Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-22 / 52. szám

2 Dunántúlt napló 1976. február 22., vasárnap SZAKTAMFOL YAH ARAKETAKEZELQKNEK Egy hét múlva! Busófarsang Mohácson Azt beszélik Mohácson, hogy a mostani busójárás színesebb, látványosabb, méreteit tekintve pedig nagyobb lesz, mint ami­lyen a legutóbbi években volt. A busóvezérek megtartották a szokásos „haditanácsot”. Ja­vában folynak az előkészületek. Nagy a lelkesedés a mohácsi legények körében, ötletes új­donságokban, furcsa látnivalók­ban nem lesz hiány. Hatvan új busóbundát varr- tck. Igaz, műszőrméből, ám lát­szatra ezek semmiben sem tér­nek el az eredeti birkabőrtől. Kafkán Mátyás, maszkfaragó mester pedig húsz új álarcot készített. A látványosságot te­hát már az is növeli, hogy jó­val több lesz a beöltözött bu­sók száma. Legalább hét „mo­zsárágyút” dörgetnek a felvo­nulók, a legnagyobbat Bélán József és „tüzérei" kezelik. Pávkovics Jánosék csoportja „a kőkorszaki szakitól", azaz Fré­ditől vette az ötletet, elkészítik Frédi autójának hasonmását. Más csoportok ördögszekéren, szamárfogaton és lóháton mu­lattatják a vendégeket. A rendezők azt akarják, hogy a délután két órakor kezdődő nagy felvonulás rendezett, fo­lyamatos és mindvégig össze­függő legyen. Ezt csak úgy le­het elérni, ha a tömeg nem vegyül el a csoportok között. Ennek érdekében a jankelék, a busósegédek tehetnek a legtöb­bet. A céltalan portyázások helyett ők biztosíthatnák a fel­vonulók szabad útját. A menet pedig hosszú lesz, mert tíz népiegyüttes — közöttük két jugoszláv — vonul a busócso­portok között. A farsangolók hat óra előtt a Széchenyi téren gyülekeznek, ahol felgyújtják a nagy máglyát. A Vendéglátó Vállalat üzle­tei felkészülve várják a „nagy rohamot”. Több mint 20 ezer ember ellátásáról kell gondos­kodni. öt elárusító pavilont nyitnak a belváros utcáin. A vállalat 100 hektoliter csapolt- sört és 400 láda palackozott sört rendelt erre a napra. Az éttermek, a büfék és az eszpresszók mázsa számra kész­letezik a kolbászt, a virslit, a debrecenit. Valamennyi egység­ben biztosítják a gyors étke­zést. A Béke Étterem konyhá­jának két borjút vágnak a vá­laszték bővítésére. Az ország legkülönbözőbb vi­dékéről és Jugoszláviából már eddig is sok csoport jelezte ér­kezését, számuk meghaladja az ötezret. A kíváncsiak között ugyancsak sok a külföldi turis­ta. Miklósváry Tibor Az egyik pécsi alakulat a Csongrád megyei Csanádpa- lotán segítette az őszi beta­karítást, nem messze az otta­ni nevelőotthontól. Hamar megismerkedtek és megba­rátkoztak a gyerekekkel. Rendbehozták a futball- pályát, megjavították a já­tékokat és szinte minden szabad idejükben együtt voltak a gyerekekkel. Már ekkor felvetődött a gondolat, hogy a munkájukért járó pénzen játékot vesznek. Azok a fiatal katonák, akik Pécsett maradtak „zsoldjuk" egy részét ajánlották fel, sőt, a hivatásos állomány is csat­lakozott ehhez a kezdemé­nyezéshez. Több mint nyolc­ezer forint gyűlt így össze... A pénzen két kis buszt töl­töttek meg játékokkal a hé­ten. Az egyik Csanádpalotá- ra indult. A másik egy ba­ranyai nevelőotthonba Cser­tőre. A csertői gyermekotthon vezetői meglepődtek, amikor Rédai János tizedes — a szép gondolat egyik lelkes szer­vezője — elmondta jövetelük okát. Korábban ugyanis nem volt kapcsolat ezen alegység és az otthon között. A katonák egy röpke órá­ra vidáman, önfeledten ját­szottak a gyerekekkel. Olyan sok mindent kellett megmu­tatni, elmagyarázni a kicsik­nek. Akik ott jártak, ígérték, hogy hamarosan visszatér­nek. Az egyszeri látogatás­ból állandó patronálás lesz. Rédai János tizedes a gyerekek között Gombár Attila felvétele Játék a katonáktól • Többet termeltek, mint a „hétköznapi” műszakon • Felajánlás a keresetből kulturális és sportcélokra 1970 óta immár a hatodik alkalommal szervezte meg a hagyományos kommunista szombatot a Mecseki Szénbá­nyákban a vállalat KlSZ-bizott- sága február 21-én. A reggel hat óra előtti röpgyűléseken A tizenegy kilövőállomás. A körök a rakáték hatósugarát jelzik. Idén kilövik az első Jégrakétát megemlékeztek az 1937. évi csertői csendőrsortűz bányász­mártírjairól. Ezen kívül szólot­ták az előadók a vállalat előtt álló legfontosabb gazdasági feladatokról is. Szombat reggel hat órakor valamennyi bányaüzemben megindult a termelés. A Vasas­bányaüzemben 165, Kossuth- bányában 412, Zobák-bányá- ban 412, Pécs-bányaüzemben 351, Béta-bányán 176, Szász­vár-bányaüzemben 127 dolgozó szállt le a föld alá. összesen 1643-an. Ezen kívül a külfej­tési üzemben 150 bányász dol­gozott. Ez a műszak két óráig tartott: 4629 tonna szenet jut­tattak a felszínre a hét üzem­ben. Ajándék­utalvány Baranyában még ebben az évben felröppen az első jégra­kéta, hogy szembeszálljon a jégesőt hordozó viharfelhőkkel. Több, mint két évvel ezelőtt kez­dődtek meg az előkészületek, hogy megszervezzék a jég által leginkább veszélyeztetett dél­baranyai terület védelmét. Nemrégiben a Minisztertanács határozata alapján döntés szü­letett: 1976-ban megtörténik az első kilövés. Ezt követően, há­rom kísérleti év alatt kidolgoz­zák a leghatásosabb, legbiz­tonságosabb módszereket. összesen tizenegy kilövőállo­mást jelöltek ki. A védeni kí­vánt terület így Pécstől a déli országhatárig terjed, szélessé­gében pedig Szigetvártól Mo­hácsig. Valamennyi szükséges objektum építési terve elkészült, a felvonulási létesítmények is rendelkezésre állnak. Még ta­valy megvásárolták a rakétá­kat, egy évre elegendő meny- nyiség várja a kilövést. A létesítményekhez szükséges anyagok, berendezések szállítá­sát úgy szervezik meg, hogy az nem zavarja a város for­galmát. A déli ipari úton men­nek majd a gépkocsik. Ehhez azonban mintegy háromkilomé­teres utat kel építeni a keszü— málomi elágazástól Pellérdig. Az út tervei most készülnek, s mihelyt az időjárás engedi, hozzálátnak az építéshez is. Feszftett tempóban kell majd dolgozni, de az illetékesek sze­rint a kívánt időre elkészül az út. Folyik mór a kilövőállomások dolgozóinak felvétele. A raké­takezelők és az egyéb, speciá­lis szakismeretet kívánó mun­kakörök dolgozói egyhónapos szaktanfolyamon sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat. A tanfolyam március 15-én kezdő­dik. A kilövőállvány a két rakétával. és így kinevezése Mohácson általános megelégedést kel­tett." — Két évvel korábban már a mohácsi kórház alorvosa vol­tam — meséli — de az eredeti kinevezésem okirata nincs meg, másolatokat meg nem fogadott el a nyugdíjintézet. .. Huszonöt esztendőt elismertek, többet nem. Csöndben meredünk egymás­ra, éh azt gondolom, hogy íme, egy ember megint bekerült a bürokrácia csikorgó kerekei kö­zé, de majd csak elintéződik ez a dolog is. — Hét körzet volt a járás­ban ... - mondja egyszercsak a mohácsi járás volt főorvosa. — És most? — Huszonkettő. De a város­ban csak privát rendelés volt, meg a szegénybeteg-rendelés, az ÓBA . . . Szakrendelés sem volt. A kórház is csak 1936-ban kezdett fejlődni. Jöttek a kli­nikusok: iBarta Imre, Csúcs László .. . Addig csak ispotály volt. Egészen szűkszavú, az az ér­zésem, hogy nem is szeret erről beszélni. „Misszió volt" hajto­gatja, s ez hihető. Ma majd­nem minden községben új or­voslakás van, a fogászati ellá­tás talán a legjobb a megyé­ben. Az egészségház Mohácson szép, ott dolgozik a járási-vá­rosi főorvos, meg az egész ap­parátus. — Ezt a házat többször el akarták venni — mondja dr. Né­meth János - persze, még ré­gen ... A Rosenthal téglagyá­ros háza volt. Lakásnak akar­ták . .. mindegy, hogy ki. Nem hagyta, ma is egészségház. Amit akart, nagyjából el is érte. Megszervezte az egész­ségügyet a területén, szívósan és keményen dolgozott negyven évig, amit majd csak elismer­nek ott „fenn” is. Másutt már elismerték: tizenhat kitüntetése van, közte négy kormánykitünte­tés. Nyugalomba vonulása al­kalmából gratulálunk János bá­csinak, szívből és szeretettel, sok-sok szép esztendőt kívánva mindazok nevében, akikért negyven év alatt annyit tett. ' Kampis Péter Az első műszakban a legtöb­bet termelt a Kossuth-bánya- üzem: 1469 tonnát. A KISZ-bi- zottságon 28 munkást száz fo­rintos ajándékutalvánnyal jatal- maztak, kiemelkedő munká­jáért. Az üzemből több mint harminc szocialista brigád vett részt a kommunista műszakon. A fejtési és az előkészítő csa­patok felülmúlták hétköznapi teljesítményüket. Pécsbánya- üzemben 804, Vasas-bányaüzem­ben 722, a külfejtési üzemben 544, Zobák-bányaüzemben 515, Béta-bányaüzemben 415, Szász­vár-bányaüzemben pedig 160 tonna jóminőségű fekete szén került a csillékbe, szállító sza­lagokra. Vasason kimagasló eredménnyel rukkolt ki az Or­mos István vezette szocalista brigád: egy brigádtag 10,5 ton­nát fejtett a hétköznapi 6,2 tonnával szemben. A 105 éves bányaüzem történetében most érték el a legmagasabb föld alatti teljesítményt: fejenként négy tonna szenet bányásztak. (A hétköznapi átlag 2,1 tonna). Az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó Déli Hadseregcsoport egy közeli alakulatának húsz szovjet katonája is segített a délelőtti műszakban. Kiugró eredmények A komlói Bétán a Papp Lajos vezette 2-es szocialista brigád bizonyított a legjobban: egy ember átlagban 11 csille sze­net termelt. Az előkészítő kör- leti csapatoknál 85 százalékos volt a megjelenés. Pécs-bánya- üzemben először vállaltak fizi­kai munkát a nem közvetlen termelést irányító műszakiak, párt- és szakszervezeti munká­sok: mintegy ötvenen. Kiugró eredményt mondhat magáénak Zákány Pál szocialista brigád­ja: műszakonként 9 tonnás tel­jesítményt értek el. Két órától a második mű­szakban 986 bányász kezdte meg munkáját mind a hat bá­nyaüzemben. Éjjel tíz órától a harmadik műszakban ugyan­csak mind a hat munkahelyen dolgoznak majd. A dolgozók szombati kerese­tük ötven százalékát ajánlot­ták fel a kulturális, sport ren­dezvények, kirándulások támo­gatására, valamint oktatási szemléltető-eszközök vásárlá­sára. A kommunista műszak vasár­nap reggel hat órakor fejező­dik be. Helytálltak a fiatalok Kommunisla szombat a Mecseki Szénbányáknál János bácsi Pontosan nem is emlékszem, mikor és milyen körülmények között ismerkedtünk össze, öregek napközijét avattunk va­lahol a mohácsi járásban, s a hivatalos ünnepségek végezté­vel halfőzés „forgott fenn". Egy szurdokon kellett felkapaszkod­ni, az udvaron már kékes füst szállt, meg rőzseillat, a tűz fö­lött a szolgafán ott volt a bog­rács. János bácsit később rajta­kaptam, amint odakünn kóstol­gatott. „Sótlan ez, fiam, — mondta — teszünk hát bele, amint illik." Pedig nem is ő főzte a ha­lat. Nyugdíjba ment. Hányszor mesélt nekünk negyven eszten­dős orvosi tevékenységéről, a lóhátas, sárdagasztó kilométe­rekről, éjszakákról, egyszóval negyven dolgos, eredményes, keserves-örömteli évről, amit a mohácsi járásban eltöltött. És most bizonyítgat, a kana­pén, volt irodájában egy kissé félszegen ülve, a kisasztalra halmozza a dokumentumokat. A Dunántúl 1937. február 7-i számában egy hír a követke­zőkről számol be: „Új városi tiszti orvos Mohácson. A bel­ügyminiszter Kis Hegedűs János dr. lemondása folytán megüre­sedett mohácsi városi tiszti or­vosi állásra Németh János dr. kórházi alorvost nevezte ki. Az új m. kir. tiszti orvos évekig működött Pécsett, a szülészeti klinikán, a fiatal orvosgenerá­ció egyik legképzettebb tagja A tőoxvos nyugdíjban

Next

/
Thumbnails
Contents