Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-04 / 332. szám
1975. december 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 Uj mezőgazdasági szabályzók a A napokban közzétet- ték az új mezőgazdasági szabályzókat. Megjelentek az új termény, és állatfelvásárlási árak az 1976. január 1-vel életbelépő új anyag- és energiaárakat. Aki számol, kalkulál az már tudja, mennyivel drágul meg jövőre a termelés s mit kell tennie e költségek visszaszorításáért. A sásdi Búzakaiász Termelőszövetkezetet a kedvezőtlen termőhelyi adottságok már eddig is arra szorították rá, hogy egyszerűsítse termelési szerkezetét, mozgósítsa belső tartalékait, növelje a termelés hatékonyságát. — A módosított szabályzók mindenekelőtt arra ösztönöznek bennünket, hogy új beruházások indítása helyett a meglévő termelési kapacitásunkat használjuk ki jobban. Ezért indítottuk be az idén és szélesítjük ki jövőre a baromfi programunkat. 1976-ban 25 millió forint értékű vágóbaromfit állítunk elő anélkül, hogy új baromfi telepet vagy akár egyetlen ólat is építenénk — mondja Lovász András, a szövetkezet főkönyvelője. Korábban sertéságazatuk volt amit csak új telep építésével tehettek volna jövedelmezővé. Az ehhez szükséges milliók azonban hiányoztak. Ezért döntöttek úgy, hogy felszámolják a sertéstartást és helyette a beruházást nem igénylő hús- baromfitartásra rendezkednek be. Csirke és pecsenyeliba A szerfás sertésólakat kis költséggel libanevelővé alakították át, s a nyáron már 14 ezer pecsenyelibát szállítottak innen exportra. A régi tehénistállók magtárpadlásán mindenütt broiler csirke van. Mezőpusztán, a SERNEVÁL- tól átvett korszerűtlen sertés- hizlaldát ezekben a napokban alakítják ót törzslúd teleppé. Tékesen egy kieső, régi 50 férőhelyes marhaistállóban indul be januárban a megye legnagyobb libakeltető telepe. A 25 keltetőgépen 250 000 libatojást keltetnek kí saját részükre, és a partnerek valamint a baranyai háztáji gazdaságok naposliba ellátására. A Baromfi- feldolgozó Közös Vállalaton belül a sásdi tsz lett a lúdtartás megyei gesztor gazdasága. Jövőre már 100 000 pecsenyelibát és 350 000 broiler csibét nevelnek fel. Több mint 65 vagon baromfihúst állítanak elő évente csak azon a férőhelyen, amelyről korábban tíz vagon sertéshúst Beruházás nélkül növelik a termelést • Feltárják a belső tartalékokat a sásdi tsz-ben # Sertésólakból — libanevelő alig tudtak kibocsátani. Az idén 10 millió forint terven felüli bevételük volt baromfiból. Különösen a pecsenye libán nyertek sokat, mert az csaknem 100 százalékban exportra megy igen jó dollárkitermeléssel. Egy libán átlag 20 forint tiszta nyereségük volt. Jövőre ismerve az új baromfitáp árakat nem számíthatnak ilyen magas jövedelmezőségre még a felemelt fel- vásárlási árak mellett sem. Csökken valamelyest a tiszta nyereségük, de a nagy volumen mellett mégis megtalálják számításukat. Változtatnak a növénytermelés szakosításán is. Csökkentik a szántó területét úgy, hogy a lejtős domboldalakon legelőt telepítenek. Mivel az árváltozásokkal nőnek a termelési költségek — drágább lesz a műtrágya, a növényvédőszer, az üzemanyag stb. — olyan kultúrákkal kívánnak foglalkozni, amelyek kevésbé anyag- és költségigényesek. Növelik a pillangósok — lucerna, vöröshere — arányát. A dombos, lejtős területeken — 5 aranykoronás földeken — szépen díszük a lucerna, vöröshere, egységnyi területen sokkal többet tudnak lehozni a pillangósokkal, mint búzával vagy kukoricával. Korábban megépített lucernaliszt, illetve pelet gyártó üzemükben a pillangósokból, fűfélékből is exportképes terméket tudnak előállítaKomplex melioráció A sásdi Búzakalász Termelőszövetkezetben egy korábban jól átgondolt fejlesztési koncepció került most szinkronba az új szabályzók orientáló hatásával. A szövetkezetben folyó és ez év decemberében befejeződő komplex melioráció — mely 1200 hektár vízrendezését oldja meg — diktálta vetésszerkezeti módosítások megegyeznek azokkal a változtatásokkal, amelyet az új szabályzók is inspirálnak. Tekintve, hogy a beruházások is megdrágulnak a következő időszakban nem kívánnak új beruházásokat indítani. Jövőre egyetlen Vezetékes víz a falusi házakban A IV. ötéves tervidőszakban nem építettek már tör- pevízművet Baranya falvaiban. Az elmúlt négy és fél évben ugyanis csak községi vízműveket alakítottak ki, vagyis a falusi lakosság nagy része már nem utcai köz- kutakról juthat ivóvízhez, hanem a vizet a házakba vezetik. A Baranya megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya harmincöt községi vízmű építését tervezte a tervidőszak elején. Megépült a hirdi, kölke- di, udvari, felsőmindszenti, tekeresi, bakócai, ligeti, mecsekpölöskei, boldogasz- szonyfai, rózsafai, nagydob- szai, kisdobszai, Szörényi, zádori, vajszlói, diósviszlói, egyházaskozári, lánycsóki, kisharsónyi vízmű. Jelenleg építik a palotabozsokit, majsit és magyarbólyit. Bővítették a pécsváradi, ma- gyarhertelendi, véméndi, sombereki, dunaszekcsői és a hidasi víművet. Tizenkét községi vízmű kialakítása — főként anyagiak hiányában - elmaradt. Ennek ellenére javult a falusi lakosság közműves ivóvízellátottsága. A tervidőszak elején 36, most 42 százalékos az ellátottsága. Emellett elkészült a mohácsi kisregionólis vízmű összefoglaló tanulmánya, illetve az építés — első ütemében a palotabozsoki ág és bekötötték a kölkedi és a lánycsóki vízmüvet. Ugyancsak kész a siklósi kisregionólis vízmű terve valamint a hirdi kisregionólis vízmű tanulmánya. létesítményt terveznek, egy növendékmarha telepet az új legelőre. Még annyit mondtak el, hogy jövőre mivel drágább lesz a műtrágya, kevesebbet vásárolnak. A műtrágyát részben istálló trágyával helyettesítik, s azzal is gazdagítják a talajukat, hogy a terület 25 százalékán pillangósokat termelnek. — Rné — Bőrhatású rru rr műbőr cipők Több új terméket kísérletezett ki az idén a GRABOPLAST Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár a cipőipar, a bőrdíszműipar és a ruházati ipar részére. Az új termékek a divatirányzatokat követik. Közös jellemzőjük, hogy külső megjelenésük, színhatásuk, lágy tapintásuk a valódi bőrhöz hasonló, c cipőipar számára 24 színből álló kollekció készült a „Grabothan" sorozatban. A bőrdíszműipar részére az idén dolgozták ki a könnyű, béleletlen bőrönd készítésére alkalmas poli- amid hurkoltkelmére készült műbőrfajtát. A ruházati ipar számára készült a lágy tapintású nappabőr-szerű kabátműbőr, a Grabona soft. Árvíz, jégverés, fagy Százhatvanöt-milliós növénykár Baranyában Fizetett az Állami Biztosító Minden évben megállapítjuk: jellegzetesen jeges megye Baranya, a mezőgazdaság március végétől szeptember végéig „retteg” a jégesőtől. Az idén március 17-én jött az első jég, amelyet még 37 követett. Az idén e mellett még nagyon „vizes” is volt az esztendő, így hát nem csoda, hogy az Állami Biztosító 165 millió forintot fizetett ki növénykár címen. S mivel növénykárra az idén már nem igen számíthatunk - nyugodtan összegezhetjük az esztendőt e téren. Gombos Károly, az Állami Biztosító vagyon- és személyCutáger v^gy segédmunkás? Nemcsak a név, a munka is változott Rég látott barátommal futottam össze. Úgy tudtam, hogy mint nyugdíjas, a vendéglátóiparban dolgozik. A kézfogásnál meglepődtem. Mintha egy köteg smirglipapírt markoltam volna. „Ott hagytam a vendéglátót — mondja — elszegődtem egy maszek kőműves mellé culágernek." Mutatja a tenyerét. Mésztől mart, szálkás, kemény bőr. „Egy hét alatt megkeresek kilencszáz forintot is.” Culáger — építőipari segédmunkás. Manapság lámpással keresik a munkaerő- piacon. • Már inkább segédmunkásnak nevezik. Az valahogy lélektanilag jobban hat — vélekedik Várday László kőműves kisiparos.- Csak a név változott vagy a munka is?- A magánépítkezéseknél lényegében ugyanaz a munka, mint negyven éve volt. Téglát hordani, maltert keverni, ritmikusan, folyamatosan adni a kőművesnek az anyagot. A gyakorlott, jó segédmunkás aranyat ér.- Ennyit számít itt is a gyakorlat?- Sokat. Ha most én oda- állnék, mester létemre, nekem is el kellene lesnem a fogásokat.- Hogyan kapnak segédmunkást?- Rendszerint nem a kőműves, hanem az építtető toborozza őket. Nehéz ügy ez.- Nem volt mindig ilyen nehéz.- A harmincas évek közepén — most Pécsről és környékéről beszélek - jöttek a bányászfeleségek, lányaik, a földnélküli parasztok. Emlékszem, harmincnyolcban egy diplomás tanárnő is culáqer volt. Eleinte kesztyűben dolgozott, aztán megszokta. Nagyon szorgalmas volt,- „Habarcstündér” . .. így mondták valamikor?- Hát így is. Magunk közt nem is volt ebben semmi lekicsinylő. Jól dolgoztak az asz- szonyok. Nemrég ment nyugdíjba Kati néni — már csak így emlékszem a nevére —, majd ötven évig culáger volt.- Azt mondják, van olyan diplomás, aki most is elszegődik. — Van ilyen. Munkaidő után, vagy szabadságot vesz ki . . . Keresni akar. — Jól fizet a magán építtető? — Kénytelen. Hallottam, hogy volt, aki ötven forintot fizetett óránként. Mondják. Én nem voltam ott. A culáger szó ma már inkább a szakszótárakban szerepel, s a szakmabeliek közül használják néhányon. Mint ahogy - különösen az állami építőiparban — gépek keverik helyettük a hcbarcsot, gépkocsi hordja az építkezéshez a kész betont, nem a „tróglin", hanem felvonón szállítják a kívánt helyre az anyagot. De a munka ma sem köny- nyű. A szeles őszi eső éppúgy borotválja az arcot, a reggeli hidegben éppúgy rádermed a kéz a szerszám nyelére, s ci- pekedni is kell, ha éppen úgy követeli a munka. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat már évek óta segédmunkás-gondokkal küzd. A gondok sokfélék lehetnek. Kezdjük a létszámnál! — Egy kőműves brigád ideális összetétele lenne, ha kétszer annyi segédmunkás dolgozna, mint amennyi szakmunkás — mondja Laki László, a munkaerő-gazdálkodási csoport vezetője. — Ezzel szemben már az is siker, ha fele-fele az arány. így aztán elkerülhetetlen, hogy a szakmunkások is segédmunkát végeznek. Ha most, mondjuk százan jelentkeznének segédmunkásnak — ez természetesen csak illúzió - akkor valamennyij; boldogan alkalmaznánk. Mindegy, hogy kit?- Nem lehetünk válogatósak. A vállalatnál, de nemcsak itt, sajnos ez országos jelenség, megdöbbentően magas a segédmunkás-vándorlás. Ez év kezdetétől számítva, tíz hónap alatt pontosan 1004-en kérték ki a munkakönyvüket, az újonnan felvettek száma 1247. A létszám tehát valamelyest emelkedik. A fizetésük általában nem haladja meg a kétezerötszáz forintot.- Mivel lehetne ide csábítani őket? - panaszkodik két építésvezető is. - Kényelmesebb munkával is megkeresnek ugyanennyit. A másik, ami aggasztó, hogy egyre kevesebben vannak, akik tíz-húsz éve ezt csinálják. Az újak jönnek, aztán továbbállnak. A vállalat dolgozói átlagosan 6 százalék béremelést kaptak idén. Ebből a segédmunkásoké az átlaggal szemben 11 százalék volt. A kertvárosi lakótelep építkezésén dolgozik Kovács Lajos. Tizennyolc éve az építőiparban, segédmunkásként. Lánycsókon lakik, a feleségével. — Már én itt szeretnék megmaradni. Megszoktam a munkát, a munkatársakat. — Elég a pénz? — Hát nem lehet vele dicsekedni. — Hogyan jár dolgozni? — A vállalat hoz be busszal. Műszak után meg hazavisznek. Itt van fürdő is, de én inkább csak mosakszok. Schléger Péter tizenhat éves. Malterfoltos munkaruhában, gumicsizmával, fején formátlan ódon kalap. Segédmunkás. — Ismerős az a szó, hogy culáger? — Persze hogy ismerem. Az édesapám kőműves. — Nem nehéz ez a munka? — Nem túlsáqosan. Meg aztán még a katonaság előtt szeretnék szakmunkásvizsgát tenni. — Milyent? — Hát kőműves leszek! Mindketten körülbelül két és félezer forintot keresnek. Kurucz Gyula biztosítási osztályának vezetője az alábbi tájékoztatást adta annak előrebocsátásával, hogy az 1975-ös év a sok éves átlagnál egy kissé „erősebb” volt, s rendhagyóbb is. Jellemző, hoqy a növénykárok döntő többségét a jég okozta — 37 ezer hektáron 123,5 millió forintos kár keletkezett. Az árvízkár címen kifizetett összeg negyvenmillió körüli, az egyéb kifizetések jogcíme pedig téli fagy, vihar stb. Érdemes megjegyezni: megyénkben szinte évről évre deficites a biztosító mérlege, hiszen a mezőgazda- sági üzemek 130 millió forintos biztosítási díja — és ebben nem csak a növénybiztosítás van bent — sosem fedezi a kár- kifizetések forintjait. Az előbb említett 165 milliós növénykór nagyrésze — pontosan 71 milliónyi — az állami gazdaságokban keletkezett. A Bólyi Állami Gazdaságban például az idén 13-szor verte . meg a termés egy-egy részét a jég. A Szentlőrinci Állami Gazdaságban 8 jégveré- ses napot és 3 árvizet jegyeztek fel, a szigetvári ÁG területeire öt belvíz és négy jégverés jutott. Járásonként is igen változatos a kép: a termelőszövetkezetek közül a mohácsi járásban Véménd vezet 2,8 milliós növénykárral. A pécsi járásban a baksai tsz, 1671 hektá- rán pusztított a jég, 6,4 millió forintos kárt okozva, de az újDetrei négy „jégnap" is 5,7 milliós kárt okozott — 1847 hektárt verve el. A szigetvári járásban az áldozat Mozsgóvolt: hat jégverés, 2 vihar és 2 árvíz nyomán mérték fel a kárt a biztosító szakemberei, s állapították meg, hogy a köze! 3000 hektáros területen 8 millió forintnál több kár keletkezett. A szigetvári tsz hasonlóképpen járt: ők 7 millió forintot kaptak hat jégverés nyomán. A siklósi járásban a vejti tsz termésére hat ízben hullott a jég, volt árvizük is, így hát nem csoda, hogy az 1700 hektáros pusztítás nyomán 6 millió forint felett fizetett a biztosító. A villányi tsz-ben pedig hat jégverés pusztított 1065 hektáron s csupán a szőlőben 3,3 millió forint kár keletkezett. A hegyháti termelőszövetkezetek — a sásdi járás — kimaradtak az elemi csapásokból, csupán a sásdi tsz-ben jegyeztek fel egymillió forintot meghaladó, jelentősebb kórt. Értékelve az évet, Gombos Károly elmondotta, hoqy a kárrendezés szempontiából a legnehezebb esztendők eqyike volt az idei. Azonos területen többször pusztított elemi csapás, mint a korábbi években, s volt olyan hét, amikor azonos területre kellett a biztosító becsüseinek kimenni többször is, egymás után. Önmaga előző napi munkáját ismét kontrollálva, beszámítva — aratás idején például - az addig betakarított mennyiségeket is. Jellemző: Baranyában az idén 45 ezer hektár terület után fizettek kártérítést, de közel 100 ezer hektárnyi területet kellett a szakértőknek megvizsgálniuk. Unyanakkor az 1975-ös év a kifizetett összeg tekintetében kisebb volt, mint a tavalyi — akkor 202 milliót fizettek ki növénykár címén —, de a 73-as év 90 milliójához képest még elég magas ez a kártétel. Bizonyítva: az általunk is felsorolt gazdaságok számára megrendítő volt a 4—6 milliós kiesés, s ha nem kötötték volna meg a biztosítást, bizony többségüket nehéz helyzetbe hozta volna az idei szeszélyes időjárás. K. F.