Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-30 / 358. szám

1975. december 30, kedd Dunántúlt napló 3 TúSsűIvban ax állattenyésztés A negyedik ötéves terv eredményei a Pécsi Állami Gazdaságban • 100 millióval növelték a termelési értéket • Új szakosított telepek épültek • Fedél alá vitték a termelést Tizennyolcezren kaptok bizonyítványt Továbbképző tanfolyamok a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban idén Magyarországon egymillió hektár földön gazdálkodnak az állami gazdaságok. A Pécsi Állami Gazdaságnak 10 ezer hektár földje van, tehát ponto­san egy százaléka ez az állami gazdaságok területének. Ezen az egymillió hektáron az álla­mi gazdaságok most, a negye­dik ötéves terv utolsó esztende­jében 30 milliárd forint termelé­si értéket állítanak elő. Közbeszólt az időjárás Arányosan tehát a Pécsi Ál­lami Gazdaságnak ennek egy százalékát, vagyis 300 millió fo­rint termelési értéket kellene elérnie. Közel ennyit — 290 mil­liót — meg is terveztek a pé­csiek. Ezzel szemben a tény­leges megvalósulás csak mint­egy 245 millió forint lesz. A vállalati eredményként pedig az állami gazdaságok országos 2,5 milliárd nyereségének ará­nyában nem 25 millió forintot, hanem 33,9 milliós nyereséget tervezett erre az évre az ál­lami gazdaság, de ebből csak kb. 15 millió forintot tud reali­zálni. A 15 éves távlati terv alap­ján készült ötéves középtávú és az 1975. évi tervük pénz­ügyi célkitűzése tehát nem rea­lizálódott. Ennek egyik fő oka az idei kedvezőtlen időjárás, amely súlyos kiesést okozott a szántóföldi, de méginkább a kertészeti ágazatukban, amely 3,3 millió forint deficittel zárt. A gazdaság legérzékenyebb ágazata a kertészet, ami lénye­gében a 700 hektáros nagy­üzemi gyümölcsösük. Az ötéves terv első évében, 1971-ben a gazdaság 9 milliós nyereségé­ből a kertészet több mint nyolc­millió; hozott, az idén pedig mínusz 3,3 milliót. Az idén ta­vasszal elfagyott az őszibarack és a kajszi, ebből a két gyü­mölcsből a tavalyi 200 vagon­nal szemben az idén csak 25 vagonnal tudtak értékesíteni. A Pécsi Állami Gazdaság vezetői a most záruló negyedik ötéves tervük legnagyobb ered­ményének tartják, hogy a terv­időszakban végrehajtott terme­lés-szerkezeti változtatásaikkal megteremtették az állattenyész­tés túlsúlyát. Megduplázódott a termelés Az ötéves terv időszakában megépült a gyulapusztai 490 férőhelyes szakosított tehenésze­ti telep, amelyet Amerikából imDortált Holstein-friz állo­mánnyal be is népesítettek. A telep egy éve üzemel — fel- töltöttsége 90 százalékos — idei tejtermelési átlaaa 4900 liter. Jövő évi tervük 5500 liter. E kor­szerű telep létrehozása tette lehetővé, hogy az állami gaz­daság az ötéves terv utolsó évében már 3,1 millió liter tejet ad a közellátásra, az indulás­kor, tehát 1971-ben adott 1,7 millió literrel szemben. A gyu­lapusztai telepet 25 millió fo­Hatóridő előtt befejeződött Visontán a kiemelt bányászati nagyberuházás — jelentette be Győri Sándor, a Mátraaljai Szénbányák Vállalat igazgató­ja az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Az 1975. december 31-ig előírt beruhá­zási feladatokat maradéktala­nul teljesítették. A Mátra-al- ján több mint egy évtized alatt kiépült a Thorez-bányaüzem, rintért építették, s újabb 20-25 millióba került az import állo­mány betelepítése is. Ugyancsak a most záruló öt­éves tervében épült fel 165 mil­liós beruházással a csokoládé­pusztai ezerkocás szakosított sertéstelep. A telep teljes kapa­citással üzemel, évi hízókibo­csátása 200 vagon. Főként en­nek a fejlesztésnek köszönhető, hogy míg az ötéves terv első évében, 1971-ben csak 134 va­gon vágósértést állítottak elő, addig az idén 280 vagonnál tartanak, tehát termelésüket megduplázták, s jövőre a 300 vagonos termelést célozták meg. A negyedik ötéves terv indu­lásakor az állattenyésztés a termelés szerkezetében 30 szá­zalékos arányt képviselt, ma ez adja a termelési érték 50 szá­zalékát, a 15 milliós vállalati nyereségből pedig 13,3 milliót az állattenyésztés realizált. Ötvenhatmillió gépekre Mindez nem jelenti azt, hogy a növénytermesztésük nem fej­lődött. Időközben tagjai lettek a KSZE termelési rendszernek, megjelentek a gazdaságban a John Deere és a Kirovec trak­torok, tehát a nagy gépek. Csak gépesítésre, gépek vásárlására 56,5 millió forintot fordítottak az öt év alatt, 20 millióval töb­bet a tervezettnél. Nőttek a fajlagos hozamaik és a terü­leti arány csökkenése ellenére megnőtt az árukibocsátás. A búza átlagtermésüket 31 má­zsáról 49 mázsára — kukorica termésüket hektáronként 32 má­zsáról 55 mázsára, a lucerna termést pedig 41 mázsáról 71 mázsára emelték. Kukorica tér- melésüket megduplázták, az idén közel ezer vagon kukori­cát takarítottak be. Emelkedő bérek Némileg zavarja az ötéves terv értékelését, hogy a terv­időszak közepén egyesültek Zengőaljával, s így lett az öt­éves terv végére 5 ezer hektá­rosból 10 ezer hektáros nagy­üzem. De dacára annak, hogy egy deficites, szanált gazda­sággal eqyesültek, nem vetette vissza a fejlődést, s a dolgozók sem érezték az egyesülés hát­rányát. A dolgozók bérszínvona­la az 1971. évi 26 690 forintról 1974-re fokozatosan 31 344 fo­rintra emelkedett, s ez az idei évben még 5 százalékkal ma­gasabb lesz. A Pécsi Állami Gazdaság öt év alatt 100 mil­lió forinttal emelte éves terme­lési értékét. Sikeres strukturális változtatásaival, eszközfej lesz­létrejött Magyarország legkor­szerűbb és legnagyobb külfej- téses szénbányája. A nagyberuházás kibonta­kozásával párhuzamosan meg­kezdődött, illetve jelentősen felfutott a Thorez-bányában a széntermelés. A visontai bá­nyászok 1969-ben hozták fel­színre az első lignitet és azóta évről évre növekedett a ter­melés üteme. téssel most olyan gazdasági bázisról kezdheti el az ötödik ötéves tervet, hogy két éven belül elérheti a 300 milliós ter­melési értéket és a 20-25 mil­lió forint vállalati tiszta nyere­séget. Tehát teljesíteni tudja mindazt, ami egy tízezer hek­táros nagyüzemtől a mai felté­telek között elvárható. — Rné — Tabló ­tizenöt év után Tizenöt évvel ezelőtt is elin­dult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a helyét a világban. Tizenöt évvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály o pécsi Zrínyi Miklós Szak­munkásképző Iskolában . . . Hu­szonnyolcán voltak, s a ,,se- reqnyi ifjú ember" közül őket választottuk ki, hogy életútju­kat egyénenként nyomon kö­vetve megpróbáljunk képet raj­zolni erről a generációról . . . A kiválasztás véletlen, a ti­zenöt éves terminus nem. Tár­sadalmunkban éppen ez az az időszak amely a legsimább élet­út lehetőségét kínálta, és az el­telt másfél évtized alatt az is kiderült már, mi maradt, meny­nyi valósult meg az „útravaló mellé csomagolt" vágyakból, tervekből . . . László Gáborról sokmindent el tudok képzelni, csak azt nem, hogy otthon ül egy fotelben, pi­zsamában és papucsban és békésen nézi a televíziót. . . Ne:r, valahogy nem olyan al­kat . . . Hatalmas műhelycsarnok, va­lahol a végében egy nagy vas­lemez. rajta a felirat: jeNÖ- VESZÉLY! A munkahelyén be­szélgetünk, úgy érzem Sz a környezet legalább annyira jel­lemző lehet rá, mint az ott­hona —, mert életének éppen a felét itt tölti. Reggel hattól este hatig tart a munkaideje itt a BCM területén dolgozó Gép- és Felvonószerelő Vál­lalatnál. Nézegeti, nézegeti a jegyze­teimet aztán megszólal: — Hát, ha minden munkahe­lyemet fel akarja sorolni tele lesz vele a Dunántúli Napló . . . — Azért csak próbáljuk meg... — Ott kezdeném, hogy én egyáltalán nem akartam laka­tos lenni, — ez persze meg­látszott az iskolában is, mór úgy értem a tanulóion. Ne­kem a kovácsmesterség tetszett akkor, de szüleim úgy döntöt­tek, hogy az ilyen vézna kis kölök legyen csak lakatos. Közben persze ráéreztem erre a szakmára, de az a fene nagy szakmaszeretet már 5—6 éve nincs sehol. Spéciéi az anyagi ösztönzés miatt. . . — Kevés a pénz? — Közepes. Persze akkor is azt mondanám, hogy közepes, ha tízezret keresnék. A pénzzel meghaladta a 900 ezer hektárt a termelési rendszerek területe, az állattartók a IV. ötéves terv időszakában mintegy 250 nagy­üzemi telepet vettek át — so műszaki, technikai korszerűsö­déssel együtt a jól képzett szak­emberek iránt is fokozódott az igény. Az új technológiákkal köz­vetlenül kapcsolatban levő dol­gozók szakmai tudásának el­mélyítésére, a legújabb isme­retek átadására a minisztérium illetékes főosztályának irányí­tásával az ország különböző vi­dékein 12 intézményben szer­veztek tanfolyamokat, előadás- sorozatokat. A tanfolyamos to­vábbképzés során 1971—75 között több mint 55 ezren sa­játították el a korszerű műsza­ki-biológiai ismereteket. Különösen eredményes volt a fizikai munkások továbbképzé­se a legutóbbi tanévben. A már csak így van az ember. — És a munkával? — Hát az úgy kezdődött, hogy szakmunkás bizonyítvány megszerzése után az öreg ce­mentgyárba kerültem lakatos­nak. Eqy hónap után kényte­len voltam őket otthagyni. Ke­vés volt a pénz, meg ez a fajta munka se feküdt nekem. Kerestem valami finomabbat, ahol nem kell annyit emelget­ni, — eljöttem Pécsre a Finom- mechanikához. Ott is voltam egy darabiq, onnan csalt ót az osztálvtársam, a Takács Feri a Gépjavítóhoz, a Vasút utcá­ba. Nem is volt az rossz egy- ötvennel maqasabb órabért adtak, ha jól emlékszem, és ott már vasszerkezeti munkákat kellett végezni . . . — Mennyi időt töltött ezen a munkahelyen? — Hat hónapot. Nézze, ne­kem van egy elvem, akárhová megyek is. a hat hónapot azt becsülettel lehúzom, akár tet­szik, akár nem . .. Visszajöttem Beremendre a termelőszövetke­zethez. Hát ott aztán elértem a gyerekkori célomat: ott csak kovácsmunka volt, hajnaltól késő estig, majd meggebedt az ember. Ezt talán nem is kellene beleírni. Na mindegy körülbelül egy hónap után összekülönböztünk, otthagytam őket. Elmentem a harsányi kő­bányához dolgozni. Ott eqyéb- ként elértem a csúcsteljesít­ményemet: a kőbányában egy­folytában hat évet húztam le lakatosként. Persze ebbe be­leszámít a katonáéknál töltött idő is. — Hat év után miért mon­dott búcsút? — Visszacsaltak az öreg ce­mentgyárba. — Ott több volt a pénz? — Nem volt több, de leg­alább nem kellett utazgatni. A pénz engem akkoriban nem is érdekelt. Legényember voltam, megkerestem a pénzt — el­szakmunkásoknak kétféle to­vábbképzést szerveztek. A ké­pesítést adó tanfolyamokon a korábbinál lényegesen több hallgató vett részt; míg 1974- ben 700 volt a résztvevők szó­rna, idén már az első félévben több mint ezer dolgozó tanult. Különösen nagy volt az érdek­lődés a másik oktatási forma, az úgynevezett céltanfolyamok iránt; ezeket azért szervezték, hogy az üzemi szakemberek a lehető leggyorsabban, szinte soronkívül ismerkedhessenek meg a legújbb technológiák­kal, egyebek között az ipar­szerű termelési rendszerek gép­soraival, valamint az állattele­pek kiszolgáló berendezéseivel. A tanfolyamokon az idén a ta­valyinál mintegy 7000-rel töb­ben, összesen 18 ezren kaptak bizonyítványt. A vállalati helyi tanfolyamok is népszerűek. szórakoztam. Ha keveset keres­tem, keveset szórakoztam, ha sokat, akkor sokat. — Itt sem állapodott meg? — Az öreg cementgyárban voltam lakatos másfél éviq, — akkor kezdődött el az új ce­mentgyár építése. Lehetőséget láttam benne, elmentem a 31-es Építőipari Vállalathoz dolqozni. Időközben megnő­sültem — elég korán huszon­kilenc évesen — jó volt a pénz, közben család is lett. Nem volt lakásproblémám, mert a vállalat mindent állt. Azután amikor vége lett a nagy sze­relésnek, a vállalat elvonult in­nen, én meg maradtam. Akkor kezdődtek a gondok: nem volt lakásunk, tenni kellett valamit. Tótfaluban voltam albérletben és a garéi tsz műhelyfőnöke szintén tótfalusi volt. Persze, hogy megismert engem, itt ;s maszekoltam, ott is . . . Szóval elmentem a garéi tsz-hez. Az elnök ezt is ígért, azt is ígért, aztán nem tartotta be, de ma­radni kellett, hova menjek a családdal télvíz idején? Később aztán már kezdett menni a munka, megismertem a mező- gazdaság gépeit, akkor meg egyesült a tsz Szalántával. És kiderült, hogy az elnökék szé­pen hamisítgatták a mérle­get . . . Január harmadikán meg kaptunk egy papírt, hogy vagy belépünk a tsz-be vagy mehe­tünk amerre látunk. Egyből nem tudtam otthagyni őket, de néhány nap múlva olvastam az újságban, hogy a Gépszeresek lakatost keresnek. Rögtön fel is vettek, és most itt vagyok ... — Innen hová? — Befejeztem a vándorlást. Nem mondom, ha Pakson kap munkát ez a vállalat, hát oda még elmennék, de különben sehová. Itt maradok, lassan csinálok egy kis műhelyt, aztán kiváltom a másodállást is . . . D. Kónya József Munkavédelmi kifogások- utólag? Huszonöt éve vette ót a szakszervezet a munkavéde­lem irányítását, ellenőrzé­sét, s az évforduló jó alkal­mat adott arra, hogy jubi­leumi munkavédelmi vetél­kedőt rendezzenek a tévé­ben. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy csak Baranyá­ban több, mint 18 000 ember vett részt a vállclati vetél­kedőkön. Az eredményt már ismerjük: a országos dön­tőt a MÉV csapata nyerte meg. Persze nemcsak a jubi­leum miatt figyelünk job­ban a munkavédelemre. Társadalmunk fontos cél­kitűzése az emberről való gondoskodás. Ezt szolgálják a szociálpolitikai intézkedé­sek, ifjúságpolitikai, nőpoli­tikái határozatok, de ide tartozik a munkavédelem is, hisz egyáltalán nem mindegy, miként érzi magát a dolgozó a munkahelyén. S itt nemcsak az anyagi, erkölcsi megbecsülésről van szó, nemcsak a munkás tes­ti épségének védelméről, a munkakörülményekről, a munkahely komfortjáról is. Ezért is szigorúak és kö­vetkezetesek a Szakszerve­zetek Baranya megyei Ta­nácsa munkavédelmi osz­tályának munkatársai; hisz attól, hogy új üzemépületet emelnek, még. nem biztos, hogy a munkavédelmet ,s megoldották. Példa erre a Szigetvári Cipőgyár, ahol az új épületben régi gépe­ket is üzemeltetnek. de szólhatnánk az IBUSZ új pécsi irodájáról is, amely nagyon szép, csak éppen az ott dolgozók az üveg­ablakok mögött, a lépcső alatt nem kapnak levegőt. A friss levegő másutt is probléma. Éppen a minap állapította meg a munka- védelmi osztály, hogy az új ABC áruházakban, a Me­csek Áruházban és a Cent­rum Áruházban szinte ful­dokol az ember a rossz le­vegő miatt. Mellesleg kö­telezni is fogják az áruhá­zakat légtechnikai berende­zések felszerelésére. Vagy itt van a Misina étterem emlékezetes ügye- és épp a napokban hal­lottunk eqy hasonló buda­pesti példáról — ahol a ter­vező a konyhába nem csú­szásmentes padozatot ter­vezett, s a munkavédelmi osztály nem engedte üzem­behelyezni a konyhát. Túl szigorúak lennének az elő­írások? — Nem valószínű, csak éppen a tervezők és a kivitelezők helyenként megfeledkeznek róluk. Leg­utóbb az Erdőgazdaságnál történt hasonló eset: csú­szott a konyha padozata, természetesen az üzembe­helyezés elmaradt. Helyet­te fel kellett szedni a la­pokat, újra lerakni az ér­desített padozatot, ami jobb esetben is legaíóbb 30—40 ezer forint többletköltség. S hogy ez kidobott pénz, nem kell bizonygatni. Pedig a magyar orszá­gos tervezési irányelvek pontosan rögzítik, hova mit szabad tervezni, be­építeni. De időnként nem kapható valamely anyag, máskor a tervező mégis kénytelen eltérni az előírá­soktól. Ilyenkor viszont fel kellene keresnie a munka- védelmi osztályt, megbe­szélni az eltérés módját, okát, s az ilyen részletkér­désekben közösen megta­lálni a megoldást. Ha ez történne, nem merülnének fel munkavédelmi kifogá­sok — utólag. S persze nem dobnánk ki egy csomó pénzt az ablakon. (Pánics) Határidő előtt elkészült a visontai beruházás Mi maradt, mennyi valósult meg a tervekbőf? (20*)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents