Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-19 / 18. szám

MÉG EGYSZER A LÁNGOLÓ KUTAKRÓL... Megálltak a telkek... ■ Sok az eladhatatlan ingatlan ■ Lapulásra nincs sok esély Sok szó esett már a telek­rendeletről, vitattuk, tárgyaltuk úton-útfélen. Most aztán kide­rül — súgtunk össze cinkosan hogy kinek mennyi van? Ki­alakult a honpolgárok két tá­bora: egyik oldalon a lakás- és ingatlantulajdonosok, a má­sikon pedig az albérlők, a ta­nácsi lakások lakói. Az „egy ház, egy üdülő” mottó nem mindegyik táSor fülében csen­gett egyformán. Akkoriban — a rendelet meg­alkotásakor - két időpontot is hallottunk: a többlet-telkeket 1972, december 31-ig, a több­letlakásokat pedig 1973. de­cember 31-ig értékesíteni kell, azaz a tulajdonosoknak illik e „nyűgtől" megszabadulniuk. Tizennégy háza van... Biztos forrásból tudom: Pé­csen akad még ma is — 1976. január 15-én - akinek tizen­négy háza van a város, az or­szág különböző pontjain. Mint ahogyan Pécsett nem, úgy a megyében, sőt az 'ország egyet­len területén sem akod, ahol maradéktalanul végre tudták volna hajtani a tanács illetéke­sei e feladatot. Pedig a rende­let alkotóinak szeme előtt iga­zán nemes cél lebegett: ösztö­nözze ez az állampolgárok jo­gos lakásigényének kielégíté­sét; a munkanélküli jövedelem- szerzés, a spekuláció e forrá­sát pedig szüntesse meg. A kérdés tehát jogos: vajon a rendeletben avagy a végre­hajtásban volt-e a hiba? Mi­ért engedjük azt, hogy a mai napig legyen olyan háztulaj­donos körünkben, akinek 14 lakása van, miért nem tesznek ez ellen semmit az illetékesek? jóindulat minden fronton? Hogy pontos feleletet kap­junk minderre, kicsit vissza kell kanyarodnunk térben és idő­ben. Megyénkben - Pécs kivé­telével - 1972-ben kétezer olyan család volt, aki többlettel renrjnlkezett, Pécs városában pedig közel négyezer. Az akkor azonnali bejelentési kötelezett­ségnek természetesen nem tett mindenki eleget, gondolván, hogy a tanácsi apparátus fi­gyelme csak elsikkad felettük. Pedig ha tudták volna, hogy időt és fáradtságot nem kímél­ve megkezdődött a telkek, há­zak, üdülők felmérése, s e te­kintetben a tanácsi szerveket kölcsönös értesítési kötelezett­ség terhelte. Ez alapján - csak példának említem — néhány hónapon belül megtudták, hogy a pécsi lakosok közül ki­nek van balatoni, hajduszo- boszlói, harkányi üdülője és családi háza Tatabányán, vagy mondjuk Nyíregyházán. Baranyában 1972-ben 36 esetben füleltek le sumákolót, 1973-ban 239 tulajdonosra pi­rítottak, 1974-ben pedig két esetben figyelmeztették a több­let-tulajdonnal rendelkezőt, hogy elmulasztotta a beje­lentést megtenni. (Ezzel szem­ben mindössze 44 esetben él­tek a bírságkiszabással, ami az enyhe bánásmód legszem­léletesebb bizonyítéka. Hozzá­teszem: főleg a községekben volt jóságos a tanácsi veze­tés: kerülve a veszekedést, ösz- szezördülést.) Hogyan állunk ma? / A rendelet igen hasznos volt, hiszen élénkünlt az ingatlan- forgalom, s a további felhal­mozásnak egyöntetűen gátat szabott. A tanácsi illetékesek is dicséretes munkát végeztek. Lemérhetjük ezt abban is, hogy plusz-üdülője ma kevés ember­nek van: értékesítette, vagy a kényszerértékesítés során sza­badult meg tőle. Ma megyénk­ben - sőt mondhatjuk ország­szerte — ez egy kézben levő plusz-ingatlanok többsége for­galomképtelen: azaz nem kell a kutyának sem. Falvak, köz­ségek szélén, külterületen, el­adhatatlan helyen. S annak a pécsi lakástulajdonosnak sem tehetünk szemrehányást, akinek 14 háza van. E házak mind­egyikében családok laknak, akik nem hajlandók a vételről tárgyalni, másnak pedig nem kell lakottan az épület. (Logi­kus.) Jelen felmérés szerint a többtelkes, többházas tulajdo­nosok döntő része ebben a ci­pőben jár. Hozzáteszem: azo­kat sem fenyegeti nagy ve­szély, akik jelen pillanatban a nyilvántartási labirintusban megbújnak, hiszen az, amitől féltek, nem következett be. A Damoklesz-kardként fenyegető kényszerértékesítés során nem kapnak a ház, üdülő vagy ép­pen telek forgalmi értékénél kevesebbet. Ez esetben tehát nem érdemes mozgolódniuk. Várakozó állásponton vannak, miképpen a tanácsi apparátus is. Újabb lökésre volna szük­ség, ami a mai holtponton át­segítene. A végrehajtás vona­lán kellenének a dopping-in­jekciók. (Csak eqy ötlet: meg lehetne próbálkozni a lakások esetében — hiszen az éget — a részletvétellel is, hátha a bentlakóknak tetszene. Az el­adási árak csökkentése is, mint végső megoldás járhatónak látszik.) Újabb spekuláció? A törvényhozó megalkotta a mentesítés intézményét is. Ez jelenti azt, hogy akinek forga­lomképtelen ingatlana van, azért befizethet engedély birto­kában OTP lakásra, ha lakó­helyétől távolesik a munkahe­lye, odaköltözhet saját házba is; joga van magasabb kom­fortfokozatú lakásra; külterü­letről belterületre mehet. Két évre felmentést kaphat az ér­tékesítés alól, akinek házában keresőképtelen, vagy nyugdíjas lakik. Vannak persze egyéb esetek is. S olyanok is, amelyek újabb spekuláció veszélyét rejtik. Az okos honpolgár jó kibúvót ta­lált. Zártkertjében, kiskertjében gyümölcstároló, szerszámosbó- dé vagy éppen présház néven — emeletes villát épít. Hozzá­teszem: engedély nélkül. Hát­ha megesik rajta a hatóság szíve. Közölhetem: nem fog. Ugyanis a rendelet végrehaj­tásának további finomítása mellett a tanácsok feladata jö­vőben e vadhajtások letörése. Kozma Ferenc SZÖVŐIPAR ZALÁBAN: A kőbányai Textilipari Vállalat a IV. ötéves tervidőszak során szö­vőüzemet létesített Zalaegerszegen. Az új gyáregység ma már mintegy hatszáz zalai dolgo­zónak biztosit munkát. (MTI Fotó — Jászai Csaba felv. — KS) Beszélő szőrszálak... A főiskola kísérleti alanyai: kameruni törpe kecskék A módszert kifogástalanul alkalmazzák a magyarok Vajon természetes halállal halt meg Napóleon? Nem, megmérgezték, s a mérget, ami arzén volt, a hajában kimutai- ták. A kriminalisztika már igen régen és rutinszerűen alkal­mazza az emberi haj analízi­sét gyilkosságok bizonyítására. Az élőlények szőrzetében, így az emberi hajban is az ásvá­nyi anyagok akkumulálódnak, halmozódnak fel és hosszú éve­ken át, sőt a halálon túl is tá­rolódnak. Ez a humán vonalon már jól bevált módszer irányította pár évtizeddel -ezelőtt a francia és német kutatók figyelmét arra, hogy a módszert a gyakorlati állattenyésztés szolgálatába ál­lítsák. Az élő állat szőrében ta­lálható makro- és mikroelemek (kalcium, kálium, foszfor, mag­nézium, mangán, réz stb.) mennyisége, többlete vagy hiá­nya egészen pontos választ ad arra, hogy melyikből van kevés, és melyikből a többlet a takar­mányban. Mindkettő súlyos za­varokat idézhet elő az állat szervezetében, meddőséget, teljes sterilitást okoz, enyhébb esetben csak gyengíti a termé- kenyülési képességet. A tehén például ritkábban foqamzik, ke­vesebb borjút ellik. Az a jó in­dex, ha száz tehéntől egy év­bén legalább 90 borjú születik. Megyénkben az utóbbi évek in­dexe csak 70, tehát igen ala­csony. A Megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség szakemberei ezért siettek elfogadni a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola aján­latát, ahol a francia és német műszerek alapján — az ország­ban elsőként és máig is egye­dül — kezdetben kutatási, ké­sőbb gyakorlati szinten meg­kezdték a tehenek szőr analízi­sén alapuló takarmányozási szaktanácsadást Dél-Dunántúl területére. Kaposváron dr. Walger János laborvezető irányításával folyik a munka. A kísérleteket kame­runi törpe kecskén kezdték el, mivel ez az apró kérődző a szarvasmarha modellállata — ugyanúgy, ahogy a sertésé — a laborpatkány. A főiskolán Lassú Istvánná üzemmérnök, o labor egyik főmunkatársa mu­tatta be az állományt. — Az első pár egzotikus ál­latkákat a pécsi Állatkertből vásároltuk néhány évvel ezelőtt, s ma már 41-es a nyáj. Előbb a kecskéken próbáljuk ki azo­kat a makro- és mikroelemek­kel dúsított takarmánykiegészi- tőket, amelyeket később a te­henek kapnak szaporaságuk fo­kozására. Tizenhét termelőszövetkezet­ben a három megyében össze­sen 60 tsz a partnerük — szőr­mintát vesznek az állomány 15 —20 százalékából. Egy tehén­ről átlag tíz deka szőrt nyírnak le. Ezt egyedileg jelölve Kapos­várra viszik, ott előáztatás után a laborban elégetik, s a ha­mut sósavban feloldják. A kém­csövekbe már oldott állapot­ban kerül be a szőr, s akkor jön a csodakészülék — az or­szágban pillanatnyilag egyedüli — angol import atomadszorp- ciós készülék, ami pillanatok alatt kimutatja a kért eleme­ket, a rezet, a mangánt és a többi 10 vizsgált elemet és ezek mennyiségét. A hazai kutatók — hisz sok­sok labor működik az ország­ben — egy része a vérből mu­tatja ki az ásványi anyagokat. Más kutatócsoportok a talajt vallatják, mennyi benne a mak­ro- és mikroelem többlet vagy hiány, s oda is pótolják visz- sza. A kaposvári kutatók az egyedüliek az országban, akik a dolgot megfordították, s ma­gát az „állatot" kérdezik meg, miből van hiánya. A szőr pon­tosan megmondja, a főiskola le is gyártja ezeket a nyomelem­mel dúsított kiegészítőket, amit a tsz-ek aztán megvásárolnak, s a táphoz keverve az állatok szervezetébe juttatnak. A kísérlet időtartama két év, 1974-ben csak három tsz kül­dött szőrmintát, 1975-ben 17, tehát végső értékelést még nem kaphatunk. Ám kezdeti sikerek vannak. Somberekén a kiegé­szítők adagolásával egy év le­forgása alatt a teheneknél és üszőknél is kétszeresére nőtt o szaporodási arány, míg koráb­ban egy kisborjú „előállításá­hoz" két adag mélyhűtött sper­ma kellett — ez nem olcsó, hisz 100 forinttól 800 forintig számítják az árát, az apaállat értékességétől függően. A pénzmegtakarítás már itt is je­lentkezik, nem is beszélve, hogy a két ellés közti idő csökkenté­sével lényegesen több kisborjú jön a világra. Több borjúból lesz a több hús és a több tej. Kaposváron a végső cél az úgynevezett tájpremixek kiala­kítása, Dél-Dunántúl szűrővizs­gálatokon alapuló feltérképe­zése után egy-egy, vagy fél já­rás részére gyártanak majd speciális takarmánykiegészítő­ket, ezek forgalmazását később majd a kereskedelem végzi. Hogy dr. Walger János és ku­tatócsoportja jó úton jár. azt a módszer két nemzetközi rep­rezentánsa, a francia dr. Bros- sar és a német dr. Anke profesz- szorok múlt év májusi látoga­tása is igazolja. Baranyában is jártak, többek között a vé- méndi termelőszövetkezetben, s a látottak alapján kijelentették; a módszert a magyarok korrek­tül, kifogástalanul alkalmaz­zák és a jövőre nézve komoly eredményjavulást várhatnak a tehenek termékenyülésében o szaporodásbiológiában. — Rné — Olcsóbb lett az ivóvíz Olcsóbb lett a víz köbméte­re. A Baranya megyei Vízmű Vállalat műszaki apparátusá­nak, mérnökeinek, s a Pollack Mihály Műszaki Főiskola szá­mítógépének „együttműködé­se" az áhított eredményt meg­hozta. Annak ellenére, hogy évről évre drágul az anyag, az energia, s hogy a vízmű több kutat üzemeltetett 1975-ben, mint koráBban — jobb évet évet zártak, mint eddig bár­mikor. Jobbat, mert a 66 baranyai községben és Komló városá­ban — a vízmű ellátási terü­letén - nem igen panaszkod­hattak a fogyasztók. Még az évről évre krónikus vízhiány­nyal szenvedő Harkány és Sik­lós sem szólhat semmit: a ta­valy épített regionális-rendszer minden gondjukat megoldotta. S e mellett a vállalat is jól járt, a számítógépes munka- szervezéssel. Mit is csináltak tulajdonképpen? A termelés irányításhoz se­gítségül hívták a technikát. Mert mi kell ahhoz, hogy a folyamatos vízszolgáltatást biz­tosítsák? Közel 150 kút jára­tása, javítása, karbantartása, többszáz kilométernyi vezeték- rendszer szemmel kísérése, s ehhez a javító-tmk személyzet állandó mozgatása, átcsopor­tosítása, a javításhoz többszáz­féle anyag. Felmérték tehát az igények mellé a lehetősége­ket, s mindezt betáplálták a számítógépbe. A számítógép pedig válaszolt: elmondta, hogy mit csináltak eddig rosz- szul vagy kevésbé hatékonyan, elmondta, hogy mi kell a ku­tak legoptimálisabb üzemelte­téséhez, s azt is, hogy miként lehet olcsóbbá tenni a vízter­melést. Nomármost a vízmű e pa­rancsokat betartva sok-sok fo­rintot megtakarított. Elérték azt, hogy az üzemegységek közötti telexkapcsolat és a Mű­szaki Főiskola számítógépével való naprakész együttélés se­gítségével ma 16 óra alatt mindennemű vízgondon úrrá tudnak lenni. (Az országos nor­ma, 24 óra helyett.) Most pe­dig már azon gondolkodnak, hogy milyen termelésirányítási folyamatot tudnak még fellel­ni, amit a számítógépre lehet­ne bízni. A számítógép végső soron a vízhiány megszüntetését ered­ményezte. Egy másik pedig azt, hogy az égő-vizek témá­ját lesöpörte Baranya térképé­ről. (Az országban közel 5000 gázos-kút van. E kutak üze­meltetése igen pontos para­méterek közé van szorítva, hi­szen életveszélyről van szó, és senki számára sem közömbös, hogy mondiuk víz helyett gáz érkezik a fürdőszobájába.) An­nakidején országos feladatként jelentkezett a gáz elleni vé­dekezés, ezért aztán Völgyesi József, a vízmű dolgozója, gáz­mentesítő készüléke ajándék­ként érkezett. S meg is maradt annak, mert ahelyett, hogy Völgyesi József kivárta volna a hosszadalmas, — néhány esz­tendős - szabadalmaztatási el­járást, közkinccsé tette a ké­szüléket. Mindenhol bíztatták, így a helyes, majd később ka­matozni is fog ... A találmány a szakemberek szerint szenzá­ciós, seqítséqével a Baranya megyei Vízmű Vállalat 15 mil­lió forint helyett 600 ezer fo­rintból minden baranyai kút gázmentesítését meqoldotta. Az Országos Vízügyi Hivatal illetékesei pedig meqfeledkez- tek Völqyesiről. A gázmentesí­tő készülék ennek ellenére jól működik, s kezd elterjedni az országban, mindenütt. OVH utasítás értelmében 1976 végé­ig. hazánk összes kútját qáz- talanítani kell. Abban, hogy ez menni fog - kevesen bíz­nak. Ugyanis ehhez az kéne, hogy a találmányt széles kör­ben, mint kötelezőt propagál­ják, s hogy rendeljenek beTö- le. A gyártótól: az Országos Földtani Kutató és Fúró Vál­lalat komlói üzemegységétől. Még van egy évünk. K. F. Héttői □ 1976. JANUÁR 19-ÉN 20 SZÁZALÉKOS VISSZATÉRÍTÉS Import asztali rádió 1620—1650—1700 forint * (OTP hitelre is)

Next

/
Thumbnails
Contents