Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-06 / 334. szám
© Dunántúli napló 1975. december 6., szombat Könyvsiker, egy elmaradt vita helyett Dunántúli napló Mitzki Ervin kérdez * Magyar újságíróktól hallottam Párizsban, hogy az ott kiadásra került könyvek átlagpéldánya háromezerre tehető. lacques de Bonis, a France Nouvelle-nek, a Francia Kommunista Párt hetilapjának szerkesztője 1975 tavaszán interjú- sorozatot készített Aczél György elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Minisztertanács elnökhelyettesével a szocializmus magyarországi építésének kérdéseiről, melyet Párizsban ez év nyarán könyvalakban kiadtak. Sikerére jellemző, hogy már a l’Humanité őszi ünnepségéig több mint háromezret eladtak belőle. Jacques de Bonis érdeklődése hazánk, a nálunk végbemenő társadalmi, gazdasági, kulturális változások iránt régebbi keletű. Hét évvel ezelőtt hazánkban járva Pécsre is ellátogatott. Akkor államunk egyházpolitikája foglalkoztatta. November végén Párizsban a France Nouvelfe szerkesztőségében beszélgettünk, így ez a találkozásunk már a második volt, hiszen akkor Pécsett én kísértem őt városunkban. A nagysikerű könyv szerzőjétől érdeklődtem, hogy milyen körülmények között készült az interjú-sorozat, véleménye szerint mi váltotta ki ezt a nagy érdeklődést? — A könyv egy elmaradt párbeszéd helyett jött létre, melynek 1974-ben a francia és a magyar televízió nyilvánossága előtt kellett volna lefolynia Aczél György és Alain Peyrefitte, az URD akkori főtitkára között. 1972 egyik estéjén a francia televízióban Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Alain Peyrefitte álltak egymással szemben, aki a szocialista Magyarországot durván megrágalmazta. Ekkor született az a terv, hogy nyílt vitában beszéljen a két ország és lakosainak helyzetéről Aczél György elvtárssal. Mint ismeretes Peyrefitte ezt vállalta, de később visszalépett a televíziós vita elől. Pedig a vita iránt nagy volt az érdeklődés, hiszen Peyrefitte akkoriban jelentős szerepet vállalt a kommunistaellenes kampányban, a szocialista országok rágalmazásában. Ha létrejött volna a televíziós adás, az nagy esemény lett volna. Többen úgy gondoltuk, hogy elmaradását, az érdeklődést pótolhatja egy ilyen interjú-kötet is. A könyv megjelenése önmagában sikernek tekinthető, mert sokféle reagálást váltott ki. Elsősorban a baloldali és demokratikus lapok figyeltek fel rá, s méltatták tartalmát. Nem tudott elzárkózni a jobboldal sem, ezt igazolja, hogy nemrégiben a Le Monde „A szabadság a szocializmus jelene és jövője" címmel éppen abból az alkalomból közölt beszélgetést Aczél elvtárssal, hogy az interjú-kötet bemutatásakor Párizsban járt. Ez az interjú olyan időszakban jelent meg, amikor a francia bur- zsoá sajtóban újra sűrűsödtek az antikommunista támadások. Igaz ugyan, hogy a könyvet nem lehet minden könyvesboltban kapni, csak azokban, meT qlqlicozqs a szerzőivel lyekben haladó szellemű kiadványokat is árusítanak, de a baloldal, az FKP politikai harcának köszönhető, hogy mégis sokan ismerik, olvassák. Pártunk most nyílt vitában küzd a jobboldal ellen, elősegítve a szabad gondolkodást, a véleménycseréket. Már a l'Huma- nité ünnepségén is rendeztünk vitát a könyvről, azóta több helyen vettem részt olyan beszélgetésen, amelyeken a mi országunk nehéz, sok gonddal teli gazdasági helyzetéből kitartja a legjelentősebbeknek? — Elsősorban azokat, amelyek kapcsolatban állnak a francia közvéleményt foglalkoztató problémákkal. Nemrégiben a kormány hivatalosan beismerte, hogy az országban másfél millió munkanélküli van. Mindenki érzi nálunk az infláció, az áremelkedések súlyos következményeit. Ilyen körülmények között sokakat érdekel, hogy milyenek az életkörülmények a szocialista országokban, hogyan tudnak ellenországról. De ez igen nehéz feladat számunkra...- Az életmód, az életkörülmények, a megélhetés lehetőségeiről sok szó esett a beszélgetések során. Milyen különbözőségeket tár a könyv az olvasók elé a két ország dolgozóinak helyzetével kapcsolatban? — A két nép életmódjának különbözőségeit nehéz megfogalmazni. Régebben, vitánk során, direkt különbségeket akartunk tenni: ez itt jó — ott A Le Monde nogy feltűnést keltő interjúja Aczél György elvtárssal. indulva, vitatkoztunk mindarról, ami Magyarországon van, ahogy fejlődik gazdasági életük, javulnak a dolgozók élet- körülményei. Szükség van az ilyen vitákra, mindazok megértetésére és magyarázására, melyekről a könyvben szó van.- A könyv olvasása során kiderül, hogy Aczél elvtárssal találkozásaik során nagyon sok kérdésről beszélgettek. Az olvasók érdeklődését ligyelembe véve melyik kérdéscsoportokat En direct avec un dirigeant hongrois : György Aczél PAR JACQUES DE BONIS (Editions Sociales) D iscussion tous azimuts : I'inflatlon et la démocratle, la vie quotidienne et Is communisme, les paysans et les « bourgeois rouges », etc... Pendant plus de vlngt heures, Jacques de Bonis a interrogé György Aczél, vice-président du Conseil des mlnistres, membre du bureau politique du Parti So- cialiste Ouvrler Hengrois. La regle du jeu avait été dé- finie : échange ä chaud, passage du coq ä l'äne, rlen d'exhaustif ni de défihitif, et un type d'interrogation surgi des preoccupations d'une partié de l'opinion publique franqaise... Elle a été respectée. de mérne que la décision d’éditer si- multanément ce li.vre en France et en Hongrie. done ö destination aussi bien des citoyens hongrois que francais. Ainsi. les lecteurs des deux pays pourront-ils, dans une cer- taine mesure, recevoir une compensation, opres avoir été pri- vés, en 1973, par suite de la dérobade d'Alain Peyrefitte, alors secretaire généről de l'U.D.R., d'une confrontation télévisée qu'avait acceptée György Aczél. (Prix : 1« FJ Egy g könyvről megjelent recenziók közül. állni annak a hatásnak, mely rójuk nehezedik a kapitalista országokban jelentkező gazdasági gondok következtében. Széles rétegeket érdekel az is, hogyan érvényesülnek a szabadságjogok a szocialista országokban? Az FKP számára is fontos kérdés ez. A burzsoá politikusok és újságok szándékosan elhallgatják a különbségeket, melyek a szabadság- jogok gyakorlásában a kapitalista és a szocialista országok között vannak. Az interjú-kötetben erről is áttekintést kaphatnak az olvasók.- A könyv áttekintést nyújt a mai Magyarország életéről. Véleménye szerint a franciáknak milyen ismereteik vannak hazánkról? — Közismert, hogy a magyarok nagy érdeklődést tanúsítanak Franciaország iránt. Ez kivált egy francia érdeklődést is. Persze ez nem jelenti azt, hogy például nálunk is any- nyi magyar könyvet fordítanak le, mint franciát Magyarországon. Különböző időszakokban más-más a helyzet, a francia lapok, a televízió leginkább csak nagy események kapcsán foglalkozik Magyarországgal. Mégis: körülbelül két éve nálunk több szó esik az Önök országáról, mint korábban. Mind többen ismerik el azt a fejlődést, melyet elértek. Persze a vélemények, az információk különbözők. A jobboldalnak az az érdeke, hogy elsősorban a szocialista országok problémáit, qondjait, tárja a közvélemény elé, az FKP a valós helyzet bemutatására törekszik. Ezt segítette elő az interjú-kötet is, elsősorban a beszélgetés őszinte hangvételével, a kérdések megvitatásának mélységével. Erről bárki meggyőződhet, aki a könyvet végigolvassa. A francia kommunista sajtó nem nyugodhat bele abba, hogy a jobboldali lapok egyoldalú, elfogult, hamis képet alakítsanak ki Magyarrossz, az ott jó és itt rossz .. . Nem lehet a két nép élet- körülményeit, életmódját egyszerűen összehasonlítani, mint ahogyan egy nőt sem lehet összehasonlítani egy férfivel. Az alapvető különbségek a két társadalmi rendszer különböző- séegiből fakiadnak. Számomra az igen fontos volt, hogy a beszélgetés eredményeként teljesebb kép alakuljon ki a magyar nép életéről, a szocialista társadalom építése során elért eredményekről, azokról a vívmányokról, amelyekre a magyar dolgozók büszkék lehetnek. Aczél elvtárssal a beszélgetés során nem kerültük meg a kényes kérdéseket sem, őszintén beszélgettünk a gondokról, a problémákról is, melyek a magyar kommunistákat, dolgozókat foglalkoztatják. Azt igyekeztem a könyvben bemutatni, hogy a gondok, az ellentmondások közepette egy szocialista ország dinamikus fejlődésének lehetünk tanúi. Megjelenése óta nekem is sokszor feltették a kérdést: milyen különbségeket tapasztaltam? Mint mondottam nehéz erre válaszolni. Lehet, hogy nálunk magasabb az életszínvonal, mint önöknél, de én azt láttam, hogy Magyarországon a fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint nálunk, nagyobb a lét- biztonság. Persze minden attól függ, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk. Egyenlő mérce nincs, hiszen nálunk, mint mondtam, nem szabad megfeledkezni a másfél millió munkanélküliről sem. Tizenöt éve gyakran járok Magyarországon. Azt tapasztalom, hogy a nehézségek, a gondok ellenére gyors a fejlődés, a gazdasági és társadalmi előrehaladás. Ezekről szólt őszintén Aczél elvtárs, s ezt akartam az interjú-sorozatban sokoldalúan visz- szaadni. Számomra nagy élmény volt egy hétig, több mint húsz órát beszélgetni vele, majd ezt követően könyvbe foglalni mindazt, amiről szó volt. Kárpótlás az elmaradt vitáért! Arcok — félhomályban Az idők kezdőién A kora tavaszi pitymallat fakó fénytelenségében még szürkébb lesz a befagyott tócsák jege, feketébb a kiégett házak tűzfala, s a bujkálót rejtő bozót is hallgat - titokzatosan. Hogy a szürkeségbe hasító első napsugár világa annál erőteljesebb legyen — akárcsak azokon a hajnalokon, amelyek egy minden ízében új történelmi korszak ébredését jelezték hazánkban. Köztudott, hogy Magyarországon nem a felszabadulással egyidőben jött létre a munkásosztály hatalmát megtestesítő, és annak a legmesszebbmenőkig érvényt szerző államforma, a proletárdiktatúra. A nagy — történelmi méretű minőségi ugrást, meg kellett előznie annak a mennyiségi változási folyamatnak, amely végül- is a munkásosztályt és annak pártját hatalomra juttatta. Ez évekbe tellett, hiszen nem pusztán — mai szóval élve — hatalmi „átstrukturálódásról" volt szó. Egy adott társadalmi szerkezeten belül kellett elérni azt, hogy a hatalom ténylegesen is annak a kezébe kerüljön, akit megillet. Ehhez azonban a korábban szellemileg is kisemmizett dolgozó tömegek öntudatosodására, tudatának átformálására, megnyerésére is szükség volt. Az átmeneti korszak a legnehezebb feladat elé a kommunistákat állította — a régi rendszerrel való végleges leszámolás ideje még nem jött el, és az új rend távlatai sem körvonalazódtak még véglegesen. Annak, hogy az irodalom és a művészet ezt a korszakot viszonylag ritkán és csak szórványos kísérletek formájában próbálta meg ábrázolni, számos nyomós oka volt, lehet. Ezért is üdvözölhetünk jelentős kezdeményezésként minden olyan törekvést, amely ennek és az ehhez hasonlóan „kényesnek" mondott korszakoknak az ábrázolását tűzi célként maga elé. A történelem- könyvekben ugyanis már nagyon régen letisztult a képe azoknak az éveknek, amelyek a haladó erők qyőzelmét nálunk is megérlelték. Értékelésben, értékrendben tévedni — az volna itt a „művészet”. Az azonban még nem egészen művészet, ha - akár egy egész estére szánt színes filmben — elmondjuk azt, ami a történelemkönyvekben áll. Az idők kezdetén című új magyar film alkotói is jóval többet akartak ennél, s az amit a néző a megvalósult alkotásban a szándékból viszontláthat, több ennél. Egy alapvető hiba azonban úgy érezzük „rontó szellemként’ visszatér szinte valamennyi jelenetben, hogy mindannak a jelentős részét, amit az alkotók szerkesztésben elértek, lerombolja. Ez pedig a szereposztás - közvetlen és átvitt értelemben is. A néző ugyanis alig-alig tudja azonosítani a történelmi szerepeket a filmbeli szerep- osztással. Tudjuk: ez és ez kommunista, ez és ez ellenforradalmár — azért mert ezt a szerepet kapta, s azért cselekszik úgy, ahogyan cselekszik, mert a szerepe úgy kívánja. Röviden: éppen azért, mert mint minden kor történelmét, az átmeneti kor történelmét is emberek csinálták, embereket szerettünk volna látni. Embereket, akik akkor éltek és cselekedtek. B. K.-MSJÓTflNflŐ^KÜlDJEKEllPEJEBEN fl KflRfíeSONyi ÜDVÖZLETEKET J
