Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-04 / 332. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! D ncmtiill napló XXXII. évfolyam, 332. szám 1975. december 4., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja „Magyaros vendéglátás? Tisztelet az orvosoknak, az egészségügyi propagandának, amiért agitálnak a mértéktelen kávéfogyasztás ellen. A kávé karrierjét azonban nem veszé­lyeztetik az intőszavak; kávét iszunk ébredéskor, reggel, dél ben és délután, kávét iszik az esztergályos, az egyetemi ta­nár, a fejkendős falusi nénike. Csak vendégségben iszunk egyre kevesebb kávét. Ha igen, akkor is amúgy mellékesen ke­rül az asztalra, megszoktuk, ne hiányozzék. A csészék bősége­sen megrakott asztalokon sze ténykednek, eltűnnek a tálak, palackok, poharak tömkelegé­ben. A „gyertek el egy kávéra hozzánk" idején, amikor még komolyan vettük a mára pusz­ta szóhasználattá kopott meg- hivási formulát, és mindenki csak kávét ivott látogatóban is, persze nehezebben éltünk. Még nem felejtettük el a pót­kávét, a frankot és a cikóriát, újdonság volt, hogy cu gyári munkásnő és a mezőről érke­zett asszony is igazi, cserjén termett babkávét vásárol az üz­letben. Az országos kávézás, ki- mondva-kimondatlanul, a szo­kásokat is átható, átalakító de­mokratizálódást fejezte ki. A kávéfőző tömegfogyasztási cikk lett, csillogva hirdette, hogy már nemcsak a régi, polgári háztartás nélkülözhetetlen kel­léke. Mostanában bezzeg az is ko­moly előkészületeket igényel. Több a pénzünk, az üzletek­ben sok a csábító étel- és ital­különlegesség. Vendégségben terülj-asztalkámat varázsolnak elénk, illik viszonozni. Teli has­sal is ettünk-ittunk, mert o há­ziakat nem lehet megsérteni, érthető, hogy mindenfélét ösz- szevásárolunk, ha hozzánk jön­nek látogatóba. Kiteszünk ma­gunkért, viszonzásképpen önér­zetből, netán hivalkodásból - de mindenképpen felesleges bőkezűséggel. A sógorasszony háromfajta ételt főz a sógorék- nak, sört, bort, pálinkát cipel haza, tortát a cukrászdából, mert őt is Így fogadták. A mun­katárs, a barát drága külföldi italt bont a látogatónak, hiszen őt is azzal kínálták. A másik faluból érkezett, vasárnapi ebéddel megvendégelt rokon gondosan ügyel, hogy délután, amikor a vendéglőben ö állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendégeskedés színvo­nalát a lapos pénztárca sem csorbíthatja, még mindig jobb a szomszédtól, munkatárs­tól kölcsönkérni, mint szégyen­ben maradni. Régi szokások porladnak, újak alakulnak, de sokszor csak a légiek öltözködnek megté­vesztően divatos ruhába. Mi pe­dig hagyjuk magunkat megté­veszteni. Behódolunk a külső­ségeknek, igyekszünk lépést tartani, nehogy megszóljanak bennünket. Még akkor is „tart­juk a lépést”, ha közben zihá­lunk a megerőltetéstől és titok­ban legszívesebben kiállnánk a sorból. A „magyaros vendég­látásnak" ezt a magunk között terjedő szokását kár újraélesz­teni. Még akkor is, hu valóban telik rá, örüljünk, hogy egyszer megszabadultunk tőle. Pocsé­kolás helyett számtalan oko­sabb dologra költhetjük a pén­zünket. Az illendőségből, vagy hivalkodásból túlzsúfolt aszta­loknál még egy csésze kávé is egészségesebb. Viczián Erzsébet hónapra az Az év utolsó üzemekben Valamikor voltak hóvégi és év végi hajrák a termelésben, még ösztönöztük is őket. Ké­sőbb utat tört magának az a szemlélet: úgy kell lehetőleg megszervezni a munkát, hogy egész évben egyenletes leter­heltséggel tudjunk dolgozni. Ennek ellenére az év fon­tos hónapja a december, hi­szen mindaz, ami még kifut a gyárkapun, úgy kerül be a mérlegbe, mint követelés, vagy­is ezek a tételek az árbevételt és a nyereséget növelik. A Pécsi Kesztyűgyár mintaműhelyében már 197ó-ra gondolnak. Készülnek a jövö évi modellek és utazó minták. Maletics László felvétele ben készülnek már az 1976. évi őszi-téli, sőt az 1977. évi ta­vaszi modellek. Az utazó min­táknak a jövő januárra el kell készülniük, hiszen a Kesztyű­gyár, illetve a Tannimpex külföldi megbízottai ezekkel a mintákkal járják majd az üz­leteket és áruházakat, össze­gyűjtve az 1976-ra szóló meg­rendeléseket. {— ntz —) Egyenletes Nálunk egész évben hajrá volt, fogadtak bennünket a Pécsi Dohánygyárban, Nincs semmiféle lemaradásuk, amit be kellene hozniuk, a termelés napról napra programozott. A program szerint december 31-ig még 433 millió darab cigarettát kell előállítaniuk. Ez azt jelen­ti, hogy 1975-ben — a terve­zett 4,99 milliárddal szemben - 5,34 milliárd darab cigaret­tát gyártanak. Nyugodt légkör­ben indulhatnak neki tehát a decembernek. Program szerint . . . Egyenle­tes tempóban ... Ez volna a kívánatos egész gazdaságunk­ban. Ám vannak a vállalato­kon kívül álló okók, amelyek miatt sokszor hajrázni kell, máskor meg éppen lassítani a munkát. A Szigetvári Konzerv­gyár például, ahol a feldol­gozás amúgy is szezonális, az idén nyersanyaggondokkal küszködik. Nem lesz feszített a december, különben is, de­cember 20-án leáll a gyár, leltároznak. Most a zakuszka- töltés ideje van — októbertől tart áprilisig —, a tervezett 800 vaqon helyett azonban csak 600 vagonnyit tudnak gyártani, mert nincs elegendő zakusz- kához való sárgarépa és pa­radicsom. A nyersanyag-gondok egyébként már a nyáron jelent­keztek, zöldborsóból 1000 va­qon helyett csak 600 vagon lett. Palackozóból laboratórium Jubilál a Magyar Rádió Nívódíjat kapott a pécsi stúdió ötvenéves fennállását ün­nepli a Magyar Rádió. Ez al­kalomból tegnap a délutáni órákban háziünnepséget ren­deztek a pécsi stúdióban. Az ünnepséget dr. Borsos József stúdióvezető nyitotta meg, me­lyen a jelenlévő riporterek, technikai munkatársak, a pécsi stúdió kollektívája nevében üd­vözölte a megjelent vendége­ket, köztük Bocz Józsefet, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkárát, Sarkadi Nagy Barnát, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első titká­rát. Kőhídi László, a Magyar Rádió vidéki stúdióinak inst­ruktorát. A pécsi stúdió kollektívájá­nak munkáját Kőhidi László ér­tékelte a Magyar Rádió elnö­kének nevében, s egyben be­jelentette, hogy a vidéki stú­diók közül elsőként a pécsiek nyerték el a Magyar Rádió elnökének nívódíját. Ezt köve­tően átadta a díszes oklevelet dr. Borsos József stúdióvezető­nek. A rádió munkatársainak ed­digi tevékenységéért a megyei pártbizottság nevében Bocz Jó­zsef megyei titkár mondott kö­szönetét, kihangsúlyozva, hogy a stúdió jól segíti a párt poli­tikájának megismerését, nép­szerűsítését. Végezetül azt kér­te, hogy továbbra is legyenek hű krónikásai Baranya és a környező megyék életének. Az ünnepség befejező aktu­saként Kőhidi László jutalma­kat adott át a stúdió munka­társainak. E«i uegi hajrá Egészen más a lyzet a Pécsi Kesztyűgyárban, ahol igenis van év végi hajrá, a december a megfeszített mun­ka hónapja. A kesztyű szezo­nális cikk, amit lehet, még a tél beállta előtt igyekeznek út­nak indítani. A Kesztyűgyár most bőségesen el van látva munkával, s ez annak köszön­hető, hogy pótkötés jött létre a szovjet Raznoexporttal, a kontingensen felül méq további 275 ezer pár kesztyűt szállít a gyár a Szovjetunióba. Ter­mészetesen tőkés megrendelé­seken is dolgoznák. Közben már alapozzák a jö­vő esztendőt — a mintaműhely­A Szőlészeti Kutató Intézet új laboratóriuma. Szokolai felvétele Új otthont kapott a Szőlészeti Kutatóintézet Talajerő-gazdálkodási szaktanács Kedvező munkakörülmények Hetvenhét éve alakult meg az Országos Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet. A nagy filoxéra-vész idején létesítették, s a felszabadulásig kutatási témaköre is főleg a filoxéra volt. Ezután jöttek létre a táj­egységi kutatóállomások Bada­csonyban, Egerben, Lakitelken, Tarcalban és 1949-ben Pé­csett. A tegnapi napon pedig bi­zonyos szempontból új korszak kezdődött a Dél-Dunántúli Sző­lészeti Kutatóintézet életében. Az állami és politikai szervek 1970-ben foglaltak állást a tu­dományos munka decentralizá­lása ügyében, s ekkortól vé­gez a pécsi intézet laborató­riumi kutatást, — méltatlan kö­rülmények között. A kérdés már régóta az volt: vagy új, kor­szerű, a követelményeknek meg­Kőhidi László, a Magyar Rádió vidéki stúdióinak refer« nse átadja a nivódíjat dr. Borsos Józsefnek, a pécsi stúdió vezetőjének. felelő laboratórium kell, — va­lamikor a jövőben, vagy a le­hetőségek okos felmérésével mielőbb keresni áthidaló meg­oldást. Az intézet vezetői és felettes szerveik az utóbbit vá­lasztották, s a Mária-telepi pa­lackozó átköltözött Kőbányá­ra, az épületegyüttest pedig — igaz, kissé hosszan elhúzó­dó munkával — laboratórium­má alakították át. Az intézet központja a mű­szaki átadás után tegnap köl­tözött ki az Úttörő utca 4-be. Nem messze a Szigeti vámtól áll a nyolchelyiséges épület, négy laborszoba, három iroda és egy kétrészes fotólabor, ösz- szesen tizen dolgozhatnak itt kulturált körülmények között. Az intézet eddig hat nagy So­mogy, Tolna, illetve Baranya megyei termelőszövetkezet ré­szére végzett talajerőgazdólko- dósi szaktanácsadást. Csak hatot tudtak ellátni a kapaci­tás hiánya miatt, a továbbiak­ban remélhetőleg növekszik te­vékenységük, hiszen az új épü­letben több és jobb növény-, talajanalízist végezhetnek, s ez­zel a sok — eddig hiába ér­deklődő — gazdaságnál nö­vekedhet a műtrágyázás, szer- ve^rógyázás hatékonysága. A laboratórium 3 millió fo­rintos beruházással készült, s a szociális programban is je­lentős előrelépést jelent: ké­nyelmes, nyugodt körülmények között dolgozhatnak nemcsak a kutatók, de az irodai személy­zet is. Egészségügyi létesítmé­nyeik korszerűek, mosdó, zu­hanyzó áll a dolgozók rendel­kezésére, s megoldódtak étke­zési gondjaik is: most már sa­ját üzemi étkezdével rendelkez­nek. Az előrelépés nem végle­ges ugyan, de remélhetőleg számos gondot megold. Sz. P. MoxgiplmcKB dc^cstviipGr

Next

/
Thumbnails
Contents