Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-24 / 352. szám

6 Dunántúli napló 1975. december 24., szerda NYOLCVAN tU ALATT 1300 ORGONA Erről is beszélni kell! Egyik barátom négyéves unokája hazatérve az „óvi". bál, olyan vaskos tréfát me­sélt el nagyapjának, hogy annak tótva maradt a szá­ja a csodálkozástól. Való­ban, gyakran előfordul, hogy a legkisebbek a nagy­mama, a nagyapa füle hal­latára olyan biológiai „szak- kifejezéseket" használnak, amelyeknek legtöbbször nem is tudják az értelmét, de mondják, mert így hallot­ták az utcán, az óvodában vagy éppen az iskolában, s egyikük sem akar lema­radni a másiktól. Sajnos, nemcsak a gyere­kekkel vagyunk így! Lassacskán mindennapi szókincsünkbe is beférkőz­nek olyan kurta, durva, fur­csa szavak, amelyeket ré­gen csak bizalmas körök­ben ejtettek ki néha. Ba­lassi Bálint nyers és véres korban élt, s mégis amikor valamiféle illetlenséget kö­zöl leveleiben, azt titkos írással teszi, nehogy mások ízlését, erkölcsét rontsa ve­le. Petőfi felesége kedvéért még az egyszerűbb szitko- zódósról is lemondott. A modern irodalomban is he­lye lehet egy-egy kemé­nyebb szónak, de ami ma meghonosodóban van egyes helyeken, arra azt szokták mondani, hogy nem tűri a nyomdafestéket. Ma már szinte „sikk" így beszélni nemcsak az óvo­dákban, az iskolákban, a serdülők körében, hanem a színpadokon, a hivatalok­ban, a munkahelyeken, a társas találkozókon is. Las­san mindenki hasonul kör­nyezetéhez, nem akar „le­maradni", s közben elfelej­ti, hogy e szavak, bár két­ségtelenül nyelvünk ősi ré­tegéhez tartoznak, mégis ál­landó emlegetésükkel a be­szélő szókészletének sze­génységét takarják. Ugyanez vonatkozik a ká­romkodásokra is, amelyek állítólag azért váltak any. nyira népszerűkké, mert ki­mondásukkal könnyítettek magukon a káromkodók. Annyira elburjánoztak tár­sas együttélésünkben e dur­va, csúnya szavak, hogy a Hazafias Népfront Pécs vá­rosi Bizottságának elnöksé­gi ülésén többen is méltán tették szóvá elharapódzásu- kat. Nem erkölcscsőszködés, szemérmeteskedő szemfor- gatós az, ha valaki például vonaton utazva visszautasít­ja az ilyen hangoskodók be­szédét. Hogy miért csúnyák a „csúnya" szavak, egy most megjelent rendhagyó illem­tani könyv, Cyenes István: Mi illik, mi nem illik? című munkája is tárgyalja, ör­vendetes, hogy e hasznos könyvecske nem a régi ce- remóniás világ ál etikett­szabályait ismerteti, beval­lott célja: gondolatokat kel­teni az emberi kapcsolatok rendjében. Gyenes Istvánnal együtt valljuk: a csúnya szavak szegényitik szókincsünket, s legtöbben éppen szókészle­tük szegénysége miatt hasz­nálják unos-untalan. Nyelvi műveltség kérdése, ki mi­lyen szavakat használ, s e téren élen kell járnia az irodalomnak, a sajtónak éppúgy, mint más intézmé­nyeknek. Nem az kerül kö­zelebb a fiatalokhoz, aki minden áron hajhássza „egyes” fiatalok zsargonját, hanem az, aki feltárja édes anyanyelvűnk bőségszaruját, a rokonértelmű szavak gar­madát, szavaink csodálatos zeneiségét, szépségét. Dr. Tóth István Egy elfelejtett szobrász 1919. május elsején Kun Bé­la koszorúzta meg az alig néhány napja elhunyt, szász­vári születésű Kiss György szob­rászművész sírját Budapesten, a Kerepesi temetőben. A Magyar Tanácsköztársaság kegyelettel emlékezett a neves művészre, aki egy évvel korábban készí­tett „Forradalom" című szob­rával tett tanúbizonyságot el­kötelezettségéről. Érdemtelenül merült feledés­be Kiss György alakja, aki nem kevesebb mint 146 szobrot ké­szített. Alkotásai Budapest, Pécs, Pozsega, Apotin, Temes­vár, Szombathely és más váro­sok épületeit, köztereit díszítik. Művészi pályájáról, eletútjáról ezideig keveset tudtunk. Csu­pán Várady Antal tollából ma­radt ránk néhány sornyi meg­emlékezés. Néhány évvel ezelőtt a Ba­ranya megyei Tanács és a Sás- di Járási Hivatal rendbehozat- to sírhelyét, szülőhelyén, Szász­váron pedig szobrot emeltettek tiszteletére. A közelmúltban Bucsky Mihály, a Megyei Ta­nács nyugalmazott művészeti főelőadója írt könyvet Kiss György életéről és munkássá­gáról. Kiss György 1852-ben szüle­tett Szászváron. Szülei szegény parasztok voltok, így a gyerek taníttatására nem is gondol­hattak. Inasnak adták, hogy mesterséget tanuljon, mert kéz­ügyessége, faragókészsége már korán megmutatkozott. Nem sokkal később Grácba szökött, ahol Keltz Ferenc képfaragó mester műhelyébe került. Rövi­desen kitűnt társai közül tehet­ségével, s 1874-ben már a müncheni akadémián kopogtat. Á hang­szerek hang­szere Kiállítás az Angster-cég történetéről, legszebb munkáiról Pán, a mitológiai pásztor is­ten a nádszálló változtatott nimfából faragta sípját, s an­nak hangjai mellett búslako­dott szerelmese utón. Ez a néhány egymáshoz kötözött, különböző hosszúságú síp még alig emlékeztet későbbi le­származottjára, az orgonára. Hosszú idővel később az alexandriai Ktezibiosz mérnök az időszámításunk előtti III. században feltalálta a vízior­gonát. Csúnya, fülsértő hangot hallatott ez a szerkezet, de már a mai orgonák ősének te­tekinthető. E fajtából az aquin­cumi ásatások során 1931-ben egy igen jó állapotban lévő példány került elő. A római bi­rodalomban ismert és használt orgonák a lakomák, ünnepsé­gek hangszerei voltak, s a cir­kuszi játékok kezdetét jelezték vele. A keresztény egyház templo­maiban csak a XIII—XIV. szá­zadtól alkalmazták, bár Kis Pi­pin már ilyen hangszert kapott ajándékba V. Konstantintól. Az orgonáktól való idegenkedés érthető, hiszen annak hangjai mellett vonultak az őskeresz­tény mártírok az arénák po­rondjaira. • Orgona - görögül „orgo- non”. Annyit jelent, hogy a hangszerek hangszere. A korai alig, de a kései változatai már joggal kérkedhettek ezzel az elnevezéssel. Pécsett nemrégiben nyílt meg a Feledésbe merülő mestersé­gek című kiállítás, melyet Hor­váth Csilla, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa rende­zett. Itt az orgonakészitő mű­helyéről nevessé vált Angster József életútját, alkotásait mu­tatják be. Ha az alapító Angster József nem Pécsett élt és dolgozott volna, a városnak akkor is igen sok köze lenne az orgonákhoz. Egyes adatok szerint ugyanis már 1437-ben fellelhető ez a hang­szer Pécsett. Szélesebb elterje­dése az országban is e korra tehető. Hunyadi János pénzt áldozott orgonaépítésre, fia, Mátyás udvarában pedig egy világhírű ezüst orgona zengett. A pécsi székesegyház felújított, négyklaviatúrás orgonája. Fotó: Érb János Angster»József, a messzeföl- dön is ismertté vált pécsi or- gonaépitő műhely alapítója 1834-ben született, a Baranya megyei Kácsfaluban, - ma Ju­goszlávia - paraszt szülők gyermekeként. Asztalos mester­séget tanult Eszéken 1852-től, majd vándorútra indult, amely során Titz P. ismert bécsi or­gonakészítő műhelyébe került. Innét Prágába, Drezdába, Lip­csébe, Berlinbe, Kölnbe és Svájcba ment. 1863-ban a vi­lághírű Cóvaille-Coll műhelyé­be szegődött, ahol épp akkor készítették a St. Sulpice és a Notre-Dame orgonáját. 1866-ban tért haza és tele­pedett le Pécsett. Három év alatt már nyolc orgona hirdet­te Angster József mesterség­beli tudását, 1869-ben pedig már elkészült az Izraelita templom hangszere is. Nem sokkal később megépítette a kalocsai székesegyház rene­szánsz stílusú orgonáját, életé­nek századik alkotása pedig a pécsi dóm hangszere. Az 1889. április 3-án Buda­pesten megjelent Zenelap o következőket írta: „Arcképét és életrajzát számos bel- és kül­földi lap hozza és mind nagy elismeréssel szállott róla. Mű­vészünk nincs híjával a kitün­tetéseknek sem. Az 1879. szé­kesfehérvári kiállítás alkalmá­val arany éremmel lön kitün­tetve. 1888-ban a pécsi kiállí­táson állami ezüst érmet és a kiállítási nagy arany érmet nyerte el.” G. de Machaut nevezi az orgonát a „hangszerek király­nőjének". Angster József reme­kei már valóban megérdemlik a koronát. Liszt Ferenc, miután játszott a kalocsai orgonán 1878-ban azt írta báró Augus Antalnak, hogy kedvére lenne, ha az új zeneakadémia orgo­náját a pécsi Angster cég ké­szítené. Közben a műhely gyarapo­dott, s kinőve korábbi helyét a József utcába költözött. Minő­ségi alkotásaira jellemző, hogy gyakran tízéves garanciát is vállaltak. A cég 1887-ben jubi­lált, s ekkorra készült el a pé­csi székesegyház orgonája. Míg az első száz orgona megalko­tásához 19 évre volt szükség, addig a második százéhoz már csak ötre. A századforduló táján két fia, Emil és Oszkár is csatla­kozik a jól menő céghez, s Angster József 1918-ban bekö­vetkezett halála után ők vették át az irányítást. Az Angster Jó­zsef és fiai Orgona és Harmo­nium Gyár fennállásának 80 éve alatt 1300 orgonát készí­tett, köztük az országban a leg­nagyobbat, a szegedi fogadal­mi templom 12 500 sípos hang­szerét. A világon először 1868- ban alkottak villamos működte­tésű orgonát. Angster József, s ez jellemző a mester korszerű műhelyére, igény eseten ugyr csak készített ilyet. A kiállításon, amely az álla­mosításig mutatja be az Angs­ter cég történetét, a Baranya megyei Levéltár birtokában lévő iratok, tervrajzok, az első szer­ződések, katalógusok, elismerő oklevelek láthatók. Ma, amikor az orgonamuzsika az emberek százezreit csalogatja a hang­versenytermekbe érdemes né­hány pillanatot szentelni a ne­ves pécsi orgonaépítő mester, Angster József emlékének. Itt „Ismeretlen szamaritánus" című szoborkompozíciójával el­ső díjat nyert. Ezt követően Rómába ment, ahol az anatómiailag tökéletes „Apagyilkos” című szobrával aratott sikert, majd Rafael em­lékmű tervével harmadik he­lyezést ért el. Közben természetesen itthon is dolgozott. Elkészítette a pé­csi . székesegyház szobrait: a „Magyar szentek imádása" szoborkompozíciót, valamint a 12 apostol alakját. Pécsről ugyan Pestre költözött, de mór elképzelésében élt Szepessy püspök szobrának a terve. Rövidebb berlini tartózkodás után ismét itthon alkot. Tehet­ségét elismerik és művészetét Fadrusz Jánoséval tartják egyenrangúnak. Termékeny szobrász, az Orszógház szá­mára alkotások egész sorát ké- szítette, Szombathelyre Berzse­nyi Dániel emlékműve került, a Szépművészeti Múzeum pedig o Faun-csoportot kérte a mű­vésztől. Esztergomban húsz szobrát találjuk, melyek a Hild József alkotását, a Székesegy­házat díszítik. Fia halálát követően 1915- től már csak ritkán dolgozik. Mély gyásza élete végéig tart, nem tudja felejteni gyermekét aki talán még nagyobb tehet­séggel büszkélkedhetett, mint ő. Kiss Károly alkotása Ábrá­nyi Kornél sí emléke. Kiss György szobrászművész 67 éves korában 1919-ben halt meg, rákban. Bucsky Mihály Kiss György életét feldolgozó könyve ezek­ben a napokban kerül for­galomba. F. J. BÉLYEQ XII. TELI OLIMPIA December 29-én kerül for­galomba az innsbrucki téli olimpiát köszöntő bélyegsorozat és blokk. A sorozat 433 000 fogazott és 9500 fcgazatlan, a blokk pe­dig 333 000 fogazott és 10 500 fogazatlan példányban készült Szabó János grafikusművész tervei alapján. A bélyegek alaprajza közös, csupán az ér­tékjelzés és az ábrázolt kép változik címletenként. A bélyegek kerete keskeny ezüst színű, amelyet balra lent „MAGYAR POSTA" felirat fe­kete színnel szakít meg. A bé­lyegkép alatt balra 1975. év­szám, jobbra a tervező művész neve fekete színnel olvasható. A bélyegkép kétharmad részén balról jobbra haladva stilizált pálya látható, az ultramarinkék egész, fél és negyed tónusá­ban. A pályán belül különbö­ző sportágak sportolói külön­böző színnel láthatók. A pálya mellett bélyegként más-más háttérszínben fent „XII, TÉLI OLIMPIA" felirat ezüst, alatta a téli olimpia emblémája piros és fehér, jobbra lent az érték­jelzés fehér színnel olvasható. A 40 filléres bélyeg meleg­okker háttérszínnel jégkorongo- zókat fekete, a 60 filléres bélyeg hidegzöld háttérrel női műlesik- iót bordó, a 80 filléres bélyeg világoskék háttérszínnel óriás műlesiklást végző sportolót ké­kes viola, az 1.20 Ft-os bélyeg narancsbarna háttérszínnel sí­ugrót zöldeskék, a 2,- Ft-os bélyeg lila háttérszínnel női gyorskorcsolyázót vörösesbarna, a 4— Ft-os bélyeg zöldessárga háttérszínnel sífutó versenyzőt világosbarna, a 6,- Ft-os bé­lyeg almazöld háttérszínnel né­gyes babot kékeszöld színnel ábrázol. — OQp XII. TÉLI OLIMPIA INNSBRUCK 1976 A blokk keretén balra fent ar olimpia 5 karikája kék, »árgo, fekete, told és vörös, a keret jobb oldalán stilizált hópehely kék és ezüst, a bélyeg alatt „XII. TÉLI OLIMPIA, INNSBRUCK 1976'* felirat ezüst színnel, egy­más alatt két sorban helyezkedik el. A bélyegkép zöld háttérszínnel jég­táncos párt ábrázol bordó színnel. Érdekességek A világ első bélyegkiállítását 1860-ban New Yorkban rendezték meg. A ..bélyegszemle” rendezője a bélyegeket gombostűre tűzte, há­zának ablakába helyezte, így csá­bította az érdeklődő gyűjtőket és vevőket Filatelista tárgyú dolgozottal szer­zett doktori címet a bonni tudomány- egyetem filozófiai fakultásán a Pos­ta és Távközlési Minisztérium egyik főtanácsosa, aki mint bélyegtervező is jó nevet szerzett. Tudomásunk sze- rint ez az első eset, hogy valaki elnyerte a filatelista tudományok doktora címet. Füzes János rtesítjük kedves vásárlóinkat. hogy 1975. december 30, és 31-én ÁRUHÁZUNKAT leltározás miatt zárva tartjuk Az új esztendőben is nagy választékkal állunk vásárlóink rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents