Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-13 / 12. szám
1976. január 13., kedd Dünäntmt TIqpIö 3 Magyar neurológus alőadása Kanadában Gyermek-ideggyógyászok első világkonferenciája Beszélgetés dr. Máttyus Adorján kandidátussal Több mint nyolcszóz gyermek-ideggyógyász részvételével a kanodéi Torontóban rendezték meg a Nemzetközi Gyermekneurológiai Társaság első világkonferenciáját. Az egy hétig tartó tudományos ülésszak egyedüli magyar résztvevője dr. Máttyus Adorján kandidátus, a budapesti Heim Pál Gyermekkórház főorvosa, aki az ország egyetlen gyermek-neurológiai osztályának vezetője. |Í|||||ÍÍ: tíz téma- Mi tette szükségessé a konferencia összehívását? — A gyermek-ideggyógyászat az orvostudomány fiatal szakterületei közé tartozik. Tulajdonképpen két évtizede alakult ki. Tíz fő témát érintettünk. Ezek többek között a fejlődésben lévő idegrendszer elváltozásai, a degeneratív idegbetegségek, az alkalmi rohamok, az epilepszia, az agyhalál, a fejfájás, a magatartási, a beszédzavarok, az anyagcsere betegségekhez társuló ideg- rendszeri zavarok. A legtöbb előadás az epilepsziával foglalkozott. Én a családi degeneratív betegségről tartottam referátumot. Kinsbourne torontói profesz- szor előadása eltért a kongresszus elsősorban szervi ideg- rendszeri betegségekkel foglalkozó témáitól. Köztudott, hogy narkomóniában él a világ és ennek hatása hazánkban is mindjobban érezhető. Kinsbourne professzor azt feszegette, hogy van-e jogunk olyan gyógyszereket adni a beteg gyermeknek — ha jószándékból is —, ami megváltoztatja annak hangulatát, esetleg egész karakterére is hatással van. Van-e jogunk műtétet végrehajtani, ha csaknem biztosak vagyunk abban, hogy ezzel megváltoztatjuk a beteg jellemét. Van-e jogunk súlyosan károsodott gyermekeket életben tartani, akik a társadalom, a család és saját maguknak is terhére lesznek. A vélemények igen megoszlóak voltak, ám hogy hol van a határ, azt nem tudtuk eldönteni. Sok otég a tennivaló- A tapasztaltak alapján hogyan ítéli meg a hazai gyermek-neurológia helyzetét? — Ismét meggyőződhettem arról, hogy a betegellátás színvonalát tekintve világszínvonalon állunk. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az anyagcsere betegségek gyógyítása terén sok még a tennivalónk: többek között, a biokémiai vizsgálatok fejlesztésére gondolok. Vagy: műszer hiánya miatt még nem megoldott hazánkban az epilepsziás betegek vérében lévő gyógyszer meny- nyiség megállapítása.- Jutott-e ideje a konferencia időszakában a kanadai gyermekgyógyászat közelebbi tanulmányozására ? — Igen. Meglátogattuk Amerika egyik leghíresebb gyógyintézetét, a torontói Hospital for Sick Children nevű gyermekkórházat. Az intézetet száz éve alapították. Háromezer alkalmazottja van és 750 betegággyal rendelkezik. A HSC-be 1973-ban 28 000 beteg gyermeket vettek fel, száz- hatvanezren fordultak meg a különböző szakrendeléseken. a kezelésre — Figyelemre méltó az, ahogy a felvételre váró betegeket felkészítik a kórházi kezelésre. Ugyanis a szülők jelenlétében elmagyarázzák a gyermekeknek, hogy mi történik majd velük a kórházban: nem hallgatják el a fájdalmas beavatkozásokat sem. Ha szükséges a szülővel való foglalkozás, akkor a gyermekkel együtt felveszik az intézet pszihiátriai osztályára. A tartósan benn- fekvő gyerekek iskolába járnak, a járóképtelenekhez pedagógusok mennek. A nővérhiány náluk ismeretlen, ennek ellenére mintegy kétszáz önkéntes segítő — főként nyugdíjasok és állásban nem lévő asszonyok — foglalkozik a várakozókkal, játszik a gyerekekkel, levelet ír a távollévő szülőknek a beteg nevében. — A kezelőorvos és a kórház kapcsolata szorosabb, mint nálunk: részt vesz a kórházi viziten és egyenrangú félként bekapcsolódik a beteg vizsgálatába. A HSC jelentős rehabilitációs munkát is végez: az intézmény tornatermében, uszodájában és munkaterápiás termeiben szakavatott vezetők segítik a betegek mielőbbi felépülését. A kórházi kezelés ingyenes, ezt a széles körű betegbiztosítás teszi lehetővé: a biztosítás összege viszonylag nem túl magas. Egy tanár például húsz dollárt fizet havonta a családja és maga után. — Igen magasfokú a nővérek és orvosok gyakorlati képzése. Az egyes osztályokon hetente rendeznek tudományos üléseket. A szerda például a gyermekosztályé. Ottlétemkor a kátszázszemélyes előadóteremben éppen a koraszülöttek problémáiról vitáztak: Kanadában is nő a koraszülések száma, az orvosok az abortusz törvény szigorítását sürgetik. Otthoni i betegellátás-— A diagnosztika és kórházi kezelés mellett az otthoni betegellátás is igen fejlett. Látogatásom alkalmával egy Ontario tartományból Újfund- landba költöző — anyagcsere- zavarban szenvedő gyermek leendő gondozónőjének „tapasztalatcseréjét” szervezték Dr. Máttyus Adorján meg. Ez a megoldás szerintük olcsóbb, mintha a beteggel az új környezetben kezdenek kísérletezni. Salamon Gyula Iparági cipőbörze Martfűn 1976. február 17. és március 9. között első ízben vidéken, a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házában rendezik meg a hazai cipőipar teljes iparági börzéjét. Hét állami cipőgyár, négy tanácsi vállalat és tizenegy nagyobb szövetkezet vonultatja fel a belkereskedelem számára a második félévre kínált kollekcióit. A „házigazda" Tisza Cipőgyár jelentős szerepet tölt be az iparági börzén: 2 millió 400 ezer pár lábbelit, főleg téli jellegű férfi, női cipőt, csizmát, munkásbakancsot, gyermeklábbelit kínál a belföldi kereskedelemnek. „A textil-KRESZ" hiányosságai Nagyüzemi mosás, tisztítás — gondokkal # A főváros után először Pécsett: bőr- és szőrmetisztítás # Ötvenmilliós rekonstrukció, új gépek, szalonok Az ötvenes években kezdődött hazánk városaiban a centralizált mosás és vegytisztítás. Vidéken csak az 1960-as évek elején került sor nagyobb ütemű fejlesztésre. A nagyüzemi mosást a kezdet kezdetén főként a közületek igényelték, de a modern lakótelepek, újtípusú lakások felépítésével egyre nőtt az érdeklődés a szolgáltatás iránt és 8—10 évHffefcfefés —1 haszon nélkül Miért nem makBéili a pécsi „oxigénbázis” Mindegy mennyibe kerül a szállítás... ♦ Huzavona a palackokkal A tízezerliteres folyékonyoxi- gén-tartály felépítését lapunk kezdeményezte, megírtuk, amikor átadták és türelemmel vártuk a decemberi üzembehelyezést — hiába. Az Oxigén és Dissousgázgyár Vállalat pécsi telepén álló tartály építésére az ötmillió forint jelentős részét a megye vállalatai adták össze fejlesztési alapjukból azért, hogy ne kényszerüljenek teherautókon az ország túlsó végéből szállítani a hegesztéshez szükséges gázt. Az illetékesek december közepére ígérték a folyamatos működést, ami elmaradt. Ennek okairól kérdeztük meg Bajkai Józsefet, a pécsi telep vezetőjét. — A jugoszláv, belgrádi TECHNOGÁZ vállalat tervei alapján készült a tartály, úgy volt, hogy a folyékony oxigént is ők szállítják. Árajánlatuk 32 dollár. A nyugatnémetek utóbb 18 dollárért ajánlották föl ugyanezt az árucikket. Jelenleg tárgyalások folynak. — Mi lesz az eredmény? — Nem tudom. Velem nem közölték. Az ügyben megkerestük a vállalat központját, ahol a kérdésekre Radványi István, az áruforgalmi osztály vezetője válaszolt. — Miért nem üzemel a pécsi tartály? A cseppfolyós oxigént fogadó tartály Fotó: Kóródi — Mert még nem kaptuk meg a műszaki engedélyt. — Más oka nincs? — Nincs. — Nem arról van szó, hogy több ajánlatot kaptak a folyékony oxigén szállítására? — Természetesen ez is szerepet játszott. A jugoszlávok azóta engedtek az árból, de még így is magasabb, mint a nyugatnémet árajánlat. Az utóbbiakkal kötöttünk szerződést, mór meg is érkezett az első szállítmány. — Pécsre? — Nem. A vállalat központja osztja el. Amíg nincs engedély, a pécsi tartály nem üzemelhet. Ez egyébként nem befolyásolja a helyi ellátást, hisz továbbra is szállítjuk a palackozott oxigént. A vállalatoknak pedig mindegy, honnan kapják.(?) — És mikortól működik Pécsett az ígért „oxigén-bázis"? — Akkor indul be, ha mi úgy látjuk jónak, s ha az országos igény is megkívánja. A pécsi tartály csak tartalék lesz. Igaz, a szállítási költség úgy tizedére csökken, ha belép, de a vállalatoknak ez mindegy, hisz így is, úgy is ugyanannyiba kerül nekik a palackos oxigén. A pécsi telepvezető nemcsak keveset tud, de a fenti beszélgetés után egy héttel még mindig újdonságot mondtam neki azzal, hogy hat napja megérkezett a nyugatnémet oxigén Budapestre, sőt, hogy egyáltalán megkötötték a szerződést. Úgy látszik, ilyesmikről elfelejtik értesíteni. Arról viszont nem feledkeztek meg, hogy a baranyai vállalatoktól megkapják a milliókat, sőt, arról sem, hogy a tartály felépülte óta itt legyen egy technikus, aki tizenöt forintos órabérért azt a tartályt kezelje, ami nem is működik. Utánanéztünk a működési engedélynek is. Az ideiglenes engedély a pécsi telep birtokában van a műszaki átadás óta, ezt azonban nem tudták hasznosítani, lévén, hogy nem kaptak alapanyagot. A pécsi Energia Felügyelet kazán-villamos-gázbizton- ságtechnikai központjában úgy tájékoztattak: az állandó működési engedélyhez az is kellett volna, hogy akár szóban, akár írásban megkeressék őket. Ezt azonban valahogy senki sem szolgalmazta. Pécs megyei város Tanácsa VB ipari osztályán dr. Hadnagy Árpád osztályvezető elmondotta, hogy a zavartalan ellátás érdekében épült a tartály, mert míg nem volt, gyakran hiányzott az oxigén. Éppenséggel elképzelhető az is, hogy csak tartalékként működjön, de ahhoz is működnie kellene. A vállalatok eredetileg azért adták a pénzt, hogy megvalósuljon a helyi töltés. Lehet, hogy a vállalatoknak mindegy, honnan kapják az oxigént, hisz „ugyanannyiba kerül". De nem mindegy a népgazdaságnak, ha a pécsi töltésért a szállítás egy-tizedét kéne fizetni. És az sem mindegy nekik, hogy miképp számolják el a befizetett milliókat. A helyzet jelenleg ez: négy évi tervezés, a befizetett ösz- szeg arra szolgál, hogy a pécsi oxigéntartály mentőöv legyen egy aligha bekövetkező viharban. De akkor a vállalatok mire költötték a pénzüket. Bízunk abban, hogy nem a budapesti központban döntik el véglegesen, „mi a jó” ezeknek a vállalatoknak. Szántó Péter vei ezelőtt az igények „befogták" és megelőzték a baranyai Patyolat vállalat teherbíróképességét is. Az 1969-ben hozott kormányrendelet jelentős támogatást biztosított a szolgáltatások gyors fejlesztésére. A modern mosó- és vegytisztítógépek, berendezések vásárlása mellett korszerűsíteni kezdték a szolgáltatás mechanizmusát is. Ma a Patyolat háztól házig szállít. Sok gondot jelentett a vállalási határidők betartása. A probléma megoldásaként létrehozták a rövid átfutási idővel dolgozó mosó- és vegytisztító szalonokat. A helyi szalonok lényeqesen rö- videbb határidőre vállalják a tisztítást. A vegytisztítás egyre magasabb szakmai tudást követel. Az elmúlt 15 évben a textíliák gyártásában, összetételében jelentős arányeltolódás mutatkozik a szintetikus alapú anyagok, illetve a különböző műszőrmék, műbőrök javára. A munkát nemcsak az anyagok eltérő minősége, hanem a foltok eredetének sokfélesége is nehezíti. Gyakorlatban ugyan már nem ismernek kezelhetetlen foltot, de kritikus, panaszra okot adó esetek még szép számmal akadnak. Ennek egyik oka, hogy a textilipar és a tisztítóipar együttműködése még nem a legmegfelelőbb. Az egyértelmű „textil-kresz" hiányában gyakran csak a kezelés után derül ki, hogy az ipar újfajta termékét milyen folttisztítóval nem szabad többé kezelni . .. Örvendetes változás, hogy 1973-tól egy angol gép vásárlásával lehetővé vált a bőrés szőrmefélék tisztítása is. Budapest után Pécs az első város, ahol ez megvalósult. Mivel Baranya nem használja ki teljesen ennek a gépnek a kapacitását, öt másik megyéből is hoznak tisztítanivalót. Ugyancsak ritkaságnak számít a tolltisztítás. Hazánk távolibb megyéiből is ide küldik tisztítani a dunnák, párnák toll- tartglmát. A vállalat a következő tervidőszakban 40—50 milliós rekonstrukciót szeretne megvalósítani, melynek során növelnék a mosodai kapacitást, teljesen különválasztanák a lakossági és a közületi mosást, s korszerűsítenék a gépeket, berendezéseket. Emellett egy- egy szalon építését tervezik Siklóson és Szigetváron. Török Éva „Félidő” Kazincbarcikán „Félidőnél" tort Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát PVC III. üzemének építése. A több mint tizenegymillióid forintos beruházás a tervek szerint mindössze harminckilenc hónap alatt készül el. 1976-ban a nagy építkezésen három- és félmilliárd forint értékű munkát kell elvégezni. Ebből az építőipari munkák értéke eléri majd a 700 millió forintot. A PVC III. gyár megvalósításánál összesen mintegy ezer vagonnyi gépet, gépegységet, berendezést és műszert építenek be. A több mint tizenöt országból származó gépek értéke meghaladja az ötmilliárd forintot, és ezek túlnyomó többségét ebben az évben építik be. Az 1977, októberében elkészülő mű a megvalósulás után évente százötvenezer tonna polivinilklorid műanyagot, ismertebb nevén pvc-t állít majd elő.