Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-19 / 347. szám
2 Dunántúli napló 1975. december 19., péntek Folytatta munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) áruk exportja az alumínium készáru világforgalom 4 százalékára becsülhető. A KGST-tagországokkal kiépült járműipari együttműködés keretében a jármű-, részegység- és alkatrészqyártás ugyancsak jelentős, szétgyűrűző hatással van az egész magyar gazdaságra. A járműipari együttműködés ma már a különböző szakosítási és kooperációs egyezmények egész körére épül, amelyeket a Szovjetunióval, az NDK- val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával kötöttünk. Elsősorban a szovjet iparral alakítottunk ki ezen a területen is nemzetközi jelentőségű együttműködést: az autóbuszok és a közúti járművek hátsó futóműveinek szállítására, majd később a Zsiguli- egyezmény néven ismert megállapodás keretében személy- gépkocsi alkatrész-kooperációra. E kooperáció kezdete óta 1980-ig a nagy sorozatban gyártott autóalkatrészekért majdnem 150 ezer darab személygépkocsit vásárolunk. A Szovjetunióval és az NDK- val öt évre szerződésben rögzített szállítások ezen a területen példa nélküliek. A világon sehol nem szállítanak egyetlen megállapodás keretében ilyen naqy mennyiséqű autóbuszt. Az idén már megközelítően 9000 autóbuszt küldtünk a KGST- tagországokba. Az NDK-ban például nemrégiben indult útjára a 20 ezredik magyar autóbusz. A Szovjetunióba pedig eddig több mint 30 ezer autóbuszt szállítottunk. Tíz év alatt a közúti járműiparral új, korszerű ágazat fejlődött ki hazánkban. Az érintett gyárak a technológiai eljárások és gyártmányok magas műszaki színvonalát teremtették meg. Viláqviszonylatban piacképes autóbuszokat, verseny- képes részegységeket gyártunk. Egyes részegységek, például a győri hátsóhidak iránt fokozódik a kereslet a szocialista és nem szocialista országokban eg va ránt. A petrolkémiai együttműködésben ma már a Szovjetunió mellett Lenqvelország, Csehszlovákia és Románia is részt vesz. Exportstruktúránk fejlesztése szempontjából jelentős, hogy a következő 10—15 évre kialakultak. illetve részben még alakulóban van egy sor mező- gazdaságot és az élelmiszer- ipart érintő nagy horderejű megállapodás, elsősorban a Szovjetunióval, de más KGST- országokkal is. A 15 évre aláírt — számunkra több mint 100 milliárd forint exportot lehetővé tevő — zöldség-gyümölcs- egyezmény egy korábbi megállapodás meghosszabbítása és kibővítése. Lehetőség mutatkozik arra, hogy újabb egyezményeket írjunk alá, amelyek gabona- és húsexportunk hosszútávú és előnyös kiviteli feltételeit teremtik meg. A tervegyeztetések során mód nyílt kapcsolataink dinamikus fejlesztésére a többi KGST-tagországqal is. örvendetes, hogy a Szovjetunió mellett a többi szocialista országgal is egyre nő a tartós együttműködésen alapuló árucsereforgalom. Az V. ötéves terv idején a szakosítási és kooperációs egyezmények már a kölcsönös áruszállítások 20— 30—40 százalékára terjednek ki. Új vonása tervünknek, hogy a szocialista kétoldalú kapcsolatok mellett a sokoldalú integrációs együttműködést is magában foglalja. Energia- és nyersanyagellátásunk biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a bennünket érdeklő közös fejlesztésekben, számsze- rint 10 nagyobb egyeztetett KGST beruházásban szükségleteink és anyagi lehetőségeinkhez mérten részt vegyünk. Ezek között a legnagyobbak a kőolaj, a földgáz, a villamosenergia és a cellulóz ellátásunkat biztosító beruházások. Az együttműködés további elmélyítése érdekében a következő években a KGST-ben hosszútávú, 1990-ig szóló együttműködési komplex célprogramokat dolgozunk ki a fejlesztés legfontosabb területeire. Tisztelt Országgyűlés! Az V. ötéves terv egyik legnagyobb jelentőségű és legnehezebb feladata a nem szocialista országokat érintő export-import terveink teljesítése. E viszonylatban importunkat 35—40, exportunkat legalább 60—65 százalékkal kell növelni, ez a feladat azért is bonyolult, mert itt nem támaszkodhatunk a szocialista országok között szokásos tervegyez- telés szilárd alapjaira. Termékeinknek csak egy része felel meg a tőkés piac követelményeinek. Tetézi gondjainkat az is, hogy tőkés exportunk néhány hagyományos termékcsoport mellett eléggé szétaprózott és nem nyugszik tartós együttműködési alapokon. Megérett az ideje annak, hogy az eddiginél sokkal jobban súlypontokat képezzünk. Helyes volna nagyobb horderejű együttműködési egyezmények kialakítása, olyan termékek, termékcsoportok és területek kijelölése, amelyek fejlesztésével az eddiginél sokkal nagyobb lendületet adhatnánk tőkés exportunknak. A megdrágult energiahordozók, nyersanyagok és berendezések ellentételezésére sokkal több árut kellene kitermelnünk többletkiadásaink fedezésére, vágy még nagyobb értékű, jobb minőségű, illetőleg új termékek tömegét kellene exportálnunk. Nyilvánvaló, hogy az utóbbiakra kell törekednünk. Jobb minőségű, jobban értékesíthető, valamint új termékek gyártásával kell a tőkés piacokon megjelennünk. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy ma még nagyobb hangsúllyal vetődik fel belső tartalékaink feltárásának szükségessége. Úgy látjuk, hogy export feladatunk nagyobb részét a jelenleg működő üzemekből, a meqlévő termelőeszközökkel és emberállománnyal, tehát a már ma meglévő termelőerőkkel kell biztosítani. Szembe kell néznünk ugyanakkor azzal is. hogy a Közös Piac országaiban egyes termékeinket diszkrimináció sújtja. Ez is nehezíti helyzetünket. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya szellemében is határozottan tovább harcolunk a szocialista országokat, köztük a hazánkat is sújtó diszkrimináció megszüntetéséért. Tisztelt Országgyűlés! Olyan helyzetben vagyunk, hogy a következő években — a fejlődés természetes következményeként — tovább növekszik a nemzetközi környezet hatása gazdaságunkban. Tudatában kell lennünk annak, hogy külgazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztése nemcsak rajtunk múlik ugyan, de a mi kezünkben is van. Úgy kell alakítanunk, tökéletesítenünk gazdaságunk szerkezetét, hogy minél jobban alkalmazkodhassunk a világgazdaság változó követelményeihez. Olyan termékek kellenek tehát — a szocialista országokkal legújabban megkötött egyezményeink is ezt igazolják —, amelyek konstrukcióban és technológiában egyaránt megfelelnek a mai nemzetközi színvonalnak, amelyek egyaránt megfelelnek a belső, a szocialista és a tőkés piacra is. Végezetül arra szeretnék méqegyszer rámutatni, hogy a tervjavaslat legfőbb célkitűzése népünk színvonalának, gazdaságunk megalapozott fejlesztésének szolgálata. A Maavar Szocialista Mun- kásDárt XI. kongresszusa határozatának szellemében kell méq jobban dolgoznunk a fejlett szocialista társadalom építésén. A beterjesztett V. ötéves terv- iavaslatot a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Dr. Szekér Gyula után Mag Pál (Csongrád megye, 10. vk.), a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat iqazgatója, majd dr. Tar Imre (Szabolcs megye, 13. vk.), a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára, Gyuricza László (Veszprém megye 6. vk.), a Fűzfői Nitroké- mia Ipartelepek igazgatója, Klaukó Mátyás (Békés megye, 9. vk.), a Békés megyei Tanács elnöke szólalt fel. Ezután az elnök Szurdi István belkereskedelmi miniszternek adott szót. urdi István: Javul az iparcikkek részaránya A miniszter a kiskereskedelmi forgalom alakulását elemezve elmondotta, hogy a lakosság áruvásárlásra fordított kiadásai a most befejeződő ötéves tervidőszakban évenként átlagosan 9,3 százalékkal, vagyis évente átlag 15-16 milliárd forinttar emelkedtek. Folyóárakon számolva az 1970. évi 140 mil- liárddal szemben 1975-ben előreláthatólag 218 milliárd forint értékű árut értékesít a kiskereskedelem. Import-cikkekre öt évvel ezelőtt körülbelül 25 milliárd, az idén pedig már 37—38 milliárd forintot költött a lakosság, vagyis az importáruk részaránya a kiskereskedelmi forgalomban 17—17,5 százalék. Az áruk választékára jellemző, hogy jelenleg körülbelül 70-80 ezer féle cikk van forgalomban, s a választék jelentős része kicserélődött az utóbbi évben. Egy tízmillió lakosú ország képtelen arra, hogy saját termelőkapacitásaival a fogyasztási cikkeknek olyan széles választékát állítsa elő, amit lakosságunk — meglehetősen differenciálódott jövedelmi színvonala mellett - elvár. Ezért részben behozatalra kell támaszkodnunk. A szocialista országokból származó importunk évről évre dinamikusan nő. De ennek természetesen korlátái is vannak, hiszen saját országuk lakosságának növekvő igényeit is ki kell elégíteniök. Országunk gazdaságpolitikájába a tőkés országokkql., folytatott külkereskedelem fejlesztése is beletartozik. 1970—1975 között a konvertibilis devizákkal kiegyenlített fogyasztási cikk importunk - beleértve az építőanyagokat is - 50 százalékkal emelkedett, és 1975-ben körülbelül 143 millió dollár értékű volt. A tőkés importot 1976-ban sem csökkentjük, sőt némileg növeljük is. A miniszter a továbbiakban azzal foglalkozott, hogy az ország milyen áruellátásra számíthat 1976 és 1980 között. Az V. ötéves terv szerint a lakosság jövedelmének növekedésével összhangban a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalma - változatlan áron számolva — 27 százalékkal nő, s 1980-ban folyóárakon számolva eléri a 330 milliárd forintot. A növekedés mértéke szerényebb, mint az előző öt évben. Ez a szerényebb fejlődés mégis azt jelenti, hogy lakosságunk 1980-ban jövedelméből körűibe. Iü| 110 milliárd forinttal többet költhet el fogyasztási cikkek vásárlására, mint 1975- ben. A miniszter hozzáfűzte, hogy javul az áruválaszték, kulturáltabbá válnak a kiszolgálási körülmények. Az iparcikkek forgalma a következő öt évben is gyorsabban emelkedik, mint az élelmiszereké, ami nemzetközileq elismert jellemzője az életszínvonal növekedésének. 1975-ben az összes árufogyasztáson belül az iparcikkek részaránya 53,3 százalék, ez az arány 1980-ban előreláthatólaq 55,5 százalékra emelkedik. Az V. ötéves terv lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi bolthálózatot tovább bővítsék, növeljék az értékesítő helyek számát. Ezután a lakosság idei és jövőre várható áruellátásáról szólt Szurdi István. Elmondta, hogy ebben az évben a belkereskedelmi vállalatok a tervezettnél több árut értékesítenek, mivel a lakosság pénzjövedelme is magasabb a tervezettnél, A magasabb követelmények sem okoztak zavart az áruellátásban. Az idén örvendetesen tovább emelkedett a biológiailaq értékes élelmiszerek forgalma. Az egy főre jutó húsfogyasztás, amely tavaly 69 kiló volt, az idén 70— 74 kilogrammra emelkedett. Tejből és tejtermékekből tavaly 118, az idén 136 kilogrammot vásároltak egy lakosra számítva. Vitamindús gyümölcslevek- ből az előző évben 680 vagon, az idén pediq már 760 vagon- nyi kelt el. Viszont csökkent az egy főre jutó kenyér-, liszt- és zsírfogyasztós. A miniszter elmondta, hogy a kereskedelmi vállalatok felkészültek a karácsonyi és az újévi forgalomra. Az árukészletek, a választék megfelelő, A kereskedelem nagy gonddal kezdte meg felkészülését a lakosság jövő évi áruellátására. Az 1976. évi belkereskedelmi áruigények egyeztetésének első szakasza az érdekelt minisztériumokkal és részben a termelő üzemekkel eredményesen lezárult, bár néhány fontos termék szállításáról méq folynak a tárgyalások. Kifejezte meggyőződését, hogy az áru- szállítási megállapodások teljes eqészében realizálódnak, ez pedig azt jelenti, hogy 1976- ban kielégítő, jó színvonalú lesz a lakosság áruellátása. Baromfiból, halból, tojásból 10-11, tej- és tejtermékekből 8-9, zöldség-gyümölcsből 4-5 százalékkal magasabb fogyasztásra készül fel a -kereskedelem. Változatlan árakon számítva az ideinél 3-3,5 százalékkal nagyobb ruházati és öt százalékkal nagyobb vegyes-iparcikk forgalommal számolnak. Az idegenforgalomról és a turistaforgalomról szólva a miniszter elmondta, hogy az idén több mint hárommillió magyar állampolgár utazott külföldre, szemben az 1970. évi egymillióval. 1980-ban a tervek szerint 4 300 000 állampolgárunk kel útra. A Magyarországra látogató külföldiek száma, ami 1970-ben 5 millió 600 ezer volt, az idén mintegy kilencmillió lesz, 1980-ra pedig mintegy 10— 10,5 millió külföldi érkezésével számolnak. A miniszter örvendetesnek mondotta, hogy az idén 60 000 magyar fiatal szervezett formában utazott külföldre és 70 000 külföldi fiatal érkezett turistaként hazánkba. A belkereskedelem feladatait összefoglalva a miniszter hangsúlyozta; számolunk azokkal a szigorú feltételekkel, amelyeket a terv számunkra meghatároz. Tudósítónk jelenti az országgyűlésről A magyar gazdaság bizo** nyos kényszerpályákra került, (ami természetesen nem valamiféle teljes kiszolgáltatottsággal egyenlő), miután a külgazdasági feltételek számunkra megnehezültek, a cserearányok megromlottak, nem különben pedig ide jutottunk saját munkák gyengeségéből is, amint azt az előzőekhez Huszár István miniszterelnök-helyettes szerdai expozéjában tárgyilagosan mindjárt hozzáfűzte. Egy lassúbb ütemű gazdasági növekedési szakasznak nézünk tehát elébe, amely azonban mégsem olyan lassú, hogy nemzetközi összehasonlításban ne lenne dinamikusnak mondható. A megnehezült kül- és belgazdasági feltételekből kiindulva — és azokból az elkötelezettségekből, amelyeket (elsősorban az energetikai nagyberuházásokról van szó, a paksi atomerőműtől a bükkábrányi erőműig) már korábban eldöntöttünk — álltak össze az ötödik ötéves tervidőszak, az 1976 —80-as évek népgazdasági célkitűzései. Tegyük hozzá, széles körű kollektív munkával, amiben részt vettek az országos irányító szervek, csakúgy mint Kényszerpályákon a vállalatok, a tanácsok és a tudományos kutatóintézetek, közgazdászok és politikusok. A gazdaságpolitikai vezetés végül is a legjobb tervvariánst választotta ki, s hogy a körülményekhez képest ez a leg-* jobb változat, arról már a legkétkedőbb újságírók is meggyőződhettek. Az utóbbi hetekben magam is végighallgattam kollégáimmal néhány „első kézből” származó, a háttereket is részletesen feltáró tájékoztatást arról, hogy a körülmények kényszerítő erejénél fogva mennyire meghatározott — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, be van lőve — gazdasági fejlődésünk. Az újságíróknak legfeljebb annyi ellenkezésük volt, a tervet se kezeljük fétisként, menetközben is képesek legyünk a rugalmas változtatásokra és az alkalmazkodásra. összeálltak tehát a népgazdaság ötödik ötéves tervidőszakra szóló célkitűzései, miután azt az országgyűlés állandó bizottságai is annak rendje s módja szerint megtárgyalták. , Ezekután az országgyűlés tegnapi napján a képviselőknek nem volt más dolguk, mint hogy voksukat és áldásukat adják — ismét Huszár István megfogalmazásával élve — az elsősorban minőségi célkitűzéseket tartalmazó tervre. Most is sokan jelentkeztek felszólalásra, érdekes viszont, s ezt • így is vártuk, ezúttal — egy új tervciklus kezdetén — nem a megyék kívánságlistái (még ez is kellene, még az is kellene) tolultak az országgyűlés színe elé, hanem inkább mindenki a célkitűzések megvalósításának hogyanjáról elmélkedett. Még a szerdai ülés előtt erről beszélgettünk az első nap baranyai felszólalójával, Novics Jánossal is. — Olyan tervek ezek, amelyek felemelkedésünket szolgálják — mondta a képviselő. — A tervszámok, ha teljesülnek, nagyon jól szolgálják a magyar népgazdaság műszakitechnikai felemelkedését, a jövő megalapozását, a fejlettebb szocialista társadalom felépítését, népünk jólétét. A fő kérdés —- mindennek a feltételeit Biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést, — mondotta —, hogy a belkereskedelem dolgozói nagy felelősségtudattal látnak a növekvő feladatok teljesítéséhez. Mindent megtesznek azért, hogy az áruellátás az V. ötéves tervidőszakban a dolgozó milliók megelégedésére tovább javuljon. A tegnapi vitában felszólaltak még: Takács Imre (Fejér megye, 7. vk.), a megyei párt- bizottság első titkára, Borbély Gábor (Győr, 9. vk.), a KISZ Központi Bizottságának titkára, Szokola Károlyné dr. (Somogy megye, 8. vk.), a Somogy megyei Tanács fonyódi továbbképző intézetének igazgatója, Szomszéd Gy. István (Nógrád megye, 3. vk.), a Nagybátonyi Gépüzem iqazgatója, dr. Kiss István (Komárom megye, 6. vk.), a Komárom meqyei Tanács elnöke. dr. Kiss Anna (Budapest, 51. vk.), a XVI. kerületi szakorvosi rendelőintézet osztályvezető főorvosa, Szalai Géza (Bu- daDest. 20. vk.), a Ganz- MÁVAG vésnöke, Bartta László (Szolnok megye, 1. vk.), az MSZMP Szolnok meqyei Bizottságának titkára. Riss Jenő (Bu- daoest. 52. vk.), a Budapesti Közlekedési Vállalat vezériqaz- qató-helyettese, dr. Szabó Kálmán /Budapest, 36. vk.), a Marx Károlv Közqazdasáqtudo- mányi Eayetem tanszékvezető eqvetemi tanára. Tóth Ferencné Bács-Kiskun megyei és Ferenczi József Csongrád megyei képviselő Ezzel befeieződött az elő- teriesztés fölötti vita. Huszár István, a Minisztertanács elnök- helyettesének vitaösszeqző válasza után az elnöklő Apró Antal szót adott dr. Bognár Józsefnek, az orszáqqvűlés terv- és költséqvetési bizottsáqa elnökének. Dr. Boqnár József javasolta: az orszáqavűlés foaadia el a vita során felmerült további két módosító indítványt. Határozathozatal következett: az orszáaavűlés elfoaadta a terv- és költséqvetési bizottsáq által korábban előteriesztett, valamint a vita során elhangzott újabb módosító javaslatokat. Végül az orszáqqyűlés a néoqazdasáq V. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal eqyütt részleteiben is egyhanqúlaq elfogadta. Ezzel aT országgyűlés befejezte csütörtöki tanácskozását. A téli ülésszak pénteken délelőtt folytatja munkáját, a napirendnek megfelelően megkezdi a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. megteremteni. Mire gondolok? Javítani kell a munkafegyelmet, komolyabban venni a takarékos gazdálkodást, s ami a legfőbb — én annak tartom —, megnyerni a munkásosztályt, a parasztságot, dolgozó népünket a terv teljesítésének, a terv célkitűzéseit széles körben ismertetni és elfogadtatni. — Ismerem a népgazdaság helyzetét, ismert a Központi Bizottság határozata is — folytatta a baranyai képviselő. — Nem akarom azt mondani, amit tegnap a rádióban hallottam, hogy már megettük a következő évet. De — a fogyasztás területén — előlegeket már vettünk fel a jövőre. Ezért felszólalásomban olyan javaslatokat tettem, amelyek különösebb anyagi erőforrásokat nem kívánnak, legfeljebb az ágazatokon belüli összegek átcsoportosítását célozzák, beleférnek a tervbe. Novics Jánossal végül karunk széttáró sóval zártuk a rövid beszélgetést, az, amire a képviselők szavaztak, nem más, mint hogy — lehet dolgozni. Egy kicsivel jobban, mint eddig. Az országgyűlés téli időszaka egyébként ma fejeződik be, amikor is dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter előterjeszti a jövő évre szóló költségvetést. Miklósvári Zoltán KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Szurdi István belkereskedelmi miniszter beszél a Parlamentben.
