Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-28 / 27. szám

e

Dunántúli napló

1976. január 28., szerda

A várak, hangulatos műemléképületek, -együttesek fotóművészeinek kedvenc, vissza-visszatérő témái. A fényképezőgép lencséje újra meg újra „felfedez" valamit a sokszor látott épületeken. A baranyai várakról képsorozatot közlünk az elkövetkezendő hónapokban. Első két képünk Tóm László munkája: Siklós vára.

Csak a háború ért véget...

Baranya—Pécs a törők uralom utáni években (1686—1687)

Buda elfoglalása után a lo- tharingiai herceg, a császári hadak egy részét Caraffa és Heuster vezetése alatt felsőmagyarországi területre, a hadsereg másik részét a badeni herceg irányításé alatt délre küldte. Szeptember 15-én megkezdték Simontornya ostromát, néhány nap után a török őrség kapitulációra kényszerült. Kaposvár elfoglalása nem ütközött nehézségbe, de a palánk- vár török őrsége ekkor még megvédte magát. A város felgyújtása nem vált dicsőségére a felszabadítóknak. Schedenberg csatlakozása után a megerősödött császári sereg októ- ben 15-én Pécs alá érkezett.

Egy korabeli török forrás, amely Németországban található, a szemtanú hitelességével a következőket írta: „a török őrség azt hivé, hogy már az egész keresztény tábor a város alatt van, ezért azt felgyújtotta és a várba vonult vissza. Mivel a gyalogság még messze volt, a herceg leszállította lováról 300 hajdúját a tüzet eloltani, s azok zsákmányra éhesen azt oly sikerrel tették, hogy a város nagyobb részét megmenthették. Látván ezt az őrség és szégyelvén gyávaságát és tévedését kirohant, hogy visszafoglalja a várost, de vereséggel űzettünk vissza."

Pécs elfoglalása

A pécsi vár elestéről nem beszél ez a forrás. Bővebben részletezi azt Vecchi generális két jelentése, amelyet 1686 decemberében küldött a császárhoz. Eszerint az egyesült sereg október 16-án Pécs város falai alá érkezett. Október 17-én eloltják a városban keletkezett tüzet és „vi-árkokat húznak" a város alatt. 18-án hajnalban indult meg az ostrom. Október 20-ra megérkezett hajdúcsapatokkal egyesülve közvetlenül a rohamra tesznek előkészületeket. 21-én a déli falak törései már járhatók, de az ostrom elmaradt, mert a török őrség megadta magát. 22-én a győzők kezébe került pécsi várat teljesen kirabolják. A bécsi titkos levéltárban őrzött Vecchy- jelentés szerint 18 kompánia és 7 és fél Schwadron lovassággal Thüngen vezérlete alatt állandó őrség maradt a várban. Ezt követően Siklós ellen vonult az egyesült császári hadsereg és 6 napi ostrom után október 27- én elfoglalták a várost Szinte akadály nélkül jutottak el Dárdára, amelyet a török őrség

ostrom nélkül feladott. Az év végére a megye csaknem teljesen felszabadult és az új élet reményével jött elő az erdőbe, a Duna és Dráva árterületére menekült lakosság.

Rekvirálás,

éhség

A háború véget ért, de ami utána következett, az sem hozott békét és megnyugvást a megye népei számára. A császári tisztviselők jelentéseit hívjuk tanúként ennek az időszaknak a rövid bemutatására. Az ekkor már Pécsett lakó Vin- czens Keresztély, a kincstári uradalom prefektusa a város felszabadítását követően több jelentést küldött az udvari kamarához, amelyben megdöbbentő erővel ábrázolja azokat a nehézségeket, amelyek az új élet megindulását jellemezték. A császári hadsereg téli szállásra vonult a Dunántúlon. Különösen a törökkel szomszédos Baranya szenvedett a beszállásolásoktól, A gabona vált a legnagyobb kinccsé, amelyet azonban erőszakkal a hadsereg részére rekviráltak. A siklósi „Császári Economia" kezelésére kiküldött komisszanius jelentette, „hogy a török által vetett több mint 200 kila mag hozadékát az ott állomásozott katonaság tökéletesen elrontotta és még a nyár végén a gabonát letiporta.” Pécs környékén sem ró- zsásabb a helyzet, mert „bár itt 2000 kila begyűjthető a török által vetett gabonából, de az ide tartó hadak ezt nem fogják engedni, hanem majd maguk felélik."

Kaposvár, Dombó, Sásd környékén „nincs sem barom, sem kocsi, sem gazdasági eszköz, szegény parasztoknak élelmük sincs. Azon 400 paraszt közül, akiknek érkezése óta a Pécs környéki földek művelése lassan, lassan megindítható volt és akik segedelmével a török által vetett gabonát learatták, jelenleg alig van valaki, aki állandóan megmaradt volna itt, az éhség messze hajtja őket." A Kamara provizora ezért Pécs környékén 17 malmot lefoglalt, 11 -et pedig a pécsváradi járásban arra jelölt ki, hogy az éhező parasztok részére lisztet őröljön. A molnárok esküt tettek arra, hogy egy hónap alatt 70 kila lisztet adnak be, amelyet az éhező pécsi lakosok között szétosztanak.

A Pécs és környékén lévő szőlők termése 1686—87-ben rekordot ígért, „ ... de a katonák egy kalap gyümölcsért sokszor igen nagy kárt okoznak; ezektől volna a termés oltalmazandó". A provizor levélben kérte a lotharingiai herceget, a hadak fővezérét, hogy „fejvesztés terhe mellett tiltsa meg a katonáknak, hogy a szőlőket bántsák".

1687. augusztus 16-án kelt Vinczens második jelentése. Eszerint a török által vetett gabonából 1100 kila a kamarai birtok .aratási eredménye. Véleménye szerint 2000 kila lett volna, „ha a furgerozó arma- dia, amely Siklós, Mohács és más helyekről jött, el nem rabolt volna 500 zsákkal." A prefektus védelmet kért a hercegtől, mert a hadsereg a kincstári birtokok népét sem kímélte.

Marakodás a birtoklásért

A felszabadulást követő időszakra vonatkozóan igen sok utalás található Dél-Baranya betelepülésére vonatkozóan. Pécs, Siklós, Mohács, Baranya- vár, Vajszló azok a helységek „ .. . ahová először tértek visz- sza a jobbágyok. Császári esküvel kötöttem meg őket, s minden munkában eléggé szorgalmatoskodnak, a tizedek fizetésére is kötelezték magukat. 150 faluba történt összeírásuk." Az újjászerveződő kincstári gazdaságra azonban többen igényt tartottak. Mindenekelőtt maga az egyházi nagybirtok, valamint az új baranyai német földbirtokosok. A harc a kincstár és a püspökség között éleződött különösen ki. Vinczens jelentésében rámutatott arra, hogy a birtokokon letelepedett parasztok termelő munkáját „zavarja ... Radonay Mátyás zalavári kapitány és apát, ki mint pécsi püspök akar üdvö- zöltetni, hajdúkat tart, kijár a folvakba és maga részére dézsmál szed. Tiltja az embereket a kincstár iránti engedelmességtől. A nép egészen cons- ternalva van, ezért aki csak teheti, széledez." Babies János pécsváradi apát hasonló igényt támasztott a kincstár 89 falujára.

Vinczens utolsó jelentése 1687. szeptember 3-án kelt. A megye nehéz helyzete e jelentés szerint változatlan. A siklósi kincstári uradalom nem tud semmilyen jövedelemből a kincstár részére fizetni, mert a harmadszor itt tartózkodó árPécs város látképe egy XVII.

századvégi metszeten.

mádia mindent fölélt. A gazdag borvidék elpusztult „semmit sem lehet reményleni". A kincstári uradalom valamennyi falujában vigasztalan a helyzet. Talán valamivel kedvezőbb a kép Pécs környékén, „... itt a szőlők szépen állnak, és nagy termés várható, bár nagy a kár mert a korán érők hordó hiányában nem voltak leszedhe- tők. A mohácsi kikötőben a Budáról rendelt és oly nagyon várt hordók nem érkeztek meg. Ha megérkeznek, akkor teli holddal kezdhetik a szüretet.”

Többszörös

dézsma

Az ellentétek tovább erősödtek a püspöki uradalom és a kamara prefektusa között, mert „a zalavári apát passionatus ambitioból a falukat, a commu- nitósokat, polgárt és parasztot, katonát arra utasított, hogy csak nékie fizessenek. így mindenkit megrémített, sokan szedik magukat és inkább elmenekülnek Nyomatékül a jelentés mellé helyezte a szőlősi, bakonyai, pellérdi jobbágyoknak 1687. július 27-én kelt panaszos levelét, amelyben a dézsma többszöri beszedésének megakadályozásáért könyörögnek.

Török és német szerzők által készített egykorú dokumentumokból ragadtunk ki néhány jellemző részletet Ezek a források önmagukért beszélnek. Jelentőségüket azok a részletek adják meg, amelyek hazai forrósokban nem találhatók. A török utáni Baranya hétköznapjainak és történetének perdöntő dokumentumai ezek, kiadásuk aktuális, sürgős feladattá vált.

_ Dr. Szita László

levéltári igazgató

Rákóczi-kori kutatások

A Nagy Fejedelem születése 300. évfordulójának megünneplésére készül az ország. A Rákóczi-évforduló küszöbén mind a történet-, mind a vele kapcsolatos tudományok sokat foglalkoznak a Rákóczi-kor kérdéseivel. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága is bekapcsolódott abba az ülésszak-sorozatba, amely a Rákóczi-kori kutatások újabb eredményeit kívánta feltárni elsősorban a tudományos közvélemény előtt, és ezért Pécsett 1974. március 22-én és 23-án a társintézmények támogatásával tudományos ülésszakot tartott Az itt elhangzott előadások és hozzászólások anyagát T. Mérey Klára és Péczely László szerkesztésében nemrég tette közzé az MTA Pécsi Bizottsága: A Rákóczi-kori kutatások újabb eredményei címmel.

A 165 lapnyi terjedelmű kötet tudományos anyagát Bihari Ottó és Dómján Károly bevezető sorai előzik meg. Köpeczi Béla elnöki megnyitójában hangsúlyozta: „Minden nemzetnek kialakul a történeti tudata, amelyben égyes korszakok, folyamatok, események meghatározó jellegűek. Ilyen a Rákóczi- szabadságharc is, amely o magyar nemzeti öntudatot mindenekelőtt a függetlenségi felfogás szempontjából befolyásolja.” A magyar nép ugyanis az ország függetlenségét a haladás egyik kritériumának tekintette, s az ehhez való viszony a magyarsághoz való tartozás meghatározója lett a közvélemény szemében.

Elsősorban a történeti népiesség és a kuruc hagyomány jelentőségét vizsgálja az európai és a magyar történetírásban R. Várkonyi Ágnes. Szembeszáll Thaly Kálmánnak azzal a felfogásával, hogy a kuruc hagyományok letéteményese „a néppel mindig együtt tartó kiváltságos osztály, a nemesség." Kimutatja, hogy Thalynál nem szólal meg a kuruc kor szegénylegényeinek éneke, vagyis az igazi nép- költészet. A dalpörviták egyébként is lerántották a leplet Thaly balladahamisításairól.

R. Várkonyi Ágnes felhívja a figyelmet arra, hogy 1901 és 1906 között kiadják a. Rákóczi jobbágypolitikájáról és a fegyvert fogó jobbágyság cáljairól szóló okiratokat, előkerül a marosszéki jobbágyoknak a felszabadítást ígérő Rákóczi kijelentésére hivatkozó folyamodványa, több értékes társadalmi mondanivalót tartalmazó ének. (Szegénylegények éneke, Két szegénylegénynek egymással való beszélgetése stb.) Nemzedékek adták át egymásnak a tapasztalatot: az ország védelméért személyes szabadság, sőt nemeslevél jár. És hiába pecsételte ezt meg az 1708-as sárospataki országgyűlés, ma már tudomásul kell vennünk, hogy a szabadságharcon belül a nemesség és a jobbágyság közötti belső feszültség nem oldódott fel. (Ezt erősíti a szerző A Csínom Palkó és a népi hazafi- ság című írásával is.)

A szabadságharc pozitív és negatív erőit értékeli Hopp Lajos: Lengyel—magyar hagyományok a Rákóczi-sza- badságharc és emigráció irodalmában című tanulmánya. Érdekesen vezeti le a szerző annak ellenére, hogy Rákóczi Ferenc ráveszi Magyarország és Erdély rendéit, hogy „a két nemzet közti barátságot kölcsönös segítséggel mindkét ellenség ellen erősítsék meg", mégis később Rákóczi és tanácsadói elhatárolják magukat a lengyel mintától, s inkább a holland rendek szövetségének példájáról beszélnek.

A szerző ezután annak a nemrég feltárt irodalmi forrásanyagnak tartalmi vonatkozásait ismerteti, amely jobbára még kéziratokban maradva fenn, az akkori lengyel művelődés folyamatára is fényt vet. Mind ez, mind pedig a lengyelországi Rá- kóczi-emigráció művészeti emlékeinek ismertetése, illetőleg a Jaroslav és Rodostó közötti igen izgalmas levelezés feltárása — már érdekességénél fogva is erőteljesebb megvilágítást igényel.

Hogy a Dunántúl nagyobb szerepet játszott a Rákóczi- szabadságharc történetében, mint ahogy azt a régi történetírás állította, a pécsi szerzők csak részben tudták igazolni. Andrásfalvi Bertalan: Délkelet-Dunántúl népeinek sorsa a Rákóczi- szabadságharc idején című tanulmányában feltárja annak indokait, miért van az, hogy a szabadságharcból „élmény és hagyomány legkevésbé a Dunántúlt hatotta. át.” Hogy a kurucok a Dunántúlon tartósan nem tudták megvetni lábukat, a nem e tájról származó főúri tábornokok tehetetlenségében, az egymással szembenálló népcsoportok ellenséges-: kedéseiben látja a szerző.

A Rákóczi-szabadságharc baranyai vonatkozásairól Szita László tanulmánya számol be. A szerző szorgos kutatásai eredményeit rögzítve bontja ki: a török uralom alatt elpusztult baranyai falvak (40 %) újratelepülésük- kor vegyes lakosságúvá váltak. A Lipót-féle diploma nagy kedvezményeket tartalmazott a görögkeleti szerbség számára, s ezen az alapon a bécsi haditanács felhasználta a török elleni katonai felvonulási területeken, de egyúttal egy esetleges magyar felkelés ellen is. Bár Rákóczi felhívásokat bocsátott ki a szerb (rác) határőr- vidék megnyerésére, mégsem tudta ezeket az erőket a szabadságharc mellé állítani. Közrejátszott ebben a dunántúli kuruc hadak prédaéhsége is, amit követett a rác határőrségnek az osztrákok segítségével történt megtorlása. A „legyilkolt város” lakossága az 1711-es összeírás szerint: 119 polgár és 84 zsellér. Keserűen summázza a szerző városunk akkori tragikus valóságát: „A baranyai magyar nép kifosztva, nemzetiségekkel

szembeállítva állt az elbukott szabadságharc végén.”

Martyn Ferenc 1950-ben „Vázlatok a kuruc korról" címmel 40 festményből álló sorozatot alkotott. Ezt kiegészítette később egy nagyobb méretű lovascsata-festmény- nyel. A művész e munkáival igaz képet akart festeni a Rákóczi-szabadságharcról, s mintegy pótolni igyekezett az ily témájú festmények sorát, vállalva ezzel a krónikás feladatát is. Természetes azonban, hogy a mai kor festőkrónikásának a történeti múlt fölelevenítésével a ma emberének időszerű kérdéseit is meg keil oldania. A tanulmánykötetben Hárs Éva vállalta, hogy Martyn életének és művészi munkásságának viszonylag rövid szakaszát a szakszerűen látó kritikus szemüvegén át vizsgálja. Mint Martyn művészetének kiváló ismerője, színes tollú értékelésében megkapóan mutat rá a festmények történeti hitelességére, az azokból kikristályosodó tiszta szemléletre.

A hat tanulmányt Käfer István, Ferenczi Imre, Benda Kálmán, Molnár Mátyás, Rúzsás Lajos, Angyal Endre, Tóth István, Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes részben kiegészítő, részben vitázó jellegű hozzászólása követte.

Bár az ülésszak tematikája nem volt egységes, mégis igen jelentősen felhívta a figyelmet a Rákóczi 300. évfordulójával kapcsolatos történet- és irodalomtudományi feladatokra. A szerény példányszámban megjelent kötet biztató felkiáltójel akar lenni azok számára, akik nemzeti múltunk e kiemelkedő korszakának vizsgálatában tovább akarnak jutni.

(-thisz)

Dil RA Hl Vili if ARAK