Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-20 / 50. szám
SZÁLLÍTJÁK A KUKORICÁT Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Max van der Stoelt, a Holland Királyság külügyminiszterét A találkozón jelen yolt Púja Frigyes külügyminiszter is. KS,D' NAPLa TELEPOI° Egészségügy és etika A z 1972 júliusa óta érvényben levő új egészségügyi törvény nagy hiányosságot pótolt. A csaknem 100 éves régi törvény helyébe újat alkotott, amely híven tükrözi társadalmunkban végbement egészségügyi és etikai változásokat. Az új törvény valamennyi állampolgárnak biztosítja jogát egészsége helyreállításához; minden segítséget megad, hogy a beteg ember minél hamarabb visz- szanyerje egészségét, ill. rokkantsága esetén segítséget kap ahhoz, hogy újra be tudjon illeszkedni társadalmunkba. A törvényből adódó egészségügyi és etikai feladatok nehezek és sokrétűek. E feladatok megvalósítása úgy látszik hosszabb időt és szorosabb együttműködést kíván az egészségügyi intézmények állami, párt és társadalmi szervei, de nem kevésbé betegek és orvosok között. A törvény a hozzá csatlakozó jogszabályokkal együtt az etikai helyzet javítását is célul tűzi ki. Biztosítékot ad betegnek és orvosnak egyaránt. A 76. §. kimondja, hogy milyen körülmények között tagadhatja meg az orvos a gyógykezelést, amennyiben a beteg, vagy gondozója tettleg, vagy szóval megsérti. Emellett természetesen az egészségügyi személyzet és a betegek etikai nevelését is előírja. Az egészség- ügyi intézményeknek erre a feladatra megfelelő szervei vannak az orvosetikai bizottságok személyében, amelyeknek működése beteg—orvos, beteg—egészségügyi személyzet és valamennyi egészség- ügyi dolgozó egymás közötti kapcsolatára is kiterjed. Az egészségügyi törvény 90. §-a egyértelműen kimondja, hogy az orvosetikai bizottságok, mint társadalmi szervek őrködnek az orvosi hivatás tisztasága felett. Elmarasztalják azokat az orvosokat és betegeket, akik a szocialista erkölcs szabályait megszegik, ezzel szemben hatásos védelmet nyújtanak azoknak az orvosoknak, akik a hivatásuk szabályainak megfelelő magatartást tanúsítanak. Az etikai bizottságoknak állandó nevelő, megelőző munkát kell végezniök abból a célból, hogy az orvosi hivatás írott és íratlan szabályait minden körülmények között betartsák. Kötelességük, hogy az információszerzés különböző eszközeinek igénybevételével kutassák fel azokat a rendellenességeket és az enyhébb súlyú etikai vétségeket, amelyek a későbbiekben szükségszerűen súlyosabb etikai vétségek forrásaivá lehetnek, tehát hatásos megelőző tevékenységet kell folytattok. Mivel azonban ma már nemcsak arról van szó, hogy hatásos megelőzést alkalmazzanak, hanem a fennálló etikai rendellenességek felszámolása is elsőrendű cél, nem lehet kizárólag az etikai bizottságoktól várni a kérdés megoldását. Az új egészségügyi törvény egyértelműen kimondja, hogy az intézet vezetője személyében felelős az intézmény etikai helyzetéért és a szocialista orvosi magatartás kialakításáért. Kötelessége tehát a cél érdekében minden rendelkezésre álló eszközt igénybe venni. Egyik leghatásosabb eszköz a cél érdekében a vezető példamutató magatartása. Az intézmény vezetőjének a vezetése alatt álló intézetben olyan légkört kell kialakítani, amely elítéli a betegek kiszolgáltatott helyzetével visszaélő orvosokat és más egészségügyi dolgozókat és megbecsülést szerez azok számára,- akik elhatárolják magukat az orvosi etikával össze nem egyeztethető magatartást tanúsító dolgozóktól. A parasolvencia — melynek fenntartását ugyanakkor néha felelős vezetők is mesterségesen és tudatosan dédelgetik — káros gyakorlatának a felszámolása nem az egyetlen cél, melyet a jövőben ,ki kell küszöbölni az ötvös—beteg kapcsolatából. A beteg és az orvos kapcsolatának és az egészségügyi dolgozók egymás közötti kapcsolatainak számos olyan vonatkozása van (egymás megbecsülése, beleértve az egészségügyi személyzetet is, a betegekkel való bánásmód, a hivatástudat, kollektivizmus stb.), melyek ugyancsak az etikai magatartás normáit érintik. Az új törvény határozottan kimondja, hogy a beteget az adott lehetőségek között az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően kell gyógykezelésben részesíteni. Ebből logikusan következik, hogy csak a szűkebb szakmájában — de a természet- és társadalom- tudományokban is jártas orvos felelhet meg a szocialista orvosetika eme legfőbb követelményének. Az embert nemcsak „szeretni" kell, hanem meg is kell tudni gyógyítani, A gyógyító és kutató orvos felelőssége elsősorban erkölcsi felelősség. Munkájával aZ embert), az emberiséget, a tudományt, szocialista hazáját gazdagítja. A törvény 9. része kötelezően írja elő a továbbképzést egészségügyi képesítéshez kötött munkakörben dolgozóknak. Az orvosok számára a továbbképzés sokrétűen biztosított. Egy közelmúltban történt eü. szociológiai vizsgálat feltárta, hogy nem megnyugtató a szakképzett egészségügyi középkáderek és' vezető középkáderek képzése és továbbképzése. Viszonylag még mindig nagy a szakképzetlenek aránya a munkahelyeken, nagy a fluktuáció, az új technikai szinttől való letnaradás stb., ugyanakkor az orvostudomány fejlődésével óhatatlanul együtt kellett volna járni valamennyi egészség- ügyi munka fokozott és rendszeres javításával, módosításával. A ligha mondhatjuk, hogy a törvény megjelenése óta és az etikai akcióprogram nyomán az erkölcsi helyzet lényegesen változott volna. Különösen, ha a kérdést sokoldalúan vizsgáljuk, tehát etikailag negatív jelenségnek tekintjük a laza munkafegyelmet, az összeférhetetlenséget, a karrierizmust, a protekcionizmust, az előléptetések, pályázatok elbírálásánál előforduló szubjektivizmust és így tovább. Még mindig nincs új minőségi jele annak, hogy az egészségügyi intézmények felelős vezetőinek többsége, bátran és következetesen élne a rendeletekben biztosított fegyelmi jogkörrel és tudatában lenne megnövekedett felelősségének. Változatlanul tovább kell tehát folytatni azt a munkát, melynek célja, hogy az egészségügy i dolgozók becsületes többségét elválasszuk a joggal kifogásolható magatartású kisebbségtől és előbbieket határozott, nyílt állásfoglalásra bírjuk. Dr. Kiss István Kádár János fogadta a csehszlovák parlamenti küldöttség vezetőjét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön az MSZMP KB székházában fogadta Alois Indrát, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagját, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnökét, a hazánkban tartózkodó parlamenti delegáció vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserén részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, A legfőbb ügyész Pécsett Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tegnap Pécsre látogatott. A megyei párt- bizottság épületében fogadta dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára. Ott volt dr. Szal- másy Lajos megyei főügyész. Megyénk első titkárával történt beszélgetés után dr. Szíjártó Károly a megyei főügyészségen dr. Szalmásy Lajos megyei főügyésszel és a járási, városi ügyészségek vezetőivel konzultált az ügyész-munka során szerzett egyes törvényességi tapasztalatokról és a bűnözés 1975. évi alakulásáról. Dr. Szíjártó Károly délután felkereste a Pécsi Tudományegyetemet, ahol dr. Földvári József rektor fogadta a vendéget. A legfőbb ügyész találkozott az egyetem joai karának vezetőivel, oktatóival és a jogászképzés időszerű kérdéseiről tanácskoztak. valamim a küldöttség tagjai közül Václav David, a szövetségi gyűlés alelnöke és Lőrincz Gyula, a szövetségi gyűlés elnökségének tagja, a CSKP KB tagjai. Ott volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. * Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön a Parlament Munkácsy-termében fogadta a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés hazánkban tartózkodó küldöttségét, élén Alois lndra-vaI, a szövetségi gyűlés elnökével. A szívélyes, baráti beszélgetésen részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke. Ott volt dr. Vaclav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János, losonczi Pál és Lázár György fogadta a holland külügyminisztert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta Max van der Stoelt, a Holland Királyság külügyminiszterét. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ugyancsak csütörtökön az országházban fogadta a holland külügyminisztert. Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalában szintén csütörtökön fogadta a holland diplomácia vezetőjét. A szívélyes légkörű találkozókon jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, Bebrits Anna, a Magyar Népköztársaság hágai nagykövete, valamint Jan Kneppelhout, a Holland Királyság budapesti nagykövete. Az őszi betakarítási munkák során a kukoricát a termelőszövetkezetek saját terménytárolókban tárolják. Az értékesítés során ezekből a tárolósilókból szállítják el a terményt a felhasználás színhelyére. A képen; az egyházasharaszti termelőszövetkezet telephelyéről tehergépkocsival szállítják a kukoricát Kukoricatermesztési tanácskozás Pécsett Cél: a hatvanmázsás hektáronkénti megyei átlag A búza mellett Baranya megye második legfontosabb gazdasági növénye a kukorica. A két növény együtt elfoglalja a szántóföld 70 százalékát. Ezen belül a kukorica a nagyobb területű 37 százalékos arányával. A termelőszövetkezetek évi 1 milliárd, az állami gazdaságok és a háztáji gazdaságok 200 —200 millió forint értékű kukoricát termelnek évente. A jó vagy rossz kukorica termés ezért döntően maghatározza egy-egy gazdasági év eredményességét. Fontossága miatt a megyei szakvezetés is kiemelten foglalkozik e növénnyel. A nyár végén megrendezett sikeres megyei búzatermelési tanácskozás mintájára a Megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya, az Agrár- tudományi Egyesülettel karöltve tegnap Pécsett, a Cserkúti Növényvédő Állomás székházéban összehívta a kukoricatermelők megyei tanácskozását. Megnyitójában dr. Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője rámutatott: a negyedik ötéves tervben Baranya évente átlag 100 ezer tonnával növelte kukoricatermelését, ami évi 300 millió forint többlet bevételt hozott a mezőgazdaságnak. Az egész tervidőszakban mindvégig az ország legjobb kukoricatermelő megyéi között maradtunk. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy a termelési rendszerek a megyében a nagyüzemi kukorica terület 80 százalékát fogják át. A termelési rendszerek átlagtermése 61,9 mázsa, szemben a rendszeren kívüli üzemek 53,5. mázsás átlagtermésével. A kukorica szerepe a hazai takar- mányellótásban és az exportban egyaránt növekedő. Ma a világpiacon 17—18 dollárt adnak egy mázsa kukoricáért. Ezért a további hozamnövelésről a következő tervidőszakban sem mondhatunk le, 1980- ra el kell érni az 56—58 mázsás megyei átlagtermést — szemben a tavalyi 52,6 mázsával — sőt meg kell közelíteni a 60 mázsát. Ehhez azonban fel kell zárkóznia a háztáji kukorica-termelés színvonalának is. A vitát bevezető előadásában dr. Tárcsái Imre, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoport- vezetője járásonként, üzemenként és a termelési rendszerek munkája alapján részletesen értékelte a megye 1975. évi kukoricatermesztési eredményeit, s rámutatott a legfontosabb további teendőkre. A megye 69 termelőszövetkezete közül 1975-ben a legjobb tíz kukoricatermelő termelőszövetkezet sorrendje a következő: Lánycsók, Babarc, Boly, Bor- jád, Pécs Új Élet, Szabadszentkirály, Lippó, Somberek, Ge- resdlak, Vajszló. Rné Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 50. szám 1976. február 20., péntek Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja
