Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-23 / 351. szám
Dunántúlt Ilaplö 1975, december 23., kedd Két évszázad pécsi zeneszerzői a Csontváry Múzeumban Bár megszoktuk már, hogy a Csontváry Múzeumban rendezett matinék zenei csemegét jelentenek a hallgatóságnak, mégis fokozott várakozás előzte meg a vasárnapi koncertet, melyen végre valóra vált, amit oly sokszor szorgalmaztunk, óhajtottunk: megszólaltak „Két évszázad pécsi zeneszerzőidnek alkotásai. A koncert első felében a múlt századi pécsi zenei élet négy, a maga idejében neves komponistájának, jórészt kéziratból játszott művével ismerkedtünk meg. Johan Georg Lickl (1769- 1843) pécsi regens chori kiairinétra, kürtre és fagottra írt Esz-dúr triója a tehetséges Haydn-tanitvány zenei értékeit csillantotta meg Paláncz Tamás, Tol- nay Gábor és Várnagy Attila lendületes tolmácsolásában. A cseh származású Frantisek Kramar-Krommer (1760-1330) Styrum Limburg simontornyai zenekarának volt koncertmestere, majd Pécsett regens chori. A Supraphon lemezen megjelent F-dúr oboaversenyének I. tételével most „élőben" is megismerkedhettünk Deák Árpád és Simon- fai Mária virtuóz előadásában. Balatinecz Márta ugyancsak 20. századi bemutatóként áriát énekelt Hölzl S. Ferenc (1808- 1884) Noé c. oratóriumából, Sass Dezső költői szöveg- fordításában. A legismertebb múlt századi zeneszerző, Amtmann Prosper (1809-1854) Téma variációkkal fuvolára és zongo- lára c. alkotásának bemutatása Szkladányi Péter és Simonfai Mária igényesen megformált érdeme. A koncert második részében a Mecsek Fúvósötös a mi századunkat képviselő három zeneszerző generációt mutatott be: A 40-es években Pécs zenei életében jelentős szerepet játszó, ma már a 70-en felüli Takács Jenő meglepően modern hangvételű Kis asztali muzsikája, Maros Rudolf rendkívül egyéni hangú, izgalmas Consorf-ja, valamint a legfiatalabb generációhoz tartozó pécsi származású Papp Zoltán 1968- ban írt Divertimento ja hangzott el, melyek megszólaltatása önmagában ünnepi eseménnyé avatta a koncertet. A szerzők és a nehéz feladat maradéktalan megoldására vállalkozott művészek megérdemelték volna, hogy még többen ismerjék meg városunk zenei értékeit!- dnt Díjnyertes ifjú hidrológusok H szakemberek barmikor felhasználhatják a pályaműveket A Magyar Hidrológiai Társaság „Fiatal hidrológusok Baranyáért" pályázatának eredményhirdetésére Pécsett, a Technika Házában került sor. Az első díjat Bulsz Ildikó munkájának ítélte a zsűri. Második helyezést ért el Taradán Zdenkó. A pályázat harmadik díját ifjú Balázs Ferenc nyerte Bulsz Ildikót hajlamos az ember íjjal és nyílvesszővel maga elé képzelni. Az élvonalbeli íjász most fehér köpenyben fogad munkahelyén, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízminőségi felügyeletének laboratóriumában, ahol előadóként dolgozik. — Baranya felszíni vizeinek halobitásával, magyarán ásványi sótartalmával foglalkozott pályamunkám — mondja. — A laboratóriumban végeztünk ilyen vizsgálatokat, de nem foglaltuk egybe és nem rendszereztük a 21 baranyai vízfolyás és tározó ezirányú adatait. — A gyakorlatban mihez lehet munkáját lelhasználni? — Az adatok a tavalyi állapotokat tükrözik. Segítséget adnak ahhoz, hogy megállapítsák: egy vízfolyás alkalmas-e mezőgazdasági öntözésre, avagy sem. Utalnak a megállapítások a vízszennyezés mértékére is. — Hogyan tudja összeegyeztetni a tudományos munkát az időigényes sporttal? — Nem a sportból, hanem a munkámból élek. Természetesen a sportot sem hanyagolom el. De, hogy az első hidrológiai dolgozatom ilyen sikert ért el, kedvet kaptam a további kutatásokhoz. * Az idén kétszer vett részt pályázaton Taradán Zdenkó, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízminőségi felügyeletének előadója. Mindkét esetben második lett. Az „Alkotó ifjúság" és a „Fiatal hidrológusok Baranyáért" pályázatra eljuttatott munkái a környezetvédelem tárgykörébe tartoznak, közelebbről a vízszennyezéssel és csökkentésének módozataival foglalkoznak. — Nagyon örültem a zsűri döntésének — mondja. — A pénz — a kétezer forint — is jól jött ünnepek előtt. — Szándékozik-e indulni máskor is pályázaton? — Már készülök az „Alkotó ifjúság" pályázat második for- fordulójára. Remélem hasonló sikerrel. Munkájáról szólva a külföldön is elismert hidrobiológus, dr. Ucherkovich Gábor elmondta: erénye a pályaműnek, hogy nemcsak a nagyobb vízszennyezőket veszi számba, hanem a szennyezés megszüntetésére, illetve csökkentésére is tesz javaslatokat. Ifjú Balázs Ferencnek évekkel ezelőtt vajmi kevés köze volt a hidrológiához, mígnem oz AGROKER-hez került tervezőnek, ahol a 28 éves fiatalember meliorációs terveket készített. — Ez a munka hozott közel a vízhez — meséli. — Hogy minél többet tudjak e tárgykörben, beléptem a Hidrológiai Társaságba. És aztán kiírták a pályázatot... Munkájának címe: Meliorációs tervek hatása az élővizek tisztaságára, különös tekintettel a Fekete-víz vízgyűjtőjére. A zsűri szerint e témában a fiatal tervező rendkívül alaposan taglalta oz elméleti kérdéseket, viszonylag kevesebb energiát fordított a gyakorlati megoldásokra, pedig a pályázat éppen a gyakorlati megvalósítósokat helyezte előtérbe. A fiatal hidrológusok pályaművei a VÍZIG műszaki könyvtárába kerülnek, így a szakemberek bármikor munkájuk során felhasználhatják azokat, (M. L.) A lenim évfordulója Hetvenöt esztendeje annak, hogy megjelent az oroszországi forradalmi marxisták illegális újsága, az Iszkra. Több mint egy esztendei előkészítő munkára volt szükség ahhoz, hogy Oroszország szinte valamennyi nagyipari központjában a munkásosztály harcának szervezői kezükbe vehessék első számát. Lenin mór 1899 végén, még szibériai száműzetésének idején kidolgozta az oroszországi szociáldemokraták országos illegális lapjának a tervét. „Rendszeresen megjelenő és valamenyA gépkocsivezető védelmében Vészjelző a pécsi taxikban Az utóbbi években nem egy támadás érte a taxisofőröket, sajnos több gyilkosság is történt. A közelmúltban is ért taxisofőrt támadás, amely szerencsére nem végződött gyilkossággal. Az ilyen esetek elkerülése érdekében a Volán taxikba szerelhető vészjelzőberendezést dolgozott ki, amelyet a budapesti kocsikban már sikerrel alkalmaztak is. Most a pécsi és baranyai taxikat is felszerelték ezekkel a berendezésekkel. A vészjelző a gépkocsivezetőt ért támadás esetén villogó fényjelzést és folyamatos hangot adó kürtjelzést ad. A villogó fényt a gépkocsi tetejére szerelt „Taxi" felirat erősfényű izzói adják, amelyek napsütésben is jól láthatók. Az igen erős, folyamatos hangjelzést pedig a gépkocsi kürtje adja. A Volán kéri a közlekedésben résztvevő járművezetőket és gyalogosokat, ha egy taxi ilyen fény- és hangjelzést ad, minden lehető eszközzel siessenek a segítségére, a támadó kézrekerítésére. A segítségadás elsősorban úgy lehetséges, hogy a közelben közlekedő gépkocsik kövessék, vegyék „üldözőbe” a vészjelzést adó taxit, és értesítsék a rendőrséget. Ezzel a módszerrel Budapesten már sikerült megakadályozni a bűncselekményt és elfogni a támadókat. Országosrendezuenyek Pécsi alkotók veszprémi kiállításokon Két országos kiállítás vonzza az érdeklődőket Veszprémben a Dimitrov Művelődési Házba. Itt kapott helyet a III. országos zománcművészeti biennálé válogatott anyaga, melyet novemberben Salgótarjánban állítottak ki. A vasárnapi Napló (a Veszprém megyei Pártbizottság napilapja) hosszabb cikkben elemzi a zománcművészet értékeit és buktatóit. Kiemeli, hogy „míg egyrészt a közönséges Tábas-zománcöt olyan falborításokra használják, melyektől művészi értéket követelünk — a pécsi Lantos Ferenc munkái joggal vívták ki rangjukat —, máskor kellő ügyességgel leplezhető a festői mondanivaló üressége, a zománc tetszetős alkalmazásával.” Ez utóbbival ellentétben a Veszprémben kiállított anyag jó és értékes anyag, ahol a művek többsége — mint a kritikus megállapítja — „a zománc ékszerekkel vetekedő múltját idézi". Külön kiemeli a Pécsről elszármazott Lőrincz Vitus három művét (Lány galambokkal, Ikon, Zodiakus): „Profán ikonok az ő munkái, domborított lémre égetett zománccal. Olyan áhítatot keltőén, mint a maguk idejében a pravoszláv mesterek művei" - írja Koczogh Ákos, a Napló kritikusa. után ismét Vasason A pécsi alkotók közül Horváth Olivér Fekete gyökér című művét állították ki Veszprémben. Nem kisebb az érdeklődés a művelődési ház galériájában látható országos fotóművészeti kiállítás anyaga, 116 szerző. 180 alkotása iránt. A Kaposvári Fotóklub alkotói közül Jávori Bélának Reggel, Nagy Lajosnak Aranyketrec, Gyertyás Lászlónak Idős pár és Harag cimű képe; a Mecseki Fotóklub képviseletében Körtvélyesi László Parkban című képe került falra a veszprémi országos fotótárlaton. (w. e.) A bunkerok fölé másodpercnyi pontossággal érkeztek a szénnel telt csillék. Oti alacsony növésű fiú volt, így hát hosszabb botot fogott, úgy fékezte le a kötélpályán érkező „vagonokat". A Vasas és Rücker-akna közötti sodronypálya, a kezdet ugyan jó tizennyolc év távolságba került, ám Klepah Ottmár számára ma is meghatározó. Innen, a külszínről indult és ide tért vissza: a közelmúltban választották meg Vasas-bánya Pártbizottság titkárának.- A napokban összefutottam az egyik csapatvezetővel, aki Istvón-aknáról jött át. Azt mondta nekem: „Igaz, hogy Vasason több mint száz esztendeje folyik a bányászkodás, de érdemes itt dolgozni, mert az emberek maguk előtt tudják a megkutatott szénva- gyont. Ez biztonságot ad.” Amit az üzemben folyó rekonstrukció is megerősít. Átépítették a régi aknát, fölé új tornyot emeltek. Jövőre a nagynyomtávú csillékhez szükséges vágányokat is lefektetik a föld alatt és a külszínen egyaránt; kialakul az új csilleforgalom. Az említettek biztonságérzetet adnak az itt dolgozóknak, ami hatással lehet a környékbeliekre is.- Vasas mindig „családi" üzem volt, s ma is az, annak ellenére, hogy negyvennyolc helységből járnak ide az emberek. Ám aggaszt bennünket, hogy a szénfalon dolgozó vájárok átlagéletkora magas, és a fiatal bányászoknak is nagyon sokat ki kell adni magukból, hogy az üzem teljesítse a rá háruló feladatokat. Legalább hatszáz emberre lesz szükségünk 1980-ig, hogy az átlagéletkort leszorítsuk. Ennek érdekében mindent megteszünk. Azt szeretnénk, ha az ott dolgozók lennének a bányászszakma elsődleges propagálói. Sokat várunk a közeljövőben a párttagokkal kezdődő beszélgetésektől. Ezt az időszakot is az őszinte emberi véleménycserére, a tájékoztatásra kívánjuk felhasználni, amit a tagsági könyvek cseréje követ. A november végén tartott pártbizottsági ülésen ott voltak azok a munkatársak is, akik évekkel ezelőtt Klepah Ottmárt segítették. Az egykori fékező fiút, aki később lámpakamrás lett, ma is Otinak szólítják. Igaz, később kijavítják a megszólítást, de ez mitsem von le abból, hogy az új titkár érzi, maguk közül valónak tartják. Holott Klepah Ottrnár jóideje elkerült Vasasról, ahol mint KISZ-bizalmi, majd alapszervi titkárként, később az üzemi csúcsvezetőség titkáraként dolgozott. Tíz évet töltött a Mecseki Szénbányák KlSZ-bizott- ságán, először szervezője, majd hat éven át titkára volt a mecseki bányászfiatalok KISZ vezető testületének. A bányósz- ság gondjait jól ismeri iparági, vállalati szinten egyaránt, amibe Vasast is el tudja helyezni. Tudja, hogy a munkahely és az otthon közelsége meghatározó, s a jövőben az új lakások építésénél erre nagyobb gondot kell fordítani. Tudja, hogy az embereket nem szabad skatulyába szorítani, kategorizálni. Szavai szerint: „a bányászokat szentségesen tisztelni kell". Tisztelni a kommunista műszakokért, azért a munkáért, amit társadalmi alapon műszak után végeznek. Gyerekkorában katonatiszt, vagy bányász akart lenni. Előbbi vágya nem teljesült, ám az, hogy a Mecseki Szénbányák évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a Déli Hadseregcsoporttal, neki is nagy szerepe van benne. Évekkel ezelőtt a bányászfiatalok Szkripaj ezredes társaságában végigjárták a baranyai felszabadító harcok színhelyét, jövőre rendezik meg a tizedik csertetői emiéktúrát, aminek az ötlete szintén Klepah Ottmár- tól származik. Talán ezekre a dolgokra a legbüszkébb: arra, hogy tavaszonként bányászok, munkásőrök, gimnazisták és egyetemisták, mintegy háromszázan vesznek részt a harci túrán, a csertetői bányószmár- tírok emlékére. Szavalt és színdarabot rendezett, kultúrcsoportot szervezett; az az ember mindig, aki tíz ujjal igyekezett játszani a „mozgalom zongoráján.” S. Gy, nyi helyi csoporttal szoros kapcsolatban lévő pártlap" kiadásának megvalósítását tekintette az oroszországi marxisták legközelebbi céljának és égető feladatának. Miért tartotta ezt akkor Lenin mindennél fontosabb feladatnak? Azért, mert felismerte, hogy a szociáldemokrata munkásmozgalom Oroszországban csak úgy válhatik a cári önkényuralom megdöntésére alkalmas politikai erővé, ha a helyi csoportok egymással szoros kapcsolatban folytathatják munkájukat, kicserélhetik harci tapasztalataikat, tisztázhatják forradalmi munkájuk tartalmát, perspektíváját és módszereit és képessé válnak közös fellépésre. Azt is világosan látta, hogy az oroszországi szociáldemokrácia sajátos helyzete miatt mindezek megvalósításában döntő szerepe van az országos pártlapnak. „Németország, Franciaország stb. munkásainak az újságokon kívül ezer módjuk van arra, hogy nyilvános tevékenységet fejtsenek ki, ezer más módjuk van a mozgalom szervezésére: a parlamenti tevékenység, a választási agitáció, a népgyűlések, a helyi társadalmi intézményekben való részvétel, az ipari szervezetek (szakmai és műhelyszervezetek) nyílt működése stb. stb. Nálunk — amíg nem vívtuk ki a politikai szabadságot — mindezt, a szó szoros értelmében mindezt, a forradalmi újságnak kell helyettesítenie..."- — írta Lenin 1899 októberében. Száműzetésének letelte után a külföldre távozása előtti mintegy félévnyi idő alatt Lenin nem sajnálta az időt és a fáradságot az országos pártlap tervének elfogadtatása, a csoportokkal való rendszeres kapcsolatának biztosítása, az illegális terjesztésére szolgáló apparátus megteremtése érdekében folytatott levelezésre, tárgyalásokra és utazásokra. Nem volt könnyebb a lap előkészítésének külföldi munkája sem. Nyilvánvaló volt, hogy az Iszkra folyamatos szerkesztését. nyomtatását és expediálását csak Oroszországon kívül, az emigránsok és más országok szociáldemokratáinak segítségével lehet megoldani. Most már Svájcban és Németországban folytak a tárgyalások. Újabb félévnvi idő kellett ahhoz, hogy 1900. december 24-én Lenin Münchenből megírhassa Axelrodnak, hogy az Iszkra első számát már kiszedték. Az új, országos pártlap jelentősége persze nem puszta létrejöttében van, hanem elsősorban és főképpen abban a forradalmi marxista programban. aminek szószólója, pro- pagátora volt, és amelynek terjesztése és megvalósítása érdekében folytatott harc szervezője lett. Századunk első éveiben iszk- rásoknak nevezték azokat, akik az oroszországi munkásmozgalmat a szociáldemokrácia programja alapján akarták szervezni és vezetni. A mi Nép- szabadságunknak megfelelő formátumú, eleinte havonként, hamarosan kéthetenként átlagban 8000 példányban megjelenő pártlap lehetővé tette az iszkrások felülkerekedését az oroszországi munkásszervezetekben és előkészítette az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt marxista program alapján történt újjászervezését. Az 1903-ban tartott II. pártkongresszuson többséget kaptak az iszkrások. Azóta nevezték azokat az oroszországi marxistákat, akik Lenin vezetésével következetesen képviselték az Iszkra forradalmi marxista irányvonalát többségieknek, bolsevistáknak. A történelem igazolta, hogy a lenini Iszkra méltán viselte címlapján a dekabristák jelmondatát: Szikrától lobban fel a láng. Béki Ernő Tíz év
