Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-13 / 341. szám
e Dunántúlt ngplö 1975. december 13., szombat öt évvel ezelőtt, 1970 decemberében néptelenedett el a falu... Most már öt esztendeje csend van Gyűrűfűn. Ha egyszer új térkép készülne a vidékről, helyét már fel sem tüntetnék, a hajdani település nevének nincs már semmi jelentősége, legföljebb szóba csak akkor kerül, ha valaki a „gyűrűfűie- ket" keresi új otthonaikban, a városhoz közelebb eső községekben, vagy éppen Pécs peremén, a Cseralja utcában. Cseralja — egyelőre csatornázatlan — de széles, füves utcájával, jó-módos családi házaival is új település itt Patacs előtt, a szőlőkkel borított domboldalban. A Jech- testvérek ők is gyűrűfűiek — kertjén át egy magas férfi jön ki nylon-szatyorral a boltba készülődve. Csak a temető... — Volt egy házam nekem is Gyűrűfűn... ott erdészked- tem a környéken. Mit mondjak? Nincs ott semmi. Csak a temető, aki „hazajár”, csak azért megyen, hogy a sírokra, az „otthon-maradottaknak" virágot vigyen. Menjen csak hátra az udvarra, beszéljen az asszonyokkal. A kertet ketté szelő téglajárda az emeletes házig visz el. Fiatal szőlő-lugas szegélyezi, a fák közé húzott kötélen fehérnemű, ágynemű, gyermekholmi szárad a fényes őszi napon. Két idősebb asszony és egy egészen fiatal, karján piciny gyereket ringat. Kedélyesen nevetgélnek, de amint a távoli völgyes-dombos Gyűrűfűt említem, a két idősebb asszony bánatosan ingatja a fejét. — Jó népek lakták, annyi szent. Ott volt a pincesor, idegen nem mehetett úgy el, hogy be ne hívták volna. Búcsúkor az egész falu együtt vidámko- dott, mint egy nagy család. — El volt zárva a külvilágtól az igaz, de volt ebben valami jó is: nyugodtan élt a nép bár sokat dolgozott. — Még is elköltöztek ... — El, persze. Valaki megindult, a többi ment utána. Tudja, az volt a baj, hogy a község nem kapott utat. Hiszen, ha út lett volna . . . — és itt hogy élnek? Az egyik asszony körbe mutat: — Ez is szép vidék, egy kicsit falusias a környezet, a levegő tiszta. De azért még is más. A gyerekek miatt kell itt élni. Ha nem haragszik... megkérdem, honnét tudta a címeket? — Arnoldnétól... Az ibafai tanácstitkártól . . . Gyűrűíűiek voltak Gyom, csend Gyűrűfű a néhány kilométerre lévő Ibafához tartozott közigazgatásilag, korábban pedig — valamikor — Helesfá- hoz. Ma is érthetetlen — sokak előtt — nemcsak Ibafán, hanem a korpádiak, gyűrűfűiek előtt is, hogy egyetlen úttal miért nem „fűzték fel" ezeket a kisközségeket annakidején, megszüntetve az oktalan széttagoltságot. Bükkösdhöz tartozván mindhárom község élhetett-fejlődhetett volna tovább, nem néptelenedett volna el Gyűrűfű és — „sorstársa” —• Korpád sem, amely már utolsó óráit éli, s nem kell több két-három évnél, hogy az utolsó lakó is elhagyja, végérvényesen. — Mikor járt Gyűrűlűn? — Legutoljára tavaly ősszel, de elhiheti, nem szívesen mentem akkor sem: nagyon sajnáltam azt a kis falut. Ma már csak kirándulók keresik fel, többnyire országjáró diákok, mint valami idegenforgalmi „érdekességet”. — Mi történt az épületekkel, kertekkel? — Volt, aki a használható anyagot elvitte, de sok házat úgy hagytak, ahogy van. Aztán ugye, a családi ház tönkremegy, elpusztul ha nem lakják. A kerteket felverte a gyom. Azt tudom, hogy például a Szabó József, aztán Varga Sándor még vissza-visz- sza tért Gyűrűfűre, próbálták a szőlőt megmenteni, de kárba gyatkozott. Mondok magának valamit: én még az ötvenes évek elején, istállóépítésre kértem engedélyt, már azt sem nagyon akarták megadni. És akárhányszor Gyűrűfűről szó esett hivatalos helyeken, mindig valami bizonytalanság érződött ki a vezetők szavaiból. Magyarán szólva: nem fejlesztik. Istenhátamögötti kis település, lélekszáma kétszázon aluli, utat tehát nem kap. Akkor pedig elpusztul. Igaz, akkoriban Baranyában nagyon sok községnek nem volt járható útja, amelyek pedig sokkal nagyobb lakószámmal rendelkeztek. Miért éppen a kicsi Gyűrűfű kapott volna utat? Ezt megértem. De hát éppen két esztendeje például Dinnyeberkit is bekötötték és az elvándorlás azonnal megszűnt. Talán Amikor elköltöztek, így nézett ki Gyűrűfű veszett minden igyekezetük. Olyan nagy volt már a vadkár, hogy védekezni sem lehetett. A vaddisznók, szarvasok feltúrták, legázoltók a szőlőket, kerteket. . . így van ez: amikor az utolsó ember is elment, a természet'vette át az uralmat. A „község" külterületté lett nyilvánítva, egyelőre nem tudjuk, mi legyen? Lehet, hogy a téesz erdősíti Gyűrűfűt, vagy talán birka-legelő lesz a kertek, házak helyén. Jobb itt... Cseralja utca 5. szám alatt Csepregi Mihállyal találkozom. Háromszobás, fürdőszobás családi házban laknak Pécs szélén. — Három lányom van, meg egy fiam. Egyik lányommal, vömmel, unokával lakunk ebben a házban. Szerencsénk volt, ez egy OTP-s telek volt, amelyet korábbi gazdája nem tudott beépíteni két év alatt a -• szerződésnek megfelelően, így aztán olcsón hozzájutottunk. Akadt egy kis pénzünk is, már Gyűrűfűn összekotortunk valamennyit, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb onnét menni kell. — Hogy-hogy kell? — Úgy értem, hogy senki sem zavart bennünket, csupán az ember a megérzésére hanálunk is meg lehetett volna próbálni ...- Változott-e sorsuk, hogy Pécsre költöztek? — Nehéz erre válaszolni. Sok családnál a fiataloknak volt mehetnékjük Gyűrűfűről. Nálunk éppen fordítva volt: én magam véltem úgy, hogy minél hamarabb induljunk el, a lányom meg a vöm, nehezebben határoztak. Persze, jobb itt, végül is város-közeiben lakunk, mindent elérhet az ember, jó a közlekedés, én az ÁFORT-nál dolgozom, kétezernégyszázat megkeresek, ha jól számítom, most a téeszben sem kapnék sokkal többet. Persze, a jövedelem az más. Otthon, Gyűrűfűn, azért — igaz kemény, szüntelen munkával —, de szépen gyarapodott az ember anyagilag. Állatokat neveltünk, egymással versenyben álltunk, mindegyik azt leste, melyik család gyarapodik, ezt épít, azt vásárol, ebbe vág bele, azzal kísérletezik . .. Annakidején volt két hold földem, négy holdat hozzá szereztem, a földosztáskor ehhez még kilenc holdat kaptam, mert nagy volt a család. Mondjam azt, hogy jó középparaszt voltam, de a többiek is körülbelül ennyi földdel rendelkeztek. — Nem gondoltak arra, hogy Pécsett egy lakótelepen, mondjuk egy bérházban vegyenek összkomlortos lakást? — Megtehettük volna. Miért ne? De nem hiszem, hogy egyetlen gyűrűfűit találna, aki bérházban lakik. Mert elhagytuk a falut, rendben van. De a kertről, a természetes környezettől senki nem tud véglegesen megválni, amikor jóformán egy emberöltőt a hegyek, erdők között élt le. Ez a Cseralja utcai környék van annyira szép, hogy némileg pótolja azt, amit Gyűrűfű nyújtott. Itt mások az igények. Jó lenne, ha az utcát bekötnék a vízhálózatba, bár, a kutunkbői szivattyúval hozzuk fel a vizet, csak megnyitjuk a csapot és kész. De, ha már városi lakók lettünk, akkor az ember a kényelmet már jobban igényli. — Hogy váltak meg a téesz- től? — Elbúcsúztunk, jöttünk. Még vagy nyolcszáz forint földmegváltással tartozik a téesz nekem, papírokat Írogatok, azok meg ígérgetnek, nem tudom mi lesz? Nehéz volt... Az üvegverandán üldögélünk, Csepregi Mihály tűnődve simít- gatja az asztalterítőt: — ... Tudja, csak most, hogy a paraszti munkával ugye végképpen szakítottunk, most tudom meg, hogy látom a különbséget, milyen nehéz volt az élet otthon, Gyűrűfűn, hogy kiszedte az ember erejét, a „látástól-vakulásig" tartó örökös hajtás... Látja, még most is azt mondom, „otthon", pedig hát semmi nem köt már Gyűrűfűhöz, csak az emléke a szülőföldnek .. . Rab Ferenc Csepregiék háza, Cseralja u. 5. Szokolai felvétele FELHÍVJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, hogy az év végi VAGYONMEGALLAPITÓ leltározás miatt a kiszolgálás a pécsi, kaposvári, szekszárdi lerakatainknál december 28-tól Január 3-lg szünetel DÉL-DUNÁNTÚLI RÖVID- ÉS KÖTÖTTÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Színibírálat —három tételben Ezen oz estén gúnyosan ránk nevetett a gondolataival Bemard Shaw, és ettől mi is jót derültünk. Csakhogy Bernard Shaw nevetése most pusztító nevetés. Bemard Shaw Azt hiszem, Shaw a teljesen idegen ember. Katolikus írektől származott, de ő maga protestáns, — tehát idegen. Angolok között élt, de ír maradt. Az angol burzsoázia elnyomást eredményező korában a szabadság híve,- a szcbadság lelkes hívei sorában mégis túlságosan racionalista. Kiskorában szülei Londonba mennek, ő visszamarad. Elhagyja az iskolát is - könyvtárakban, múzeumokban tanul — mindenütt idegen. Pénztáros, de rájön, hogy a gazdái kizsákmányolok. Szocialista agitátor, öreg korában is ott áll az ágya felett a szovjet vezetők képe, de sosem jut el a marxizmusig. Negyvenkét éves koráig nőtlen. - íme Bernard Shaw idegenségei. Aki pedig mindig idegen, azt nem köti a szíve, az nagyon kívülálló és higgadtan a vesébe lát. Észreveszi, hogy a rómaiaknak és a keresztényeknek egyaránt igazuk van és egyaránt nincs igazuk. Minden isten és minden hatalom szinte egyazon szerkezetű és ezekben a szerkezetekben nevetséges lehet az ember — hirdeti Shaw. Ez a strukturalizmus árad az Androklész és az oroszlán-bál és a Nagy Katalin-ból. A hatalom új és új arcokat öltő, de egyazon lényegű pillanataival ebben a két darabban nem áll szemben megnyugtató eszmei erő. Shaw a vitapartnereket mindegyik oldalon azonosan okos embereknek rajzolja, akik megvédik a maguk álláspontját. Néha a dialógus csodáit teremti meg olyan cselek- ménytelenül, amit ő előtte szín. házelienesnek hittek. De Shaw letépte a cselekményesség nimbuszát is, mert bebizonyította, hogy a cselekményt meg lehet állítani, csak nem szabad unalmasan beszélni. Már- már ott vagyunk, hogy az eszmék izgalmas politikai és erkölcsi szószékévé emeli a színpadot. De végül mindent leleplez, ami emberi és amiben hinni tudunk, mert Shaw ezúttal nem hisz az emberben. Szurdi Miklós Szurdi Miklós valószínűleg nem örült, amikor diplomamunkának az Androklész és az oroszlán-t, meg a Nagy Katalin-! kapta. Kétkedő drámaírózseni hitetlen darabjaival egy művészpályán hittel elindulni — igen nehéz. Aki mégis képes rá, annak belső erőtartalékai vannak a hihetetlenségek helyzetében is. Szurdi Miklós ettől teremtett jó előadást a két rob- banóan-cinikus, vidám törté, netből. Az Androklész és az oroszlán-ban megtalálta azt a legvékonyabb szálat, amiben kicsit lehet azért hinni: magának Androklésznek és az oroszlánnak a barátságát. Furcsa világ: egy állat kell hozzá, hogy valami emberi hit látszék egy drámában. Mindegy: Szurdi Miklós „ráhegyezte” az előadást, és adott helyzetben ez volt ez egyedüli megoldás. A Döme Zsolttal iratot* nagyon szép, lírai zene segítségével aztán kiteljesedik valamiféle em- berséq az előadás végén. Igaz, ennek a csattanónak is, meg a tú| szép zenének s kissé ellenáll Shaw világa. A Nagy Kata- lin-ban is sikerül megsejtetnie egy emberi megértést a hősök önkörű világai között. Itt is ez a legtöbb, ami Shawból kibontható. Egyáltalán, az egész este olyan jól pergett, világos játék, hogy ilyen strukturalista sugalmak esetében ez rutinos rendezőnek is becsületére válna. Szurdi, a fiatal diplomamunkás művész beállt abba a sorba, amelynek rendezői nem egyszer bizonyították, hogy Pécsett jobbak az előadások, mint az írott darabok. Színészek Emberi figurák gúnyos megrajzolása viszont hálás színészi feladat, különösen Szakácsi Györgyi jelmezeiben. Akik pontosan megérezték Shaw stílusát: a külön értékelést megérdemlő ifjú Kőmíves Sándor, a jó humorú, nagy karakírozó Huszár László, aki lenyűgözően vitte végiq két szerepét, Szeg- váry Menyhért, mint eddig sosem látott lelki meztelenségű, számító-emberi caesar és a pantomimtehetségét kiválóan kamatoztató N. Szabó Sándor. Vajda Márta egyénisége remekül érvényesül mindkét szerepben. Nagy Katalinja fejedelmi, vágyakozó, férfiszomjas és férfigyűlölő. Péter Gizi megint bizonyított, jóízű, sikeres játékkal. Unger Pálma megvalósította a Shaw elképzelte orosz húgocskát. Jó karakteralakítás Galambos György Centuriója, Dávid Kiss Ferenc kórkép-pontosságú játéka, Bobor György és Balázsi Gyula római lovagjai és Déry Mária Claire-je. De osztozik a sikerben Takács Gyula, Szivler József, Harkányi János, Faludy László, Monori Ferenc és Kutas Béla is. Mindez Vata Emil nagyon eltalált két díszletében. * Kár,’ hogy a nagy nevetések mellett nemigen maradt bennünk, eszmei fogódzó. Pedig mi nem vagyunk idegenek a saját világunkban. Földessy Dénes Vajda Márta és Galambos György az Androklész és az oroszlán-bon Az ide gén Shaw Szokolai felvétele
