Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-18 / 346. szám
1975. december 18., csütörtök Dünantmt napló 3 Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) sodik felében nagy mértékben növekedtek az energiahordozók és alapanyagok árai, amelyekből behozatalra szorulunk, ugyanakkor az általunk exportált termékek ára csak mérsékelten emelkedett. Emiatt, és a Közös Piac diszkriminációs intézkedései következtében számottevő veszteség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csökkentette volna. — A szocialista tervgazdálkodás fölényéről, a* szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk erejéről és népgazdaságunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés infláció kedvezőtlen hatásai, külkereskedelmi veszteségeink — bár hátrányosan befolyásolták a gazdasági egyensúly feltételeit — nem okoztak törést gazdasági fejlődésünkben. — A megváltozott világgazdasági helyzetben azonban szembetűnőbbé váltak gazdasági munkánkban már korábban is meglévő fogyatékosságok. Mindenekelőtt az, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban halad előre a termelés szerkezetének korszerűsítése; a minden piacon jól értékesíthető verseny- képes termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket. Nincs lényeges előrehaladás a beruházási tevékenység javításában, az üzem- és munkaszervezésben, az állóeszközök kihasználásában és a munkaerőgazdálkodásban. A megváltozott világgazdasági helyzetfelismerését csak lassan követték a szükséges intézkedések. Magasabb minőségi követelmények — Pártunk Központi Bizottsága novemberi ülésén jóváhagyta az V. ötéves népgazdasági terv irányelveit. A célok meghatározásában figyelembe vette népgazdaságunk helyzetét, a IV. ötéves terv teljesítésének várható eredményeit, a hosszútávú tervező munka tapasztalatait, a KGST-országok- kal lefolytatott terv-koordiná- ciós tárgyalások megállapodásait. Megállapította, hogy eddigi eredményeink és gazdaságunk belső tartalékai lehetővé, a megváltozott világgaz- dasáqi feltételek pedig szükségessé teszik, hogy a gazdasági munkában az eddigieknél magasabb minőséqi követelményeket támasszunk. Arra törekszünk, hogy a szocialista építőmunka tervszerű folytatása, a termelőerők feilesztése, korszerűsítése és hatékonyabb kihasználása útián tovább javuljanak népünk életkörülményei és fokozatosan megteremtsük a qazdasáa kiegyensúlyozott fejlődésének tartós feltételeit. — Nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célkitűzés, hogy a tervezett növekedési ütem meqvalósításával biztosítsuk a népgazdaság töretlen fejlődését, a fogyasztás és a felhalmozás növekedésének folyama- tossáqát, az életkörülmények szolid, de megalapozott javítását. A feltételek nem olyan kedvezőek, hogy a törvény-tervezetben foqlalt előirányzottnál gyorsabb előrehaladást tervezhetnénk, de nem is olyan nehezek, hogy szabad lenne ennél kisebbre venni az előbbre- lépést. — A tervezőmunka során az igények — különösen a beruházásaik tekintetében — jóval meghaladták a reális lehetőségeket. Az igények növekedése a fejlődés természetes velejárója és szívünk szerint teljesítenénk is azokat, de nem indulhatunk ki vágyainkból. Mint ahogy a család is rangsorol, úgy a nagy családnak, az országnak is — a reális lehetőségekkel számolva — szigorú következetességgel rangsorolni kell a jogos igények kielégítésében. A hazánk és népünk iránt érzett felelősség arra kötelezi pártunkat és kormányunkat - és bennünket képviselőket is —, hogy mindenkor anyagi lehetőségeink körültekintő figyelembe vételével alakítsuk ki álláspontunkat. A törvény- tervezetben foglalt célok reálisak, megvalósíthatók, de látnunk kell, hogy a tervidőszakban gazdasági építőmunkán- kat a korábbihoz képest nehezebb feltételek mellett fogjuk végezni. A fejlődés hazai erőforrásait, a beruházásokat, az energiát, a munkaerőt a korábbinál csak kisebb mértékben tudjuk bővíteni és számolnunk kell azzal is, hogy a világgazdasági folyamatok továbbra is kedvezőtlen hatást gyakorolnak népgazdaságunkra. Ezért a fogyasztást és a felhalmozást az eddiginél lassabban növelhetjük, míg a termelés, az export, a hatékonyság és a szerkezet-átalakítás feladatait a reálisnak ítélt felső határon szükséges előirányoznunk.- A további erőrehaladás döntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása. Ennek érdekében halaszthatatlan feladat, hogy mozgósítsuk a meglevő erőforrásainkat, jobban használjuk ki gazdaságunk belső tartalékait. A fejlődés intenzív jellegének erősítése a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását, a munka termelékenységének dinamikus növelését, az álló- és forgóeszközök hatékonyabb kihasználását követeli. Fontos a nyersanyagok magasabb feldolgozottsági fokát megvalósító, értékesítési céljainkkal jobban összhangban állá termelési szerkezet kialakítása, illetve az ezt elősegítő műszaki fejlesztés. Jelentős teendőnk a meglevő és gazdaságosan kitermelhető hazai ásvány-vágyon hasznosítása, valamint a széles körű energia- és anyagtakarékosság, anyaqi és szellemi erőforrásaink ésszerűbb kihasználása — hangsúlyozta Németh Károly, majd beszéde további részében az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzataival foglalkozott. Versenyképes termékeket- Az ipari termelés tervezett növekedése némileg kisebb, mint amit a jelenlegi ötéves tervidőszakban elértünk - mondotta. A követelményeknek megfelelő termék-szerkezetben történő megváló ítása azonban a korábbinál lényegesen nehezebb feladatot jelent. A termelés nagyobb növekedése csak akkor lenne kívánatos, ha olyan termékekből gyártanánk többet, amelyek az előirányzottnál nagyobb mértékben növelnék a qazdaságos exportot, vagy a tőkés importot helyettesítenék. Az ipari termelés növelésének fő kérdése ezért nem az, hogy nagyobb mennyiségi teljesítményt érjünk el. hanem az, hogy a termék-szerkezet az értékesítési és hatékonysági követelményekkel összhangban változzék. Ez a kereslethez való rugalmas alkalmazkodást, a minőségi tényezők előtérbe állítását követeli. Az ipari termeléssel szemben tehát az a követelmény, hogy egyre magasabb szinten feleljen meg a hazai szükségletek kielégítésének és a nemzetközi verseny- képesség feltételeinek.- Az ipar a termelési szerkezet átalakításával, az energia, az anyag és félkésztermékek termelésének fejlesztésével mérsékelje o népgazdaság növekvő import-terheit, növelje a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát, fokozza az exportot. A feldolgozó iparban növekedjék a versenyképes gyártmányok aránya és csökkenjen a qazdasógtalan termelés. Előtérbe kell állítani azoknak az ágazatoknak és vállalatoknak a fejlesztését, ahtfl a gyártmányok megfelelnek a korszerűség követelményeinek E tekintetben különösen a gépiparra hárulnak nagy feladatok. KS/D. NAPLŐ TELEFOTŐ Németh Károjy, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólal az országgyűlésen. — A gazdaságos termelési szerkezet kialakításának meggyorsítása a kiegyensúlyozott fejlődés nélkülözhetetlen és semmi mással nem pótolható feltétele. Csak akkor érhetünk el sikert, ha rövid időn belül kidolgozzuk és következetesen végrehajtjuk a minden piacon versenyképes gyártmányok növelésének, a gazdaságtalan tér. melés korlátozásának programját. Ez a központi irányító szervek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igényli. Megoldásra váró feladat az is, hogy az átlagosnál gyorsabb fejlesztésre kijelölt ágazatok és vállalatok indokolt létszámszükségletét kielégítsük a dolgozók vállalaton belüli és a vállalatok közötti tervszerű átcsoportosítás útján. Az érintett dolgozók átcsoportosítását, átképzését tervszerűen, jól előkészítve, reális igényeik figyelembe vételével kell lebonyolítani. — Az ipari termelést változatlan létszámmal, a termelékenység emelésével kell növelni. Az új munkahelyeken csak oly módon biztosítható a létszám, ha más területről munkaerőt szabadítunk fel. Ha nem ezt tennénk, tovább növekednének a kihasználatlan kapacitások, ami a beruházási erőforrások pazarlásához vezetne. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miközben egyes területeken munkaerő- hiány qátolja a folyamatos termelőmunkát és fontos szolgáltatások kielégítését, addig más területeken pazarlás folyik a munkaerővel. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az életszínvonal megalapozott növelése szempontjából döntő jelentősége van, hogy milyen mértékben tudunk előrehaladni az üzem- és munkaszervezés fejlesztésében, a munkaerő ésszerű, takarékos felhasználásában, a munkaerőgazdálkodás javításában. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása a népgazdaság minden területén — az iparban, a mezőgazdaságban és az államigazgatásban — előtérben álló feladat. — A terv a mezőgazdasági termelés 16-18 százalékos növelésével számol. Ez feltételezi, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelése ennél nagyobb mértékű lesz. Az előirányzott növekedés az anyagi-, műszaki-, technikai feltételek oldaláról megalapozható. A terv teljesítése a népgazdaság más területeihez hasonlóan - itt is feltételezi a belső tartalékok mozgósítását. Mindenekelőtt azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben is növeljék a termelés hatékonyságát, csökkentsék a termelési költségeket, emeljék az üzem- és munkaszervezés színvonalát. Fordítsanak nagyobb figyelmet a már létrehozott, de még ki nem használt hagyományos és korszerű állattenyésztő telepek és gépi berendezések gazdaságos üzemeltetésére, nagyobb szakszerűséggel és takarékosabban gazdálkodjanak a vegyi- és üzemanyagokkal, a takarmánnyal, a melléktermékekkel, csökkentsék a termelési és a szállítási veszteségeket. Sokoldalú m ezőgazdasági termelés- A mezőgazdasági termelés szerkezete adottságainkkal összhangban lényegében kialakult. Az ésszerű szakosítás mellett, a népgazdaság igényeihez alkalmazkodva, fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A két fő ágazat közül a növénytermesztés növekedése lesz a gyorsabb, de megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az állat- tenyésztésre, különösen a hús és a tejtermelés növelésére. Ez a feltétele annak, hogy a belföldi ellátás kiegyensúlyozott legyen és növekedjék az export. A mezőgazdasági termelés fejlődésével összhangban gondoskodni kell a termékek megóvásáról, a feldolgozó kapacitások, a hűtő- és tárolótér bővítéséről. Viszonylag gyors ütemben fejlesztjük az élelmiszeripart, hoqy ezáltal lehetővé váljék a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozása, a gazdaságosan értékesíthető termékek nagyobb tömegű előállítása. A tervidőszakban is folytatjuk agrárpolitikánkat. Továbbra is alapvető feladatnak tekintjük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztését, a gazdálkodás szocialista vonásainak erősítését. Az állami gazdaságoktól és az élenjáró termelőszövetkezetek, tői azt várjuk, hogy a jövőben is példamutató kezdeményezői lesznek a korszerű technika és termelési eljárások, a nagyhozamú fajták alkalmazásának. A korszerű, hatékony termelési és üzemszervezési módszerek elterjesztésével, a hagyományos termelési módszerekben rejlő lehetőségek jobb kiaknázásával, a vezetés színvonalának emelésével, az üzemek ésszerű szakosodásával, együttműködésük fejlesztésével jelentős mértékben növelhető mind a jól, mind a közepesen gazdálkodó, mind pedig a gyenge adottságú termelőszövetkezetek termelése. — Egy dolgot azonban hangsúlyozni szeretnék: most nem az üzemi méretek további növelése a feladat, hanem sokkal inkább a már kialakult üzemnagyság által nyújtott lehetőségek fokozottabb kihasználása. Hazánkban az egy szövetkezetre jutó átlagos terület- nagyság ma már nem kicsiny: 3500 hektár. Erről azért is szólok, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem haszon, hanem kár származik abból, amikor a szükséges feltételek megléte nélkül egyesülnek termelőszövetkezetek. A termelő- szövetkezetek ésszerű és megalapozott egyesülését a jövőben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkezetek egyesülésének szorgalmazása, amikor ennek feltételei nincsenek meg és emiatt jelentős veszteségek keletkeznek, termelési kapacitások maradnak kihasználatlanul. A figyelmet inkább arra kell fordítani, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek és az állami vállalatok, a társulások, a közös vállalkozások és vállalatok létrehozásával, a termelési együttműködés elmélyítésével növeljék a mezőgazda- sági termelés hatékonyságát. — Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak mind az önellátásban, mind az árutermelésben a jövőben is fontos szerepük lesz. Minden illetékes szervnek többet kell tennie a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó termelés ösztönzéséért, a munka megkönnyítéséért, termékeik átvételének jobb megszervezéséért. — A terv gazdasági lehetőségeinkkel összhangban irányozza elő az életszínvonal emelését. Szocializmust építő társadalmunk alapvető célja és fontos hajtóereje a lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, növekvő anyagi és kulturális igényeinek lehetőségeinkkel összhangban álló kielégítése. Nem feledkezhetünk meq azonban arról, hogy az életkörülmények javítása csakis gazdasági fejlődésünkkel összhangban történhet, az élet- színvonal emelésének lehetősége gazdasági munkánk eredményétől függ. A terv szerint a lakossáq jövedelme, a fogyasztás, a nehezebbé vált gazdasági feltételek mellett is jelentősen növekszik, A tervidőszak folyamán fokozódik a tartós fogyasztási cikkek térhódítása, egészségesebb lesz a táplálkozás, jelentősen fejlődik az öltözködési és a lakáskultúra, javulnak a lakásviszonyok, bővülnek a szolgáltatások, A teljesítményhez igazodó jövedelem — Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősége, a szak- képzettség, a munka nehézségi foka az eddiginél jobban érvényesüljön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok helyen tapasztalható egyenlősdivel. A dolgozók többségének igazságérzetét is sérti az a gyakorlat, amikor a bérek és a jutalmak elosztásánál arra hivatkozva nem differenciálnak a teljesítmények arányában, hogy az a dolgozók között feszültséget teremt. Ennek éppen az ellenkezője igaz, és az a feladat, hogy mindenütt érvényt szerezzünk a teljesítményekkel összhangban álló bérezésnek. A tervidőszakban a kereseti arányok javítását központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több műszakban, folyamatos munkarendben dolgozók műszakpótlékának összegét is. — Fontos társadalmi, politikai követelménynek tekintjük, hogy a munkásság és a parasztság jövedelme megközelítőleg azonos ütemben növekedjék. Külön figyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi munkásság bér- és jövedelmi viszonyainak alakulására, továbbá arra, hogy csökkenjenek a termelőszövetkezeti jövedelmekben fennálló indokolatlan különbségek is. A helyesebb jövedelmi arányok érdekében arra törekszünk, hogy az alacsony keresetűeknél az átlagosnál nagyobb legyen a növekedés, ugyanakkor meg kell akadályozni minden jövedelem- növekedést, amely nem áll arányban a teljesítménnyel. — A következő években is a társadalmi juttatások növelésével fokozatosan mérsékelni kívánjuk a családok -jövedelmi színvonalában az eltartottak száma miatt meglevő különbségeket. A társadalmi juttatások a munkajövedelmeknél gyorsabban növekednek. Növeljük a társadalmi hozzájárulást a gyermeknevelés költségeihez: emeljük a családi pótlékot; továbbra is fontos feladatnak tekintjük a gyermek-intézmények fejlesztését; gondoskodunk arról, hogy a gyermekgondozási segély mértéke lépést tartson az átlagkeresetek növekedésével. Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok helyzetének javítására. A nyugdíjak reálértékének megőrzése mellett a tervidőszakban lehetőségeinkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdíjakat. A mező- gazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a tervidőszak végére fokozatosan — a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatárra csökken. Mindebben az idős korúakról való fokozottabb társadalmi gondoskodás jut kifejezésre. — A bérek és a szociális juttatások emelése nem egyetlen tényezője az életszínvonal, az életkörülmények javítására irányuló törekvéseinknek. A lakosság életkörülményeinek javulását szolgáló beruházásoknál fenntartjuk a jelenlegi tervidőszakban megvalósult magas arányt. A rendelkezésre álló anyagi eszközök zömét a lakás- és a közműépítés, a nagyvárosi tömegközlekedés, az óvodai, az általános iskolai , és a szakmunkásképzés hálózatának fejlesztésére fordítjuk. A lakásépítés üteme elsősorban a fővárosban, a nagyvárosokban és az ipari centrumokban gyorsul. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nagycsaládosok, a munkások lakásépítésének támogatására és arra, hogy az építés pénzügyi feltételei jobban igazodjanak a lakásra várók jövedelmi és szociális helyzetéhez. — Amint látható, a következő tervidőszakban is az élet- körülmények, a jövedelmi viszonyok folyamatos javítására törekszünk. A reáljövedelmek és a reálbérek azonban a tervidőszak első felében — gazdasági lehetőségeinkkel összhangban - az öt év átlagánál szerényebb mértékben növekedhetnek. Ellenőrzik az árakat — A terv számol az árak változásával is és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedelmek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedelmeket és a szociálpolitikát, hogy azok együttesen a lakosság életszínvonalának tervezett javulását eredményezzék. Az árak a gazdaságban fontos szerepet töltenek be, a termelés területén befolyásolják a gazdasági döntéseket, módosítják a fogyasztás szerkezetét, hatnak a kereslet alakulására. Az árpolitika célkitűzése, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termék- szerkezet átalakítására, a minőség javítására, a gazdaságos termelésre irányuló célkitűzések. Ugyanakkor tartósan a fogyasztói árak sem maradhatnak el a termelési költségektől, ezért gazdasági fejlődésünk érdekében egyes fogyasztói árakat is emelni szükséges. A nagyobb kihatású fogyasztói áremelést, mint például jövőre a húsáremelést, jövedelemkiegészítéssel kapcsoljuk össze és ezáltal is biztosítjuk, hogy a tervezett reálbér és a reáljövödelem növekedés megvalósuljon. — Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedése a tervezett keretek között maradjon, biztosítani kell az ár- ‘egyelmet, az árak szigorú ellenőrzését, az indokolatlan áremelések és visszaélések megelőzését. Nagy felelősség hárul a vállalatokra és az őket felügyelő, irányító minisztériumokra abban, hogy a gazdasági (Folytatás az 5. oldalon)
