Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-03 / 2. szám
1976. január 3., szombat Dunántúlt napló 3 Mire vittek a negyedik ötösben? (5.) A kőbányászok nyugodtan várhatták az új esztendőt. Termékeik piaca biztosított, s az elmúlt évek során sikerült a műszaki-technológiai alapot is megteremteniük a termeléshez. Mi kell ennél több? — kérdezhetnénk. Természetesen sok olyan plusz, amelyről napjainkban szó esik mindenütt. Növelni kell a termelékenységet, fokozni a munka intenzitását. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalatnál — a komlói, nagyharsá- nyi, polgárdi és erdősmecskei üzemek — 1975-ben lépték át először a „bűvös határt": kétmillió felett, pontosabban 2 millió 150 ezer tonna követ adtak a népgazdaságnak. A visszaesés éve: 1972 A vállalat négy üzeme tulajdonképpen háromféle profilt jelent. Komlón, andezitet termelnek, s jelentőségét az adja, hogy Dél-Magyarország egyetlen olyan bányája, ahol útépítéshez alkalmas anyag van. S ez az anyag sem akármilyen: kiváló szemcseszerkezetű, kevésbé polirozódik. A komlói üzem jövőjét éppen abban az esztendőben alapozták meg — 1972- ben — amikor országszerte, s így a Dél-Dunántúli Kőbánya Vállalatnál is visszaesett a termelés, a jól ismert beruházási stop miatt. Ekkor vállalati szinten közel 300 ezer tonnával kevesebbet termeltek, s csak egy évvel később sikerült ismét elérni a kétmillió tonna körüli átlagot. Felmerült a kérdés: a stop vajon kérészéletű lesz-e, avagy huzamosabb visszaesésre kell számítani? Végül is, az igen elavult, amortizálódott gépek, berendezések cseréje mellett döntöttek Komlón, s megkezdték a rekonstrukciót. Felépítettek 26 millió forintból egy félmobil üzemet, a „különleges-zúzalék” üzem létesítése 9 milliót emésztett fel, s a további „nagyrekonstrukció” 50 millióba kerüt így ma, a KZ-n kívül a nemes-zúzalék készítése is bitzosított, s volumenében a komlói üzem évi 150 ezer tonnával emelheti meg termelését. Ez — ismerve, hogy Komló eddig 750 ezer tonnát adott — nem túl sok, de a bánya műszaki színvonalát sikerült megemelni, a termelést a ma igényeinek megfelelővé tenni. Erdősmecske gránitot adó bányájából az elmúlt év végéig a szó szoros értelmében hagyományos módon termelték a kőzetet: fúrással, robbantással, kézi krampácsolással. Az ott dolgozók nehéz fizikai munkát végeztek hosszú évek óta, s bizony a kiöregedés veszélye a bánya sorsát már-már megpecsételte. Termelése is évről-évre Megalapozta jövőjét a kőbányászat Korszerű üzemmé fejlődött a komlói andezitbánya Erdősmecskén száműzik a kézi munkát Nagyharsány már exportra is termelt Újabb rekonstrukciók a láthatáron A ma igényeinek megfelelő gépi berendezést kapott a komlói kőbánya a létszámtól függött: 1971-ben még 50 ezer tonna körül adott, de 1975-re már csak 32 ezer tonnára futotta az erőből. Erdősmecske marad Felmerült tehát a kérdés, hogy az előbb-utóbb gazdaságtalanná váló üzemet be kell-e zárni, avagy némi rekonstrukcióval újjávarázsolni? A vállalat vezetői az utóbbi mellett döntöttek, s az iparág fejlesztési alapjából gépesítették Mecskét. A másutt — Polgár- diban, Nagyharsányban — felszabadult kotrókat, törőgépeket stb. áttelepítették, s az üzem dolgozóinak odaadó munkája nyomán — a helybeliek végezték az építési munkálatokat — modern gránitbányója lett a Mecseknek. Januártól megszűnik a „gyilkos kőtörőmunka”, a csillézés, s ha igaz, az idén 60 ezer tonna gránitot adnak, a korábbi mennyiség dupláját. Nagyharsány és a Fejér megyében lévő Polgárdi mészkövet termel: a kohászat, a cukorgyárak számára. A Szársomlyó falából az elmúlt öt év folyamán jelentősebb beruházás, korszerűsítés nélkül bányászták a követ az ipar számára. A harsányi termék magas kalciumkarbonát tartalma miatt kedvelt, s jellemző, hogy a cukoripar 1971. és 1975. között megháromszorozta igényét: Kaposvártól Sárvárig, mindenkinek a harsányi kőre van szüksége. Sőt — a vállalat négy bányája közül egyedül ők exportáltak: tavaly 40 ezer tonna harsányi kő utazott a szomszédos Jugoszláviába. Polgárdi szintén mészkövet ad, s bizonyára sokaknak az első hallásra furcsának tűnik, hogy mitől dél-dunántúli ez a Fejér megyei bánya? A válasz: Polgárdi azért lett a „mienk", hogy egy kézben legyen a kohászai mészkőigényének kielégítése. S mivel Dunaújvárosnak Harsány is szállít, a megoldás kézenfekvő volt: Polgárdi a Dunai Vasmű bányája legyen — baranyai kézben. Mai termelését az 1972-ben befejeződött rekonstrukciójának köszönheti: a 30 millió forintos beruházás nyomán ma ugyanannyit ad, mint Nagyharsány. Évi 720 ezer tonna mészkövet. Megalapozott • •• rr JOVO A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat a negyedik ötéves tervidőszak alatt — mondhatjuk — megalapozta jövőjét. Egyetlen bánya kivételével korszerűsítette mindenütt a kőtermelést, s ez az elmúlt öt esztendő alapvetően meghatározza az ötödik ötöst. Talán sikerül 1980-ig a nagyharsányi rekonstrukciót is megvalósítani — a tervek már az asztalon vannak — s akkor, a piac mindennemű igényét ki tudják elégíteni. Mivel azonban saiát alapból nem tudják a szükséges összeget ehhez biztosítani, előfordulhat, hogy a rekonstrukció elmarad. E miatt aztán két koncepciót dolgoztak ki a vállalatnál. Ha nem lesz mód a fejlesztésre, akkor az öt év átlagában — 1980-ig — 2 millió 300 ezer tonna követ adnak a néogaz- daságnak. Ha pedig az iparág igent mond, 2,5—2,6 millió tonnára futtathatják fel a termelést. Hozzá kell tenni azonban, hogy nemcsak a termelés-növelés miatt szükséges a kőbányászat korszerűsítése, hanem a közismert létszámproblémák miatt. Egyre kevesebben választják ezt a szakmát — a vállalatnál jelenleg 715 fő dolgozik —, s a jövőben sem várható, hogy valami csoda folytán vonzóvá válik a pálya. (Az egy főre jutó személyi jövedelem öt év alatt 29 ezer forintról 36 ezerre nőtt, mégis jellemző, hogy a vállalatnál 35— 40 százalékos a fluktuáció.) Ezért aztán a csodáért, ismét tenni kell. Kozma Ferenc A gondolkodásmódot is át kell formálni A Hőerőműben és a Kesztyűgyárban az idén indul a DH-rendszer A „Dolgozz hibátlant null” vagy mondhatjuk úgy is „Dolgozz hatékonyan!” munkarendszer eredményes alkalmazása a gazdálkodó szerveknél ke-> vesebb veszteséget, jobb minőséget, nagyobb jövedelmet eredményez, amely valamennyi dolgozó érdeke, és egybe esik a vállalati, illetve a népgazdasági érdekkel is. E munkarend- szer bevezetése gondos előkészítő munkát igényel. Az előkészítő munka két pécsi vállalatnál fontos szakaszához érkezett: a dolgozók bekapcsolódása, javaslatainak meghallgatása a közeli napokban megtörténik. A Hőerőműtől egyébként is elvárja az ember, hogy hibátlanul dolgozzon, — hisz villa- mosáramra az év minden napján szükség van és a hőenergiát is igényli a város. Persze azért ott is akad fennakadás, amit ki kell küszöbölni. Nem véletlen, hogy az erőművesek elsőként tanulmányozták a „DH" munkarendszerre történő áttérés lehetőségét. Az erőmű 26 vezető beosztású dolgozójának kötelezővé tették, hogy az erre vonatkozó szakirodalmat megismerjék. Mindenki jónak találta az áttérést a "DH- rendszerre". Egy esztendeje, hogy ez a döntés megszületett. Erre az esztendőre azt tervezték, hogy kidolgozzák a rontótényezős vizsgálat módszerét, kialakítják a belső zavarértékelő rendszert, valamint egyik vezetői tevékenységi területen — modellként — bevezetik a „Dolgozz hibátlanul i" munka- stílusú információs rendszert. A választás a villamos osztályra esett. — Kialakulóban van osztályunkon az információs rendszer, amely gördülékenyebbé teszi a munkát — mondja Róna Miklós osztályvezető. Régebben mindig, mindennel foglalkoztunk, most súlypontozzuk a problémákat. Az üzemi információs áradatban is úszkált az ember, most igyekszünk megtalálni és alkalmazni azt az információs mennyiséget, amely az optimális munkavégzéshez kell. így a döntések gyorsak és megbízhatóak lesznek. — A „DH” a gondolkodás- mód teljes megváltozására ösztönzi az embert - teszi hozzá Selmeczi Tibor, a Villamos Karbantartó üzem vezetője. Arra serkent, hogy mindenki órá- ról-órára vizsgálja meg munkáját. Papp József DH-titkár elmondta, hogy 1976 első felében kerül sor a dolgozók bevonásával a veszteség és hiba felmérésre, ugyanekkor tehetik meg javaslataikat: mit és hogyan lehetne jobban csinálni? Ezután történik az erőműben dolgozók szervezett oktatására, ahol megismerkednek a DH munkarendszer lényegével és jelentőségével. A Pécsi Kesztyűgyárban Ángyán Antal, szervezési osztály- vezető tetszetős kiadványt tesz elém. Címe: Mit kell tudnunk a „Dolgozz hibátlanul!” munkarendszerről? — 500 példányban adtuk ki - mondja. Ismerjék meg a vezetők és a szocialista brigádok mii is szeretnénk bevezetni. Elkészítettük a dolgozók hibafeltáró kérdőíveit. Egy-egy tevékenységre 38 kérdés vonatkozik. Mit tartanak a DH munkarendszerről a kesztyűgyáriak? Farkas Sándomé, varrodai szocialista brigádvezető: — Különösen fontos nálunk a hibátlan, jól szervezett munka, hisz exportra dolgozunk és elvárják a megrendelők a kiváló minőségű árut. Szükség van a jó szervezésre, mely úgy gondolom először a vezetésnél kell, hogy megvalósuljon, mert nem mindegy, hogy milyen a munka ütemezése, az anyag- ellátás, a szabászoktól kapott félkész termék, mert a varrodai dolgozók küszködnek o nem megfelelő munkadarabokkal. És a teljesítménybérben dolgozók közül az állásidőt senki sem szereti. Szabó János, szabászati szocialista brigádvezető: — Várjuk a kérdőíveket, mert nálunknál ki tudna jobban rámutatni a hiányosságokra. Ugyanis van arra lehetőség, hogy a szabászatban csökkentsük a selejtet, gazdaságosabban használjuk fel a bőröket. Szűcs Éva az 1-es számú kézivarroda művezetője: — Többlet munkát jelent majd nekünk ez a munkarend- szer, a körültekintő szervezés. De megéri, hisz akkor az érv műhelyem is hibátlan terméket kap. Fuchs lánes és a többiek — Zabákról OK SOHASEM PANASZKODTAK, HANEM CSINÁLTAK. VOLT OLYAN ÉV, HOGY 8—10 KILOMÉTERT IS KIHAJTOTTAK. ZOBAKON BÁTRÁN ÉPÍTETTEK MINDIG IS A FUCHS-CSAPATRA. KIPRÓBÁLT EMBEREK VALAMENNYIEN. ISMERIK SZINTE EGYMÁS GONDOLATAT IS: 22 ÉVVEL EZELŐTT KEZDTEK EGYÜTT DOLGOZNI. uchs János a napokban * távozott a brigád éléről, a körzet szerszám- és kisgépfelelőse lett. A brigád tiszteletbeli tagja maradt. Németh György, a brigád új vezetője gyakran mondja: „Majd megkérdezzük1 a papától, ő biztos tudja a megoldást." — A Fuchs János rendkívüli ember — mondja Hermusz János bányamester. — 24 éves elővájási múltja van. Ritkaság, hogy ember ennyit kibír. Aztán az a rengeteg idegi megrázkódtatás. A gázkitörésekkor is ott volt — megmenekült. A szakma pedig a kisujjában van. Az emberekkel is jól szót értett. A csapat tulajdonképpen nem is zobáki — Kossuth-bá- nyán alakult 1953-ban. Tíz évre rá kerültek Zobákra. Ez idő tájt is igen jóképességű brigádvezetőjük volt, Gál Mihály, akit éppen 10 esztendeje, hogy felváltott Fuchs János. A brigád, annak ellenére, hogy a legnehezebb és legveszélyesebb munkahelyeken dolgozott, jó teljesítményeket ért el és munkájuk, közösségi magatartásuk alapján elérték az aranykoszorús brigád kitüntető címet. 1964-ben volt az első gázkitörés. Ekkor hunyt el Zsák András és Tengelics Jenő. 1967-ben sikeresen megúszták a gázkitörést: valamennyien ki tudtak menekülni. Egy évvel ezelőtt újabb áldozatokat követelt a robbanás. Három társultat gyászolták: Kádár Istvánt, Hágen Istvánt és Andics Lászlót. Sokan megbetegedtek, és valljuk meg, féltek is. Aztán mégis együtt maradt a gárda. Nem számoltak le. Pedig most sem olyan helyen dolgoznak, ami „leányálom”. — Csináljuk, pedig már nem vagyunk gyerekek — mondja Pál János, szakvezető. — A brigád átlagéletkora 40 év. Ha nehéz a munkahely, kevesebb a teljesítmény, gyengébb a pénz. — S mégis . . — 17 éves koromban kerültem a bányához. Most 35 éves vagyok. Vájár a szakmám. Mit keresnék én máshol? Jakab Ferenc vájár és Rétyi András segédvájár azt bizonygatják, hogy ők is megtalálják ebben a gárdában a számításukat. Csak hát a kisgépesítési program meggyorsítása jobban segíthetné a nehéz fizikai munkájukat. Fönn az irodában mutatják a brigád teljesítményének kimutatását. Az első félévben a 3500 méteres tervvel szemben 3522 métert hajtottak ki. A II. félévben nehezebb munkahelyre kerültek: Zobák-bónya új területelőkészítésén dolgoznak. A brigád a kongresszusi munkaverseny Jolytatásóképpen vállalta, hogy az év utolsó két hónapjában 75 méter vágatot hajt
