Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-31 / 359. szám

1975. december 31., szerda Dunántúlt napló 3 Hazai alkotások, külföldi kiállítások Kőibe Mihály rajza Belépés csak diákigazolvánnyal Kati és a kerek perec Lehet félmillióval több ? A szigetvári példa eredményei Örömök és gondok a képző­művészeiben Beszélgetés Erdős Jánossal A Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli terü­leti szervezete négy megye kép­zőművészeit fogja össze. A ba­ranyai tagok csaknem harmin­con vannak. Jelenlétükét nap- mint nap érzékelhetjük, alkotá­saikkal rendszeresen találkoz­hatnak a tárlatlátogatók. Ök ugyan nem készítenek évvégi mérleget, kimutatásokat az idén született alkotásokról, örömeik és gondjaik mérlegelésére még­is az év vége, az új terveket bizonnyal valóraváltó közelgő új esztendő kínálta alkalmat lagadjuk meg. Erdős János titkár „számve­tésére" két egymást követő uta­zása között került sor. A len­gyelországi Opoléban megren­dezett kiállításának megnyitó­járól nemrég hazaérkezett mű­vész elmondta, hogy a szövet­ség munkájának legegyenlete­sebben fejlődő területét jelen­leg a nemzetközi kapcsolatok képezik. A Pécsi Grafikai Mű­hely igen jó alapot nyújt ezek­hez a kapcsolatokhoz. Idén Pécsről nyolcán voltak külföl­dön, a szövetséq pedig öt ven­déget fogadott. A Pécs—Sza- badka-Lahti és Opelé képez­te kulturális négyszög a szövet­ség életében gyakorlatilag szin­te állandó pezsgést jelent. Több kiállítás végigjárta mór ezeket a városokat, számos kül­földi érdeklődő figyelmét irá­nyította a pécsi művészek mun­kájára és természetesen a pé­csi közönséq is sokat nyert a három külföldi város művészei­nek megismerésével. A szövetség több csoportos és egyéni tárlatot rendezett 1975-ben. Ezek közül az első a felszabadulásunk 30. évfor­dulója alkalmából megnyílt ju­bileumi kiállítás volt, amelyen rrfűvésztanárok is résztvettek. Csoportos bemutatkozásnak te­kinthető a kilenc pécsi művész közelmúltbéli nyíregyházi tár­lata is. A Pécsett élő művészek közül idén Altorjai István, Hor­váth Olivér és Gellér B. István jelentkeztek önálló kiállítással. — A szövetség lehetne művé­szeti műhely is, aktívabban bekapcsolódhatna a közműve­lődésbe, jelentős szerepet vál­lalhatna az ízlésfejlcsztésben, a művészeti ismeretterjesztés­ben — egyszóval a közvetlenebb társadalmi hasznú feladatok végrehajtásában - mondta Er­dős János. A lehetőségek azonban saj­nos igen korlátozottak. Jelen­leg egyetlen szobájuk van a Nevelők Házában. Ez az iroda a tanácskozóhelyiség, a zsűri- terem ... Az egész várost súj­tó kiállítóteremhiány esetleges Idestova 10 éve jelent meg először lapunkban a Komoly­talan rovat, amelynek „iovat- vezetője" azaz ezesetben egy- személyben az írója is Szöllősy Kálmán, a Pécsi Városi Könyv­tár igazgatója. A Komolytalan rovat amellett, hogy országo­san is „hiánycikknek" számító termékkel - humorral látja el olvasóinkat, nemegyszer komoly kérdésekben is állást foglal. Ilyen volt például legutóbb a sétatéri vízesés ügye. Ezzel kapcsolatban Szöllősy Kálmán megoldása után is kellene egy stúdiógaléria, ahol a művészek legalább egymásnak megmu­tathatnák, mit alkotnak. Erre addiq is nagy szükségük vol­na, amíg az elefántos tömb rekonstrukciója (amely még el sem kezdődött) be nem fejező­dik. Komoly gondjuk a Pécsre meghívott művészek elhelyezése is. Az a tény, hogy nem tud­nak számukra megfelelő he­lyet biztosítani, esetleg veszé­lyeztetheti a már eddiq kiala­kult jó kapcsolataikat.- Egy évben három egyéni kiállítás? Ez kevésnek látszik. Mi akadályozza a művészeket abban, hogy gyakrabban je­lentkezzenek egyéni tárlatok­kal?- A kiállítás a művésznek általában ennyit jelent, hogy nyílvánossáq elé tárja, mivel foglalkozik. Nem kell fizetnie a teremért, a prospektusért, a plakátért és a rendezésért. Ko­moly pénzbe kerül viszont az anyag, a keret és a szállítás . . ■ Mi pedig - egy-két kivételtől eltekintve - ugyanúgy,, dolgo­zunk és keressük a pénzt, mint bárki más. Arról nem is beszél­ve, hogy az utóbbi időben le­bontás után számos munka megsérült, sőt néhány el is tűnt... A Nyíregyházára kül­dött anyagról például azóta sem tudunk semmit. Az egyre- másra épülő irodaházakba, szállodákba, középületekbe a Képcsarnok szállít képzőművé­szeti árut, pécsi művészek mun­káit hiába, is keresi ott az em­ber. A tanácsokon és a Mecse­ki Szénbánya vállalaton kívül pedig van még néhány intéz­mény, vállalat, amely — töb­bek között - képzőművészeti alkotásokat is vásárol, vaqy vá­sárolhatna . . Csak nem tő­lünk. Mindez szükségképpen összefügq azzal, hogy az itt élő művészek közérzete évek óta romlik.- És a fiatalok?- A művészeti szakközépis­kolából évente általában két- két fiatal lép művészpályára. Ök vagy visszajönnek, vagy le­telepednek Budapesten . . . Va­lamikor, amikor még területi szervezeti kiállításokat rendez­hettünk, fiatalok is feltűnhet­tek ott, ha munkájuk elérte a kívánt színvonalat. Mostanában területi kiállításokat sem tu­dunk rendezni. A művészek így lassan elszigetelődnek egy­mástól és a közönségtől is . . . számos levelet kapott, nem­csak hazai olvasóinktól, hanem külföldről, többek között Svéd­országból is. Egy ottani ma­gyar előfizető a vízesés iránti szeretetétől vezéreltetve magá­ra akarta vállalni a felújítás költségeit. . . Mindezt csak an­nak érzékeltetésére említjük, mire képes a neveltetés mel­lett a humor. Szöllősy Kálmán egybegyűjtött „komolytalan írá­sait" a közeljövőben könyvalak­ban jelenteti meg a megyei ta­nács. Bemennék Katiékhoz, de a határozott tekintetű főiskolás gyerek azt mondta:- Leheljen rám! így toldottam meg az újság­író-igazolványt egy lehelettel. Pusztán az előbb felhajtott pepsi-cola illata áramolhatott ki belőlem, mégsem lett ettől olyan fene.nagy tekintélyem. Beengedtek persze és iestel- kedve vasalt nadrágom miatt, a leglezserebb tartódban nyúl- tám el egy széken. Előttem far­mernadrág, mögöttem farmer- nadrág, jobbra farmer, balra farmer, mindegyikben intelli­gens képű műszaki főiskolás gyerekek, meg igen szép lá­nyok. Odafent a pódiumon pe­dig szólt a „Kati és a kerek perec". Amerikai helló-nótával kezdték, magyar táncdallal foly­tatták és a logaritmus, meg a szögmértan világából jött mű­szakiak szépen hallgatják a muzsikát.- No milyen? - kérdem az egyik srácot.- Felér egy agymosással! Tudja mennyit kell nekünk ta­nulni! És itt nincs mese, a szá­mok nem hazudnak, aki pél­dául statikából téved, az kész! Egy biztos: reggelig el tud­nánk hallgatni Katiékat. Disz­kó, vetítés, miegymás között háromszor fél órát játszanak meg énekelnek — de mind az öten. Azt hiszem, ettől van az a tisztelet, amivel fogadták a „Kati-együttest". Hiszen hang­szerekkel könnyű variálni egy műsort, de úgy, hogy szinte vé­gig mind az öt ember éne­kel ... Zeng a nótától a nagy­terem. Számolom azonkívül, hogy hány hangszeren játszik Kati, a hamvas lányka, ötig jutok el, aztán megint váltás, pereg a műsor tovább, unat­kozni nem lehet az este hattól tizenegyig tartó program alatt. Egy vetítés alatt lopom ki Katit és Kiss Ernőt, az együttes ve­zetőjét egy üvegfalú szobába, amelynek túloldalán, kint őz udvaron áll a kicsi piros furgon autó, hátsó üvegén a felirat: „KatL és a kerek perec".- Fiatal a csapat, most in­dulunk — meséli Kiss Ernő, — De volt már rádiófelvételünk is. Szeretnénk egy országos egye­temista-főiskolás klubhálózatot kialakítani sajátos műsorunk­kal. Eddig a Veszprémi Vegyi­ipari Egyetemmel állapodtunk meg és tárgyalunk a Debrece­ni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemmel, a Kaposvári Ta­nítóképzővel, illetve a Pécsi Polláck Mihály Műszaki Főisko­lával szerveztük meg az együtt­működést. Vokális-populáris műsort játszunk, vagyis énekes jellegű, s népszerű dalokból álló programot adunk. Meg diszkót, aztán vetítést, és több mindent, ami a látványos show-műsorhoz kell. — Ki a volt mesterük? — Bágyoni Gézánál tanul­tunk meg az OSZK-stúdióban, — És a pécsi közönség? Nem ijesztgették az együttest Pes­ten? — Dehogynem! Főleg amióta a Lokomotív egyik koncertjét itt le merték vágni a kritikában. Elterjedt, hogy Pécsett . . ., hogy is mondjam . . , enyhén szólva rátarti a közönség. De mi hittünk a főiskolásokban és eljöttünk. — Jöjjön Kati és mutatkoz­zon be a pécsi olvasóknak! - A hamvas kis Kati igazi éne­kesnőként mindjárt a gyerek­korával kezdi, de nem ám vógymesékkel, hanem így: — A rádió gyermekkórusá­ban tanultam meg az alapo­kat, utána a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskolá­ban zongora és zeneszerzés szakon végeztem. Újabb félóra dal, újabb ve­títés, újabb párbeszéd főisko­lásokkal. Azt mondja az egyik: — Kár, hogy koncertmuzsikát nem játszanak A másik: — Méginkább kár, hogy egy jegy 15 forint. Ösztöndíjból!!! A harmadik, éppenséggel egy rozsdavörös hajú, szép­szemű kislány: — Kati viszont szakszofonozik és ez, azt hiszem, egyedülálló az országban. Szóval beszélnek a Kati és a kerek perec együttesről, már­pedig a régi színészmondás szerint nem baj, hogyha rosz- szakat is beszélnek, csak be­széljenek róla, csak benne le­gyen a köztudatban. A Műszó, ki Főiskola kollégiumában pe­dig, ahol vasárnap esténként immár két-háromszózan hall­gatják a műsort, az a fontos, hogy érzik: az élet nem csak az oly lényeges szögmértanból és a statikából áll, hanem ér­zelmi világunk is követel tő­lünk egy-egy órát. Megéri ez a néhány jogásznak és tanár­képzős növendéknek is, aki el­jár ide — egyébként belépni csak diákigazolvánnyal lehet!- és hasonló agymosást érez, mint a műszakiak. Minden va­sárnap este hattól tizenegyig, amikor egyebek között ezt a saját szerzeményt éneklik, hogy „Mosolyogj, ha rád nézek!” Ha Kati énekli, akkor ez a mosoly meglepően könnyen megy. Földessy Dénes Közel félmillió forint. . . Eny- nyivel nőtt, s ezzel megkétsze­reződött a művelődésre fordít­ható pénzek mennyisége 1975- ben, a szigetvári járásban — adtuk hírül ez év tavaszán. Ho­gyan történt? Valamennyi tsz- ük szerződést kötött a községi tanáccsal a művelődés közös támogatására. Gyakorlatilag évente meghatározott összeg, gél (átlag 30-30 ezer; Mozs- gón nyolcvan-, Kétűjfalun száz­ezer forinttal) járulnak hozzá dolgozóik, illetve a lakosság közművelődéséhez. Nagydobszán A példa országosan is egye­dülálló, de nézzük, mennyiben lett valóság a megajánlás kor. szerű és jövőbe néző akarata? Van-e tartalmuk ezeknek a szerződéseknek? Nagydobszán Szakos Sándor vb-titkárral és Poros Béla nép­művelővel beszélgettünk:- A közös fenntartás óta megélénkült a kulturális élet a faluban. Függetlenített, fő hi­vatásé népművelőt alkalmazha­tunk, tehát a szervezés gond­jait szakember vette át. Na­gyon sokat jelent a tanács mű­velődési költségvetése és ez az évente harmincezer forint a tsz- től - együtt. . . Segíti a műve. lődési ház kultúrát szolgáltató munkáját. Népi együtteseket tudunk fogadni; fotószakkör, bábjátszó szakkör alakult és szerveződik a fiatalok néptánc- csoportja és a páva-kör. Föl­szerelést tudunk beszerezni a számukra. A termelőszövetkezet kirándulásai tartalmas, közmű­velődési célokkal (kiállítás, mú­zeumlátogatás stb.) valósulnak meg. Szervező munkát végzünk a tsz szakmai továbbképzésé­hez. Hétvégeken megélénkül a művelődési otthon: a fiatalok­nak tartalmas programmal „disco-klub" indult,, s hason­lóan eleven a többi program is. Az intézmény a rendszeres művelődés lehetőségét nyújt­hatja a korábbi alkalomszerű rendezvények helyett. így biza­kodunk, hogy a lakosság ide­szokik, vagyis igénye lesz a kulturált szórakozás, művelődés- mondotta a községi tanács vb-titkára. Nagypeterden Itt a helyi tsz elnökét, Tóth Miklóst kerestük meg: — Tsz-ünk nem most: három éve kötötte meg a közös fenn­tartási szerződést. Fölmerült, hogy ez évben a pénz nem lesz elegendő. Megtoldottuk még háromezerrel. Ott rnég sajnos nem tartunk, hogy a megaján­lott összeget egyben átutaljuk, de már ott sem, hogy „majd, ahogy alakul . . Részletekben, esetenként mindig átadjuk a kért összeget, igények szerint. Év végéig így szépen el is fogy az immár több, mint harminc­ezer forint. Hogy mire? Pél­dául berendezés fejlesztésére a művelődési otthonban; rendez­vényekhez, ismeretterjesztő elő­adások költségeire; színházlá­togatáshoz autóbuszköltségre; a tsz-asszonyklub működéséhez — színházba, kiállításokra jár­nak, Pécsre — és effélékre. Ha­tározottan állíthatom, hogy megnőtt az emberekben a kul­turális igény. A szocialista bri­gádok szakmai továbbképzése, kulturális vállalásainak teljesí­tése jól össze van hangolva a művelődési ház rendezvényei, vei. Ök szervezik a TIT-előadó- kat, o szemléltetést, a filmeket és adják a helyiséget.- Jónak tartja elnök elvtórs a művelődés támogatását ez­zel a módszerrel?- Nem is tudnám másként elképzelni . . . A dolgok summája Petöli Sándor, a járási párt- bizottság titkára így összegezte a nagyszerű kezdeményezés féléves tapasztalatait:- Mindenekelőtt: szemlélet- változás tapasztalható a gazda­sági vezetők részéről. Gondol­nak, törődnek a közművelődés feladataival, a szocialista bri­gádok kulturális vállalásaival is. (Pl. Nagypeterden, Szent- dénesen különösen jól.) A megajánlott összeget egy-két kivétellel rendben átutalták a községi tanácsokhoz.- Hogy mire fordítják álta­lában? Egyelőre a legszükse- gesebbekre. Soha ilyen lehető­ségei nem voltak a művelődési házaknak, mint most és ennek a hatása már fél év alatt is jótékonyan érezhető. A legtöbb helyen pótolják a fölszerelést, korszerű audio-vizuális eszkö­zöket vásárolnak. Több köz­ségben most tudott megalakul­ni a fotószakkör: fölszerelést kaptak hozzá. Új szakkörök és amatőr művészeti csoportok alakultak. (Pl. Mozsgón, Nagy­dobszán, Somogyapátiban cite- razenekar; Rózsafán KISZ-es fiatalokból énekkar alakult; Ibafán néptánccsoportot szer­veznek). Működtetésükre, fenn­tartásukra most már jut a kö­zös erőforrásokból, hiszen ed­dig a forintok nem voltak vagy másra mentek el... A népmű­velők tartalmas országjáró ki­rándulásokat szerveznek; több- helyütt a művelődési házak belső felújítása most vált lehe­tővé .. . Színvonalasabbak a rendezvények, általánossá vált a kiállítások, népdalestek, és rendszeressé a pécsi színház- és múzeumlátogatások igénye! Javultak o művészeti együtte­sek szereplési lehetőségei, itt nagyobb föllendülésre számí­tunk.- Van persze, ahol még a régi módon gondolkodnak es közölték az átutalt összeg „ren­deltetése" gyanánt, hogy a „sportegyesületre, tűzoltóegy­letre, napközi otthonra stb.” kívánják felhasználni . . . Nem ez a cél. Tisztázni fogjuk és ügyelünk arra, hogy a meg­ajánlott összeget teljes egé­szében közművelődésre költsék el.- Általában tudatosabb fel- használás szükséges és ez vár­ható is, miután a jövő évi ösz- szegek ismeretében tervezhet­nek a községekben. Még any- nyit: jó lenne, ha a zár- számadási közgyűléseken arról is szó esne: mit tettünk a mű­velődés, a szocialista életmód érdekében? . . . Visszapillantásunkat azzal zárhatjuk, hogy másutt sincse­nek jobb vagy rosszabb felté­telei a kultúra közös anyagi erőforrásainak. Jó lenne, ha a szigetvári példa a többi járá­sunkban is mielőbb követésre találna. Wallinger Endre Bebesi Károly Egy komolytalan pécsi könyv lfasarnap esték a Pollack Kollégiumban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents