Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-17 / 16. szám
6 Dunántúlt napló 1976. január 17., szombat Erdősmárok /y műterem festőállvá- nyán van egy olajkép — talán kétszer egyméteres lehet — afféle iskolai tablóra emlékeztet: közepén a pedagógusházaspár, aztán ti- zenvalahány éves fiúk, lánykák, hajbakötött masnikkal, színes ruhákban, A jobb szélen seprőt tartó fejkendős asz- szony, de az arc szem-orr-száj nélküli, vagyis egy sárga folt csupán. — Ö volt a takarítónéni. Dzent, majd átjön egyik nap, aztán befejezi „saját fejét”, csak attól tart, nem sikerül szemet, szájat festenie . . . — Kinek nem sikerül? — kérdem Baláisné pedagógust. — Jha! Persze, maga nem tudja. Szóval ezen a képen mindenki saját magát festette meg. Férjem is, én is, meg a gyerekek szintén. Bori néni is. „Búcsúkép": tizennégy kisiskolás kollektív „műve" ez. Abból az alkalomból, hogy az iskola megszűnt Erdősmárokon, s a gyerekek ma már busszal járnak be Himesházára azóta, mert hogy megépült a közel öt kilométeres bekötőút. Az elszigeteltségnek —, amely már-már fojtogatta ezt a gyönyörű kis baranyai községet — vége. Erdősmárok — Szűr és Szé- kelyszabarhoz hasonlóan — tagközsége Himesházának. Régi papírok tanúsíthatják, hogy 1945-ben még 500 ember élt itt. 1970-ben pedig számuk már 240 főre csökkent. Ez a demográfiai apadás aztán tovább folytatódott, és félő volt, hogy mire megszerzik a jogot a bekötőút építéséhez (szigorú feltétele: legalább 200 fős lakossági létszám) — a népesség már ezt a határt sem éri el. — Majdnem így is történt — mondja Péter János himesházi tanácselnök — néhány éve, amikor már javában ment az útépítés, már csak százkilencvenhat lakója volt Erdősmároknak. De most már többen vannak kétszáznál. Valójában az „utolsó percben” kapták meg az utat és — ezt itt mindenki tudja —. hogy ha jó tíz évvel korábban kerül sor arra a bizonyos avatóünnepségre, akkor ezen a településen ma már háromszáz- háromszázötven ember él. A fiatalabb korosztály kiházasodott a közséqből — egyébként is a zöme Mohácson vállalt munkát. Valósággal menekültek ebből a zárt — bár csendes és nyugodt — világból. Egyidőben az elhagyott házakat még eladni sem lehetett, annyira veszítettek értékükből. Néhányat lebontottak a használható anyag miatt, az üres telkekkel a tanács sem tudott mit kezdeni. zékelyszabar és hi- mesháza között ágazik le nyugati irányba a 13 millió forintos — 4,7 kilométer hosszú — bekötő, völgyet, erdőséget, magas partokat érintve. így télen csupasz és kopár a környék, de azért így is sejthető, hogy szépséges vidék ez. A völgy „medrében” húzódó házsorok elé — annakidején — virágokat ültettek, köréjük pedig fűsávot varázsoltak. Most persze fony- nyadt a növényzet, a dércsípte dáliák úgy elszíneződtek, mint a dohánylevél. — Azelőtt senki sem törődött ilyesmivel. Meg aztán minek is? Kerítéstől-kerítésig úszott sárban a falu . . . Magas, szikár, idős asszony mondja ezt — vesszőseprűre támaszkodik a kapuban. „Azelőtt" — vagyis a bekötőút születése előtt. .. — Hogyan jártak be Hi- mesre, vagy mondjuk a mohácsi buszra? — Szekérrel, már akinek volt lova. Egyszer egy öregasszonyt agyvérzéssel vitték a rázós, ká- tyús úton ki az erdősarokig, ott várta volna a mentő, de hiába, elkéstek vele. Aztán szültek már gyerekeket is lovaskocsin... Kutya egy világ volt. A himesházi tanácson mondják : — „Annakidején" lehetett latolgatni: az a kis falu megér-e tizenhárom millió forintot? — Hogy-hogy megér-e? — Amennyibe az út került. Mert a kisközségek léte — ha egyfelől nézzük a dolgot — kész ráfizetés. Vagyis annak tűnik. Itt van Szűr, Székelysza- bar meg Erdősmárok. Ahány helység, annyi gond: mindegyiknek legalább egy élelmiszerbolt, egy iskola, megannyi pedagógus, azoknak a fizetése, iskolafenntartás, egyebek. Erdősmárokon csak a túlóradíj elérte egy-egy évben a 30 ezer forintot, de mit lehetett tenni? Tizennégy gyerek tanult nyolc évfolyamon, gyakran egyetlen helyiségben. — És „másfelöl"? — Másfelől pedig nem mindig a pénzt kell nézni. Ez a kis község úgy elsorvadt volna néhány éven belül, hogy csak az emléke maradt volna fenn. De éppen ezt kell meggátolni. Erdősmárokon generációk váltották egymást, s ne higgye, hogy szívesen hagyják el szülőföldjüket, bármennyire is vonzó a nagyközségi, vagy városi élet. Nézze: amikor az első buszjárat beérkezett az új úton, reggel úgy nyolc óra körül, akkor az egész falu kitódult, sírtak és táncoltak, két zenekart fogadtak, a fér-, fiák borosüveggel szálltak fel a buszra, beutaztak Himesházára minden cél nélkül, délben jöttek vissza. Hogy mit jelent egy járható út a falunak, azt csak az tudja, aki sárbaragad- va élte éveit. Hiába volt pénze. Azt mindenki tudja, hogy páldául az erdősmárokiak a jobbmódúak közé tartoznak. Nem is csoda. Sokat dolgoznak, jól jövedelmeznek, csak éppen nem tudták annyira költeni a pénzt, mint másutt. Amióta az út kész, hat embernek van autója, s hogy rövidesen még kinek lesz, azt csak a takarékkönyvek alapján lehetne sejteni. De például kipofozták a házakat, újra vakolták, meszelték, átépítették, mintha vendéget vártak volna, aki majd érkezik az új bekötőn. Pedagógusnő: — Hallott az „esztétikai minta falu"-mozga1omról? — Nem hallottam. — A himesházi községi tanács tervezi ennek megvalósítását nemcsak helyben, hanem a három tagközségben is. Egy kicsit riasztóan hangzik: „esztétikai mintafalu”. Emlékeztet a „Tiszta udvar, rendes ház" kampányra, amely önmagában ugyan eredményes és hasznos mozgalom, de éppen ezért, miért kell — esetleg más néven — egy újabb mozgalmat indítani? Aztán ahogy hallgatom a fiatal pedagógusnőt, kiderül, hogy ez egy egészen más kezdeményezés. Röviden ennyit erről a mozgalomról. Tervezők, illetve még egy sor más szakember közreműködésével például utcarendezést végeznek el a településeken. Nem/ költséges bontásokról, építkezésekről van itt szó, hanem járdák, parksávok kiigazításáról, úttestek rendszeres karbantartásáról. Aztán a családi házak külső-belső felfrissítéséről, udvarok, kertek rend7 behozataláról. Ehhez kapcsolódik a lakáskultúra is: belső tervező szaktanácsot ad arra, hogy milyen bútorokkal, hogyan rendezzék be — különösen a hagyományos parasztházak — lakrészeit. Heller Vilmos például már a szakemberek véleményét figyelembevé- ve építette át házát —, természetesen már fürdőszobával. Aztán átválthatunk másik témára is, e mozgalmon belül: öltözködési tanácsadás divatban jártas szakemberek közreműködésével. Ismerkedés az irodalommal, művészettel, tudománnyal ... Táplálkozás-kultúra, egészségvédelem, gyermeknevelés ... K özépkorú férfi támaszkodik a kerékpárjának: — A városi gyerekek az „autóstop”-ot ismerik. A mi fiataljaink a „Zetor-stopf-ot. No, per^e még az új út előtt. Fölkapaszkodtak a pótkocsira, de elhiheti, a szurdokban majdnem kiegyenesedett a vontatókampó, úgy erőlködött a Zetor, nehogy sárba ragadjanak. Három éve van útunk, összeköt bennünket a világgal. Ami előtte volt, arra már nem nagyon emlékezünk. Rab Ferenc n Pécsi Járásbíróság Ítéleteiből Mire figyeljen az autóversenyző? Sokezer érdeklődőt vonz Pécsett is az autóversenyzés, — a Mecsek Rally. Megtörténik, hogy a versenyzőknek nemcsak a tereppel „gyűlik meg a bajuk”, hanem egyéb „tortúrát" is meg kell járniok. Egyik versenyző Zsigulival állt a rajthoz, — annak rendje és módja szerint Casco biztosítási szerződése volt. Tudni kell azonban, hogy az alap- szerződés a kockázat vállalást kizárja arra az esetre, ha a gépkocsival autóversenyen vesznek részt. Tudta ezt a versenyző is, ezért kötött úgynevezett kiegészítő biztosítást ncpi 150 forint összegben. Elindult a verseny és a Lámpásvölgy—Árpádtető közötti gyorsasági szakaszon a szóban lévő versenyző autója megsérült, többek között az olajteknő is. Ugyanekkor az olajnyomást jelző műszer is meghibásodott, nem jelezte, hogy az autó kenés nélkül üzemel. A gyorsasági szakasz végén a motor leállt, leblokkolt. A különböző sérülések következtében az autóban 9187 forint kár keletkezett. A versenyző — a biztosítás alapján — kérte kára megtérítését. A biztosító azonban nem fizetett, mondván: „a szakszerűtlen üzemeltetés következménye volt a kár, a szakszerűtlen üzemeltetés pedig a szerződés szerint kizáró feltétel”. Az ügy a bíróság elé került, — a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította többek között, hogy az olajnyomást jelző műszer meghibásodása miatt nem szerzett tudomást a versenyző verseny közben az olajnyomás megszűntéről. De megállapította azt is, hegy gyorsasági verseny közben ennek a műszernek vizsgálatára nincs is lehetőség! Sőt a motor hangjának megváltozását sem lehet észlelni, - a bukósisak miatt. A bíróság kimondta: nincs szó szakszerűtlen üzemeltetésről. A biztosító pedig fizetett! Módosították az életjáradéki szerződést A nyugdíjas O. Gy. és felesége 11 évvel ezelőtt életjáradéki szerződést kötött egy házaspárral. A szerződés szerint O. Gy.-ék a házaspár használatára bocsátottak egy házat, — ennek fejében a házaspár havi 500 forint életjáradék fizetésére kötelezte magát. Ezen kívül — a szerződés szerint — kötelesek még O. Gy.-ék részére évenként egy 100 kg-os sertést, vagy ennek árát, továbbá 3 űrméter fát is adni. Kétségtelen, hogy a szerződő felek a vállalt kötelezettségük nek maradéktalanul eleget tettek. Mégis perre került a dolog. O. Gy.-ék - mint felperesek — annak alapján, hogy a szerződésben kikötött természetbeni szolgáltatások értéke a szerződés megkötése óta emelkedett, - az életjáradéknak havi 800 forintra emelését kérték. A házaspár ennek megfizetésére nem volt hajlandó, hivatkozva — többek között arra is, hogy az eltelt időszak alatt O. Gy.- ék nyugdíja is emelkedett. A bíróság a peres felek szerződését sokoldalúan megvizsgálta abból a szempontból, hogy a szerződés alapján a felek által nyújtandó szolgáltatások között megállapítható-e érté!;^M(jÉlás, illetve a szerződé sk 5 tést*Tr őreit? en beállott-e olyan körülmény, amelynek folytán a szerződés valamelyik fél lényeges,, jogos érdekeit sérti? ítélet: a bíróság a havi életjáradék összegét 620 forintra emelte. Kimondta azt is, hogy az életjáradékot fizető házaspárnak a hivatkozását, miszerint O. Gy.-ék nyugdíja is emelkedett időközben — nem veszi figyelembe, mert ez a per szempontjából közömbös. Érvényes a szóbeli végrendelet A. Mihály halála előtt négy nappal magához kérette a szomszédban lakó házaspárt azzal, hogy végrendelkezni akar. A házaspár előtt szóban végrendelkezett és kijelentette: élettársára hagyja minden vagyonát, — házingatlanát, ösz- szes ingóságait és a saját nevére kiállított takarékbetétkönyvet is. A végrendeletet A. Mihály távoli rokonai a bíróságnál „semmisnek” kérték nyilvánítani. A bíróság azonban a keresetnek nem adott helyt. Megállapította: megnyugtatóan bizonyított, hogy az örökhagyó a végakaratát szóban előadta két tanú együttes jelenlétében — a tanúk által értett nyelven - és kijelentette, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. Megállapította azt is, hogy az örökhagyó a kérdéses időpontban szóbeli nyilatkozattételre képes, írásbeli végrendelet készítésére viszont képtelen volt, mert ez már nagyobb'tnegeről- tetést jelentett volna számára. Közvégrendelet készítésére pedig már sem mód, sem lehetőség nem volt. Örökös tehát — az élettárs. G. F. A BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres: • ÉVM VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ NEHÉZGÉPKEZELŐKET, • ÁLTALÁNOS LAKATOSOKAT, • AUTÓSZERELŐKET, • EGY HÜTÖJAVÍTÓT, • KŐMŰVESEKET, • KŐMŰVES SEGÉDMUNKÁSOKAT, • ÁCSOKAT, • KUBIKOSOKAT Jelentkezés: BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT PÉCS, SZÁNTÓ KOVÁCS JÁNOS UTCA 1. Munkaerőgazdálkodás. (ÉM szálló). Minden érdeklődő levélre válaszolunk. Levélcím: 7601 Pécs, Pf. 147. „Ami etőtte volt, arra már nem nagy on emlékezünk.. ” Bucsukep A búcsúkép kollektív alkotás. Mindenki megfestette magát
