Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-30 / 29. szám

1976. január 30., péntek Dúnantmt napló 3 1980-ra nem lesznek ellátatlan területek Baranya kereskedelmének fejlődése a IV. ötéves tervben Szliven Áruház, újme- csekaljai szupermarket, Ivov-kertvárosi iparcikk áruház, Szalai András ut­cai üzletsor, Rókus utcai üzletsor, siklósi, sásdi, vajszlói ABC... - A ven­déglátóiban és az idegen- forgalmi célokat szolgáló létesítményekkel együtt 1970-75. között 30 000 négyzetméterrel gyarapo­dott Baranya megye keres­kedelmi hálózata. A sok szép létesítmény el­lenére azonban a tervezett fej­lesztésnek csak a 60 százalékát sikerült megvalósítani. Közbe­jöttek az építőipari árváltozá­st!«, az építőipari kapacitás- hiány, s nem egy beruházás áthúzódik a mostani tervidő­szakra. Iqy ebben az esztendő­ben várható a Kossuth téri szö­vetkezeti áruház, a Ivov-kertvá- rosi ABC-áruház, az új Pannó­nia Szálló elkészülte. Emellett néhány kisebb üzletet ugyan­csak 1976-ban adnak át. Pécsett a kiskereskedelem forgalma a tervezett ütemet meghaladó mértékben nőtt. A forgalomnövekedés — változat­lan áron számolva — 35 száza­lékos. A terv a kiskereskedel­mi hálózatot 17 390 négyzet- méterrel kívánta növelni, — megvalósult 9921 négyzetmé­ter. Lvov-Kertváros ban 11, a Szigeti városrészben 5, a déli városrészben 5, a belvárosban és a peremterületeken 7 keres­kedelmi egység épült. Az új lakótelepek járulékos beruhá­zásai — köztük a kereskedelmi hálózat — csak lassan, elma­radva követi a lakásépítést, A IV. ötéves terv alapvető kereskedelempolitikai elve volt, hogy fejlesszék a hálózatot és a kereskedelmi technikát, szé­lesítsék az áruválasztékot s igyekezzenek enyhíteni a ke­reskedelem égető munkaerő­gondjain. Hogyan valósultak meg ezek a célkitűzések Baranyában? A megye kereskedelmének ötéves terve 45 százalékos áru­forgalom-növekedéssel számolt, ezt teljesítették is. A kereske­delmet irányító szervek és a vállalatok mindenekelőtt a gyermek- és csecsemőcikkek­ből, valamint az olcsóbb ter­mékekből igyekeztek biztosíta­ni az ellátást. A lakosság élelmiszerfo­gyasztása a korszerű, egészsé­gesebb táplálkozás irányában fejlődött, néhány cikknél azon­ban - zöldség-gyümölcs, hús és húskészítmények - nem si­került a célkitűzéseket mara­déktalanul megvalósítani, A megye nagyobb települé­sein a piacok jó állapotban vannak, a felhozatal is meg­felelő, a pécsi piaci ellátáson pedig nagyot lendít majd az ebben az ötéves tervben fel­épülő fedett vásárcsarnok. Jelentősen nőtt a vendéglá­tóipar forgalma, bár a városok — elsősorban Pécs — tömeg­étkeztetési gond iáit nem sike­rült megoldani. Baranyában a tervezett 13 600 négyzetmé­teres vendéglátóipari alapterü­let növekedésből csak 9000 négyzetméter valósult meg, a lemaradás Pécsett a legna­gyobb, 50 százalékos. A kereskedelmi ellátottság fokmérője az üzletek kultu­ráltsága, korszerűsége. A vá­sárlási körülmények igen sokat javultak az elmúlt tervidőszak­ban. Az üzletek felszereltsége, gépesítése is sokat változott, bár itt méq bőven akad tenni­való. Az ABC áruházak és az új üzletek korszerűek, való­ban alkalmasak arra, hogy széles választékkal álljanak a vásárlók rendelkezésére. A növekvő forgalom és a hálózatfejlesztés további erőfe­szítéseket követel a munkaerő­gondok enyhítésére. Az utóbbi öt évben vezették be a kereske­delemben is a 44 órás munka­hetet, de ez az intézkedés a pálya vonzerejében nem hozott számottevő változást. A helyze­ten a már megkezdett gépesítés, az előrecsomagolási technika további elterjesztése, és a ke­Ifigyazat, eletueszely! » Előzzük meg az áramütést! Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, hogy Siófokon a Kőolajipari Vállalat egyik munkása a ház­tetőn lévő vasszerkezeteket fes­tette. Munka közben hozzáért a 400 kV-os vezetékhez, áram­ütést szenvedett és lezuhant a tetőről. A szerencse egy ki­álló szögben sietett a segítsé­gére, amelyben fennakadt. Munkatársai percek alatt le­emelték és elsősegélyben része­sítették. * Ez a baleset szerencsésen végződött. Azonban az egyre szaporodó villamos balesetek szükségessé teszik, hogy körül­tekintőbben vizsgáljuk meg, mik a legfőbb okai az ilyen és ehhez hasonló sérüléseknek. Sólymos Iván, a DÉDÁSZ diszpécsere, aki régóta foglal­kozik balesetvédelmi oktatás­sal, adott felvilágosítást. A balesetek egyik tipikus oka, — akár a háztartásban, akár az iparban vagy a mezőgazda­ságban fordulnak elő — az adott villamoskészülék nem megfelelő műszaki állapota és a kezelési utasítás • be nem tartása. A háztartásban a leg­nagyobb veszélyt a kontárok je­lentik; azok, akik kicsit érte­nek a berendezésekhez és úgy vélik, rájuk nem vonatkoznak a biztonságtechnikai előírások. Egy biztosító kiolvadása nem nagy ügy. Az ember veszi az újat és a meghibásodottat ki­cseréli. Azonban előfordul, hogy nincs kéznél az új biztosíték. A „szakember" ekkor „meg­talpalja” a régit és úgy teszi vissza a foglalatba. A meg­oldás rosszabb, mintha a ház lakói pár óráig sötétben lenné­nek. Az így átszerelt biztosíték érintésveszélyes és ezen kívül, ha a ház valamelyik lakásában valamilyen villamoskészülékben zárlat keletkezik, az a gép égé­si sebeket vagy halált is okoz­hat. Az országban 1974-ben 400 áramütéses baleset történt, eb­ből 70 a halálos sérülések szá­ma. A háztartásokban 100 bal­eset közül 26 volt halálos ki­menetelű. A villamos szakmun­kások körében 120 baleset for­dult elő, 16-an haltak meg. A számok is mulatják; ahol gyor­sabb, szakképzettebb a segít­ség, ott több emberéletet lehet megmenteni. Baranya megye. Somogy, Tolna és Zala me­gyékkel összehasonlítva első he­lyen van 22 balesettel, amely­ből öt végződött halállal. Az 1975-ös pontos adatok még nem állnak rendelkezésünkre, de országosan 500 felett van az áramütések száma. Barlahidai Andrea reskedelmi és vendéglátóipari szakoktatás fejlesztése segít majd. A IV. ötéves terv során Bara­nyában és a megyeszékhelyen megindult egy intenzív kereske­delemfejlesztés, amely az ed­digi eredmények mellett is iga­zán csak az ötödik ötéves terv végére hozza meg igazán gyü­mölcsét. A szakemberek úgy számítják, hogy 1980-ra Bara­nyában nem lesznek ellátatlan területek, s Pécs kiemelt sze­repköréhez, nagyvárosi rang­jához méltó kereskedelmi háló­zattal rendelkezik majd. P. Gy. Ma nyílik a mezőgazdasági könyvhónap Több mint 40 könyv jelenik meg mintegy 350 ezer példány­ban az idei mezőgazdasági könyvhónapra. A művek nagy segítséget nyújtanak az ipar­szerű termelési és tartási rend­szerekkel foglalkozó szakembe­reknek, tükrözik a tudomány és a technika újabb eredményeit, mindazt a szaktudást, amely- lyel a szocialista nagyüzemek dolgozóinak rendelkezniük kell. A január 30-án kezdődő könyvhónap ezúttal az alap­fokú ismeretterjesztést helyezi előtérbe: az idei újdonságok zöme alapfokú, nagy tömegek­hez szóló szakkönyv. A vidéki könyvellátást szervező Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat fel­készült az üzemek, állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek igényeinek kielégítésére. A pályaválasztási munkát befolyásoló tényezők A pályaválasztásra való fel­készülésnek, a pályaválasztás­nak, a pályán maradásnak tár­sadalmi előfeltételei vannak. Szükséges ismerni a gazdaság fejlődési irányait, a konkrét he­lyi perspektívákat, az országos és területi munkaerő-struktúrát, sőt a szakmastruktúra prognózi­sát. Pályaválasztást befolyásoló tényező a nyolcosztályos iskola- rendszer is. A szakemberek ko­rántsem vallanak azonos néze­tet a 13—14 éves korú gyerme­kek pályaérettségéről. Nem kedvez a pályára neve­lésnek az sem, hogy eddig nem oktattak hazánkban pályavá­lasztási ismereteket. A nevelők és a szülők többsége tehát 4 vállalatok még nem döntöttek Étkeztetési gondok az Eagel János után Hozzájárulás nélkül a vendég- látó vállalat nem talál megoldást A Diósi utat ma már Engel János útnak hívják, és a név­vel együtt a terület jellege is megváltozott. Elkészültek vagy készülnek az új gyárak, üze­mek, intézmények: a kenyér­gyár, a nyomda, a kesztyűgyár telepe, a tűzoltóság. Az oda­települt ipari üzemek egy ré­sze azonban csak étteremről és tálaló konyháról gondosko­dott. A város szűk konyhakapa­citása miatt a vendéglátó vál­lalatok nem képesek a kívánt ételadaggal ellátni a konyhá­kat. S ha képesek lennének is erre, a KÖJÁL tálaló konyháról csak 200 adagig engedélyezi az étkeztetést. A városi tanács kereskedelmi osztálya és az SZMT régóta szorgalmazza a megoldást, ke­vés eredménnyel. Tavaly ta­vasszal javasolták a vállalatok­nak, hogy valamilyen ésszerű módon, önerőből próbálják megoldani a gondot. Akkor a fejlesztési alap korlátáira hi­vatkozva a vállalatok elodáz­ták a választ. December elején a városi párt vb foglalkozott a kérdéssel és állásfoglalásában kimondta, hogy üljenek össze az illetékesek b probléma meg­oldására. A megbeszélésre ja­nuár 5-én került sor, s oda a Kesztyűgyár már nyilatkozat­tal érkezett: 200 adagos kony­hakapacitással hajlandók hoz­zájárulni egy helyileg építendő főzőkonyhához és étteremhez. Ezt az éttermet és a konyhát a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat építené. A belvárosi cukrászüzem szanálása után a vállalat új, korszerű'üzemét ott, az Engel János úton építik fel, s ezzel a beruházással együtt megvalósulhatna a főzőkonyhás étterem is. A javaslattal alap­jában véve egyet is értenek a Vendéglátó Vállalat vezetői, sőt, távlati elképzeléseikben szerepel is. Az ötödik ötéves tervben azonban az Irányi Dá­niel téri cukrószüzemet nem bontják le, így a tanács anya­gilag nem támogatja az Engel János úti üzem létesítését. A január 5-i tanácskozáson a vendéglátósok kérték a taná­csi támogatást.' A tervosztály képviselői elmondották, hogy a 10/17. számú kormányhatározat értelmében a tanács anyagi hozzájárulást biztosítani nem tud. A megoldásra egyetlen reá­lis javaslat maradt: a három­ezer adagos főzőkonyha és ét­terem építését külön kell vá­lasztani a cukrászüzem építésé­től. A beruházáshoz elképzel­hető a tanács, illetve a Bel­kereskedelmi Minisztérium tá­mogatása, ez azonban üzemi konyha építésére nem adható, a konyhakapacitáshoz tehát az érdekelt üzemeknek igényük szerint hozzá kell járulniuk. Az éttermi rész költségei a Ven­déglátó Vállalatot és azokat az üzemeket terhelnék, melyek tá­laló konyhával nem rendelkez­nek, és dolgozóik ebédeltetését az étteremben kívánják meg­oldani. A gyárak, üzemek az igényelt adagszám után az egy főre jutó hozzájárulást — mintegy tizenötezer forintot — befizetik, a fennmaradó adag- szám-kapacitást a Vendéglátó Vállalat fizeti, s így az étterem az „utca felé” is kinyithat, az ebből eredő bevétel a válla­laté. Az érdekeltek áprilisig adnak választ, ekkor bejelentik a táv­lati adagigényt és a hozzájáru­lás összegét is. Szántó Péter Eladók, munkások — hidegben A telefonálónak igaza volt: csakugyan emberte­len körülmények között áru­sítják a tejet és a kenye­ret a Surányi úti élelmi­szerboltban. Csak tejet és kenyeret, mert különben tatarozzák az üzletet. A fel­háborodott telefonálónak félig volt igaza. Azon is' felháborodott ugyanis, hogy januárban végzik az efféle munkát. Ezúton jegyzem meg, hogy ennek én örü­lök. örüljünk, hogy korsze­rűsítenek, vaqy felújítanak egy boltot, akármikor is te­szik. Annak viszont — és itt igaza van a telefonálónak is — egyáltalán nem lehet örülni, hogy reggel mínusz egy fokos hidegben, kékre- fagyva árulták a tejet oda­fent. Hoffecker Jánosnévolt tegnap a délutános, muto­gatott a mennyezeten kes­keny réseket. Légfűtés. A szuterinban a kazánban fél mázsa koksz égett. De a csatornákon nem kering a melea levegő . . . Javasol­nám, hogy ezt a fűtési mó­dot a rómaiaktól lehetne át­venni. ők a mozaikpadlót is tudták fűteni, melegük is volt rendesen. De nem ja­vasolom. mert még elmegy valaki Olaszországba emiatt. Azt javasolom, hogy sürgő­sen hozzák rendbe a bolt fűtését, ha már procc - Surányi úton modern doloq kell - hát legyen inkább angol kandalló, de minden­képpen meleg. Kampis csak önműveléssel sajátít eí részismereteket. Ezután csak az kaphat nevelői diplomát, aki pályaválasztási ismeretekből is számot ad vizsgái során. Több esetben ellentmondásos a társadalmi igény és az egyé­ni törekvés. Komoly problémát okoz a szellemi és fizikai mun­ka megítélése, a pályaismeret igényének hiánya („sodrásos" pályaválasztás), a kevésbé te­hetségesek — mindenáron va­ló továbbtanulási szándéka a pályaválasztás kampányszerűsé­ge, vagy esetenként a túlzottan „direkt” irányítás módszere stb. Az ifjúság „életkori sajátos­sága" rendkívül bonyolult pá­lyaválasztást befolyásoló ténye­ző. A fiatalok többsége a nö­vekedés szakaszában kényszerül pályát választani. Ez a szárny­bontogatás, a gyors érdeklődés­váltások, a kitartás hiányának az időszaka. A fiatal a „szub­jektív" élmények, saját énjének átélése felé fordul. Az önálló­ság-próbálgatás, a „mirigy­forradalom” (fiológiai érés) kezdeti időszaka ez. Az érdeklő­dés változásai tulajdonképpen az önnevelés természetes igé­nyét is jelentik. Sokan mégis ellenszegülésnek, dacnak, ön­fejűségnek, kétségbeejtő hibá­nak tartják és igyekeznek a megszokott és évtizedekkel ko­rábban bevált sémákba szorí­tani a gyermek viselkedését. A pályaválasztás ebben a rendkívül nehéz időszakban ugyan a gyermek dolga, ma­gára hagyni azonban ugyan­olyan vétek, mint nélküle dön­teni. A szülők gyakran beszél­nek a gyermekről, figyelik is­kolai munkáját, tervezik jövő­jét — sajnos — a beszélgetés­nek sokszor csupán tárgya a gyermek és nem résztvevője. Döntenek felőle — nélküle! Megfosztják az életalapozás le­hetőségétől, a cselekvés fele­lősségétől. Mert miféle cselek­vés az, amelyiknek nincs kö­vetkezménye. Miféle élet az, ha az ember nem maga vá­laszthatja szórakozásait, olvas­mányait, barátait, foglalkozását, életformáját? Nehéz dolga van annak a fiatalnak, akinek szü­lei álmait kell valóra váltani. Gyakori hiba, hogy a szülők egy-egy kiragadott teljesítmény, vagy személyiségjegy alapján minősítik megkülönböztetett te­hetségnek gyermeküket, s en­nek megfelelően történik meg a pályakijelölés. Elfelejtik, hogy a gyermek által kitartóan és eredményesen végzett mun­ka a legmegbízhatóbb érték — illetve értékelési alap. A tehet­ség elbírálásánál' pedig igen sok tényezőből kiindulva kell eljárni. A pályára nevelés az „élet­re nevelés" nélkülözhetetlen al­kotó eleme. Ahol ezt megértik, ott nem csupán „megkönyörül­nek" a pályaválasztási munká­nak. Nem a mindenkori „vég­zős" osztály főnöke az „ügye­letes" pályaválasztási felelős, nem tekintik kampányfeladat­nak ezt a segítő munkát, ha­nem a folyamatosan végzett össztantestületi nevelés szerves részének. Elvárható-e a tanítóktól, szaktanároktól, hogy folyamatos aktivitást fejtsenek ki a pályára irányításban, a pályán való megfelelés előkészítésében? Reális ítélet szerint maga a munka igen, hiszen az életre nevelés alapvető eleme. Kíván­hatjuk-e, hogy a pedagógusok a népgazdaságban funkcioná­ló (helyben a baranyai) szak­mák gazdag változatosságát, a szakmák pályaalkalmassági, egészségügyi követelményeit, a beválás alapvető tényezőit ön­álló kutatómunkával teremtsék elő eszköztárukba? Aligha gon­dolhatjuk komolyan. És mind­addig, amíg ezt nem nyújtjuk, jó szívvel és köszönettel kell fogadnunk minden olyan ered­ményt, amit lelkes kezdeménye­zéssel elérnek a tantestületek a „kötelességteljesítést meg­tetézve" hivatásszeretettel. Schmidt Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents