Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-31 / 30. szám

e Dunántúli napló 1976. január 31., szombat A kucsmás, bekecses, szőrös állú férfi — kinek életkorát ne­héz lenne meghatározni kevés tévedéssel — nagy léptekkel jött elém a járdáról. Fejfedőjét előre bökte a szemöldökéig és kissé zavarosan ezt kérdezte: — A halottért jöttek? Aztán várakozásteljesen hagyta nyitva szóját és akkor láttam, hogy felülről egyetlen sárga foga lóg csak le a sem­mibe. — Nem a halottért jöttünk. A Rab Jancsit keressük — fe­leltem. — Jha? Az itt lakik, ebben a magas lépcsősben, ha csak nincs műszakon. — Hozzá­teszi: — Már azt hittem, hogy . .. — Ki halt meg? — Ott abban a házban, egy idős asszony. Nem tudott járni sem, a szerencsétlen. Tegnap este, vagy éjjel, már nem is tudom . .. * Rab János bányász — dolgo­zik Komlón — itt, Ligeten pe­dig lakik s egyben a tanács­tagi csoport elnöke. Zömök, inas férfi, semmi fölösleges ki­lót nem hord a hasán, kissé befelé hajló lábaival, menésé­vel, testtartásával futballistára emlékeztet. Délutános, így dél­előtt az ismétlést, Cousteau kapitányt nézi a tévével szem­ben elhelyezett heverőn ha­nyatt fekve. Ligeten nincs már tanács hatvankilenc óta, Magyarszék­nek társközsége, akárcsak Me- csekpölöske, szóval a magyar­széki tanácstitkár, Simon Sán­dor küldött Rab Jánoshoz, ke­ressem fel, mindent tud, ami Ligeten történt és történik, akárcsak Balázsné, aki szintén a tanácsot képviseli, vagy a postamester,' Drescher Józsefné, a falukrónika írója. A gráner felsóhajt, tűnődik, állát simo­gatja : — Hál nem is tudom, hol kezdjem. Meg mennyi az ide­je. Annyi szent, hogy ha így megy, kitör a háború. — A háború . . . — Ügy értve, hogy Magyar­szék és Liget között, a foci­csapat miatt. Az az igazság, hogy a mi csapatunk jobb, mint az övéké, járási elsők va­gyunk az őszi fordulóval, igaz, csak gólaránnyal, de akkor is. Eddig ugye, kaptunk támoga­tást a magyarszéki téesztől, ta­nácstól, de ahogy hallom ez megszűnik. El akarnak sorvasz­tani bennünket. Valami „nagy­okos" kitalálta, hogy a tagköz­ségeknek ne legyen külön sportkörük, olvadjunk be Ma­gyarszékbe, így az anyagi tá­mogatás nem aprózódik el. Csak hogy ebbe mi nem me­gyünk bele. Ligetnek nincsen még ötszáz főnyi lakossága sem, de százöt pártoló tagja van a csapatnak, vagyis nem egészen minden ötödik ligeti állampolgár, beleértve a cse­csemőket is. Innét a csapat évi nyolc-kilencezer forint támoga­tást kap, erkölcsiről nem is be­szélve. Ha mérkőzésre megyünk, akinek csak autója van — már pedig van vagy harminc — mind-mind rendelkezésre áll, viszik, hordják a drukkereket, ha meg itthon játszik a csapat — nagyon szép sportpályánk van, amit mi, ligetiek építet­tünk —, szóval akkor meg jó­formán kint van az egész falu. — A huszonkét játékoson kí­vül még hány embert érint köz­vetlenül a futball? — kérdem jámboran. — Tudom mire gondol. Nem huszonkét ember érdekéről van szó. Focizik itt gyermek, felnőtt egyaránt. Legalább százan. Ná­lunk ez a tömegsport, a labda. Amint kitavaszodik, vagyis késő délután is világos van, csak meg kell nézni, hogy nyüzsög­nek a pályán. Délután fél négytől érkeznek a munkás­buszok, sokan jószerével ha­za sem mennek, hanem egye­nesen föl a pályára, egy kis testmozgásra. Ha a csapatot elviszik, ez megszűnik, nem lesz itt kedve senkinek, semmihez. Mondja meg nekem: miért nem hagynak bennünket a fe­nében, békén? Miért nem tart­hat egy kisfalu népe csapatot, — pláne amit ő hozott létre — ha ahhoz van kedve? * A Magyarszék—Sósd elága­zástól jobbra fel merészen emelkedik egy jó út Liget köz­ségbe. Néhány kilométer után feljutunk a tetőre, majd elénk tárul a völgyben — amely öböl- szerűen a túloldalon félkörív­ben zárt — e gyönyörű kis fa­lu. A fák — januárhoz illően — csupaszok, de elképzelhető, hogy tavaszon milyen szépen zöldbe borul az egész telepü­lés, amelynek közepén — az úttal párhuzamosan — egy kis patakocska csörgedezik s két partján égnek törő nyárfák áll­nak őrt. Lent balra a Bikali ÁG tehenészete, fura, foltnél­küli, egyforma barna tehenek mozognak a fehérre festett ka­rámok között. Jobbra a régi kastély, néhány öreg fenyővel, alatta két hpsszú — hajdani —■ cselédház és gazdasági épü­let. A községben sok az új családi ház, de akad régi is, emitt például — amelynek ab­lakait a vihar rég letépte, ajta- jait leszaggatta, falait pedig az enyészet eszi — 1912-ben épült, a homlokzaton a dátum felett egy név: „Johan Prucsi". Az új bolt és új presszó előtt asszonyok ácsorognak szatyrokkal, és átvetnek egy- egy komor pillantást a túl­oldalra, ahol két, három Zsi­guli áll, egyiknek tetején- URH- antenna. — Már itt a rendőrség is .. . — mondják. — De hát hogy halt meg? — kérdi egyikök. Aztán sut­tognak, fejüket ingatják. A postán keresem Drescher- nét, a szobát kettéválasztó ke­retes üvegfal mögött lévő asz- szony kinyitja a kisablakot. — Nincs itt. Komlóra ment a fogászatra. Egy kisfiú nyitná az ajtót, el is fordítaná a kulcsot, de anyja egyetlen tekintetével visszaparancsölja. Bizalmatlan, számára idegenek vagyunk, ez pedig itt posta, szóval, annyi minden történik manapság . . . * Balázs Adámék zöldkerítéses házban laknak, könnyen meg­találjuk — biztatnak, aztán ahogy az utcán körülnézek, legalább öt zöld vaskerítéses új házat pillantok meg, ezek kö­zött válogathatok. A harangot közben megkongatják, pedig déli tizenkettő jócskán elmúlt már, valószínű, az öregmamá­nak húzzák, aki tegnap este, vagy éjjel, ott a túloldalon ... Az épülethez ragasztott kis nyári-konyha félében beszélge­tünk, a nagylakást csak este fűtik, amikor átvonulnak. Ba­lázsné kései ebédet főz (fia nemsokára hazaér), a menye sárga fonalat vág egyforma hosszúságúra, nem tudom mi készül belőle, kislány, kisfiú a két unoka, aztán megjön Ba­lázs Ádám. A menyecske folytatja: — Szerencsére van a község­ben néhány jóbeszédű férfi­ember, mint a Rab Jancsi, meg a Freubl József, ő is bányász. Nem volt itt bolt, legalábbis annak nem lehetett nevezni, mert a patkányok majdnem szétrágták. A kocsma meg egyenesen okádék volt. Nos, aztán a Rab Jancsi, meg a Freubl József bementek Pécsre a Palkó elvtárshoz, egyenesen a lakására, később meg már hár­man Garamvölgyi bányaigaz­gatóhoz, hogy ez mégis bá­nyászfalu, de szégyene Liget­nek az a két rozzant épület, ahol még árut sem lehet ren­desen tartani. — Azt is mondd, mennyi társadalmi munka volt — fi­gyelmezteti az anyós. — Volt, persze. Hetvenhárom augusztusában avattuk a bol­tot meg a presszót, előtte na­pokban százan is dolgoztunk, virágot ültettünk, ágyásokat csináltunk, járdát építettünk csak hogy minden szép legyen. Bosnyák Józsi bácsi, aki csu­pán szomszédolni jött át Ba- lázsékhoz —, mondja, hogy Magyarszékről csurran-csöppen egy kis pénz, leparkettázták az iskolát, fürdőszobát építettek a pedagóguslakáshoz, valahogy kinéz már a kultúrház is, a község belső útjaira követ hor­dottak, szóval ez mind jó, csak .. . Legyint. — A foci? — kérdem. — Az, az! A menyecske is közbeszól: — Én minden meccsre ki­megyek, jól kiordítom magam, de most hallom, mire készül­nek, hót abból a magyarszékiek nem esznek, az biztos! * Balázs Adóm: — Már két bizottság előtt voltam, de nem tudnak leszá­zalékolni, Komlón meg táp­pénzre javasolnak az orvosok a szívem miatt. Nem emelhetek, nem mozdíthatok sémmit. — Mennyi táppénzt kap? :— Kétezren felül, mert amíg bírtam a munkát, jól kerestem, háromezren jóval többet. Tudja, világéletemben dolgoztam, már tizenkét esztendős korom óta Itt! a kastélynál, vagyis a Ligeti család birtokán, volt vagy hatszáz holdjuk. Mindig csak emeltem, cipekedtem, nyegyvennyolcban kaptam egy olyan tüdőgyulladást, hogy majdnem odalettem. Felesége: — Most azt hajtogatja, mi­nek él az ember, ha már nem tud dolgozni, pedig nincsen igaza, mert az én uram két ember helyett is dolgozott. Ka­pott is kitüntetéseket.. . Oklevelek Losonczi aláírásá­val, aztán piros dobozokban érmek és még valami: — A téeszből hárman men­tünk egy baranyai parasztkül­döttséggel jutalomból Szovjet­unióba. Gyönyörű napok vol­tak, .. . Kijev, Moszkva, Lvov ... tiszta, szép városok . . . nyugod- tabb nép . . . Mindenesetre ezt is megértem. Nem voltam én külföldön soha, mint most, de még itthon sem nagyon utaz­gatok. Egyszer majdnem Ka­posvárra költöztünk, de a fele­ségem, meg a fiam azt mond­ták, papa, egyedül viszed a batyut, mert mi nem megyünk el Ligetről'soha. * A presszó előtt van a vég­állomás, fél négytől érkeznek a buszok, a férfiak zöme betér a söntésbe, asszonyaikat vár­ják, akik közben a szomszédos boltban vásárolnak. Söröznek, félkörben állnak a pult előtt, az üres poharakat szótlanul nyújtják át Eszterkének, az meg tölti, sörrel, borral, fröccsel, az öreg Gyuri bácsi egyszerre két Balázs Adóm Balázsné és unokája fröccsöt kér, a másodikat kí­sérőnek. Van itt friss pogácsa, aztán hagymás virsli, szomba­tonként pedig a neon-világítá- sú hűtőszekrény tele van tor­tával, süteménnyel. Előrende­lésre, mert ilyesmit már nem sütnek falun sem, inkább meg­veszik, legföljebb kőtt-kalácsot meg rétest sütnek háznál, amit államilag eddig még nem állí­tottak elő. A közönség: téesz- dolgozók, aztán bányászok, Carbon-gyáriak, építőipari mun­kások. Tárgyalják a két pesti focistát, akik „olajra léptek”, aztán a helyi csapat sorsát — amit majd ők ugyan elrendez­nek — „...ha egyszer annyit beszélünk a demokratizmusról, meg a tömegsportról!" — jegy­zi meg egy nagy darab busz­sofőr és vésztjóslóan néz körül a jelenlévők helyeslő bólintá- saitól kísérve. Hazafelé — még a faluban — előttünk megy egy lovas­kocsi, hátul szalma, a szalmán pokróc, a pokrócon fehér lepe­dőbe valami be van bugyolál- va. A kocsi mögött lépésben hajt egy URH-rádiós Zsiguli. A temetőnél lekanyarodnak, va­lakik már kinyitották a ravata­lozó ajtaját. * Ennyi történt egy januári napon Ligeten. Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Vesz, elad, beszerez „Hivatalos magánokmányok, amik a bíróságok részére koronabizonyítékként szolgálnak” Az első feljelentést tavaly, december 17-én tette a rend­őrségi panaszirodán Papp Ist­ván, nyugdíjas. — Nemrég Hirden a bolt előtt találkoztam Hencz József­fel, — aki látta, hogy Volga személyautóval vagyok - és megszólított: nem volna-e szük­ségem a Volga felújításához alkatrészekre? Határozott vá­laszt nem adtam, ő viszont megmondta a nevét, címét, hát­ha később mégis... Valóban, később felkerestem, főtengely kellett volna. Azt mondta: ad­jak most 4000 forintot. Adtam. Aztán kiderült, hogy az általa szerzett főtengely nem jó. Köz­ben méq kért pénzt, így ösz- szesen 7500 forintot adtam ne­ki. Most aztán se főtengely, se pénz... A rendőrség megkezdte a vizsgálatot, hozzálátott felgön­gyölíteni Hencz József, Pécs, Fekete gyémánt tér 21. számú lakos „viselt dolgait”. Az „ügy" mindjobban terebélyesedik, egymásután jelentkeznek és te­szik feljelentésüket a kárval­lottak. Idézetek a feljelentések­ből : — Az elmúlt év nyarán 20 000 forintot kért tőlem az­zal, hogy személyautót akar vásárolni. ígérte: néhány na­pon belül visszaadja. Azóta is várok. A pénz átvételéről elis­mervény van birtokomban. — Hencz Józsefnek felesége jelenlétében 9500 forintot ad­tam át, mert megígérte, hogy összeköttetései révén blokktég­lát vásárol részemre. A téglát nem kaptam meg, a pénzt nem adta vissza. Már megpróbál­tam ügyvéd útján a pénz visz- szaadásra kötelezni őket, de eddig még ez sem vezetett eredményre. — Három hónapja felvett tő­lem 2100 forintot autójavítás­ra. Az autómat nem javította meg, a pénzt nem adta vissza. Egy hete jártam nála, kértem a pénzt, durván kiutasított a lakásából. — Azt mondta, hogy 2000 fo­rintért megveszi tőlem az olaj­kályhámat. Megegyeztünk. A kályháért eljött, elszállította, de az érte járó pénzt azóta se lát­tam. — Vállalta, hogy megszere­li az autómat. Szétszedte, csak a kerekek maradtak a helyü­kön, aztán otthagyta az egé­szet. Magamnak kellett ismét összeraknom ... A feljelentések sora, — 19 700, 15 000, 6400, 3500 forint felvételéről, — az ígéret legtöbb esetben: beszerzem a kocsihoz szükséges alkatrészt, rrregszerelem az autóját, elő­készítem vizsgára ... A 45 éves Hencz József szak- képzettsége autó- és motorsze­relő, de ezt a szakmát csak „mellékállásként" űzte, azaz csak az előlegek, kölcsönök felvételében „jeleskedett" ... Ami pedig a „főállást" illeti — hosszabb időt sehol sem töl­tött, — 1976. január 1-től a Mezőgazdasági Ellátó Vállalat­nál vontatóvezetőként dolgo­zott, előtte fél évig a Pécsi Épí­tőipari Szövetkezetnél, mint autószerelő volt alkalmazás­ban ... Első kihallgatása alkalmával többek között ezt mondta: „Az tény, hogy egyik ügyfelemnek sem teljesítettem ígérete­met. . .” Vallomásában említett egy mondatot, amelyet nem tudni, hogyan értelmezett, — így hangzik: „Én a csalás bűn­tettének elkövetését nem isme­rem el, de mindegyik ügyfelem­nek megígértem, hogy vár­jon" (!?). Tehát azt ígérte ne­kik, hogy várjanak! Most viszont már semmiről sem akar tudni. Hatósági tanú jelenlétében kijelentette: sem­mit sem ír alá, „ez ügyben a jövőben mindennemű vallomás aláírását megtagadja, semmit sem vesz tudomásul”. A károsultak viszont nagyon is „tudomásul veszik”, hogy nem kapták vissza a pénzüket! Az, hogy a jövőben semmit sem vesz tudomásul, természe­tesen nem hátráltatja a vizsgá­latot, ezt tudnia kellene annál is inkább, mert többszörösen büntetett előéletű! Nem a val­lomás, hanem a bizonyítékok döntenek majd. Sejthette azonban, hogy va­lami nincs rendben és eljön az idő, amikor felelősségre vonják, mert lefoglaltak nála egy kar­tondobozt, amelyre ő még ko­rábban az alábbiakat írta: „Hivatalos magán-okmányok, arhik a bíróság részére korona bizonyítékként szolgálnak, a fo­lyamatban levő peres ügyek­hez". A további vizsgálat során majd kiderül, hogy milyen „ko­rona bizonyítékokkal” tud szol­gálni. Az is lehet, hogy pontos feljegyzést vezetett a kölcsön­kért összegekről és még több károsult van? Pedig már így is szép summát vágott zsebre el­lenszolgáltatás nélkül! Garay Ferenc Népművészeti bolt Pécsett A népi iparművészet egyre job­ban ismertebbé válik, egyre többen keresik az ősi népművészet felé for­duló iparművészeti alkotásokat. A népi hagyományok ápolása, a lakás- és öltözködéskultúra további ter­jesztésének érdekében a Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezeti Vál­lalat állandóan bővíti bolthálózatát; ennek egyik jelentős állomása a pécsi Széchenyi tér 6. szám alatt lévő, felújított bolt megnyitása. Az átalakítást a PIK dolgozói végezték, a felújítás 750 ezer forintba került. A padlózat tardosi vörösmárvány, a fal lambéria burkolatú. Az üzlet árukészlete jelenleg más­fél millió forint értékű. Megtalál­juk a kézi csomózású torontáli sző­nyegeket, többek között a matyói, a kalocsai, a rábaközi szőtteseket, értékes fa- és csontfaragványokat, egyedi alkotású népi tálakat, kor- sókqt. A népművészeti termékek mellett árusítanak hímzett díszítésű gyermekruhákat, gyermek- és női kötöttárut. LIGETI KÉPESLAP

Next

/
Thumbnails
Contents