatra alkalmas vagyok. Eleinte művészettörténetet tanítottam, aztán később mintázást, reklámgrafikát, ábrázoló geometriát.. . Visszapillantva azokra az évekre, talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy Bizse Jánossal sikerült szereznünk egy kis sokszorosító gépet. Sokszorosító grafikai szakkört szerveztünk, és megkezdtük a munkát. Ez a gép és a vele végzett munka nagy örömöt jelentett nekünk, és egyben arra késztetett bennünket, hogy a még nagyobb lehetőségek harcosaivá szegődjünk .. . Pár év múlva kialakult a mostani Pécsi Grafikai Műhely. — Véleménye szerint mit tudott, mit tud nyújtani a művészeti szakközépiskola a leendő művésznek és mit jelent annak, aki más pályára lép? — Tisztában voltunk azzal, hogy tanítványainknak csak kis hányadából lesz, lehet művész. Ezt a szubjektív adottságok mellett a társadalom igényei is meghatározzák. Természetesen akiben kiugró tehetség mutatkozik meg, az általában be is tud jutni a főiskolára. Aki Kárpáti Kalendárium Rendkívül gazdag tartalommal látott napvilágot Ungvárott a Kárpáti Könyvkiadó gondozásában a Kárpáti Kalendárium 1976. évi kötete Egressy György szerkesztésében. Petőfi és Sevcsenko című tanulmányában Váradi Sternberg János egyetemi professzor irodalomtörténeti kuriózumokat idéz az ukránmagyar kulturális kapcsolatok történetéből. Többek között ezeket írja: „Alekszandr Bileckij akadémikus, kiváló ukrán irodalomtörténész, Sevcsenkóval foglalkozó írásában több költővel is ösz- szehasonlítja a magyar poétát, de úgy találja, hogy Sevcsenko Petőfi Sándorral, a magyar forradalmi mozgalom költőjével van leginkább összhangban". Cikkének befejező részében Sevcsenko magyarországi megjelenésével kapcsolatban Váradi Sternberg János megállapítja: „A Petőfiért rajongó Meltzl Hugó, aki a költői életmű alapos ismerője volt, már az ösz- szehasonlító Irodalomtörténeti Lapok megjelenése kezdetén felfigyelt Tarasz Sev- csenkóra, felismerve rokoni voltát a magyar forradalmár költővel. Ebben a tekintetben figyelemreméltó a lap első, 1877. január 15-i számában megjelent rövid szerkesztőségi üzenet, amely így hangzott: .Egyik legközelebbi számunkban az Ukraine Petőfi-jét fogjuk bemutatni (Tarasz Sevcsenkót).' Ez a mindössze kétsoros hirdetés volt tudtunkkal a magyar sajtóban az első hír Ukrajna Kobzosáról, és egyúttal a Petőfi-Sevcsenko párhuzam első megvonása is”. Bállá László költő, az ungvári Kárpáti Igaz Szó című magyar nyelvű napilap főszerkesztője, Két nép művésze címmel Zichy Mihály- ról írt cikket. Érdemes volna egész tanulmányt írni például ezzel a címmel: „Az orosz és a magyar irodalom alakjainak találkozása Zichy Mihály munkáiban”. Próbáljunk itt csak egyetlenegy összehasonlítást tenni. Helyezzük egymás mellé Lermontov „A démon"-ához és az Arany János balladáihoz készült illusztrációkat — és rájövünk arra, amire azelőtt talán nem is gondoltunk, de amire Zichy Mihály finom műízlésével már akkor rátapintott: hogy a nagy magyar és orosz költő epikai műveinek atmoszférája milyen sok mindenben rokon. R. T. Takács Dezső metszetei Morfondírozások STÚDIÓBALETTEK A PÉCSI KAMARA- SZÍNHÁZ SZÍNPADÁN Eck Imre vázlatkönyvéből Minden művésznek van vázlatkönyve, amelyben töprengéseit, hangulatait, látomásait az ihlet hevületében rögzíti és amely - mint első és legközvetlenebb kifejezéskeret - különös őszinteséggel hordja magán a művész egyéni stílusjegyeit. És mi más lehet egy koreográfus vázlatkönyve, mint a színpad, és mi más lehet az ihlet rögzítésének eszköze, mint a képlékeny emberi test! Zene szól a pécsi Kamaraszínház előcsarnokában és nézőterén; nem tolakodó vagy kihívó, de elvárásokat ébresztő, közönség-kondicionáló zene, amely szinte csak tudatunk alatt hallatszik és csak akkor tör a tudatküszöb fölé, amikor elhallgat. A függöny felgördültével a közvetlen auditív múlt átcsap egy tisztán vizuális jelenbe — és megkezdődik az előadás. A tánc itt hangne- gatívra exponált látvány, mozdulatnyelven fogalmazott érzelemvonalak, hangulatrajzok, gondolatformák egymásutánja a meg-megújuló csendben, amelynek most mozdulatkí- sérő szerepe van. Ahogy elillan a látvány, ismét felhangzik a zene a maga műsortagoló funkciójának megfelelően. És az ilyen zenei időkeretben sajátos hatású lesz a hangkíséret nélküli tánc, ahol minden letisztulton a szemnek szól és csak itt-ott csendül fel egy kiáltás, egy nevetés, egy dob- bantás - mind a táncos produktuma, Eck Imre a csendháttérre igen sokféleképpen vázolta fel új koreográfiáit, amelyeknek legtöbbje valamilyen szögből közös témára világít közvetlenül vagy áttételesen, nevezetesen a szerelemre, vagy legalábbis a tetszeni akarásra. Némán trillázó ujjak, ingó-hívogató karok és térdek.ellenállhatatlan szirénes csábítása; a félszegül szerelmes Daphnisnak az ingerke- dő Chloéval való játszadozása, az inas-izmos bika gyengéd kezdeményezései nyomán egy sudár termetű őzike-pisze lányka mosolygós ébredése és igenlő felkacagása olyan művészi vázlatlapokról kerültek-szer- veződtek színpadra, amelyek Eck impresszionisztikusan könnyed ecsetkezeléséről tanúskodnak. - Konkrétabb területeken jár Eck a még nem egészen kiforrott Bohócokban és a Sötétben emberpárjának a szokványostól eltérő megfogalmazásával, a nem egészen nyilvánvaló értelmű pantomimikus, de teljesen egyértelmű és ragyogóan karakterizáló telefon-pletykálkodásának feldolgozásával és végül a Nyárutó könnyed szakításának lassú kibontásával. A Pécsi Balett állandóan megifjuló gárdája őszinte odaadással és mély művészi átéléssel jelenítette meg a pécsi mester koreográfiái „morfondírozásait”. A műsorral Eck ismét bepillantást engedett állandóan forrongó, tisztuló és újuló műhelyébe, amikor ezeket a meditatívan megszűrt gondolatfoszlányokat lendületes kézzel mintázott stúdióbalettekbe foglalta olyanok számára, akiknek szívesen mutatja meg önmagát. Dienes Gedeon Erb János felvételei Bérezés Gábor
