Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-21 / 349. szám

1975:^ecember 21., vasárnap Dünantuli napló 3 Áíját«LÓ adók Siklós, Mohács és Komió térségében Hétezer állomással bővítik a pécsi telelonközpontol Tóth Illés vezérigazgató-helyettes a Magyar Posta fejlesztési terveiről A Magyar Posta történelmé­nek legnehezebb időszakát éli: majdhogynem krónikussá vált a kézbesítők, valamint a tele­fonközpont-kezelők hiánya, a távbeszélő ellátottság meg sem közelíti az európai színvonalat. Tradíció Tóth Illés, a Magyar Posta vezérigazgató helyettese Pé­csett tanulmányozta a problé­mát, majd gondokról, a követ­kező tervciklus fejlesztési el­képzeléseiről adott interjút munkatársunknak, — A Magyar Posta mindig híres volt gyorsaságáról, pon­tosságáról. Ám az utóbbi idő­ben mintha megkopott volna ez a tradíció. — Annak ellenére, hogy az utóbbi években dinamikusabban javult a bérhelyzetünk, a pos­tás szakma továbbra sem tar­tozik a divatos foglalkozások közé. Létszámfejlesztési lehető­ségeink nagyon is szolidak. A kényszerűség vitt bennünket ar­ra, hogy a kézbesítőhiány el­lensúlyozása érdekében beve­zessük a külterületeken a tám- ponti levélszekrényes rend­szert. A kézbesítő gépkocsik menetrendszerűen érkeznek, s ha valakinek pénzküldeménye érkezett, arról előre .értesítést kap. A helyszínen intézik a cso­magfelvételt és kiadást is, ez viszont könnyítés, mert a kül­területeken élőknek nem szük­séges a távolabb lévő postát felkeresni. A kézbesítő szolgá­lat mindig közvetlen kapcso­latteremtést jelentett, s így van ez ma is. Amíg kézzel írott le­velet kell továbbítanunk, ez a tevékenység nem tűri a techni­kát. A sűrűn lakott területe­ken nem megoldható a gép­kocsival történő kézbesítés, hi­szen házról házra le kell állí­tani a kocsit. Egyetlen megol­dás kínálkozik, ez pedig az előszállítás. — Mit értenek ez alatt? — A kézbesítők anyagát ki­jelölt bázishelyekre visszük, ez­zel lecsökkentve a gyaloglást, meggyorsítva a kézbesítési időt. A góchivatalokból termé­szetesen már hagyományos úton jut el a küldemény a cím­zettnek: legyen az akár levél vagy hírlap. Fejlesztési elkép­zeléseink között egyébként a levélosztályozó automaták al­kalmazása is szerepel. Buda­pesten hamarosan munkába ál­lítunk egy óránként huszonöt- ezer levél osztályozására ké­pes berendezést, ami kétszáz­ötven „irányba” válogatja szét a küldeményeket. Várakozók- Telefon-„vonalon" mi vár­ható?- A következő tervciklusban 13,7 milliárd forint áll rendel­kezésünkre. Ez az összeg ah­hoz elegendő, hogy az eddigi fejlesztési ütemet tartsuk, de ugrásszerű javulásra továbbra sem számíthatunk. Nyolcmilli- árd forintot költünk a hazai telefonhálózat korszerűsítésére, ennek ellenére a helyzet to­vább romlik. Ez a látszólagos ellentmondás abban keresen­dő, hogy ki kell cserélnünk az elavult és több mint harminc éve működő Rotary rendszerű telefonközpontokat: a kényszer- helyzetből adódóan negyvenezer készülékkel kevesebbet tudunk bekapcsolni a telefonhálózat­ba, mint ebben a tervidőszak­bon, országosan egyébként 180 000 ember vár telefonra, tőlük tehát további türelmet kérünk.- Am a telefonközpontok re­konstrukciója, újak létesítése, csak a dolgok egyik oldala. El­avult a kábelhálózat is, az eső­zések következtében sokszor órákra megbénulnak a telefon- vonalak. A kábe.ek kicserélése sem várathat magára. Ehhez vi­szont a Magyar Kóbelművek re­konstrukciójára van szükség, mert jelenleg a hazai igények alig több, mint 60 százalékát tudják csak kielégíteni. A táv­A pécsi posta jelenlegi telefonközpontja Fotó: Erb-János közlési koncepció szerint leg­alább tíz évvel elmaradtunk a követelményektől. A tervek sze­rint 1990-re hozzuk be az el­maradást. Debrecenben, Sal­gótarjánban, Szegeden, vala­mint Egerben most épülnek a pécsihez hasonló telefonköz­pontok. A baranyai megyeszék­hely tehát lépéselőnyben van. — Persze ez csak látszóla­gos, hiszen jelenleg is legalább négyezren várnak telefonra. És a helyzet 1976-ban tovább romlik a Konzum Áruház, a nyomda, a kenyérgyár, az új szálloda, és óvodák átadását követően. — Terveink között szerepel a pécsi központ bővítése. A százhuszonegymiflió forintba kerülő beruházás hétezer új te­lefonvonalat jelent majd Pécs­nek: átadását 1980-ra tervez­zük. Az ötödik ötéves terv idő­szakában egyébként több ba­ranyai helységben korszerűsít­jük, illetve bővítjük a közpon­tokat. így Sellyén a jövő esz­tendőben 120 állomással bő­vül a telefonközpont, a sziget­vári túlterheltség csökkentése érdekében 240 vonalat kap a város: az új központ építését a jövő esztendőben szeretnénk befejezni. A szigetvár—kapos­vári vasút megszűntét követő­en, a légvezeték helyett föld­kábelt építünk, ami növeli 'az üzembiztonságot és a beszéd- minőséget is a járási székhely és Ibafa között. A siklósi köz­pont bővítése sem várathat magára: 1978-ra kétszáz új te­lefonelőfizető kaphat készülé­ket. Változások — A siklósiak, a mohácsiak, valamint a komlóiak joggal pa-< naszkodnak a televízió egyes műsorának rossz vételi lehető­sége miatt. Várható-e válto­zás? — Mielőtt a kérdésre vála­szolnék, hadd kezdjem Pécs- csel! A misinai relé jövő esz­tendőben két URH adót kap, s 1978-ban beállítjuk a televí­zió biztonságosabb műsorszó­rását elősegítő tartalék adót .is: az említett fejlesztésekre több mint tizennyolcmillió fo­rintot költünk. Tizenkétmillió forintot emészt fel a televízió egyes programját átjátszó adók kiépítése. Siklóson 1977-ben, Mohácson három év múlva, Komlón pedig a következő tervciklus utolsó előtti eszten­deiében lépnek üzembe ezek a berendezések. Ezzel az em­lített körzetekben is megszűn­nek a vételi zavarok. Salamon Gyula A termelési rendszerek sikere Baranyában Iparszerű termelés hetvenhatezer hektáron A most záruló gazdasági évet. a mezőgazdasági terme­lési rendszerek gyors térhódí­tása jellemezte Baranyában. Az egyes növények rendszerbe vont iparszerű termelését alig három évvel ezelőtt kezdték el a megyében. Az első rendszer- gazda a CPS — mai nevén rö­viden IKR — volt, amely 1972- ben alig néhány ezer hektáron működött. Ma a legnagyobb növénytermelési rendszerek mind megtalálhatók a megyé­ben. Körzeti kirendeltséget ho­zott létre Pécsett a bajai és a szekszárdi rendszer, Ócsárdon pedig a nagyigmándi IKR. Időközben baranyai rendsze­rek is létrejöttek, a Bólyi Állami Gazdaság gesztorságával a PISO borsó-szója rendszer, a „Solanum" burgonya rendszer a Szentlőrinci Állami Gazdaság rendszere, a babarci búzater­melési rendszer a BBR, és a mohácsi—sombereki burgonya- termelő társulás. E gyors térhódítás során 1975-re Baranya mezőgazdasá­gi nagyüzemeinek 80 százaléka tagja lett valamelyik termelési rendszernek. Kezdetben még csak a kuko­ricát termelték rendszerben, azóta kiszélesedett a növények skálája is, s ma 76 000 hektár szántóföldön folyik iparszerű termelés. Ebben az évben a kukorica 80 százalékát már zárt rendszerben termelték, 42 nagy­üzem 53 hektáron állította elő iparszerűen ezt a fontos takar­mánynövényt. A burgonyát há­rom nagyüzem 735 hektáron a nagyüzemi vetésterület 60,9 százalékán termeli zárt rend­szerben. A búzát 23 nagyüzem több mint 18 000 hektáron a terület 27,9 százalékán, a szó­ját és borsót 9 nagyüzem 4100 hektáron a terület 42 száza­lékán termelte már az idén zárt rendszerben. A rendszerekben megköve­telt technológiai fegyelem ha­tására javult a termelés szín­vonala, javult a munka- és üzemszervezés. A termelési rendszerek mű­ködése nyomán rövid idő alatt jelentős eredmények születtek Baranyában is. Az IKR rendszer taggazdaságai ha-onként 47,5 mázsás átlagtermeléssel indul­tak 1972-ben. Ebben az évben viszont a rendszer 12 taggaz­dasága 17 500 hektár átlagá­ban több mint 60 mázsás ku­koricatermést takarított be. A szekszárdi KSZE rendszernek 19 taggazdasága van a megyé­ben. Ezek az üzemek 21 400 hektáron ugyancsak 60 mázsa feletti átlagtermést értek el, hektáronként 15 mázsával töb­bet mint az indulás évében. A BKR 7 taggazdasága 11 400 hektár átlagában 53 mázsás kukoricatermést ért el. Bolyban ez év nyarán fel­épült egy modern szója feldol­gozó üzem, ahol a taggazda­ságokban termelt szójavető- mag kikészítését végzik. Ez a rendszer látja el szójavetőmag- gal az országot. Ugyancsak az idén épült fel a mohácsi—som­bereki burgonyatermelési tár­sulás 500 vagonos manipulá- lója és 200 vagonos burgonya­tárolója, Vajszlón pedig a SO­LANUM rendszer 200 vagonos burgonyatárolója. Itt megkezd­ték a burgonya-hálós csoma­golását is, s rövidesen meg­kezdik a burgonyapor és gra­nulátum gyártását. Fiatal kutatók nyertes pályamunkái A Magyar Tudományos Aka­démia Pécsi Akadémiai Bizott­sága nagy figyelmet szentel a fiatal tudományos erők támo­gatására, kezdeti tudományos eredményeik felkarolására. Ezért — elsősorban a dél­dunántúli — fiatal, tudomá­nyos fokozattal eddig nem rendelkező kutatók számára ez- évben pályázatot írt ki. A pó­lyatételek egy része kifejezet­ten Dél-Dunántúl — Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Zala me­gye — igényeihez kapcsoló­dott. A beérkezett pályamunkák közül I. díjat nyert: Bunyevácz lózsel pécsi csoportvezető ve­gyészmérnök: Élővizek ipari szennyvizek által történő szeny- nyeződésének csökkentése; dr. Bánhegyi Mihály pécsi kutató- mérnök és Gombos Andor pé­csi kutatómérnök: Nagykiterje­désű bányatérségeket veszé­lyeztető oxigén tüzek oltására hatékony módszer és berende­zés kialakítása című dolgoza­tával. Második díjban részesült: Nagy Sándorné, az SZMT poli­tikai munkatársa: Életmódkuta­tás tapasztalatai a DÉDÁSZ- nál. Dr. Barakonyi Károlyné pécsi főiskolai tanársegéd: Áp- rófalvak Baranyában, és Kaszás Ferenc pécsi főiskolai adjunk­tus és Orbán József pécsi fő­iskolai adjunktus: Eljárás a pécsi pincék és üregek meg­szüntetésére pernyegázbeton- nal című munkájával. Dr. Fó- nay Károly, pécsi lakos: Az üzemorvosi gondozás feladata és helye a chronikus betegek gondozásában című művével. Harmadik díjat kapott: Dr. Legányi Jenő mohácsi körzeti orvos: A körzeti ellátás felada­ta a krónikus betegek gondo­zásában. Nádor Iván szekszárdi okleveles gépész- és gazdasági mérnök: Komplex gyártmány, gyártás és gyárfejlesztés meg­valósítása hálótervezési mód­szerek gyakorlati alkalmazásá­val szövetkezeteknél, valamint Balog József né pécsi kutató: A pályaválasztás tényezői cimű pályamunkájáért. A pályamunkákért kitűzött dí­jakat ez év december végén adják át. N. I. lUemcsak a papírért... Betanított munkások A gép sokat tud, az ember többet akar tudni A gép tudja, hogy mit ** kell csinálni. Beállit- ják, programozzák, bekap­csolják .. . S az ember? - Az egyik el­végzi a programozást, a be­állítást, - a másik kiszolgál­ja a gépet. A gép pontosan tartja a másodperceket, szá- zadmillimélereket, az ember felügyel rá, a kések, csiszo­lók alá helyezi a munkada-i rabot. Hónolónak hívják, — becsü­letes magyar nevén húzókö­szörű. A MOM komlói gyár­egységében apró ipari gyé­mántokkal, a fékhengerek fa­lát csiszolja tükrösre, század- milliméternyi pontosságúra. Skronya Imréné másfél éve dol­gozik ezen a félautomata gé­pen. Gombokat nyomogat, né­zi a műszereket, s pontosan tudja, rendben megy-e a mun­ka. — Mennyi idő alatt tanult meg bánni a géppel? — Egy-két hétig tartott, amíg belejöttem. Persze, ha valami hiba van, vagy egy új munka­darabhoz kell beállítani a gé­pet, ahhoz itt vannak a szak­emberek.- Nem nehéz dolgozni raj­ta?- Egyáltalán nem. És a fize­tés sem rossz. Meg lehet ke­resni a két- és félezer forintot is. A revolver esztergákon — egy egész műveletsort elvégző gé­peket hívják így - többségük­ben szintén betanított munká­sok dolgoznak. A szakmunkás állítja be a gépet, köszörüli a késeket, a többi már rutinmun­ka. — Három nap alatt megta­nultam, hogy mit, hogyan kell csinálni — mondja Hoicska Fe- rencné. *- Országos jelenség a for­gácsoló szakmunkások hiánya - mondja Bobáj János, a MOM komlói gyáregységének igazgatója. — Ez alól mi sem vagyunk kivételek, hiszen gyá­runk hosszabb távra a forgá­csoló munkákra szakosodik, a szakember utánpótlás viszont évente legfeljebb harminc­negyven esztergályos, A gyár igyekszik saját szak­embergárdáját a maga erejé­ből megoldani. Jelenleg 122 tanulót oktatnak, de már ter­vezik egy új tanműhely léte­sítését, ahol száznyolcvanon sajátíthatják el az esztergályos szakmát. — A járműprogramban ve­szünk részt, olajfékeket készí­tünk. A munkadarabok meg­munkálása nagy pontosságot igényel, helyenként 16-20 mik­ron a tűréshatár. Feltétlen szükség volt a géppark kor­szerűsítésére. Négy évvel ez­előtt gépeink átlagos kora meghaladta a 15 évet, jövőre már a két és fél évet sem éri el. Ezeket a berendezéseket betanított munkások is működ­tethetik.- A korszerűsítés tehát el­lensúlyozza a szakképzettek hiá. nyát? — Csak bizonyos mértékig. Az üzemzavarok elhárítása, az automata és félautomata gé­pek pontos beállítása még na­gyobb szakértelmet igényel. De az sem jó, ha a gépek mel­lett dolgozó emberek munkája mechanikussá válik. A társalgás hangereje a for­gácsoló üzemben a kiabálás­sal kezdődik. Nehéz revolver esztergák robaja, fel-felpattanó fémforgács, olajos kéz és mun­karuha - ez itt természetes. Csak a sok fejkendő, az szo­katlan. — A forgácsolóban a beta­nított munkások hetven száza­léka nő — mondja Lerch Imre üzemvezető, majd gyorsan hoz­záteszi: és közülük sokan jár­nak tanfolyamra, szakmunká­sok akarnak lenni. Köztük Benedek Lajosné, akinek pedig van már szak­mája: műszerész, de az auto­mata köszörűgépen most beta­nított munkás. — Megszerzem a forgácsoló szakmát is. Mert így mi va­gyok most? Semmi. Ha ez így túlzás, minden­esetre dicséretes elégedetlen­ség. No, és az sem mellékes, hogy a kollektív szerződés ér­telmében a két szakmával ren­delkezők 5 százalék béreme­lést kapnak. Mihályfi László is a második szakmunkásbizo­nyítvány megszerzésére készül. Villanyszerelő az eredeti szak­mája, de ő is a forgácsolás­hoz húz. Mindemellett ő javít­ja a gépeket, ha üzemzavar van, még éjjel is üzennek ér­te. A legnagyobb ugrás Cseke Margité. Ö varrónő volt. Most naphosszat a revolver eszter­ga mellett áll, olajoson és — erősen bizonygatja — elégedet­ten.- Édesapám is esztergályos. Lehet, hogy ezért ís, de na­gyon szeretem ezt a szakmát. Én is járok a tanfolyamra, másfél év múlva szakmunkás leszek.- így több lesz a fizetés.- Nem ez a lényeg. Többet akarok tudni a munkámról. Mi az, amit csinálok, és miért csi­nálom? Nemcsak egy részfel­adatnak, hanem az egésznek szeretnék örülni, ha sikerül. A gép tudja, hogy mit kell csinálni. Beállítják, programoz­zák, bekapcsolják. És az em­ber? Megtanulja, hogyan kell bánni vele. De egy idő múlva azt is tudni akarja, hogy mit, miért csinál. Tanulni kezd. És nemcsak a papírért. Kurucz Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents