Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-11 / 339. szám
6 Dunántúli Tlgplo 1975. december 11., csütörtök Kettős jubileum a Pécsi II. Belgyógyászati Klinikán A professzor negyedszázada Nemrégiben ünnepelték a Pécsi Orvostudományi Egyetemen dr. Hámori Artúrnak, a II. Belgyógyászati Klinika igazgatójának negyedszázados egyetemi tanári jubileumát. Ez egybeesett a klinika fennállásának 25. évfordulójával. Dr. Hámori Artur több magyar tudományos társaság vezetőségi tagja és számos nemzetközi társaságban tevékenykedik. Tudományos és oktatói tevékenységét 139 közlemény, 7 könyvfejezet és egy 15 kiádást megért egyetemi jegyzet jelzi. Több kitüntetést kapott, köztük 1959-ben a Kiváló Orvos kitüntetést. 1. „Az egyéni érdeklődés és a helyesen felismert szakmai specializálódás eredményezte, hogy ma az allergiás vesebetegségek keletkezésének vizsgálata és gyógyítása terén, továbbá a fekélybetegség aethio- lógiájának és therápiájának területén a klinika nemcsak országosan, hanem nemzetközi szinten is elismert, s neve e téren rangot jelent.” (Részlet az Egészségügyi Minisztérium küldöttjének köszöntéséből.) Honnan indult Hámori Artur? — Tizenkét éves koromtól magam tartom fenn magam. Apám meghalt az első világháborúban, én hadiárva lettem, anyánk kisfizetésű védőnő volt. Éveken át házitanítóskodtam, később „nagyipari” módon tanítottam, egyszerre több diákot is. Beiratkoztam a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, de nagyon hamar rájöttem, hogy hiába megy jól a tanulás, a nyelvtudás hiánya komolyan akadályoz. Egy éven át még többet vállaltam, összegyűjtöttem a pénzt és Bécsbe utaztam. Ott végeztem el a harmadévet, a bécsi egyetemen. Már hallgató koromban doilgoztam a szegedi egyetem Anatómiai és Szövettani Intézetében Kiss Ferenc professzor keze alatt, akitől megtanultam, hogy egy magyar kutatónak, sőt, egy fiatalembernek is lehet önálló véleménye. Két pályamunkát oldottam meg, a nyúltagyvelő sejttani fölépítésével foglalkoztam és szövettanász akartam lenni. Egyik reggel azt olvastam az újságban, hogy megbukott a Bécsi Hitelbank. Mi közöm hozzá, gondoltam, de hamarosan kiderült, hogy a világválsáq az én életemre is kihatott. Addig, bár egyetemi hallgatóként, díjas gyakornok voltam a szövettani intézetben, ekkor azonban elveszítettem az állásomat. Rusznyák István vett fel a belklinikára, most már csak díjtalan gyakornoknak, ami csak „kosztot-kvártélyt" jelentett, de örültem neki. Annak ellenére, hogy akkoriban nemigen akartam belgyógyász lenni. De nincs olyan munka, ami csak úgy nyomtalanul elveszne. Amikor vagy öt év múlva Mansfeld Géza, a pécsi egyetem gyógyszertani intézetébe keresett valakit a légzés központi szabályozósának kutatásához, akkor gyümölcsözött a szövettani kutatásokkal eltöltött idő. Egy évig itt dolgoztam Pécsett Mansfeld professzor mellett. Professzor Úr, azt is mondhatnánk, ön szinte „véletlenül” lett belgyógyász. Hogy vélekedik erről? — Véletlen? Az ember életét talán konstellációk is alakítják. De maga is formálhatja a szerencséjét. És Ön szerencsésnek érzi magát? — Egy szempontból nagyon szerencsésnek. Nagyszerű emberekkel, kiváló szellemekkel dolgozhattam együtt életem folyamán. Kiss professzor, akinél kezdtem, nemcsak nagy kutató volt, de nagy pedagógus is. Az agyidegek magjait kellett keresnem az egyik pályamunkához. Egész évben kerestem, de hiába. Egy alkalommal elé álltam: professzor úr, nem találom ... Ö rámnézetlt és azt mondta: „Pedig kegyednek éppen ez a feladata", és otthagyott. Egy hónap múlva megtaláltam a sejtmagokat Rusznyák professzor egyénisége, nagysága egész életemre meghatározó jelentőségű volt Bár rövid ideig, de dolgozhattam Mansfeld Géza melletti, akinél szellemesebb kutató kevés akadt a földön. Később, amikor méq eqy évet Bécsben a CoUlégium Hungaricumban töltöttem, a híres Eppinger professzor mellett tanulhattam. Sőt, Szegeden Szent-Györgyi- vel is dolgoztam. Mindez nagyon nagy szerencse volt. 3. Hogyan kezdődött itt akkor, 1950-ben? — öt hónappal azután, hogy Szegeden intézeti tanárrá neveztek ki, megbízást kaptam, hogy szervezzek belgyógyászati klinikát a pécsi irgalmas kórház helyén. A kórház fektető kórház volt akkoriban, igen mostoha körülményekkel. Két orvos maradt csak itt. Mestereimtől azt tanultam, higy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Bevallom, mégis volt idő, amikor meghátráltam, de erőt merítettem tanítványaim lelkesedéséből, akik vállalták, igen nehéz viszonyok közt, a gyógyítás, az oktatás, sőt, a kutatás feladatait is. Hogyan alakult ki a klinika mai profilja? — Rusznyák-tanítványnak tartom magam. Vesebetegségekkel is méq q Rusznyák-klinikán kezdtem foglalkozni. Mi itt a klinikán az aethológiai szemlétet és az aktív diagnosztika hívei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy keresni és kutatni kell a teljes diagnosztikai igazságot Minél súlyosabb a beteg, annál nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a betsgséa végső okának kiderítése érdekében, A gyógyítás csak így, erre alapozva lehet eredményes. Mik azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket ön meg akar tanítani a tanítványainak? — Hogy lehet önálló véleménye a fiatalnak is, sőt, kell is, hogy legyen. Hogy a nehézségeket erős akarattal le lehet győzni. Hogy a feladatokat mindig vállalni kell. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága szerdán — Pap János elnöklésével — ülést tartott a Parlament gobelin termében. Részt vett az ülésen Péter János, az országgyűlés alelnöke, Madarasi Attila pénzügyi államtitkár, dr. Dóró György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A bizottság megtárgyalta a népgazdaság ötödik ötéves És mi az ön orvosi hitvallása? — Nagyon egyszerű: a legszegényebb beteget is úgy kell ellátnunk, gyógyítanunk, mint régen a grófnőket a kórházi különszobákban. Szeretni és sajnálni kell a betegeket. Az orvosi munka persze áldozatos életet követel, de másképpen aligha érdemes, aligha lehet csinálni. A. A klinika tehát 1950-ben alakult meg, de igazán rohamos fejlődésnek csak 1954-ben indult. A hajdani papi ebédlőből az ország akkor egyik legkorszerűbb laboratóriuma lett. A huszonöt év alatt mintegy százezer embert gyógyítottak, kezeltek itt, s úgy számítják, hogy a klinika minden hetedik magyar orvos képzéséhez hozzájárult. A professzor tudományos kutatómunkája kétirányú. Egyfelől a vesebetegségek, másfelől a gyomor- és bélbetegségek okait, keletkezését, gyógyítását és megelőzését vizsgálta. Különösen a betegségek kezdete érdekelte, az, hogy mi történik a szervezetben a betegségek klinikai megnyilvánulása előtt. Ezt a kérdést emberen aligha lehet tanulmányozni, hiszen a betegek akkor jelentkeznek az orvosnál, amikor a körfolyamatnak már a következményeit érzik. A professzor tehát állatkísérleteket végzett, vesegyulladást idézett elő nyulakon és gyomorfekélyt kutyákon. Számos érdekes eredményre jutott, amelyeket aztán felhasználtak a vesebetegek gyógyításában. Kidolgozták a vesebetegek gondozásának elvi alapjait és a gyakorlatban is megvalósították Dél-Dunántúlon. A professzor tudományos munkásságában elvi szempontból talán az a legfontosabb felismerés, hogy az emberi vesegyulladás többféle allergiás mechanizmus egymásutóni kapcsolódásának következménye. 5. Amikor azt kérdeztem, milyen beteljesületlen vágyai vannak, így felelt: — Szeretném megérni, hogy minden végstádiumban lévő vesebeteg vagy művesekezelés- ben vagy veseátültetésben részesüljön. Tehát az élet, a szakadatlan munka nem áll meg. Van még feladat, amit vállalni kell, s talán elvégezni is lehet. Hallama Erzsébet Csodaszer-e a tejélesztő? MEGMENTHETÜNK TÍZMILLIÓ GYERMEKET Rendkívül jó hírrel örvendeztette meg a világot José-Maria Trias, az éhinségellenes francia bizottság vezetője: tejélesztő segítségével biztosítható az újszülöttek normál agyi fejlődése. A rosszultápláltság — mint ismeretes — elsősorban a kisgyermekek fejlődését befolyásolja drámai módon. A kicsinyeknek ugyanis megfelelő mennyiségű proteinre van szükségük ahhoz, hogy agyuk normálisan fejlődjék. A száraz tejélesztőt, amely tartalmazza a nyolc szükséges proteint, Trias már több év óta kísérletezi ki 25 ezer gyermeken. A kísérleti alanyok naponta 10 vagy 20 gramm száraz tejélesztőt fogyasztanak. Az eredmény kielégítőnek látszik: a hemoglobinszint már az első évek óta normálisnak mondható. z Honnan lehet szert tenni tejélesztőre? Abból a savóból, amelyet a sajtgyárak tonnaszámra dobnak szemétbe, s amely így a szennyezés forrása. Csekély befektetéssel ebből a szérumból állítják elő a száraz tejélesztő gombáját, mégpedig kilónként 2 frankos áron. A sajtgyárak azt tervezik, hogy 1976-ban 55 ezer tonna száraz tejélesztőt állítanak elő. Ezzel 10 millió gyermek életét lehet megmenteni. (Le Point) Korábbi cikkben már beszámoltunk a mükénéi kultúra dór-vándorlás okozta pusztulásáról, mely az ie. 1200 körüli időben következett be. A dór vándorlás csak egy része volt az ez időtájt egész Délkelet-Európára és a Földközi tenger vidékének széles tájaira kiterjedő általános népvándorlásnak, melyet ma már általában a „tengeri népek” vándorlásaként szoktak megjelölni. Ebben a népvándorlásban részt vevő populáció írástudatlan volt és így az inváziókról csak romok beszéltek. Csupán a legújabb időkben sikerült néhány — más forrásból származó — korabeli írásos feljegyzést találni. Tekintettel arra a nagy hatásra, melyet e vándorlás okozott, megkísérelünk vázlatosan beszámolni jelenlegi ismereteinkről. A feladat nem köny- nyű, hiszen ez az időszak még nincsen kellően feltárva, a tudományban „sötét korszaknak is nevezik. Jelenlegi ismereteink szerint a „tengeri népek” vándorlása az akkoriban Közép-Európában kialakult helyzetre vezethető vissza. Ez időtájban virágzott itt — a Magyarország területére is kiterjedt — halottham- vasztásos urnás temetkezéseiről elnevezett bronzkori kultúra. Jelei vannak annak, hogy a lakosság száma megnövekedett, harci tevékenységekre utaló leletek is szép számmal kerültek elő. Egyes tudósok klimatikus változás miatti tartós aszályra is hivatkoznak. Kétségtelen nyomai vannak a ha- lotthamvasztásos kultúra népességének hirtelen expanziójáról. Minden jel arra mutat, hogy ennek a népességnek Ülést tartott az országgyűlés honvédelmi bizottsága tervéről szóló törvényjavaslatot, valamint Csémi Károly honvédelmi államtitkár előterjesztésében a Honvédelmi Minisztérium, illetve Oláh György belügyminiszterhelyettes tájékoztatója alapján a Belügyminisztérium 1976. évi költségvetését. A vitában felszólalt Úszta Gyula, Csömör Ferenc, Kalló István, Boza József, Mérten Lajos, Mórocz Lajos képviselő. „Tengeri népek” inváziója nyomása váltotta ki a sokféle népből álló népvándorlást. Ennek következtében az illírek kiszorulnak a Balkán félsziget északi részére és az Adriaitenger keleti partjai felé és az itt élt dórokat dél felé nyomják tovább. így alakult ki a dór vándorlás. Az illírek nyomása elől trák és frigiai törzsek is tovább szorulnak Dél-Kelet és Kisázsia felé. Mozgásba lendült csaknem az egész Balkán félsziget lakossága is és szekereken, hajókon indult új hazát keresni. A vándorlásban részt vett népek, törzsek neveit is többnyire éppen csak ismerjük. E népi invázió során kerültek a sirda- nok Szardíniába, a sakalusok Szicíliába, a filiszteusok Palesztinába, a frigiaiak Anató- liába — és van olyan elképzelés is, hogy az etruszkok Tosz- kanába. Az invázió több hullámban történt és az első lökéseket általában sikerült megállítani. Néhány mükénéi várnál korábbi sikertelen támadás nyomait állapították meg. Egyiptomot is érte a korai invázió Merenptah fáraó idején, a tenger és Líbia irányából és itt is sikerült elhárítani. Az ős akhájok a nagy invázióra is felkészültek. A régészek megállapították, hogy a várakat a pusztulást hozó ostrom előtt alaposan megerősítették. írásbeli bizonyítékot nyújtanak a Pülosz romjainál nemrég felfedezett és megfejtett B vonalas szótagírásos táblák, melyek előőrs jelentéseket, partvédelmi és flottaerősítési utasításokat tartalmaznak. A védelem megerősítése ellenére a beözönlést csak Attika térségében tudták megállítani. A mükénéi korszak azonban itt is lezárult, valószínűleg a pusztulás okozta geopolitikai és belső változások következtében. Arról, hogy a népvándorlás inváziója nem érte váratlanul sem az Anatóliában ez időben virágzó Hettita Birodalmat, sem a kánaóni városokat, de a fáraót sem, most már szintén vannak írásbeli bizonyítékaink. A mükénéi típusú sírkamráiról, föníciai és ékírásos, betűírásos mithológiai és irodalmi tárgyú tábláiról nevezetes egykori gazdag kánaáni kikötő- kereskedőváros, Ugarit (a mai Ras Szómra helyén) feltárásánál 1954-ben megtalálták Ala- sia (ma: Ciprus) királyának Ammurapi ugariti uralkodóhoz írt üzenetét, melyben figyelmeztette, hogy ellenséges hajókkal történő elözönlésre készüljön fel. A válasz is megkerült, melyből kitűnik, hogy az ugariti uralkodó csapatait előzőleg a már megtámadt Hettita Birodalomba küldte hajóival együtt. (Nyilván a hettita nagykirály utasítására, akinek vazalusa volt). Ugarit védtelen maradt és a tengeri invázió rommá döntötte. A népvándorlás innen szárazföldön is özönlött Egyiptom felé. Suppiluliuma hettita nagykirály Kisázsia déli partjai felől várta az ellenséges elözön- lést és ezért is rendelte el az ugariti seregeket oda. Fent- maradt egy nemrég megfejtett felirata, mely arról szól, hogy mozgósított és az ellenséges hajókat Alasia partjainál fel is égette és ezen a környéken a szárazföldön is harcba bocsátkozott. E harc kimeneteléről már nem számolhatott be, mert csupán a főváros, Hattusa és az egykori anatóliai városok üszkös romjai tanúsítják, hogy a Boszporusz felől — ahonnan a támadásokat nem várta — a népvándorlás frigiai, lidiai népei törtek be és a Hettita birodalmat elpusztították. Egyiptomban III. Ramses alaposan felkészült a támadásra. Harci szekereit összevonta a szárazföldi invázió kivédésére és a tengeri támadók ellen hajóit csáklyákkal szerelte fel. A „modern" harci felszerelésnek és az időbeni felkészülésnek meg is volt az eredménye, a harci szekerek széjjelverték a szárazföldről beözönlőket, a csáklyák tönkretették az egyárbocos invá- ziós hajók árbocait, kormányfelszereléseit. Mindezekről beszámolnak III. Ramses hieroglifái és győzelmének ábrázolásai. A képek is igazolják, hogy valóban népvándorlásról volt szó, mert jól látszanak rajtuk a vándorlók ökörvonta szekerein utazó nők és gyerekek is. Mivel az inváziókban résztvevők többsége indoeurópai nyelven beszélt, egyesek ezt is indoeurópai népvándorlásnak is hívják. (Korábban is volt indoeurópai népvándorlás, mikor az árják Indiába, a hettiták Anatóliába és az ős- akhájok Görögországba özönlöttek be). Ez a népvándorlás elpusztította a mükénéi és a hettita műveltséget, rommá döntött számos más virágzó kultúrköz- pontot és évszázadokra visszavetette széles területeken a kulturális fejlődést. Dr. Glöckner György
