Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-04 / 3. szám

1976. január 4., vasárnap Dunántúlt napló 3 A mozdony- és vagonpark többségé korszerű Első a vasúti közlekedés A hazai utakon tavaly több mint húszezer személy sérült meg közúti baleset következté­ben. Közülük 1353-an a hely­színen vagy a kórházban meg­haltak. A közúti balesetek száma sokszorosa a MÁV vonalain előfordulóknak. Mégis az utób­bi időben a vasúti jobban ma­gára vonta a figyelmet. Gon­doljunk a miskolci vonalon tör­tént kisiklása, a délegyhózi, a nyékládházi vagy a szajoli bal­esetre. A felsoroltakból a MÁV- nak több mint tizennégymillió forint kára származott. Naponta ötezer vonat — A MÁV vonalain naponta átlagosan ötezer szerelvény közlekedik, ezek fele tehervo­nat. Az évente előforduló üt­közések, kisiklások száma tíz— tizenkettő. Ezt Kummer István, a MÁV Vezérigazgatóság vasútüzem­biztonsági osztályvezetője köz­li, aki a közelmúltban Siklóson rendezett „futástechnikai" sze­minárium egyik résztvevője volt. — A tragédiák, legyenek azok közúti vagy vasúti balesetek megdöbbentik az embereket. Különösen igaz ez akkor, ha vonatokkal fordulnak elő. Ta­lán ez lehet az oka, hogy a felsorolt balesetek méq min­dig emlékezetben élnek, holott a MÁV vonalain nem lett több a balesetek száma. Azzal egyet­értek, hogy azok súlyosabbak mint korábban. — Miért? — A tárca az utóbbi évek­ben nagy gondot fordít a vasúti közlekedés korszerűsítésére, ez­zel együtt a utazás biztonsá­gára. A villamos és diesel von­tató járművek aránya jelenleg meghaladja a 85 százalékot és rövid időn belül egyeduralko­dó lesz. A vonalainkon közle­kedő személykocsik nyolcvan százaléka korszerű. Mindin­kább általánossá válnak a nagyraksúlyú, négytengelyes te­herkocsik, amelyekből évente átlagosan háromezret importá­lunk. — Az új technika új veszély­forrásokat hordoz magában? — Tudományosan keressük azokat a lehetőségeket, me­lyek segítségével növelhetjük a vasúti közlekedés biztonságát. Ezt szolgálják azok az intéz­kedések is, hogy minden bal­esetet a legapróbb részletig földolgozzunk. A feltárt okok a megelőzést segítik, amiket a vasúti dolgozók oktatásában is hasznosítunk. Az elmondottak­kal összefügq a vasúti pálya rendszeres ellenőrzése, a bizto­sító berendezések, a járműpark állandó vizsgálata, a karban­biztonsága Pályakorszerűsítés és könnyű szerelvény A MÁV-nál nem növekedett a balesetek száma tartási munkák tökéletes elvég­zése. A selejtes munkavégzés nálunk tragikus következmé­nyekkel járhat.- A megelőzés műszeres vizsgálatokat is feltételez. — A MÁV 1975-ben készítette el az első ultrahangos vizsgá­lókocsit, mely óránként huszon­nyolc kilométernyi pályasza­kaszt képes tesztelni. A beren­dezés filmszalagra rögzíti a sín jellemzőit, az esetleges torzu­lásokat, a belső hibákat. A mérőkocsis vizsgálatok a törzs- hálózaton a leggyakoribbak, mert ezeken a vonalakon tör­ténik a forgalom nyolcvan szá­zaléka. Előtérben a vasúti szállítás — Ismeretes, a vonalrekonst­rukció elmaradt a tervezettől és legalább 1600 kilométer pá­lyát kellene átépíteni, hogy a korszerű járműveket gazdaságo­san kihasználjuk. — Ez a legégetőbb gondunk. Megjegyzendő, hogy a vasút reneszánszát éli, a közútról is­mét a sínekre irányul a forga­lom. Ez történik a nyugat-euró­pai országokban és nálunk is érezteti hatását. Az NSZK-ban és Franciaországban a fővona­lakon ma már kétszázkilométe­res sebességgel rohannak a szerelvények, Bologna és Róma között a közelmúltban kezdték egy korszerű vonal építését. A nemzetközi forgalomban hazánk jelentős szerepet tölt be. Nagy­arányú az átmenő forgalom, amit csak úgy tarthatunk meg illetve növelhetünk, ha ugyan­olyan korszerű pályával rendel­kezünk, mint a többi európai fővonal.- Az önök statisztikája sze­rint tizenötezer fővel csökkent a pályamunkások száma. Szá­mos - a vasútépítéssel össze­függő - munkafázis még nincs gépesítve. Mi tehát a megol­dás?- Olyan időtálló szerkezetű vasúti pályát kellene építeniük, mely minimális karbantartást igényel és nagy tengelynyo­mást elbír. A másik lehetősé­get a könnyű szerelvényekben látjuk: azok nem veszik any- nyira igénybe a síneket, az al­építményt. Ennek köszönhető a népszerű „Piroska” vonatok ki- fejlesztése. Salamon Gyula 100 éves a Győr-Sopron vasút Fúvószenekar hangjai mellett futott be a soproni vasútállo­másra szombaton reggel a Győrből érkező, postai külde­ményeket is szállító személyvo­nat. A szerelvényt azért fogad­ták ünnepélyesen, mert száz évvel ezelőtt indult meg a két város között a vasúti közleke­dés, s egyben a vasúti mozgó­posta-forgalom is. A postai szállítmány egy részét — a vas­úti mozgóposta elődjére emlé­kezve, lóvontatta postakocsira rakták. Postatörténeti kiállítás nyílt a városban, „125 éves a soproni postaigazgatóság” cím­mel. A kiállításon alkalmi pos­tahivatalt is berendeztek, fel­vonultatták a régi és az új postai szállítóeszközöket, a ló- vontatású delizsánsz pedig egész nap az érdeklődők ren­delkezésére állt. M Ot év gyorsmérlege a Carbonnál 207-ről 510 millió forintra növekedett a termelés értéke Keresett termékek itthon és külföldön Egyenletes, dinamikus fejlő­dés, folyamatos korszerűsödés jellemzi a komlói Carbon Köny- nyűipari Vállalat elmúlt öt évét. 1970-ben 207 millió forint volt a termelési érték, 1975-ben pe­dig 510 millió forint. A telje­sítmények megduplázódása ér­vényes a vállalat tevékenységé­nek mindhárom ágazatára. Hagyományosan a ruházati konfekció volt a Carbon fő ter­iSüol Villány q betele­pülök községe Sajátos életmód Négyszáz gépkocsi nyolcszáz családnak .Két esztendeje negyven ház­helyet alakítottak ki Villány­ban az új kollégium mögötti részen és már elfogyott. — Azt hittük — mo&dja Ambrus Gábor vb-titkár —, hogy tíz évre megoldjuk vele a község gondjait. Tévedtünk. Azt latolgatjuk, hogy mi en­nek az oka, miért szeretik az emberek annyira Villányt? Azt kérdem először, hogy költöz­nek-e el a községből, és jön­nek-e máshonnan? — Hogyne — válaszol Amb­rus Gábor — Pócsa, lllocska, Jakabfalva, Villánykövesd, Pal- konya, Magyarbóly községekből sokan települtek át eddig és a ■költözés még tart. Jönnek a vi­dékiek. Egy pillanatra megütközöm a megfogalmazáson. De végül is igaz. Villányban vidékinek mondják a pócsait, Pécsett a villányit és Budapesten a pé­csit. Ha viszont a vidékiék szemszögéből vizsgáljuk a te­A villányi új kétszintes lakóházak lepüléseket, rá kell jönnünk, hogy valamit várnak az új la­kóhelytől, ami több, jobb és szebb, mint a „vidék”. A legtöbbet hangoztatott in­dok — mármint a nagyobb te­lepülésre költözés indoka — a kulturális ellátottság színvona­la. — Van könyvtárunk — sorol­ja a vb-titkár —, de nem so­kan látogatják. Nem tudom mi­ért nem. Sok oka lehet. A mo­zit már intkább felkeresik, fő­leg, ha kosztümös filmet ját­szanak. Annak itt nagy a sike­re. Néha az ŐRI rendez műsort az Oportó étteremben. Általá­ban sikeres rendezvények. Lá­togatottságuk arra utal, hogy van igény az emberekben. Ar­ra vagyok kíváncsi, hogy mit tud még nyújtani Villány, meg­felel-e a vele szemben támasz­tott követelményeknek? Vízmű van, a szennyvíz elvezetése jó­részt megoldott. A lakásokban majdnem mindenütt kialakítot­ták a fürdőszobát. Új ház, la­kás, nem is épül anélkül. Az életmód sajátosan alakul itt, a szőlővidéken. Villány biz­tos megélhetést nyújt lakossá­gának. Az őslakosságnak kivé­tel nélkül van szőlőterülete. Ez a községben élő családoknak mintegy hetven százaléka. A megmaradó harminc százalék valamikor, vagy a közeli múlt­ban beáramlott „vidéki". Úgy mondják, Villány gaz­dag falu. Nyolcszáz család él itt, négyszáz autót tartanak nyilván. Ez azt jelenti, hogy minden második család gépko­csival rendelkezik. Nagyon szép szám, még akkor is, ha akad olyan família, ahol három ko­csi van. Érdekes a családok összeté­tele. Talán száz olyan család van, ahol a három generáció együtt él — a törekvés tehát mutatkozik az elkülönülésre. La­kásgondokkal . alig küzdenek, hét lakásigénylőről tudnak a tanácson. Gyakorlatilag min­denkinek van lakása. A házhe­lyek gyors fogyasztása is erre utal: a fiatalok ilyen irányú gondjait könnyebben oldja meg a nagy család, mint má­sutt, nagyobb településen. Jó­szág van, amit a nagyszülők látnak el. Az öregek végzik az apró-cseprő kertészkedést is. A középkorú szülők mindketten dolgoznak, de foglalkozásuk mellett megművelnek egy bizo­nyos nagyságú szőlőterületet. Az unoka tanul, s ha végez, nősül vagy férjhezmegy — a családi összefogás eredménye­képpen lakáshoz, kocsihoz jut. Kialakult, hagyományos élet- v',tel-minta ez. Kedvező, külö­nösen, ha arra is gondolunk, hogy a település maga is elő­nyére változik. A lakosság haj­landó áldozatokra és kompro­misszumokra is, igen nagy az összetartás, a munkakedv. Ez nemcsak a nemzetiségi össze­tételnek tudható be, hanem a rájuk ható településnek, kör­nyezetnek is. Az igények is vál­tozók, s a kulturálódás iránti érdeklődés nagy szóródásokat mutat. Van villányi, aki min­den hétfőn koncertre jár Pécs­re és van, aki még ott sem megy moziba. Nem ez a való­di iqény és tükörkép, hanem a lakóhelyszeretet, ami a közsé­get formálja, szebbé és korsze­rűbbé teszi. Csak egyet említ­sek: még döntés nincs, de szá­mítanak a földgázra, s tudják, hogy egycsapósra nagyot emel­kedik az életmód színvonala. — Kampis — méke. Ebből 1975-ben mintegy 220 millió forint értékűt készí­tettek. A gyártmányösszetétel jelentősen változott öt év alatt. A tervidőszak első évében még olcsóbb fehérneműt és munka­ruhákat készítettek bérmunká­ban. A fejlődés jelentős állomása volt, amikor megjelentek a pia­con a saját tervezésű női, férfi és gyermek felsőruházati ter­mékeikkel. Arra törekedtek, hogy exportképes cikkeket ké­szítsenek. Évente átlag 150 ezer négy­zetméter bőrt dolgoznak fel a cipőgyártásnál. A tervidőszak eleién megszűnt a papucské­szítés. azóta egy év alatt mint- eqy 700 ezer pár, többségében férfi cipőt készítenek saját ter­vezéssel. Harmadik termékcsoport az évi 80—90 millió forint érték­ben készített qyermekbútor. A tervidőszak első felében kárpi­tozott bútorokat gyártottak. Je­lenleg — főleg hazai piacra — szekrénysorokat, heverőket, ülő­kéket, kis íróasztalokat is készí­tenek. A gyártott mennyiség többszöröse is vevőre találna. A Carbon jelenlegi termelé­sének minteqy 75 százalékát exportálja. Vásárlóik között a Szovjetunión és a többi szocia­lista országon kívül számos nyugat-európai és közel-keleti ország van. Az öt évvel ezelőtti 24 millió helyett jelenleg 384 millió forint értékű termékük talál vevőre külföldön. Az ötéves tervben 13 millió forint értékben vásároltak gé­peket. Komlón három, a kör­nyező községekben négy telep­helyen végzik a termelést. A vállalat dolgozóinak létszáma jelenleg 2420 fő, alig négyszáz­zal több az öt évvel ezelőttinél. Nagy gondot fordítanak a szak­munkásképzésre, évente átla­gosan 160 tanulója van a Ca rbonnak. Saját erőből jelentős összeget fordítottak a munkakörülmé­nyek javítására. Mintegy két­millió forint értékben klimati- záló berendezést szereltettek a konfekció üzembe. Sokat javult a vállalat dolgozóinak bérezése. A korábbi 19 000-ről 25—26 000 forintra emelkedett a dolgozók átlagos évi fizetése. A negyedik ötéves tervben el­ért fejlődés után a vállalat arra törekszik, hogy állandósítsa a jelenlegi termelési szintet. A további fejlődést szolgálja majd a több tízmillió forint értékű, szocialista országokból szárma­zó gépbehozatal. Készül a vál­lalat központi telephelyének bővítései; szeretnék a következő tervidőszakban felszámolni a régi, korszerűtlen barakképüle­teket. A közeljövő terveiben szerepel az új üzemorvosi ren­delő felépítése. K. Gy. Készülődés a szegedi vásárra Országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg az 1976. évi Centenáriumi Szegedi Ipari Vá­sár iránt. Az idén ünnepli a Tisza-parti város az 1876. évi „Magyar Országos Ipar-, Ter­mény- és Állatkiállítás" meg­rendezésének 100. évfordulóját. Az akkori országos jellegű és méretű szegedi rendezvényt te­kintik az első szegedi ipari vá­sárnak. Az érdeklődésre jellem-* ző, hogy eddig több mint 250 hazai ipari vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet jelentette be részvételét. A Baranya megyei vállalatok közül a többi között jelen lesz a pécsi Bőrgyár, a Baranya és Tolna megyei Téglaipari Vál­lalat, a Kesztyűgyár, a Mohá­csi Farostlemezgyár. A szegedi termékbemutató már évek óta lehetővé teszi a felhasználók­nak, a kereskedelemnek, a fo­gyasztóknak, hogy kedvező kö­rülmények között tájékozódja­nak a kínálatról. A július 23- tól augusztus 8-ig megrende­zésre kerülő vásárt olyan fó­rummá kívánják tenni, amely ■a ma piacát tükrözi a holnapi üzletkötés céljaira. Ez alkalommal nemcsak a magyar, hanem a külföldi vál­lalatok, elsősorban Szeged test­vérvárosainak üzemei nagy számban mutatják be termé­keiket. Szeged méltó módon készül az első ipari vásár 100. évfordulójára. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents