Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-19 / 49. szám
Az idén 320 milliót költenek az V-ös bányaüzem építésére — Eredményes volt az előcementálás 1976. február 19., csütörtök _______________________________________Dünäntmi napló M inden a* ésszerű, a végleges érzéséi kelti... 0 szürke csonka-gúla Egy rendelet a kérdőjelek mágnese _____________________________________3 A légakna. Kétségkívül nagy a nyüzsgés: darusautók manővereznek a síkos utakon, dömperek küszködnek, néhány kubikus a fagyos földdel kínlódik, valahol fémet kalapálnak, messze visszhangzik az erdőben. Ésszerűen, szervezetten A Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építésén mégis nehéz felfedezni, hogy erre az esztendőre zsúfolódott a beruházás legtöbb munkája: 320 millió forint értékű munkát végeznek a másfél esztendő alatt elköltött 200 millióval szemben. Persze itt nem építenek felvonulási épületeket, nem szállja meg egyszerre tucatnyi vállalat a területet, nincsenek sárban küszködő járművek, gépek. Először az új bányaüzemhez vezető aszfaltutat építették meg, aztán mozgatható betonelemekből a belső utakat. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat felépítette a 2200 négyzetméter alapterületű műhelycsarnokot, darukkal, irodákkal. A bányaüzem felépültéig itt kap otthont az Országos Bányagépgyártó Vállalat, a Villamos Erőműveket Tervező és Szerelő Vállalat a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, öltözőket, fürdőket, műhelyeket, raktárakat és ebédlőket alakítanak ki. Elkészült az olajtároló telep, a kazánház, már most jól fűtött helyiségekben dolgozhatnak a kivitelezők. Az V-ös bányaüzemhez érve azonnal szembetűnik, hogy ideiglenes autóbusz pályaudvarra sem költöttek pénzt — higanygőzlámpákkal felszerelt, aszfaltozott korszerű kocsiállásokat építettek. A tekintet gyorsan átfut a pályaudvaron, a Bakonya felől jövő magasfeszültségű távvezetéken, (ez is Az épülő új V. bányaüzem. majd, de egyre inkább a föld alá kerül a bányaépítés. Most méq itt van a BÉV, az OBGV, a VERTESZ, a BAV — a szállítógépházak köré azonban rövidesen felhúzzák az épületeket, üzembehelyezik a gépeket, elkészülnek az auto- matikák és aztán a bányászoké lesz a főszerep. Majd csak 1980 után a végleges aknatorony és öltözők, fürdők, irodák, ebédlők építésekor népesedik be ismét a külszín. Az idei munkaprogram: a BÉV feladata a végleges aknamélyítő berendezésekhez szükséges épületek befejezése március 15-ig. A belső- utak és a kerítés megépítése május végére, a végleges trafóállomás alapjainak megépítése. Még 1976-ban megkezdik az V-ös légakna építésénél is az utak kialakítását, a tereprendezést. A IV-es légaknánál szeptember 1-re be kell fejeződnie a szállítógépház építésének, október 1-re az új aknatorony ferdetámjának is állnia kell. Az OBGV június 15-re befejezi a végleges aknamélyítő berendezések szerelését, a IV- es légaknánál a 6000 milliméteres szállítógép szerelése kezdődik. Ez a gép Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb dobos szállítógépe. 1977-re a IV-es légaknában az összes rakódó gépészeti munkáit is elkészítik. A VERTESZ június 15-ig energiát biztosít a végleges aknamélyítő berendezésekhez és a jelzőberendezéseket is megcsinálja. Szeptember 1-től ők is vattyútelepek építése elmarad. Két esztendeje, az új bányaüzem építésének kezdeti szakaszában is gondoltak arra, hogy a víz nehezíti majd az aknamélyítést. Két cemen- táló lyukat fúrtak; 90 atmoszféra nyomáson 1600 tonna cementtejet nyomtak a földbe. Akkor nem tudták mennyire lesz eredményes a védekezés. Ma igen. Óránként 6^10 köbméter vízre lehetett ezen a területen számítani, a tényleges vízmennyiség az előce- mentálásnak köszönhetően ennek huszadrészét sem éri el. Az V-ös bányaüzem építésénél eddig az építési költségek emelkedését jobb műszaki megoldásokkal, szervezéssel ellensúlyozni tudták. Most döbbenek rá: nem a sárban kipörgő autókerekek látványának a hiánya, a felvonulási épületekből épült város, a munkások tömegének hiánya -miatt nem érzem, hogy itt milliárdos építkezés folyik. A gépek, az emberek szervezetten, céltudatosan mozognak, az épületek ott állnak, ahol kellenek, minden a véglegesség, a helyénvalóság érzését kelti. Az északi szállítógép körül még nincsenek falak. A gép kész) — a háromemeletnyi szürke csonkagúla az érdekes: az aknamélyítő torony. Körülötte most szerelik a szállítógépeket és 16 vitlát. Ezen függnek majd a kábelek, csövek, külön gépeken a munkapad, a betonozó sablon. A legkisebb öt tonnás — a személyszállításra. Valóságos függő üzem mozog az aknában most is, pedig az előakna mélyítése csak a- 75. méternél tart. Kilencven után már a 60, a 45, a 18, a 10 és 5 tonnás gépek szolgálják ki az aknamélyítőket. Ekkor havonta 40 métert mélyítenek 1100 méterig Másfél köbméteres vasbödönök jönnek ki az aknán, az aknatorony oldalán kialakított töltőgaratba ürítik a követ, onnan dömperek szállítják a meddőhányóra. Négyszáz munkás dolgozik most az V-ös bányaüzem építésén, a létszám tovább nő a 6000-es szállítógép a rakodók villamos berendezésein dolgoznak. Az aknamélyítők március 15- re befejezik az előakna mélyítését (90 méter). Július 1-től teljes erővel megkezdődik az aknamélyítés, még az idén 240 métert kell mélyíteniük. Ugyanők folytatják a IV-es légaknában a rakodók kiépítését, az aknaszerelvények beszerelését. Ugyanakkor ki kell hajtani azt a vágatot, amely az V-ös szállítóaknánál lefúrt víztelenítő lyukhoz kapcsolódik. Erről még nem esett szó. Még áll a szürke csonkagúla mellett a fúrótorony: kétmillió forintos költséggel fúrtak itt — 24 milliót takarítottak meg. Kétszáz méterenként vízemelő állomásokat kellett vol- va építeni, most majd a fúrólyukon leengedik a vizet, a munka és költségigényes sziszilárdan megvetette lábát a betonalapokon, a darusautóra tulajdonképpen már semmi szükség. Nem marad a gép a szabad ég alatt. A gépházak és vitlaházak építésénél, az alapok elkészülése után, darus kocsikkal helyére rakták a gépeket, aztán körbeépítették, tetőt húztak fölé, bevezették a fűtést. így nem kellett olyan erős falakat építeni, amelyek a darupályát (50 —60 tonnás darut) megtartják, s a drága darukat sem kelleti vásárolni . . . Lombosi Jenő ■ f 1 1 m mm Ff m mm * ff f Diakok a jóvójukról 50 százalékos árengedmény! s falinaptárak, asztali naptárak, zsebnaptárak 50 százalékos árengedménnyel kaphatók a papírt és írószert árusító boltokban • Felvétel-stop az iskola után is? • „És velünk mi lesz?” • A részletkérdéseket is tisztázni kellene A csend már szfnte nyomasztó. Vagy harminc lány ül az osztályban, egyikük az ablakon át nézi a semmit, a másik ugyanezt, maga előtt. Pedig csak annyit kérdeztem, hogy ezek után hogyan képzelik a fofytatást? Gyors- és gépíró iskola Pécsett A kérdésben említett „ezek”, ami után azért mégis csak történnile kell valaminek, a már ismert „felvételi zárlat”. Január elsejétől egyetlen munkáltató sem vehet fel új adminisztratív, illetve ügyviteli dolgozót. Tehát gyors- és gépírónőt sem. Az említett pécsi iskolában jelenleg háromszáznegyven nappali és esti tagozatos tanul, júniusban több, mint százhúszon hagyják el az iskolát szakképzettséggel a kezükben, és fejükben a régóta rágott kérdéssel: hogyan tovább? — Mindig is ezt akartam tanulni — töri meg elsőként a csendet Juczi Zsuzsa. — A nyolcadik után ide akartam jönni, de lebeszéltek. — Mivel? — Jeles eredménnyel végeztem, azt mondták, menjek gimnáziumba. Egy év után kimaradtam, eqy évet dolgoztam a dohánygyári laborban. Végül most itt vagyok végzős tanuló. — Hol helyezkedett volna el? — Hívtak a dohánygyárhoz, korábban a Textil-Nagykereskedelemi Vállalathoz . . . Azt hiszem, ez most már tárgytalan. Világosodó valóság Valahogy úgy ülnek ott az osztályteremben, mint a szép álomból hirtelen ébresztett gyerek, aki hunyorogva igyekszik felfogni a világosodó valóságot. Én szerettem volna kérdezni, de a riporthoz kért beszélgetés osztályfőnöki órává alakul. Ök kérdeznek, hoqy „mégis valami lehetőség?..." „Meddig érvényes ez a rendelet?" Egyikük, 17 éves törékeny, szőke lány nem a részletekre kíváncsi: — És tessék mondani, velünk mi lesz? * — Magam is láttam már, nem egyszer, hogy adminisztrátor kislányok jönnek-mennek valamilyen intézménynél, a munka legcsekélyebb látszata nélkül. De ebből általánosítani hiba lenne — mondja Pásztor László- né, a Gyors- és Gépíró Iskola igazgatónője. — Alapos felmérések bizonyítják, hogy ha valaki inapi nyolc órán keresztül gépel, az felér egy nehéz fizikai munkával. — Jelentkező azért mindig akadt... — Az elmúlt években általában 20—40 százalékos volt a túljelentkezés, az esti és a nappali tagozaton egyaránt. Igen sok volt közöttük a gyermek- gondozási segélyen lévő kismama is. — Mindenki talált közülük munkahelyet? — Nemhogy keresniök kellett volna, hanem még válogathattak is a munkahelyek között — Továbbra is változatlanul működik az iskola? — Ebben az évben is szerepel a nevünk a pályaválasztási tanácsadóban. — És az idén végzőknek mit tudtak tanácsolni a választható pályával kapcsolatban? — Eleinte nem is tanácsra, inkább vigaszra volt szükségük. Többen sírva fakadtak, volt aki ki akart állni az iskolából, mondván: „hát ezért tanulok két évig?” Csak azt mondhattuk, hogy a végrehajtási utasítás még nem jelent meg, biztos, hogy nem feledkeznek meg azokról, akik ezt tanulták. A pécsi Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolában szokatlanul magabiztosak a diákok. Hogy ez miért nem véletlen, arra Kövesi Béla igazgató- helyettes ad magyarázatot: — Évek óta a kereskedelmi szakma szeretetére neveljük a tanulókat. Az itt szerzett érettségi nem az íróaszalt garantálja, hanem a szaktudást, a kereskedelmi szakmában való jártasságot. Csaknem hatvanon végeznek az idén, egy-két kivételtől eltekintve bolti eladóként dolgoznak tovább. Csak a most épülő Konzum áruházzal 29-en kötöttek szerződést ösztöndíjra. Akik nem Pécsett laknak, a helyi ÁFÉSZ-üzletekben helyezkednek el. Ez így már majdnem túl szép, az egyik negyedik osztályban megkérdezem: — Nem érzik kevésnek, hogy érettségivel a pult mögé álljanak? Az hiszem, csak a jólnevelt- ség tartotta vissza őket attól, hogy kinevessenek. Itt más a helyzet A szomszédban már egészen más a helyzet Nem a jószándék, vagy a vállalkozókedv hiánya miatt! A Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolában kifejezetten adminisztratív, ügyviteli szakmákat oktatnak. Akik innen kikerülnek, könyvelők, statisztikusok, tervezők lehetnek, vagy elhelyezkednek a pénzügyi, illetve az általános ügyviteli ágazatban. Márkus József, az iskola igazgatója elmondta, hogy — különösen a negyedikes diákok — megrohanták a tanárokat a „most mi lesz?" kérdéseivel. — Csak azt tudtuk válaszolni, hogy nyugodjanak meg, nem alkalmazzák olyan mereven a rendelkezést, mint amilyennek az első látásra tűnik. A végrehajtási utasítás vagy egy kiegészítő rendelkezés bizonyára gondoskodik azokról, akik ilyen szakképzettséggel végzik el az iskolát. A negyedikesek között két fiú van, a többi lány. Németh Józsefnek még fogalma sincs, mihez kezd érettségi után, Pécsek László szakmunkástanuló akar lenni. — Milyen új szakmát válasz-i tóttól? — Rádió- és tévészerelő leszek. A lányokat kérdezem, s a felszabadult szóözönből néhány mondat megül a levegőben: „akkor miért nem zárják bq az ilyen iskolákat?... a már dolgozó szakképzetlen adminisztrátorokból csinálnak szakképzetteket, mi meg kezdhetünk elölről valami mást? ... A Nép- szabadságban olvastam, hogy van méq remény...” Lefelé a lépcsőn az osztály- főnökük mondja: — Nagyon örülök, hogy január óta semmit sem csökkent a fegyelem és a szorgalom. Népgazdasági érdek Aránytalanul magas az adminisztratív és ügyviteli dolgozók száma. Azzal jninden józanul gondolkodó ember egyetért, hogy ez a népgazdaság szempontjából káros folyamat és a további növekedés megengedhetetlen. De a fontos részletkérdéseket tisztázni hivatott végrehajtási utasítás hiánya sokezer végzős, pályát kezdő diákban keltett bizonytalanságot. A bizonytalanság pedig könnyen a bizalmatlanság forrása lehet. Kurucz Gyula
