Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-18 / 17. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli tlQPlO XXXIII. évfolyam, 17. szám 1976. január 18., vasárnap Ara: 1,20 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Papírforma Gyárak, hivatalok irattárosai a megmondhatói, néhol milyen töméntelen mennyiségű küldemény vándorol egyik osztályról, egyik hivatalból a másikra nap nap után. Százasával készülnek jegyzőkönyvek, feljegyzések, amelyekből elég lenne két-három példány, hiszen többen úgysem illetékesek a döntésben, tudomásulvételben. Mégis sokkal több helyre küldik el őket, pusztán a biztonság kedvéért. Hogy később, ha egyszer netán gond adódik, a feljegyzés szerzője hivatkozni tudjon az iktatószámra, mögé bújhasson, moshassa kezét, ne kelljen felelősséget vállalnia. A fontoskodók is szívesen gyártanak papirosokat. Levelezéssel pótolják az érdemi munkát, mert hogyan is jutna eszébe valakinek — gondolják —, hogy az aggályos fogalmazású levelek, följegyzések iátszatele- fántja mögött bolhányi munka lapul. A hivatalos iratszekrényekben sajnos még ma is rengeteg ilyen, mindössze formája szerint hivatalos iromány kerül megőrzésre. A papírgyártók szenvedélyét még nem mindenütt korlátozzák értelmes, korszerű belső ügyviteli utasítások, amelyek a papírformák megtartását csupán a tényleges munka ellenőrizhető részévé tennék, eleve kiiktatva a lehetőségét is, hogy papiros pótolhassa a cselekedetet A gazdasági életben és az emberek közérzetében egyaránt felbecsülhetetlen károkat okoznak a tények fedezetét nélkülöző papirosok. Elintézetlen ügyek vannak mögöttük, rontják az értékes munka becsületét. Azt n hiedelmet keltik munkatársakban, ügyfelekben, hivatalos partnerekben, hogy nem a dolgok maguk, hanem a papirosok a fontosak. Szinte felszólítanak a látszat-tevékenységre, miközben az ügy ki sem mozdul a holtpontról. Válaszleveleket, följegyzéseket sürgetnek, kikövetelik saját példájuk utánzását, miközben minden marad a régiben, csak a papirosok gyarapodnak. Ezt a kárt akkor tudjuk valódi méreteiben fölbecsülni, ha azt is tudjuk, hogy még a nélkülözhetetlen papíroknál sem elég pusztán a papírformák betartására ügyelni. A levelek, a feljegyzések, az ügyek emberekhez, emberek dolgaihoz kötődnek. Még akkor is, ha látszólag a legmindennapibb históriáról van szó. A nyugdíjas- találkozóra szóló meghívókat kiküldő ügyintéző máskor például sokkal bonyolultabb feladatokat is ellát, mint amikor előveszi a listát és megcímezi a borítékokat De ha pontatlan a lista, vagy közben kifelejt egy nevet, ahol hiába várják a postást, hiába a legsikerültebb rendezvény, mert egy idős ember valahol azon kesereg, miért feledkeztek meg róla annyi év után. A termelési tanácskozásokra, briaádvezetői értekezletekre készített leggondosabb, Írásban kiadott beszámoló is holt papiros marad például, ha a vezető úgy véli, ezzel n tájékoztatással eleget i* tett az üzemi demokrácia követelményeinek. Ha nem tud olyan légkört teremteni, hogy akinek véleménye van, el is mondja, papírmunkát végzett, csak a papirt pazarolta, munkások, beosztottak joggal mondhatják, azt is feleslegesen. Minden kitöltött, teleirt, szép fehér papírlapnak csak akkor van létjogosultsága, ha értünk van, ha bennünket szolgál. Minden egyéb esetben kínosan takarékoskodni kell vele. V. E. Rendet teremteni a saját portán! Tanácskoztak Pécs-Bányaüzem munkásai és vezetői Ismét egy alkalom, amikor egy asztalhoz ülnek a munkások és a vezetők, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást, elmondják véleményüket és javaslataikat a munkáról és a munka hogyan továbbjáról — ezúttal Pécs-Bányaüzemben. A Mecseki Szénbányák termelésének egyhatodót képviselő üzem munkásainak küldöttei tegnap délelőtt tartottak tanácskozást a pécsi Puskin Művelődési Házban. A tanácskozás alapját Zo- boki Béla üzemvezető beszámolója és az az előzetesen írásban kiadott füzetecske képezte, amelybe az üzem elmúlt öt évi műszaki-gazdasági tevékenységének főbb mutatóit és az 1976-os tervet foglalták . Szakmai jellegű tanácskozásról van szó, ennek ellenére az elhangzottakból olyan gondolatokat idézhetünk, melyek mindnyájunknak szólnak. Előre kell bocsátanunk, Pécs-Bányaüzem eredményei nem rosszak. Az elmúlt évben az átlagnál - a többi bányaüzemhez hasonlítva — jobban dolgozott, egészen a múlt év decemberéig versenyben volt az élüzem cím elnyeréséért, ami végül is nem sikerült. Szakmai tervüket azonban - csökkenő létszám mellett — így is 100 százalék felett .teljesítették, a 75-ös év legjobb évük volt. Milyen gondolatokról van szó, melyek megragadtak bennünket, miközben q széles skálán mozgó, a javuló baleseti helyzettől a nagyobb ésszerűséget követelő anyaggazdálkodáson és a bányászok tanulási vágyón ót a szocialista brigádok vállalásáig bezárólag szóló beszámolókat és hozzászólásokat hallgattuk? Ha nem is a teljesség igényével, milyen — a jövőbeni jobb munkát szolgáló - fő kérdésekre irányította a figyelmet a tanácskozás? A fejlesztés jobb, fegyelmezettebb munkát követel Helyre kell állítani a tervek becsületét. Ezzel kapcsolatban a számonkérés egyéni, személyekhez kapcsolódó legyen. A fontos teendők és feladatok megbeszélésénél vita lehet, de a feladatok végrehajtásánál nincs helye az okoskodásoknak. Hallottunk erre példát is, döntés született a vágathajtó gépsor beszerzésére — tudni kell a rendeléstől a beérkezésig két év az átfutási idő aztán jöttek okoskodók még jobb ötletekkel, olyan gépsor kellene, amelyik így is fúr, úgy is fúr. . . A döntést katonás végrehajtásnak kell követnie, ezt a kérdést nem szabad úgymond eldemokratizálni. Ezzel együtt erősíteni kell o vezetők tekintélyét, a vénem szabad tűrniÜK a lazasá- mondani igent, vagy nemet, zetőknek bátran kell tudniuk got. Pécs-Bányaüzemben — mondta az üzemvezető -, ha valamelyik félreeső helyen puha deszkából összeütött „pihenőhelyet" találnak, nem a bányászt, hanem a vezetőt kapják le, aki a munkáért, a munka megszervezéséért felelős. A következő — egy kissé sarkított - megállapítás: lent, a vájvégen megroppant, beteg emberek dolgoznak, fent pedig, a napszinten életerős fiatalemberek ténferegnek, micsoda felemás helyzet! Nem vagyunk elégedettek - fejeződött ki a tanácskozáson - a fiatalokkal. Ez nem siránkozásként hangzott többször is el, de mégiscsak szóvá tették, miután egy ilyen tanácskozáson természetesen elsősorban a gondokról esik szó. Felemlítették, a fiatalok sokszor vannak táppénzen, az egyik fiatal műszaki például a múlt éy£en — írfl és mondd - 56 napot dolgozott. Akkor ezzel a fiatalemberrel baj van, meg kell vizsgálni, egyáltalán alkalmas-e a munkakör betöltésére. Miközben csökken a létszám, nő a táppénzes napok száma. De sok a kiesett műszak a társadalmi munka miatt is. Társadalmi munka? Fizetségért! A társadalmi munka akkor lenne társadalmi, ha azt valóban munkaidőn kívül végeznék. Mosolyt fakasztó, de végül is rettentő szomorúan jegyeztük fel a - nagyon is igaz - megállapítást, aki tudja, hogy aznap 11 órakor lelép, hogyan áll neki a munkának? . . . 9-kor elkezdi, de mire elkezdi, már be is fejezi. Szóval, ezekkel a kérdésekkel Pécs-Bányaüzemben az elkövetkezendőkben komolyan akarnak foglalkozni és tenni is ellenükben. Említettük, sok mindenről szó volt a tanácskozáson, amely végül is szakmai tanácskozás volt, főként termelési jellegű kérdések kerültek terítékre. Ezzel kapcsolatban még annyit, o pécs-bányaüzemiek az elkövetkezendő években alapozni és feltételeket teremteni akarnak, miután 1980-ra felfutást, évi 60 ezer tonnás termelési többletet terveznek, amiért keményen meq kell dolgozni. A tegnapi őszinte légkörű tanácskozás arra volt jó, hogy ehhez a munkához jobb hittel és derűlátással állhasson neki mindenki, s úgy legyen — a tanácskozáson elhangzott érdekes megfogalmazást egy kissé kiforgatva idézve -, hogy ne a dudába engedjük o gőzt, hanem a motorba. (Miklásvári) A fiatol munkásörök eskütétele a beremendi ünnepi egységgyülésen. (Tudósítás a 2. oldalon.) - Sl0k0lai ,e,v- “ Valkai József, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnoka átadja a véglegesen elnyert serleget Dóri Istvánnak, a Steinmetz Miklósról elnevezett munkásör-zászlóalj parancsnokának A Mecseki Szénbányák Steinmetz Miklós munkásőr zászlóaljának kitüntető elismerése Kiemelkedő helytállás a munkában, a kiképzésben ünnepélyes egységgyűlésre jött össze tegnap Komlón a munkásszállás nagytermében a Mecseki Szénbányák Steinmetz Miklós munkásőr zászlóaljának személyi állománya. A Himnusz után Dóri István zászlóalj-parancsnok ismertette az 1975-ös tevékenységet, amelynek központjában a kongresszusi felkészülés, felszabadulásunk 30. évfordulója, majd a kongresz- szusi határozatok megismerésére való mozgósítás szerepelt. A kiképzési terveket időben és jól készítették elő, s magas színvonalon hajtották végre, a zászlóalj harckészültsége jó. „A Steinmetz Miklós munkásör- zászlóalj személyi állománya - állapította meg a parancsnok - 1975-ös leiadatait eredményesen hajtotta végre, alapvető célkitűzéseit elérte." Dóri István végezetül a zászlóalj ezévi feladatait ismertette. Ezt követően a Munkásőrség Baranya megyei parancsnokának parancsát ismertették a szocialista munkaverseny értékeléséről, az élenjárók elismeréséről. Nagy taps fogadta a bejelentést, miszerint o zászlóalj harmadszor és véglegesen elnyerte a megyei parancsnokság vándorserlegét, mint a legjobb önálló egység. A serleget Valkai lózsel megyei parancsnok adta át Dóri István zászlóalj-parancsnoknak. A szakegységek versenyében a legjobb híradó szakalegység címet másodszor nyerte el a zászlóalj híradós raja, a legjobb ellátó szakalegység címet a zászlóalj ellátó raja nyerte el ugyancsak másodszor. Kiváló parancsnoki címet hatan, kiváló 'munkásőri címet 14-en kaptak. A kitüntetéseket a megyei parancsnok adta át. Ezután dr. Schwarcz lózsel, a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának titkára köszöntötte a zászlóaljat és a pártbizottság jókívánságait tolmácsolta az elért eredményhez és a kitüntetésekhez. Kijelentette: „A Pártbizottság nagyra értékeli a zászlóalj egész tevékenységét. s leiadatát abban látja, hogy továbbra is maradéktalanul hajtsa végre a kapott parancsokat és tevékenyen működjön közre a Mecseki Szénbányák előtt álló gazdasági feladatok végrehajtásában." Úttörők köszöntötték ezután az egység- gyűlést, majd a zászlóalj legjobb százada, szakasza, valamint a század legjobb szakasza, raja cím odaítéléséről intézkedő zászlóalj-parancs ismertetésére került sor, utána pedig a Munkásőrség országos parancsnokának parancsát ismertették. Nagy György, az országos parancsnok helyettese adta át a Szolgálati Érdemérmet 15 éves szolgálatért 31, 10 éves szolgálatért pedig 59 munkásőrnek. 13 leszerelő, illetve tartalékállományba kerülő munkásőrnek dr. Schwarcz János adta ót a munkásőr emlékérmet és emléklapot. Garamvöl- gyi lános, a Mecseki Szénbányák igazgatója 15 munkásőrt igazgatói dicséretben részesített a munkahelyen és a munkásőrségben egyaránt kiemelkedő tevékenységért. Lázár László, a Mecseki Szénbányák KISZ bizottságának titkára 22 munkásőrnek a KISZ-bizottsóg dicséretét és jutalmát adta át az ifjúságpolitikai munkában, az_ ifjúság hazafias nevelésében elért eredményekért. A kitüntetettek .nevében Kovács Károly mondott köszönetét az elismerésért. Dr. Nagy lózsel, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára emelkedett ezután szólásra és a megjelentek köszöntése után felolvasta a Baranya megyei Pártbizottság végrehajtó bizottságának a megye legjobb önálló munkásőregységé- hez intézett levelét. Szünet után az előképzős alegység ünnepélyesen esküt tett, majd Müller Jenő leszerelő munkásőr-rajparancsnok átadta fegyverét Telek Gábor esküt tett munkásőrnek. Az ünnepi egységgyűlés az Internacionálé- val ért véget.
