Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-17 / 345. szám
1975. december 17., szerda Dunántúlt napló 3 Levelekből, hozzászólásokból Fotó: Erb János 75 éves a napközi Hogy második otthon legyen • A napközis nevelőtanár öröme % Nem gyermekmegőrző # Sokoldalú pedagógiai munka Milyen legyen az új amatőr művészeti hemutatn rendszer? Két hete „Az új művészeti bemutató rendszer elé” címmel fölvetettük az amatőr művészeti mozgalom gondjait Baranyában. Cikkünkre sokan telefonon, mások levélben reagáltak. Ez utóbbiak közül idézünk néhány részletet: A szereplés • élteti „Véleményem elsősorban saját csoportommal kapcsolatos. Az egyházaskozári páva kör speciális együttes. Ugyanis bukovinai székely csoport van több is, moldvai — csak ez az egy! Az első időszakban (1971—72-ben) sok szereplési lehetőségünk volt. Most hosz- szú ideje semmi — és ez egyenlő a megszűnéssel . . . Igaz, közben gyűjtünk, feldolgozunk, de az együtteseket a szereplés élteti ! Mi lenne a megoldás? Tulajdonképpen mindegy milyen fórumnak nevezzük, de valakinek szervezni kellene a dolgokat. Mi képtelenek vagyunk önálló megmozdulásra, hiszen anyagi lehetőségeink egyáltalán nincsenek. Pénzbeli támogatást senkitől sem kapunk. A járási művelődési otthon Sásdon háromszor rendezett ún. járási kulturális seregszemlét. Ez kiválóan alkalmas arra, hogy a környékünkön előforduló amatőr munkát bemutassa, azonban egy kategóriában egy csoport indul, így nincs összehasonlítási alap. Szükség lenne ezenkívül némi előkészítésre és utóértékelésre is. Ez az említett bemutatókon elmaradt. Egyébként is szükség lenne a csoportvezetők rendszeres képzésére. Hároméves működésem alatt erre csak egyszer került sor. A járásj bemutatókat sajnos nem követte további megyei, területi stb. bemutató. Pedig a jól szereplő együttesek részt- vehetnének legalább a megyénkben rendezendő mohácsi, pécsváradi, s esetleg dél-dunántúli eseményeken is. Hiba volt, hogy hosszú ideig szinte csak mi képviseltük megyénket országos rendezvényeken, pedig van 10—12 csoport. Mostanában egy másik együttesről hallunk sokat, de hol van a többi? Egy évvel ezelőtt megalakult Pécsett a KÓTA. A paraszténekkari bizottságnak magam is tagja lettem. Azóta semmiféle megbíztatást, jelzést e munkával kapcsolatban nem kaptam. Javaslatom: járási, területi, megyei bemutatókon, versenyeken évente legalább kétszer kapjon szereplési alkalmat minden együttes. A sikerélmény lehetősége a kis együttesek éltetője. Ha erre még lehetőség sincs, akkor ezek'űz önmagukban igen értékes kis csoportok felbomlanak .. Megyeri Vilmosné, az egyházaskozári székely népi együttes vezetője „Kóruspróba utón megbeszéltük a cikket. A vitában kialakult két álláspont közül nem találjuk jónak azt a formát, amelyben csak 2—3 évenként kerül sor egy-egy szakág bemutatkozására. Feltétlenül szükséges évente egy megyei szintű seregszemle. Idősebb kórustagjaink gyakran emlegetik, milyen jól sikerült dalostalálkozók voltak régebben, még 6—8 éve is a megyében. Rendezhetnénk e találkozókat felváltva más-más kórus székhelyén (Dunaszekcső, Komló, Magyarszék, Szigetvár, Siklós) és természetesen időnként Pécsett is... Az 1977-es évben a szigetvári kórus is szívesen válla'lná a házigazda szerepét, mert abban az évben ünnepeljük kórusunk fennállásának 100. évfordulóját örömmel vennénk részt már a következő évben ilyen megyei kórustalálkozón." Hergenröder József karnagy ' Több ;j§ segítségét ... A Merre tart a műkedvelő művészet? című cikk a mi gondjainkról is beszélt. Mert nem is kis gond ma már egy műkedvelő csoportot létrehozni, együtt tartani, magas szintre emelni, és ezt a szintet meg is tartani. Ennek a gondnak kétségtelenül olyan összetevői vannak, amilyeneket a cikk is fejteget. Nem megoldott megyénkben a műkedvelő művészeti csoportok szakmai irányítása. Elsősorban a falusi népi együttesekre, páva körökre gondolok, hisz magam is ilyen csoportot vezetek. A cikk szerzője somogyi ellenpéldára hivatkozott, én tolnaira szeretnék utalni, ahol egyetlen függetlenített szakembernek az az egyetlen dolga, hogy a megye hagyományőrző népi együtteseinek munkáját segítse, irányítsa .. . A műkedvelő művészeti csoportok fellépési, szereplési lehetőségei nagyon gyérek, hiányosak. Nagyon magas szintre kell eljuttatni egy műkedvelő csoportot ahhoz, hogy megyei, majd országos szakmai szervek észrevegyék, és ennek alapján meghívják különböző rangos rendezvényekre. És addig mi van? Az, hogy a csoport vezetője futkos eqyik faluból a másikba, és egyik és másik népművelő ismerősének „megvételre" kínálgatja együttese műsorát. (Jobbára kevés sikerrel.) Pedig szereplési lehetőség nélkül nem lehet együtt tartani egy csoportot, bármilyen nagy is a lelkesedése. Nagyon örülök annak, hogy a Megyei Közművelődési Ta-> nács felismerte ezeket a gondokat és keresi a megoldást. Véleményem szerint a bemutató-rendszer kétféle elképzelése közül az a jobbik álláspont, amely a felmenő rendszerű bemutatók meilett tör lándzsát. így minden együttesnek minden évben legalább egy rangos találkozóra, illetve fellépésre módja lehetne...” Kaszás János, a hosszúhetényi népi együttes vezetője Pécs és a megye egysége „Az amatőr művészeti mozgalom visszaesőben van Baranyában. Az, hogy ez országos jelenség, nem nyugtathat meg bennünket. A Megyei Közművelődési Tanács sürgeti az előbbrelépést, és a Dunántúli Napló cikke ugyancsak erre ösztönöz, az új bemutató-rendszer kidolgozását állítva középpontba. Tudván, hogy az egyik záloga a föllendülésnek. Ennél viszont több kell. Mindenekelőtt szemléletváltozás. Kulturális életünk ott tudott leginkább előbbre lépni, ahol alapnak tekintettük, hogy Pécs közművelődését nem lehet a megye és a megyéét Pécs nélkül nézrri. Többhelyütt megvan, (pl. klubmozgalom, filmszínházak, múzeumok, stb.) másutt’ — így az amatőr művészeti életnél is — hiányzik ez a szemlélet. Itt kellene előbbre lépni, szemléletváltozást elérni . . . Azután szükség van képzett vezetőkre. A vezető személye az amatőr csoportnál fontosabb szerepet kap, mint más területeken. Kiemelt feladat ezért a kiválasztásuk és képzésük. A Népművelési Intézet szűk képzési lehetőségeit itt, helyben kell bővítenünk. Az eddigi — kevés eredményt hozó — formák helyett a meglevő pozitív gyakorlatot kell megerősíteni. Például a Tanárképző kollégiumának országosan kiemelkedő kezdeményezését kell megyei szintűvé és színvonalúvá fejleszteni ... Ki kell végre jelölnünk és közös összefogással meg kell erősíteni a megyei báziscsoportokat. Az új bemutató-rendszerrel kapcsolatban a legkézenfekvőbb megoldást — a somogyi módszer automatikus átvételét — kizárja az, hogy Pécs művészeti csoportjai Baranyában speciális helyzetben vannak ... A somogyi forma értékeit - a báziscsoportok kivételével — alkalmazhatjuk az évi felmenő rendszerű, komplex bemutatók megrendezésénél. A kiemelt együttesek bemutatkozásának helyi módját (pl. egy gálaesten) emellett kell megvalósítani . . . Tovább kell támogatni a Pécsi Kamaraesték rendezvénysorozatát... Ha mindez együtt megvalósulhat, akikor a bemutató-rendszer helyzetét már jóval megnyug- tatóbbnak láthatnánk a jelenleginél ...” Schenk János Pécs város Tanácsa közművelődési csoportvezetője Az idő $&rget Álláspontunk megegyezik a levélírókéval: a komplex, felmenő rendszerű bemutató-forma lenne a megfelelő és nem a szakmai bemutatók rendszere. Próbáljuk végre átérezni ennek a felelősségét, az idő sürget, és egy újabb év idővesztesége ismét megtizedelné az amatőr művészeti mozgalom eddig is ritkuló sorait.- Szeretek napközibe járni .. . Aligha hallhat napközis nevelőtanár ennél szívhezszó- lóbbat a csoportjába járó tanuló szájából. Ugyanis az a gyermek, aki napközibe jár (gondoljuk meg!), 9 órát tölt az iskolai falai között - naponta. És mégis sokan szeretik a napközit. Mi mindennek kell lennie a „második otthonban” ahhoz, hogy a napközis igazán otthon érezze magát benne, ragaszkodjon hozzá? Mennyiféle „tárgyi feltételről”, „eszközről" kell gondoskodnia az államnak, hogy a napközis élet puszta kereteit megteremtse! És ha egyszer minden megvan, s ha netán azt mondhatjuk rá: tökéletes . . . Elegendő lenne ez vajon? Nem. Akkor is kellene még valami, ami talán a feltételeknél, eszközöknél is fontosabb: az, hogy a napköziben dolgozó nevelő szeresse ezt a kevéssé látványos, de pedagógiai leleményességet igénylő feladatokban annál qazda- gabb, a pedagógusi alkotó szellemnek - minden egyébnél — tágabb teret nyújtó munkát Mert a napközi jóval több, mint gyermekmegőrző. Erről beszélgettünk Bodó Lászlóné szakfelügyelővel, dr. Kincses Györgynével, az Építők úti és Garai Imrénével, a me- csekaljai iskola napközi otthonának pedagógusával. A mai értelemben vett diákszociális intézmény, a napközi otthon az államosított szocialista iskolával együtt született meg. Az előzmények elsősorban „jótékony” célokat szolgáló törekvések voltak. Az első magyar napközi otthont Budapesten, a VI. kerületi Lőportár dűlő úti iskolában hozták létre 1901-ben — az 1901. évi 8. és 11. törvénycikk alapján. Bodó Lászlóné elmondta, hogy Pécs városának 33 iskolájában csaknem 160 napközis csoporttal foglalkoznak. A napközi egy fokkal tolón még eszközigényesebb, mint az iskola. A tanulás feltételeinek biztosítása mellett a tényleges értelemben vett „másodiik otthon” szerepét is be kell töltenie. A napközihez helyiség, konyha vagy melegítő, konyhaszemélyzet, könyvtár, játéktér.. . és szinte elsorolha- tatlan, hogy méq mi minden kell. Dr. Kincses Györgyné 32 éve tanít (az ember azt hinné, any- nyi éves), ebből 10 évet napköziben töltött el. Mindenről tud — a qyerekekkel kapcsolatban. Mindent észrevesz, de természetesen először mindiq a jót. Eleinte ijedtek voltak a keze, talán jobb szó: a védőszárnya alá kerülő gyerekek. A napközit szükségszerű rossznak tartották. Aztán megszokták, sőt megszerették a foglalkozásokat. Dr. Kincses Györgyi nének is az a véleménye, hogy a napköziben a pedagógus „szabadabb", tágabb teret kap nevelői képességei, és nem utolsósorban gyermekszeretete kibontakoztatására. Ű még a lurkók születés- és névnapját Is számontartja . . . Garai Imréné, a munkáslakta körzetben lévő mecsekaljai iskola napközijében szerzett tapasztalatairól beszélt. A napközi otthoni munka megtervezését elsősorban természetesen az iskolai feladatok határozzák meg, de együtt kell dolgozni az úttörő- és a kisdobos mozgalommal is, hiszen az őrsi élet tetemes része a napköziben zajlik. A nevelők „vándorló klubja” azt a célt szolgálja, hogy az arra érdemes foglalkozási formákkal, a szinte napról napra születő újabb, jó ötletekkel valamennyi napközis pedagógus megismerkedhessen A mecsekaljai iskolában a tavalyi „Nekem nem térkép e táj” mozgalom után, idén a baranyai népi játékok összegyűjtését bízták a gyerekekre. És mivel megyénk soknemzetiségű, a nemzetiségi anyagból is kiszűrték art, ami legjobban illett a játékos kedvhez. Mert végülis a gyűjtés eredményeként eqy szép — háromnyelvű — összeállítás kerekedett ki a napközisek munkájából. Műsorukat — nagy sikerrel - be is mutatták a „vándorló klub” egyik összejövetelén. A mecsekaljai iskola pedagógusa azokat a gondokat is említette, amelyekkel a legtöbb pécsi napközi éppen úgy „meq van rakva”, mint örömökkel. Szerencsére jó „patró- nusuk” akadt a cserkúti Mezőgép Vállalat és a MÉV képében. Pécsett a napközik túlterheltsége — hasonlóan többi diákszociális létesítményünkhöz — többszörös. Az óvodai gondok jó részét sikerült leküzdenünk, most talán a napköziket kellene sorra vennünk, hogy legalább a legkisebbek elhelyezése lehessen zavartalan. Bebesi Károly Hármas jubileumra készülnek... A villanyi általános iskolában az úttörő mozgalom megalapításának 30. évfordulója mellett két másik számottevő kerek évforduló megünneplésére készülnek az idei tanévben. A villányi úttörőcsapat névadója, II. Rákóczi Ferenc születésének, 300. évfordulója 1976- ban lesz. A nagy fejedelem és szabadsághős születéséről országszerte megemlékeznek. A villányi iskolában különösképp nagy gonddal készülődnek erre a jubileumra is. Ezenkívül, ahogy több évi kutatómunkával kiderítették, rendelkezésre ólió adataik szerint 1776-ban indult meg Villányban az alsófokú oktatás. Ebből az évből származnak az iskola és első tanítójának adatai. Mindhárom évfordulóról együtt, a tanév végefelé szeretnének megemlékezni. Az iskola tantestülete és tanulói iskolatörténeti dokumentumok gyűjtésével, kiállítással, szellemi vetélkedővel és márvány emléktábla avatással készülnek megünnepelni a hármas jubileumot. W. E. A gyárvárosi II. osztályos napközisek Pécsváradi lányok.
