Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-17 / 345. szám

e Dunántúli napló 1975. december 17., szerda ü mohácsi csata Szakály Ferenc könyve a 450. évforduló jegyében jdosxwtrű növény* védelem GYÜMÖLCSFÁK TÉLI APOLASA Nincsenek pontos statisztikai oda­.. cJ.riro1' ho9y az országban hány gyümölcsfa van a háztáji kertekben, s ebből mennyi a tűzrevaló, de bi­zonyos, hogy számuk több millió. A lakosság gyümölcsellátása szem­pontjából nagyon jelentős a szór- vanygyümölcsösök, és háztáji kertek termelése. Sajnos, a régi kertekben es gyümölcsösökben sok fa nem terem, a fák kivénültek, a sűrű ül­tetésben hiába keresik a napfényt, a talajban a tápanyagot. Nem lehet eleget hangoztatni: két fa nem mindig terem többet, mint egy. Nem a fák mennyisége, hanem apoltságuk jelenti a jobb, a több i*rn?ést- .A sűrű ültetésű fákat fej­lődési távolságukra ki kell ritkítani. ^®r|^ószetesen elsősorban a már ki­vénült, nem termő, nem ifjítható fá- kat_ vágjuk ki. A kellő távolságban levő, még életre való fákat pedig ápolásba kell venni, szükség esetén megifjítani. A TÖRZS APOLASA A törzs — bármilyen vastag és öreg is — élő és érzékeny része a fának. Ha a törzs megsérült, ak­kor a tápanyagok vándorlása le- lassul^ vagy diesen megáll, ez pe­dig közvetve a korona részleges vagy teljes pusztulását okozhatja. Gyakran előfordul, hogy jármű­vek vagy talajművelő eszközök fel­sértik a gyümölcsfa törzsét. Az ilyen sebek nagyon vontatottan gyógyul­nak, ha nem gondoskodunk róluk. A sebek feüületét először éles kés­sel simítsuk le, különös gondot for­dítva a szélekre, majd az egészet kenjük be sebkátránnyal vagy világos színű fémmentes olajfestékkel. Ha­sonló módon lássuk el a fagyrepe­déseket és fagyfoltokat is. A kezeletlen sebeken rövidesen szúbogarak, penészgombák és tap­lók telepednek meg. Ezek hatására a seb egyre nagyobb lesz, bekorhad, míg végül a fa pusztulását okozza. TORZSTISZTOGATAS Az idősebb, egészséges fák tör­zsének felületén vastag héjkéreg ke­letkezik. Ez fokozottan leválik a törzs kérgéről. A leváló felület alatt és a mély kéregrepedések között külön­böző kártevők bábjai, tojásai, lár­vái, gombák spórái, stb. telelnek át. Ezeket úgy távolíthatjuk el, ha a kéregrepedéseket először fakaparó- val simítjuk le, majd a törzset ala­posan megkeféljük drótkefével. Ügyel­jünk arra, hogy az eszközök a fa kérgét ne sértsék fel. A fák tisztoga­tása után természetesen minden le­vágott ágat, gallyat a gyümölcsösből ki kell hordani, vagy azonnal el kell tüzelni, mert ezeken vagy ezekben is él a betegség csirája, amely ta­vasszal életre kelve tovább terjeszti a fertőzést. Össze kell szedni és elégetni a lehullott, s a fa alatt maradt, vagy a fán megszáradt gyü­mölcsöt is. Ha a faápolási és növényvédelmi munkákat évről évre rendszeresen el­végezzük, fáink sokkal tovább élnek és hosszabb ideig tarthatók gazdasá­gosan. Az idősebb, elhanyagolt fák o szakértelemmel, qondosan végzett ápolást, permetezést azzal hálálják meg, hogy egy-két éven belül nö­vekedésnek indulnak és évről évre bővebben teremnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az elhanyagolt gyümölcsöst nehezebb rendbe hozni, mint újat telepíteni helyette. IFJITAS Nagyüzemekben a gyümölcsfák if- jítását már nem tartjuk indokoltnak, házikertben azonban még ez az igen drasztikus beavatkozás is hasz­nos és eredményes lehet. Az idős gyümölcsfák egy bizo­nyos kort elérve, fejlődésükben ha­nyatlóm kezdenek. A korona belseje kiritkul, az árnyékos részeken a váz­ágak felkopaszodnak, ennek követ­keztében a gyümölcs egyre apróbb, ízetlenebb lesz, és fogyasztásra ke­vésbé alkalmassá válik. Ha az ilyen gyümölcsfa gyökérzete és törzse még egészséges, akkor sor kerülhet az ifjitásra, melynek során a felesle­gesnek tartott ágakat tőből ki­fűrészeljük. Célszerű, ha először alulról fűrészeljük be az ágakat, és azután felülről fűrészeljük le. A fűrészelt sebek lehetőleg függőleges irányúak, és minél kisebb felületűek legyenek. A szakszerűen végrehajtott ifjitást valamennyi gyümölcsfaj elviseli. Az alma-, körte-, cseresznye-, meggy-, kajszi-, őszibarack-, valamint szilva­fákat a tél végén, de feltétlen a rügyfakadás előtt ifjitjuk. A megifjított fa fokozott gondozást kíván. Az ilyen fákat bőségesen lás­suk el tápanyaggal, időnként öntöz­zük meg, és különösen nagy gondot fordítsunk a növényvédelmükre. A fiatal, lédús hajtások könnyen fer­tőződnek, a gombás betegségek kö­vetkeztében. Az elvénült, pusztulás­ban lévő, teljesen felkopaszodott fák ifjitása eredménytelen. Rozs Ferenc, Baranya megyei Növényvédő Állomás, Pécs annak események, amelyekre mindig visszatérünk, s vannak viták, amelyek időlegesen nyugvó­pontra jutnak ugyan, de vég­leg talán soha; ezek közül való az a csata, amelyben 1526. augusztus 29-én a szekszárdi apátság Földvár nevű helysé­génél, Mohács közelében II. Szulejmán szultán serege el­söprő győzelmet aratott II. La­jos magyar király hadain" .— kezdődik Szakály Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum tudo­mányos kutatójának A mohácsi csata című könyve. A 450. év­forduló e témában kiadványok egész sorát szülte, azonban a legátfogóbb rendszerű munká­nak mégis ez a mű tekinthető. A mohácsi csatáról Szól, de a szerzője saját bevallása szerint is az 1526-os vereség csupán ürügy és alkalom arra, hogy mindazt felidézzük, ami nem e nap, hanem másfél évszázad bűnös mulasztásának köszönhe­tő. Szakály Ferenc pontosan is­meri mindazokat a kérdéseket, amelyek a szakembert és az egyszerű érdeklődőt izgatják: történelmi sorsforduló volt-e ez a nap, jelentős hadművészeti eseménynek számít-e a csata, milyen szerepe volt Tömöri Pál­nak, mi volt a török harci si­Pécset 1686-ban szabadítot­ták fel a török iga alól. Rövid­del azután Haüy hadmérnök térképet készített a városról, bejelölte abba a fontosabb lé­tesítmények között a közkutak helyét is. A felszabadulás után a há­ború folytatódott, járványok is dúltak. A meggyérült számú lakosság csak a XVIII. század elején kezdhetett hozzá a ku­tak és a vezetékek rendbeho­zásához. Rákóczi szabadság- harca idején a többszöri fel - prédálás is késleltette a mun­kálatokat. Törökkori csővezetékek a fal­lal övezett belvárosban és a külvárosokban sok helyen elő­kerültek. Ezek többségének a rendeltetési helyét megfelelő törökkori várostérkép hiányá­ban nem tudjuk. A legtöbb ve­zeték ugyanis a török házak udvarán csörgedező magánku- takat táplálta. Ezek működte­tését a felszabadulás után a város tanácsa vízhiány miatt nem engedélyezte. A rendelkezésünkre álló ada­tok azt bizonyítják, hogy a bel­várost a törökkorban négy nagyobb forrás látta el vízzel. kereinek titka? Történetirásunk igen hosszú ideig nem emlé­kezett, vagy nem akart emlé­kezni, a mohácsi ütközetet megelőző másfél évszázadra, s szinte örökletes hibának számí­tott az ok és az okozati össze­függések felcserélése. Szakály Ferenc ebben a könyvében kö­vetkezetesen igyekszik feltárni mindazt, ami a vereség mögött meghúzódott. Az állandó visz- szatekintés mellett a török 1521- es hadjáratával, majd Nándor­fehérvár ostromával lépünk az események zajlásába, s mire 1526-hoz érünk, már aligha ma­rad kétely bennünk esélyeink­ről. Miért Mohácsnál ütközött meg a sereg? - kérdezzük im­már négy és félszáz éve. „Hogy miért, arra semmiféle felvilágosítással nem szolgál­nak a kortársak, és nem tudjuk okát adni mi sem. Forrásaink még a találgatáshoz is kevés támpontot nyújtanak." - mond­ja a szerző. „A magyar sereg számára nyilvánvalóan hátrá­Egy múlt század eleji tanácsi jegyzőkönyv szerint a Tettye-i völgy forrásai közül a putur- luki vezeték került be a leg­régebben a városba. A víz a Tettye utca—Kulich Gyula utca—Megye utca vonalán jutott le a Déryné utca torko­latánál földbe ásott elosztó medencébe. A Kulich Gyula ut­ca 25. számú ház udvarán is állt egy elosztó medence, amelyből a Kis Flórián utca és az Anna utca sarkán álló, va­lamint a Flórián téri közkúthoz indult elágazás. Egy másik, a Megye utca 13. számú ház előtt kiinduló ág a Mór utca nyugati sarkához közel épült imaházhoz juttatott vizet. A vezeték innen az udvarokon és a kerteken át haladva látta el a Kazinczy utca és a Kossuth Lajos utca nyugati sarkánál ál­ló török templomot és az elő­re épített medencés kutat. A tettyei vezetéket 1713-ban felújították, majd 1785. és 88. közötti években újjáépítet­ték. A Széchenyi térre vezették le a Vaskapun kívüli Kaposvári ut­cai és a Szemináriumi forrás vizét. Mindkettőnek a csőrend­szere alagútban haladt csak­nyos volt, hogy a csata a mo­hácsi mezőn zajlott le. Nem mintha a terepviszonyok az el­lenségnek behozhatatlan előnyt biztosítottak volna, nem is ki­fejezetten azért, mert ott, ha­nem sokkal inkább azért, mert nem előbb és nem másutt ke­rült rá sor." A csata rövid leírása után szól Szapolyai János oly sokat vitatott felelősségéről is. A középkori Magyarország­nak milyenek voltak a honvé­delmi követelményei és lehe­tőségei? Talán ezek a mű leg­izgalmasabb kérdései és fejte­getései. Milyen a magyar vég­várrendszer, s taglalja a ne­messég honvédő szerepét majd az oly tévesen értelmezett kér­désben igyekszik állást foglal­ni: csak a kincstár szegény, vagy az ország is? Az utólagos „HA” kezdetű feltételezések egyik sarkalatos pontja volt csaknem mindig, hogy Európa miként viszonyult a törökhöz. Ennek kapcsán a nem az északi városkapuig. On­nan földbe fektetett vezetéken csörgött a víz az előbb em­lített Széchenyi téri elosztóba. A Széchenyi tér középső sza­kaszán a török korban házak álltak. A tér felső részén, a belvárosi templom északnyuga­ti sarka vonalában medencés közkút állt, amelyet 1707. és 1710. között építettek újjá elő­ször. 1821-ben új medencés ku­tat emeltek a romossá vált XVIII. századi helyett. A Szé­chenyi tér és a Déryné utca déli sarkára épült törökkori fürdőnek valószínűleg külön ve­zetéke volt a Kaposvári utcai rendszerből. Az északi városkapu feletti vezetéket 1713-ban építették át először. A még élő hagyomá­nyokra jellemző volt, hogy e csövek kötéséhez szükséges gitthez Törökországból, Bel- grádból hozatták a növényi ola­jat és a tömítő gyapotot. Az újjáépítési munkálatokat egy Micza nevű pécsi mester ve­zette. A másik főtéri kutat a szá­zadunk elején épített Zsolnay- kút helyétől kissé délre jelez­te Haüy. Ezt romos állapota miatt 1701-ben helyezték át az akkor még jóval kisebb város­háza közelébe, a Perczel ut­ca északi sarka vonalába. A'Széchenyi téri elosztóból ju­tott víz a Teréz utca és a Jó­kai utca északi sarkára épített fali kútba és a közelében épült imahely rituális mosdójába. A Teréz utca sarkára 1833-ban emeltetett új kutat a város, ugyanakkor a Jókai térről le­ágazó vezetéket is felújították. 1686-ban Bádeni Lajos csa­patai részben a vízhiány kivál­tásával tudták bevenni a Szé­kesegyház körül épült belső vá­rat. Haüy a Székesegyház mö­götti Berényi út helyén ásott kutat tüntetett fel. Valószínű­leg ezt rombolta szét az ost­rom közben a bomba. Hason­ló építésű ciszterna kút több is található a Káptalan utcá­ban, az' északi városfal tövé­ben; némelyikbe még ma is csorog víz a városfalon kívül­ről. A Káptalan utca 4. számú ház udvarán 1970-ben tárta fel szerző a korabeli erő- és poli­tikai viszonyok függvényében tárgyalja Velence, a Habsburg- birodalom, Franciaország és a széttagolt Közép- és Kelet- Európa kapcsolatát a Portá­val. C azoknak az olvasók- nak, akik kevesellnék mindazt, amit e könyvben Mo­hácsról megtudhattak, a szerző így felel: „ ... minden bizonnyal lesz ilyen, akinek feltűnik, hogy több szó esett Nándorfehérvár­ról, mint magáról a mohácsi csatáról; hogy többször botlott anyagi kérdésekbe, mint morá­lis problémákba, akkor a szer­ző elérte kitűzött célját, ami nem volt több, de kevesebb sem, mint hogy a mohácsi csa­tát elhelyezze azoknak az ösz- szefüggéseknek a sorába, ame­lyekbe a valóságban tartozik, és amelyek nélkül lényegét és a magyar történelemben ját­szott szerepét megérteni nem lehet. a Janus Pannonius Múzeum az egyik ilyen rendszerű kutat a vízelvezetés alagútjával együtt. Ennek a vízvezeték rendszernek az építészeti kiképzése, csőve­zetéke arra enged következtet­ni, hogy legkésőbb a török kor­ban építették. Az elmúlt években a közmű­vesítés közben több, azonos ki­képzésű törökkori vízvezeték szakasz került elő a régi feren­ces templom közelében. A fő vezeték a Sánc utca Alkotmány utcai torkolata felől haladt a Szigeti kapu felé. Az egyik ága a templom északi kapuja előtt vezetett az épület északkeleti sarka irányába. A templom ke­leti, középkori szentély részét a törökök imahellyé építették át. A vezeték ennek a rituális mosdóját látta el vízzel. A má­sik, ugyanilyen kiképzésű cső­szakasz a Sallai utca északi házsora előtt haladt a Fogá­szati Klinika előtti térre. A múlt században lebontott öreg török fürdő vezetéke lehetett. A fürdő közelében, vagy a falá­ban közkút állott. Ehhez 1713- ban a Sallai utca hosszában a Széchenyi térről új vezetéket fektettek le. A kút 1822-re ro­mossá vált, azért a térre új, medencés csorgókutat építet­tek. Amíg a déli városfalat át nem törték, a mai Várady An­tal utca és Dischka Győző ut­cában folytatódott. A kanyaro­dó utca nyugati oldalán Haüy fali kutat jelzett. A régi írások­ban nem találtunk róla adatot. Somogyi Géza, a régi vízveze­tékek gondos figyelője, 1969- ben az utca hosszában szürke színű csővezetéket írt le, való­színűleg ez látta el vízzel ezt a kis fali csörgőt. A pécsi vízvezetékek és csorgókutak törökkori eredeté­hez fűződő szájhagyomány a múlt századokban tartotta ma­gát, sőt napjainkban is él. Mint rövid összefoglalónkban több helyen is említettük, a XVIII—XIX. századi átépítések és felújítások miatt azonban a városban a múlt század vé­gére alig maradt hírmondónak egy-egy működő törökkori víz­vezeték szakasz, vagy közkút. Dr. Nagy Lajos Horgászat ZSINÓRKOTÉSEK ÉS SZAKÍTASI SZILÁRDSÁG Horgászzsinór vásárlásaink­nál elsősorban arra vagyunk kiváncsiak, hogy a vásárolni kí­vánt zsinórnak milyen a szakí- tási-szilárdsága? Most került a kezünkbe a svéd ABULON hor­gászcikkkészítő gyár ismertető jegyzéke, melyben többek kö­zött azt is közük, hogy az el­végzett próbáik szerint mű­anyagzsinórjaink az egyes hasz­nálatos kötési módoknál meny­nyit, hány százalékot veszít az eredeti szakítási szilárdságból. A leggyakoribb kötési módok közül hármat ismertetünk itt rajzban is és mellé írjuk, hogy az illető kötésnél hány száza­léka marad meg a zsinór ere­deti szakítási szilárdságából? if% ír* Az 1-es számmal jelzett „klinch"-kötésnél: 98%, a 2-es számmal jelzett blud-kötésnél, melyet szakadt zsinór összekö­tésénél alkalmazunk: 87%, a3. számú hurkofásos kötésnél, me­lyet főként a „legyező” hor­gászatnál használunk, azért, hogy a műanyag-legyet köny- nyen és gyorsan tudjuk cse­rélni; 85%. A téli estéken a kötési módokat ismerő hor­gásztársak megtaníthatják ezekre a kötési módokra a többieket. Tapasztalatunk, hogy nagyon sok horgásztársunk nincs tisztá­ban a műanycgzsinóroknál al­kalmazható kötési módokkal. TÉLI ESTÉK A horgászidény lezárultával látogatottabbak az egyesüle­tek heti összejövetelei. Ezt az időpontot kell az egyesületek vezetőinek felhasználni arra, hogy tagjaikkal egyrészt az el­múlt idény tapasztalatait, va­lamint a jövő feladatait meg­beszéljék, másrészt, ezt az időt arra is fel kell használni, hogy elsősorban a kezdő horgászok szakmai ismereteit bővítsék, s olyan fogásokra tanítsák meg őket, amilyenek oktatására horgászás közben nem igen akadt idő, pl. a különböző zsi­nórkötési módokra, a helyes horog felkötésekre, az úszás horgászat különböző módsze­reire stb. Az összejöveteleket, oktatásokat érdekesebbé te­hetjük dia- és filmvetítésekkel. A különböző horgásztárgyú fil­meket a tervezett előadások előtt három héttel kell a MO- HOSZ-tól igényelni. A film köl­csönzése díjtalan. HÍREK Az őszi időszakban esedékes halkihelyezéseket — a Pécsi-tó kivételével — mind a Pécs kör­nyéki, mind a Drávái H. E.-nek maradéktalanul elvégezték. A Pécsi-tó őszi holasítása az ala­csonyabb vízállás és a téli fo­gyások közösen okozható ve­szélye miatt maradt el. Vajszló, Sellye, Siklós horgászegyesüle­tei a hozzájuk tartozó vizeken halasításaikat az előírtaknak meqfelelő mértékben teljesítet­ték. A Pogányj Tavasz H. E. a tél folyamán január 17-én, vala­mint február 2 és 21-én elő­adásokat tart. Az-előadásokat minden alkalommal Remény­pusztán, a tsz központjában, annak kultúrtermében du. 16 órai kezdettel tartják meg. Az előadásokon más egyesületek tagjait is szívesen látják. Re­ménypusztát a nagyállomás előttről minden óra 30 perc­kor induló 41-es autóbusszal lehet megközelíteni. A busz a tsz központi épülete előtt áll meg s minden órakor onnan is indul vissza Pécsre. * A FOGÁSI EREDMÉNYNAP­LÓK leadásának határideje 1976. január 5. A lezárt, és a napló végén összesíteti napló­kat minden horgásznak a sa­ját egyesületénél kell leadnia. KÜLÖNLEGES BŐRRUHÁK BŐRKESZTYŰK BŐRRUHÁZAT! \ MINTABOLT I Pécs f / Sallai ü.8 k f F. J. Hírmondónak is alig maradt... 1526 Pécs török kori vízvezetékei és közkútjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents