Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-29 / 357. szám

1975. december 29., hétfő Dünantuil napló ✓ 3 Etelgyarak a főváros «start uideken Fóliába fagyasztóit ízek frissen Gasztronómia magyar módra Növekszik a népszerűsége A Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat gasztrofol konyhája. Tanbánya és kísérleti üzem A z öltözőben mór csak a bányáról és a nők­ről érdemes beszélni. Leszállás előtt inkább a bányá­ról: hogy az nem sétatér, de nem is pokol, mint ahogy so­kan elképzelik. Munkahely - a 'egnehezebbek közül. Nem eladó Széchenyi-qknq Felszínre kerül a mélyben levő szén? A táplálkozási szokások meg­változtatását vállalta az a né- hányszáz ember, aki az öt ha­zai gasztrofol üzemben hagyo­mányos módon, de már ipar- szerűen készíti azt a hatvan­féle ételt, melyek a vendég­látóipari konyhákra kerülnek, vagy a KÖZÉRT-ek hűtőpultjai­ban várnak a vásárlóra. Az el­ső hazai üzem öt éve alakult, a Pest-Budai Vendéglátó Vál­lalat hozta létre: utódja Kő­bányán működik. Friss vagy fagyasztott? Dr. Áldor Tibor és néhány munkatársa a gasztrofol kész­ételek atyja. Az Élelmiszeripari Tudományos Kutató Intézetben dolgozták ki azt a technológiát, ami szerint az üzemek dolgoz­nak. A kőbányai ételgyár az ország legnagyobb gasztrofol üzeme: évente kétszáz vagon mínusz negyven fokra hűtött készételt állít elő, ami napi ti­zenötezer adagnak felel meg. Az üzemhez feldolgozó is tar­tozik, mely százötven vagon töltelékárut állít elő egy esz­tendő alatt. Az itt készült étel mintegy kétharmada a vállalat konyháira kerül, s ott csak me­legíteni kell, illetve köretet tá­lalni a készítményekhez. A KÖZÉRT-ekben 22 féle gasztrofol étel között válogat­hat a vásárló, de csak közvet­lenül a szállítás után: mert a fővárosiak mór megkedvelték a gasztrofolt. Közülük a bakonyi sertésszelet, a lecsós karaj, a sólet füstölt oldalassal a legke­resettebbek. Csak az igények töredékét képesek kielégíteni. Beigazolódott tehát: a háztar­tási hűtőszekrények mind szé­lesebb körű elterjedése vissza­hat a gyorsfagyasztott készéte­lek forgalmára is. Nem csak ebben keresendő a gasztrofol készítmények sikere, hanem a gyors tálalási lehetőségben, a házias ízben is. Előfordult, hogy a szakemberek sem tudtak kü­lönbséget tenni a friss, illetve a már felmelegített gasztrofol étel íze között. Szakmai!!!! támogatás A kőbányai üzem híre hatá­rainkon is túlterjed. Jelentős tételeket szállítanak a Német Szövetségi Köztársaságba, de ismerik a magyar gasztrofolt Franciaországban, Kuwaitban és Svédországban is. A legna­gyobb vevő az NSZK. A nyugati országokban főként a félkész ételek közismertek. A készéte­lek terén megelőztük őket. Az utóbbi időben gyakran megfordulnak cseh, szovjet, NDK-beli, lengyel szakemberek Kőbányán. Legutóbb bolgárok jártak az üzemben, ahol a kö­zelmúltban kezdték meg az egy-, kétadagos, tasakolás mellett a nagytételű kiszerelést. Bővült az üzem áruválasztéka is: megkezdték a leveskoncent- rátumok gyártását. A máj- és húsgaluska levessürítmény meg­felelő hígítás után fogyasztha­tó. A Pest-Budai Vendéglátó Vállalat az „élesztő" szerepét tölti be az új üzemek létesíté­sével kapcsolatban. Szakmai támogatásukkal Debrecenben és Miskolcon most terveznek egy-egy gasztrofol üzemet. Ha­sonló gondolattal foglalkozik a Hungarhotels, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat pedig most építi első ételgyárát. Patikatiszta 8 Vidéken két esztendővel eze­lőtt Pécs vállalta az úttörő sze­repet. A Mecsekvidéki üzemi Vendéglátó Vállalat a megye- székhelyen hozta létre napi tízezer adagos gasztrofol üze­mét: ami a múlt év második felében érte el a tervezett ka­pacitást. A baranyai tapaszta­latok azonban eltérnek a buda­pestitől. Egerszegi Endre, az üzem vezetője példaként a hidegkonyhai készítményeket említi. Tíz esztendővel ezelőtt a vásárlók még idegenkedtek a francia konyha ízeire emlékez­tető ételektől. Ma már nem. Minden bizonnyal ez történik majd a gasztrofol készítmények esetében is. Az üzem tizenkét féle készételt állít elő, ezekből nyolc fajtát szállít a Baranya megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat üzleteibe, főként Pécs­re: havonta tízezer adagot. Ugyanennyit visznek más me­gyékbe is. A MÜVV konyhái a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat egységei havonta száz­tízezer adag gasztrofol kész­ételt kapnak, a többit Szeged­re, Hódmezővásárhelyre, Veszp­rémbe, Pápára, Ajkára, Zala­egerszegre, Nagykanizsára és Barcsra viszik a túrajáratok. A gasztrofol üzem nem ha­gyományos konyha. Ide tisztí­totton érkezik a zöldáru, a húselőkészítőben dolgozó hat szakács — ugyanennyit főz a konyhán — a legkisebb zsira­dékot is leválasztja a húsról. A konyha patikatiszta. Mindezt, mint az ételek receptúráját, a súlyt szigorú előírások szabá­lyozzák. Nem üstökben, hanem gózzsámolyon lábasban főznek, az adagolást végző asszonyok szájkendővel dolgoznak. A na­pi tízezer adagra vonatkoztatva, az előírások legfeljebb egy-két dekagramm eltérést tűrnek meg. A laboratóriumban rend­szeres fizikai, kémiai és bioló­giai vizsgálatokkal ellenőrzik a készítményeket. Rezgő molekulák A MÜVV elsőként saját üzle­tében, a pécsi Finomfalatok boltjában állította be azt a forró légcirkulációs berendezést, ami az ételt mintegy húsz perc alatt felmelegíti. Ám ma már ismertek olyan nagyfrekvenciás melegítők is, amelyekből egy­két perc alatt tányérra kerül­het az étel: a nagyfrekvenciás erőtérben a molekulák rezgés­be hozásával a hagyományos melegítési mód ellenében tize­dére eshet a várakozási idő. Salamon Gyula Nádasi Ágoston bányames­ter testén arasznyi forradás: jól kitapintható kis műszer dol­gozik mellkasában. Percenként 72 impulzust ad a szívének. Se többet, se kevesebbet. A bá­nyában egyik szintről a másik­ra kapaszkodva nekem is 100 fölé kerül az érverésem, pedig másfél évtized, s negyven kiló köztünk a különbség. A II. szinti irányvágaton már csak Széchenyi aknáról eshet szó. Ez a vágat most a gerince a régi Pécsbánya üzemnek. Ti­zenegy esztendeje hajtották: a kevésbé veszélyes bányarész fő feltáró vágata volt. Két eszten­deje összetört biztosító elemek, vattafehér penész, gombacsok­rok, eldobált szemét, víztócsák uralták a vágatot. Most Kéme- ri Lajos embereivel - egykori Széchenyi akna egyik leghaj- tósabb vájárja volt — az össze­szűkült bányafolyósót bővíti. A diesel-mozdony füstje amo­lyan élet szagot áraszt a bá­nyában, a sürítettlevegős csö­vek sziszegése sejteni engedi, hogy valahol fúrógépek, fejtő­kalapácsok működnek. Eladó bányaüzem — írtam ak_ kor Széchenyi aknáról. A gázki­törés elleni védekezés tíz esz­tendeje olyannyira gyerekcipő­ben járt, hogy a mélyszinti bá­nyaművelés szinte havonta szedte áldozatait, A bánya IX. szintjén sok százezer tonna kok­szolásra alkalmas szén várt ki­termelésre - a szakemberek végül mégis a felszínhez köze­lebb eső, a korábbi bányamű­veletek során elhagyott szénte­lepek művelését tartották cél­szerűnek. Ez a szén azonban később az energia-szerkezet át­alakítása közben eladhatatlan­ná vált. Úgy tűnt, Széchenyi aknán többé egyetlen gramm szenet sem termelnek, bár ha toronyban megmozdult az akna. kerék, a kolónián összesúgtak az emberek: „Pajtás, látod, már forog." Pedig csak a szi­vattyúkezelők, a bánya szellőz­tetési rendszerét fenntartó bá­nyászok szálltak le. Az utóbbi időben kiderült, hogy Széchenyi akna képes még szolgálni: a tervek szerint a komlói tanbánya a bánya felső szintjein kitűnően üzemel­het, a mélyszinteken pediq a gázkitörés, szénporrobbanás, tűz- és szilikózis veszélv elleni védekezés mellett, a bányagé­pesítési kísérleteknek is meg­felelő színhelyül szolgálhatna. Szilas László főmérnök pre­cízen fogalmaz: — Négy esztendeje szűnt meg itt a termelés. Időközben kiderült, hogy a bánya szellőz­tetést csak bővítéssel nem le­het fenntartani, új légutakat is kell építeni. Ma Széchenyi akna olyan állapotban van, hogy az említett célokat képes szolgál­ni. A valamikori fejtési bánya­mester, aki korábban a kül­színi fejtésért is felelős volt, a régi bányászvirtust idézi, ami­kor a műszakiak minden gramm szénért képesek voltak hajba- kapni: — . . . esetleg, ha majd egy­szer szükség lesz rá, ezekből a léggurítókból fejtéseket is lehet indítani. S hát mellesleg napi 120-130 csille szenet is kitermelünk a „fenntartási" munkák közben. A 7-es telepi gurítóban, ép­pen lyukasztanak: olyan ez a bányászatban, mint amikor ház­építés közben májusfa kerül a tetőtérig felhúzott falakra. Nádasi Ágoston mitsem törő­dik a „segédmotorral", elfúló lélegzettel, támfától támfáig kapaszkodva gyötri magát fel a negyvenfökos emelkedőn. Fent Traj Ferenc, Nádasi helyettese zsörtölődik a csa­patvezetővel, az összlyukadó vágatokról készült vázlatot né­zegetve: — Mondtam, hogy ne Mun­kácsy rajzot csináljon .. . Nagyszerű kezdeményezés Tolna megyében Kültöld is érdeklődik A Tolna megyei Állategész­ségügyi Állomás úttörő kezde­ményezését követésre érdemes­nek tartják külföldön is. A Len­gyel Állatorvosok Társasága Í varsói székházában a közel­múltban tartott tanácskozásra meghívták dr, Kováts Jenő cím­zetes egyetemi docenst, a Tol­na megyei Állategészségügyi Állomás igazgató főállctorvo- sót is, hogy ismertesse az ál­tala kidolgozott és irányított magyar módszert. A lengyelországi már a má­sodik eset volt, hogy egy ba­ráti ország a mastitis elleni védekezést a Tolna megyei ta­pasztalatok ismeretében indí­totta meg. Az előbbi években a Lucenecben tartott szakülés során hasonló isme.-tetö előz­te meq a szlovákiai védekezés megtá rgyalását. Cseresnyés László 38 eszten­dős vájár, kiböjtölte itt Szé­chenyi aknán, amíg újból mé­terekért, csillékért folyik a ver­sengés. öten dolgoznak a gu­rítóban — a többiek mind har­mincon aluliak. Ki tudja, milyen kerülőkkel jutottak ide vissza. Maitert László Pécsbányán szü­letett, apja itt dolgozta le egész életét, itt is laknak, hova is menne? Halász József ezen a napon az első műszakját dol­gozza Széchenyi aknán — hosz- szú kerülővel, sok év után ta­lált vissza első munkahelyére. Nádasi és Traj a szenet mor- zsolgatják: nézzem, hogy milyen zsíros, milyen tiszta. Jól tudják, hoqy nem kokszolható, hogy ez nem az az igazi, mégis örülnek neki. Két esztendeje az elhagyott, félig összedőlt bányában, a biztosító elemeket visszarabló munkások aknásza arról álmo­dott: ha elkaphatna egy gu- rítót, levihetne egy pásztát, úgy dőlne a szén, mint a ló dereka. Nádasiék nagyobb tervet eszel­tek ki: a Mecseki Szénbányák hosszútávú elképzeléseivel össz­hangban a kísérleti bányával és tanbánya tervével jól meg­férve kidolgozták, hogy azt az igazi, jól kokszolható mélyszinti szenet hogyan lehetne kibá­nyászni. — Néhány hónap múlva el­mondom részletesen — mondja Nádasi Ágoston bányamester a kiszállás utón. E lfekszik a fürdőkád­ban. A forró vízben élénkpirosan látszik a mellén húzódó sebhely, a bőr alatt kirajzolódik a kicsiny mű­szer.- Sok szép lány dolgozik itt, a szomszédban a kesztyűgyár bőrruházati üzemében - mond­ja. Persze sok fiatalt is ide- vonzanának, ha netalán itt. . . Bármelyik gurítóból fejtést le­hetne indítani .. . Lombosi Jenő A hozzászóló keményebb hangon folytatta:" ... A múltkoriban elmondtam az említett gondunkat az osz­tályvezetőnek. Kértem, intéz­kedjék, mert a mostani hely­zetben ezt a munkát így nem lehet rendesen elvé­gezni. Az osztályvezető pe­dig azt válaszolta, hogy ő megkérdezte az igazgatót, aki a várható intézkedésre nem adott pontos választ, így ő sem tud mit monda­ni. Sokszor elhangzik mun­ka közben különböző felet­teseinktől: az igazgató mondta . . . Mindig az igazgatóra hi­vatkoznak. Dehát minden kissebb, de fontos ügyben nem szaladgálhatunk az igazgatóhoz. Jó lenne már, ha intézkednének végre . . ." A termelési értekezleten az igazgató is szót kért: ,,— Valóban említette az ősz. tályvezető a gondot és kér­te véleményemet. A rész- problémáról nem voltam tá­jékozott, - így határozott választ sem adhattam. De ettől függetlenül ez osztály- vezető saját hatáskörében intézkedhetett volna. Igaza van a felszólalónak: ne vár­janak minden kérdésre tő­lem választ, főképpen ne olyan kérdésekre, amelyeket osztályvezetői szinten lehet és kell megoldani." Ezután vártam, hogy következő fel­szólalásra az osztályvezető jelentkezik. Sajnos, hallga­tott. Egyetértettem az igazgató válaszával. Ezen a termelési értekez­leten elhangzott felszólalás és a válasz lényegében megfogalmazott eqy jelensé­get, mégpedig: a különböző szintű vezetők közül számo­sán a dolog könnyebbik ol­dalát fogva — a hatás­körükbe tartozó intéz­kedési jogukkal — és köte­lességükkel — nem mernek élni. Minden kisebb, — de az adott területen lényeges — feladat megoldásához „legfelsőbb" döntést vár­nak. Félénkségből? Kevésbé Valószínű. Egy vállalatnál például a vezérigazgató csak örülhet annak, ha igaz. gatói önállóan döntenek a hatáskörükbe tartozó kérdé­sekről. Az igazgatók is csak helyeselhetik, ha osztály- vezetőik felelősségteljesen mernek intézkedni! És folytathatnánk ezt a sort „lefelé" ... A következ­tetés nem lehet más mint: mindenki a saját posztján éljen a hatásköréhez tarto­zó jogokkal. Félénkség nél­kül. De tartok attól, hogy nem a félénkség „köti meg" egyesek kezét, hanem a te­hetetlenség, az önállóság hiánya, a „minden oldalról fedezék keresése", hogy „ne érhesse szó a ház elejét.” Hogy lehessen hivatkozni: az igazgató mondta . . . Pe­dig talán nem is mondta . .. G. F.

Next

/
Thumbnails
Contents