Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-10 / 338. szám

1975. december 10., szerda Dunántúlt napló 3 II • Előtérben « Új osztályfőnöki tanterv az általános iskolákban Az osztályfőnöki óra nem tar- tozi'k a szakórák közé, a szo­cialista nevelőmunkában be­töltött szerepe azonban eddig is megkülönböztetett fontossá­gúvá tette. Az idei tanévben életbelépett új általános isko­lai osztályfőnöki tanterv egy­részt aláhúzza az osztályfőnöki munka fontosságát, másrészt tematikailag új gondolati áramköröket kapcsol be a ne­velőmunka rendszerébe. A 162/1962. (M. K. 23.) szá­mú rendelet alapján ez évben bevezetett tanterv az osztály- főnöki órák feladatát a tanu­lók szocialista erkölcsi tudatá­nak és magatartásának céltu­datos, tervszerű lejlesztésében jelöli meg. A felső tagozatos gyermekek életkori sajátossá­gait, valamint a társadalmunk szempontjából legfontosabb vi­lágnézeti, erkölcsi politikai normákat a tanterv készítői ter­mészetesen a legmesszebb­menőkig figyelembe vették. Az új osztályfőnöki tanterv a közösségi életre, közéletiség- re, munkafegyelemre, valamint az ezzel szorosan összefüggő pályaválasztásra, az eljövendő állampolgárságra, a szocialis­ta hazafiságra, a honvédelmi feladatokra, továbbá az egész­séges, kulturált családi életre nevelés legfontosabb felada­tainak ötvözete - tájékoztatott a Megyei Tanács általános is­kolai felügyelője, Lukács Jó­zsef. A tantervi feladatok végre­hajtásában a pedagógus szá­mára kötetlen órákat is biz­tosítottak. Az ötödik osztály tanterve A tanuló helye a közösségben című témakörrel kezdődik, de már ebben az évben szó esik a családról, a fiúk-lányok csa­ládban, iskolában és iskolán kívüli kapcsolatairól. Feldolgoz­zák a serdüléssel együttjáró biológiai és pszichés változá­sokkal kapcsolatos ismereteket is, továbbá még ebben az év­ben megkezdik az egészséges testi és szellemi fejlődés felté­teleinek tudatosítását. A termé­szet szeretete és védelme című témakör mellett már az ötödik osztályos tantervben helyet kap a munka szerepe és je­lentősége. A hatodikos gyer­mekek a honvédelmi ismeretek átfogó témakörén belül meg­ismerkednek a Magyar Nép­hadsereg fegyvernemeivel és szakcsapataival, valamint a rendfokozatokkal. A Barátság és szerelem témakörében - többek között — a korai nemi kapcsolatok testi és lelki ve­szélyeire is felhívják figyelmü­ket. Szorosan e témakörhöz kapcsolódnak a serdülők nemi és higiéniai problémái. A he­tedik osztályban a honvédelmi ismeretek témaköre a polgári védelem szervezetének és fel­adatainak ismertetésével bő­vül. A szocialista családmodell- nek, a család funkcióinak is­mertetésével, tudatosításával tágul a tanulók családról alko­tott ismereteinek köre. Az ideo­lógiai nevelés fontos területe­ként megjelenik A vallás ke­letkezése és szerepe című té­ma, amely a vallásos hiedel­mek, a Föld keletkezéséről szó­ló népmesék értékelésével pá­rosul. Az egyik legfontosabb tárgya a hetedik osztályos tan­tervnek a pályaválasztásra va­ló felkészülés. Ehhez ipari, me­zőgazdasági, művelődésügyi és Irulturális intézmények megláto­gatásának lehetőségét, az ott szerzett tapasztalatok megbe­szélését, értékelését is biztosít­ja a tanterv — kötetlen órák keretében. Az új osztályfőnöki tanterv a 8. osztály, azaz az utolsó tan­év legfontosabb feladatait így összegzi: Az erők fokozott összpontosításának, a céltuda­tosabb munka szükségességé­nek tudatosítása. A végső eredmények megjcr/itásának le­hetőségei. A továbbtanulás, a pályaválasztás perspektívái, az Figyelemmel az életkori sajátosságokra Bővül a családról alkotott ismeretek köre utolsó év teendői, felkészülés az új környezetbe való beil­leszkedésre. Az egységes értelmezés, egy­séges módszertan kialakítása érdekében — mint azt Erdödi Gyula, a Városi Tanács általá­nos iskolai tanulmányi felügye­lője elmondta — létrehozzák Pécsett az osztályfőnöki mun- kaközösségvezeták városi szintű munkaközösségét. Az új tanterv végrehajtásával kapcsolatos osztályfőnöki munka megköny- nyítését a Pedagógus Tovább képző Intézet tanfolyamok szervezésével segíti. B. K. Önzetlenül segítettek A Dolgozók önálló Gim­náziuma ősz elején új épü. letbe költözött, az István té­ri Általános Iskola helyisé­geinek egy részét kapta meg. A rendelkezésre álló tantermek, nevelői szoba, irodák átalakításában és felújítási munkálataiban a Pécsi Ingatlankezelő Válla­lat több szocialista brigádja önzetlen és lelkiismeretes társadalmi munkájával rendkívül nagy segítséget nyújtott a qondokkal küsz­ködő intézménynek. Különö­sen sokat tett a PIK villany- szerelő brigádja, Bakos Jenő művezető irányításával. A brigád tagjai - Sztá- nics Mihály, Kreznár Lajos, Makai Alfréd, Istokovics Márk, Kiss László és Takács Zoltán - összesen 300 tár­sadalmi munkaórát teljesí­tettek. ffrölca iKÖzmüuelödésért Közelebb kerülni az olvasókhoz Beszélgetés Pákolitz Istvánnal a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportja ez évi eredményeiről Idén is számos pécsi szerző könyve került könyvespolcunkra, s ez egyike azoknak a ténye­zőknek, amelyek a város kultu­rális és irodalmi centrumként való említésére egyre kétségbe, vonhatatlanabb alapul szolgál­nak. A kiadás, a publikáció segí­tése az írócsoport legfontosabb, szinte mindennapos tevékenysé­ge. Amikor Pákolitz Istvánt, a Jelenkor szerkesztőségében föl­kerestük, éppen Makay Ida má­sodik verseskötetének kéziratát vette át Galambosi Lászlótól, aki az előzetes lektorálást elvé­gezte. A hosszú útra induló kéz­iratok gondozása az írócsoport tevékenységének azonban csak egyik részét képezi. Legalább ilyen fontos a megjelent mű­vek értékelése, népszerűsítése és.^mindaz, amit az írók-olva- sók irodalmi életnek neveznek. Pákolitz Istvántól, a Magyar írók Szövetsége választmányá­nak tagjától, a pécsi írócso­port titkárától erről kértünk tá­jékoztatást. A József Attila- és SZOT- dijas költő elmondta: idén — annak érdekében, hogy az írók •is közvetlenül bekapcsolódhas­sanak a közművelődési hatá­rozat végrehajtásába, 'változ­tattak az olvasókkal való talál­kozás korábban megszokott keretein. A „pódiumos” irodal­mi esteket a közvetlen találko­zások, az olvasók legszélesebb köreiben lezajlott baráti be­szélgetések, viták váltották fel. Az ilyen összejöveteleken reszt­vettek írók és az olvasók egy­behangzó véleménye szerint ezek a találkozási formák jól szolgálták — az egyes műve­ken túl — magának az olva­sásnak és a könyvnek a nép­szerűsítését, megszerettetését is. A másik fontos körülmény, amely az írócsoport munkáját meghatározta az idei évben, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója volt. Az évforduló azt is lehetővé tette, hogy olyan „hiánycikkek”, irodalmi szociográfiák, riportok szüles­senek, amilyenekben a Jelen­kor korábban nem bővelke­dett. Az írócsoport és a folyó­irat szerkesztősége 15 írót kért fel erre a munkára, amelynek eredményeit természetesen nemcsak a jubileumi évben publikálják. A kezdeményezés a kulturális Minisztérium és — a Megyei Tanács anyagi tá­mogatásával — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem­csak már meglévő írásokkal gazdagította a pécsi irodal­mat, kedvet csinált az írók kö­rében további hasonló rendel­tetésű szociografikus művek megírására. Mindehhez az írá­sok „témáját" képező szocia­lista brigádokkal történt szo­rosabb kapcsolatok felvétele társult. Az írócsoport és a Je­lenkor szerkesztősége többször találkozott a Mechanikai La­bor fiataljaival és a MÉV Szol­gáltató üzem öntödéjének Szuper József vezette Zalka Máté szocialista brigádjával. Ezeken a találkozókon szintén a könyv, az irodalom egészé­nek megszerettetésén, népsze­rűsítésén volt a hangsúly. Javult az itt élő írók utaz­tatása külföldi, elsősorban ba­ráti országokba. Nőtt a helyi tanácsok könykiadást segítő támogatása. így jelenhetett meg a Készülődések ideje és a Költők a városról című an­tológia, vagy a közeljövőben így jelenhet meg Lovász Pál verseskötete... Pákolitz István azt is elmond, ta még, hogy szeretnék föl­eleveníteni azt a régi szokást, amelynek megfelelően szakmai körökben is bemutatnák az új művet, ahogyan például Tüskés Tibor Kodolányi monográfiá­ját a PAB székházban, vagy a Nagyváros születik című mű­vet a TIT-ben. Idén a külföldi testvérlapok­kal is erősödött a kapcsolat. A leningrádi Néva című fo­lyóirat és a Jelenkor szerkesz­tői tájékoztatták egymást fo­lyóiratuk munkájáról. Velük és a kisinyovi folyóirattal lappél­dányokat cserélnek rendszere­sen. Jók a kapcsolataik a leg­közelebbi szomszéd, a jugosz­láv népek irodalmával - ezen belül természetesen a jugosz­láviai magyar irodalommal is — tájékoztatás, átfogó, rend­szeres információcsere vonat­kozásában. Ezt a célt szolgál­ta például Csuka Zoltán ju­goszláviai irodalomról írott so­rozata, de hasonló célt szol­gálnak a jugoszláviai magyar írók könyveiről szinte rendsze­resen közölt kritikák is. Végezetül az írócsoport tit­kára elmondta, hogy évek óta azt tapasztalja: az íróknak egyre nagyobbak az ambícióik, növekszik alkotókedvük. Ebben annak is szerepe van, hogy a felettes szervek a korábbinál jobban tudják támogatni az arra érdemes szerzőket, akik közül néhányat évről évre az ország — számszerint legtöb­bet publikáló — írói között emlí­tenek a statisztikák. Bebesi Károly Bemutatkozás után, Pécsett Főiskolák, egyetemek művészeti seregszemléje Az öntevékeny csoportok egy részének méltó helye volna a város művészeti életében Hórom, azaz két és fél ön­álló esten mutatkoztak be no­vemberben a pécsi egyetemi és főiskolai amatőr művészeti együttesek. Első alkalommal mutatkoztak be és adtak egy bizonyos képet a szélesebb nyil­vánosság előtt arról, hogy a felsőfokú oktatási intézmények falai között nemcsak a szak­májukra készülnek, de szabad idejükben a műkedvelő mű­vészet különböző ágaival is többen eredményesen foglal­koznak. Következésül — ponto­sabban a látottak és hallottak alapján — meggyőződhettünk arról, hogy az együttesek, cso­portok egy részének méltó he­lye volna a város művészeti életében is. Hogy kinek és mi­lyen mértékben, ez egyrészt ki­derült az előadásokon. Más­részt jó alkalom lett volna a város és a megye illetékes szakembereinek arra, hogy fel­mérjék a jó és sokféleképpen használható erőket. Kár, hogy nem voltak jelen. Nekünk ugyanis nem fel­adatunk a „megméretés". Ehelyütt arra vállalkozhatunk, hogy a három bemutatkozás legfontosabb tanulságait ösz- szegezzük. * Az első, vagyis a „fél” műso­ros esten a tanárképzősök ked­ves, hangulatos német és ma­kedónjai népdalaiban gyönyör­ködhettünk. Őszinte örömünkre szolgálhatott három vietnami műszaki főiskolás lírai hangu­latú nemzeti tánca és érde­kes, különleges népdaléneklése is. Ami ezen túl nem volt, az­az elmaradt, arról Cserben- hagyás című glosszánkban már elmondtuk a véleményünket. Ehhez annyit még, hogy nem a több mint kétezer forintos deficit a nagy kár, hanem a közönség csalódottsága. Az er­kölcsi veszteség, amit nem ár­tana számonkérni. A „Vidám irodalmi est" cí­men meghirdetett kabarémű­sor nyomán jóval több gondo­latunk támadt. Előrebocsátva, hogy külön kell választanunk az est egészét, mint önálló műsort, néhány részlettől (egy kivétellel mindegyik műsor­blokkban akadt ilyen), ami va­lóban szóra és figyelemre ér­demes. Mindenekelőtt jó lenne csín­ján bánni az „irodalmi" jel­zővel. Egyfelől azért, mert nem­zeti irodalmunkban a kabaré műfajnak patinás hagyományai vannak, amiket illik tiszteletben tartani. Másfelől azért, mert ahol jót, értékeset hallottunk, ott a legkevésbé se akartak „irodalmiak" lenni és talán épp ezért helyenként ilyesmiről is szó lehetett. A műsor egészére - amit összesen öt egyetem és főisko­la hallgatói adtak elő - az ömlesztettség, a slendriánság. KS/D. NAPLÖ TELEFOTÖ Az operaház Erkel Színháza bemutatja Szabó Ferenc: Légy jó mindhalálig! című operáját a nemtörődömség: az ökonó­mia leghallványabb jelzésének is a gondos eltitkolása volt a jellemző. Olyan érzést keltett, mintha ezt a késő estébe nyúló háromórás műsort senki nem tekintette volna meg előtte, (mint kiderült, így is volt!); mintha „piknik alapon" össze­hozva, a „gyerekek, most az­tán ami belefér!” jelszó érvé­nyesült volna az állítólagos műsorszerkesztésben. Vagyis ennek a műsornak nem volt szerkesztője, és ez nem tűnt fel a rendezőknek sem. (Pécsi felsőoktatási intézmények kul­turális munkáját koordináló bi­zottság). Ennyit a műsor egé­széről. A résztvevő együttesek: a Tanárképző Főiskola, az Orvos- tudományi Egyetem, a Tudo­mányegyetem közgazdasági ka­ra, illetve jogi kara, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola és egy közös vállalkozás, a „KEKK" (közös egyetemi kabaré kín- pad) közül talán kettő — a közgazdászok és a műszaki fő­iskolások műsora — hozta a színpadra csaknem teljességé­ben azt, ami itt elvárható: sa­ját egyéni diákéletük homorú tükrét, a diákhumor egyedi vonásaival. A közgazdász- show-t Burits Pál írta és Mi- hályfi Péterné dr. rendezte. A műszaki főiskolások Eliadan cirkusz című összeállításában a friss, üde játékosság és a te­hetségesen parodizáló hajlam érvényesült a pantomim és a cirkuszi groteszk eszközeivel. (A „cirkuszmester" Kristóf Pé­ter volt.) A POTE „Vidám per­cek az orvostanhallgatók életé­ből" című műsora után egy­két sikeres poén kivételével jószerével semmi nem maradt meg bennünk az ömlesztett, nemegyszer gügye medikusvic­cek özönéből. A joqászok fel­lépése is vicc volt. Nagyon rossz vicc! Jó félórás, végtele­nül unalmas „kerekasztal"- beszélgetésük, azaz felolvasá­suk olybá tűnt. mintha a kö- zönséq ott se lett volna. Egy- másközt motyoqtak valamikről, a leqcsekélyebb szövegtudás nélkül. Mindvégig úgy éreztem, „sokkolnak" valamiért, ami a végén kiderül. S amikor ott valóban többször elhanqzott, hogy az ő „Glosszátor"-uk a legjobb az országban, minden­ki azt hihette, végre itt a lehető­ség az öniróniára, most jön valami. Csalódtunk. Halálosan komolyan gondolták ... A „KEKK" néven bemutatko­zó együttes határozottan tehet­ségeket csillantott meg. Ha el­hagyják a tévés, „szuhaybalá- zsos, agárdys, krahácsos” után­érzéseiket és a kitűnő eredeti ötleteken törik a fejüket (pl. népi felelgetős paródia), akkor járnak jó úton. * A befejező hangversenyen több ismert együttes mutatko­zott be: a Tanárképző vegyes­kara Tillai Aurél; női kara Dobók Pál, zenekaruk Papp György vezénylésével. A mű­sort a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének zene­kara zárta be Antal György ve­zénylésével, Egyértelműen ran­gos, csiszolt, előadásra érlelt műtort hallottunk, ideértve a jogászok kamarakórusót is (ve­zényelt Huba Éva), akik a leg­nagyobb örömet okozták. Azzal, hogy vannak, hogy énekelnek, még hozzá nagyon muzikáli­san, kulturáltan; s azzal, hogy a paragrafusok rideg világá­ban képesek muzsikával fel­üdülni és felüdíteni. Vannak értékek tehát. Érde­mes volna végre összefogni őket Azokkal a törekvésekkel együtt, amelyek léteznek, de valamiért távol maradtak e közös be­mutatkozásról. Wallinger Endre (rák az üzemlátogatáson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents