Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-13 / 311. szám
1975. november 13., csütörtök Dünantult napló 3 A cél: több húst, kevesebb zsírt termelni Egy üzem, egy iskola... Bevezetik a műszeres sertés- átvételt Nem lehet vita tárgya a minőség Nem érte váratlanul sem a húsipart, sem a termelőket az a szeptemberben megjelent MÉM-rendelet, mely kimondja, hogy 1976. január 1-től az ipar a mezőgazdasági üzemektől a hússertéseket hasított állapotban, minősítve köteles átvenni. Több nyugati országban már korábban megtették ezt a fontos lépést. A szocialista országok közül az NDK előzött meg minket. Nálunk két év „türelmi időt” adtak erre, hogy ez idő alatt az ipar is és a mezőgazdaság is fel tudjon készülni. Pécsett az Állatforgalmí és Húsipari Vállalat 1974-ben és 1975-ben már hasítva vette át a szakosított telepektől a hússertést, de minden árkonzekvencia nélkül. Tehát változatlanul az élősúly után fizettek, de közben kimutatták a hasított minőséget is. 1975. január 1-től minden termelőszövetkezetnek meg is küldték ezt a minősítést. Több mint 105 000 hússertést hasítottak fel és minősítettek, s az így kapott több százezer adatot a Pécsi Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalattal dolgoztatták fel. A vágástól számított két-három napon belül a termelőszövetkezetek már tudják, milyen minőségű állatokat adtak át a húsiparnak. Gép mondja meg az árat A vállalat pécsi központjában egy külön osztályt hoztak létre, mert a műszeres átvétel sokkal munkaigényesebb, mint a hagyományos. A vágóhídon beérkezéskor minden sertést lebélyegeznek, a bélyegzőn rajta van az eladó tsz száma, jele. Minden tsz sertéseit külön karámba terelik s ha megkezdődik a vágás, egyszerre csak egy tsz állatait vágják. Hasításkor minden sertés lábára egyedi sorszám kerül, s e sorszám szerint mérik meg a hasított sertéseket, külön a lenyúzott bőrt és szalonnát, s külön a húst. A hús és fehéráru összege a-);'i a hasított súlyt. Ha a fehéráru aránya 30 százalék alatt van, akkor I. osztályú a sertés, ha felette, akkor másod-. harmad-, neqyed-, vcgy ötödosztályú. ötödosztálynál például a zsír és szalonna aránya meghaladta a 45 százalékot Vannak súly feletti és súly alatti állatok is, ezek méq alsóbb osztályokba kerülnek. Az árat ezekből az adatokból a számítóaéo mondia meg. A méd adatok objektívak, a minőséa nem lehet sem v^ta, sem alku tárqya, mérleqqel mérhető. A húsioamak tehát két éves, •a termelő üzemeknek eav éves kimutatásuk van arról, hoqy a meqve naqyüzemi sertésállománya milyen minőséqet képvisel. Ezekkel az adatokkal már proqnosztizálni lehet a iövő évi árakat is. amelvek mint köztudott maaasabbak lesznek az eddiginél Kérdés, iobban vaqy rosszabbul járnak a megye térAsszonyok az árokparton fl Tiborc utcaiak és a gépiizem kézfogása melőszövetkezetei, ha jövőre már nem élősúlyban, hanem hasítva értékesítik hússertéseiket? A válasz: egy-két tsz kivételével jobban járnak a szövetkezetek. Az új élőár január 1-től 28 forint lesz kilónként, ebben már a nagyüzemi felár is benne van. Ez a maximális ár, ami élőben átadva elérhető. A rendelet rögzítette az új hasított árakat is. Az első osztályú hasított ár kilónként 37 forint 70 fillér lesz, a II. osztály 30,50, a III. 29,29, a IV. 28,05, s véqül az ötödosztály ára kilónként 26,89 forint. A súly alatti sertésekért 25,99 forint, a súly felettiekért 24,95, illetve 22,58 forint kapható. Két éve rögzítik a vállalatnál a hasított minőséget. Két év adataiból kialakult egy általános képük arról, milyen minőséget képvisel a megye sertés- állománya. Eszerint a termelő- szövetkezetek hússertéseinek legnagyobb része II. és III. osztályú átlagminőségű és ez javuló tendenciát mutat. Szeptember hónapban a tsz-ektől átvett vágósertések 15 százaléka volt első osztályú, 25 százaléka másod- és 23 százaléka harmadosztályú és csak 8 százalék került a negyed- és 1,2 százalék az ötödosztályba. Ez jó előjel 1976-ra, azt jelzi, hogy magas árakat tudnak majd elérni a megye szövetkezetei, amelyek általában ió húsfajtákkal dolqoznak. A fajtákat is egytől ötiq osztályozzák, a legmagasabb osztályzatot a svéd lapály és a Ka-Hib fajta kapta a húsipartól a műszeres vizsgálat alapján. De túl nagy különbség nincs a fajták között, az észt lapály zsírosabb kissé a többieknél, ez kapott egyedül hármas osztályzatot. Az objektív átvétel bevezetésétől tehát nem kell Baranyában tartani. Az új átvételi rendszer nyilván tovább ösztönzi a nagyüzemeket a kevésbé zsíros, jobb húsformákat adó sertések előállítására. Hisz ez a célja, hogy az árak ösztönző erejével további minőség- javításra serkentse a termelőket. A jó minőségért jóval magasabb ár érhető el majd, mint eddig. Tehát jól jár a termelő, jól az ipar is, hisz értékesebb árut tud feldolgozni, s végül jól jár a foqyasztó, aki nem kedveli a zsíros húst s még kevésbé a zsírt és a szalonnát s egyre több húst szeretne fogyasztani. Egyelőre csak 20 százalék A teliesség kedvéért még annyit: Baranyában az ipar a rendelet megjelenéséig — szeptember 20-ig — megkötötte a jövő évi szerződések mintegy 80 százalékát a nagyüzemekkel, a hagyományos élősúlyban történő átvételre. Tehát csak a fennmaradó 20 százalékot köteles objektiven minősítve átvenni. Ám ha az érintett termelőszövetkezetek írásban kérik, akkor tőlük is műszeresen veszi át a sertést a vállalat. Akik már kiszámították, hogy jobban járnak, nyilván élnek majd ezzel a lehetőséggel. — Rné — A cserkúti gépüzem nem önszántából rúgta fel ezt a megoldást: „Szükség van arra is — mondotta Kürti Gyula üzemi KISZ-titkár —, hogy a brigádok lássák azt, mi lett a munkájukból." A közvetlen kapcsolat ezt adja sok-sok egyébbel. Mert az iskola sem szeretne adós maradni. Gergely Éva, az iskola párttitkára : — Minden esztendőben pályaválasztási tanácsadással egybekötött üzemlátogatást szervezhetünk a hetedik—nyolcadik osztályosok számára. A szocialista szerződés egyik célja az iskola politikai-nevelő munkájának segítése, az üzemi KISZ-életre való felkészítés. Ugyanakkor az iskola tárgyi feltételeinek javítása is célunk. Igen, a szűkös költségvetésből — az iskola 668 tanulója használja a padokat, szemléltető eszközöket — nem futja mindenre. Cserébe segítik a cserkúti üzem felnőtt-oktatását — most készítenek egy felmérést e célból —, s ami nem mindennapi öröm a gépüzem dolgozóinak: minden szombaton délután az iskola tornatermét kinyitják előttük. Sportolhatnak, mozoghatnak a felnőttek. A brigádok — a cserkúti üzem 37 szocialista brigádja érzi sajátjának a szerződést — pontos ütemterv szerint végzik munkájukat. Néhány tanterem felszerelését elkészítették már, s a téli szünetben a folyosók lábazatát — 900 négyzetmétert — festik le olajjal. Tavasszal az udvari tornapálya kap lelátót: az úttörőszövetség 30 éves jubileumára. A lelátó tervezését egy „apuka” vállalta el, a gyártó sablonokat a cserkútiak készítik, s ők is betonozzák. Tervezik a kémia— fizika előadók korszerűsítését: minden diák padját „kísérletező-asztallá" alakítják át; odavezetik a villanyt, a gázt, a vizet. A szeptemberben kötött szocialista szerződés az együttműködés kereteit határozza csak meg, tartalommal a felnőtteknek és a gyerekeknek közösen kell megtölteniök. A szocialista szerződés utolsó mondata így hangzik: Érvényes a visszavonásig. Mondják, erre nem kerülhet sor... K. F. A zöldség- termesztés új gépei Idén g zöldségtermesztés — az 1972. és 1974. évi kormány- határozatok nyomán — a tervezett struktúra és fejlődési ütem szerint alakult. A lakosság javuló ellátását a szakemberek részben a gépesítés fejlődésével magyarázzák. A KGST országok gépfejlesztői teljesen új vagy a szocialista országokban korábban nem gyártott világszínvonalú konstrukciókat alakítottak ki az elmúlt öt évben. Ezek közül a Szovjetunióban befejezték a konzervparadi- csom betakarításának és úgynevezett előfeldolgozásának komplex gépesítését Egy gépegységgel 100 kézi munkaerőt helyettesíthetnek és ötszörösére növelhetik a termelékenységet. Az NDK szakemberei sikeres fejlesztéssel meggyorsították a gyökérzöldség betakarítását és az áru előkészítését. A korszerű gépsorral az egy tonna zöldségre jutó 22 órás munkaerőszükségletet alig két órára sikerült mérsékelni. Bulgáriában borszőlő-betakarító kombájn kerül le a gyári szalagról. Egy ilyen gép 80—90 szedőmunkást helyettesít. Idén a tagországok szakemberei 26 gépet vizsgáltak meg, s e tapasztalatok értékelése után kerül majd sor a sorozat- gyá rtásra. Kicsit korai még a dologról írni, jegyezte meg Sashalmi Sándor, az ifjúsági brigád vezetője. Bár az együttműködést szocialista szerződésbe foglalta a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság központi gépüzeme és a Tiborc utcai Általános Iskola vezetősége. Még szeptemberben. Azért korai, mert — Pallér Gáspár gépüzemvezető szavaival élve — „még olyan keveset tudtunk az asztalra tenni”. Miről is van szó tulajdonképpen? Az a gyakorlat, hogy az üzemekben kommunista szombatokon összegyűjtött forintokat befizetik a tanács számlájára, s ők aztán oda juttatják, ahol a legjobban szükség van arra. Gondok a falusi nők foglalkoztatásában Férfimunkát is vállalnak Még a nyáron négy—öt tsz- aszonnyal találkoztam: az út- széli árokpartot kapálták nem nagy meggyőződéssel. Egy-egv szakasszal végezve megpihentek: kendőjük kötőjét meglazítva beültek az árnyékra. A munkáért a termelőszövetkezet fizetett néhány forintot, s munkaórát számolt, hogy év végére meglegyen a háztáji területhez szükséges munkanap. Baranyában nem ők az egyetlenek — negyven—ötven év körüliek, — akik hasonló, mondhatni kevésbé produktív munkával töltöttek el napokat, heteket. Másutt a tsz-iroda környékét parkosították, megint másutt a sertéstelep betonplac- cának illesztőkéiből húzkodták ki a gyomot. Erre is szükség van, csakhát így, „nyújtott műszakban . . ."? A mohácsi járás „iparkodik". A mezőgazdasági üzemek műszaki-technikai színvonala nő, gép kerül mindenhova, amit addig kézzel végeztek el. S ha nincs éppen égető dologidő, bizony az asszonyoknak kevés munka akad. így aztán — főleg a fiatalok — ha akarják, ha nem, messzire elkerülik a termelőszövetkezetet. A sombereki termelőszövetkezet irodaházában Gaszler József párttitkárral és Gránicz Mihály üzemgazdásszal a tsz- asszonyok helyzetéről beszélgettünk. A gazdaság szerencsés helyzetben van némileg: főleg a burgonya-termelő ágazatban tudnak a nőknek munkát biztosítani. — Illúzió csak — mondja Gránicz - Mihály —, hogy gépesítünk a mezőgazdaságban, s ezzel felszabadítjuk a munkaerőt. Van olyan esztendő, hogy bejön, szép a termés, mindent elvégez a gép. Máskor, mint most is, még több kéz kellene, hiszen nem tudjuk mindenhol géppel szedni a burgonyát. Sok elhullik a sorokban. A kérdés kézenfekvő: ha kapuban jelentkezne valaki, hogy tsz-tag szeretne lenni, feí- vennék-e? Gaszler József kétszer is meggondolja, hogy mit mondjon. Fel-fel, ha ... és már sorolja is a feltételeket. Az az igazság, hogy néha kevesen vannak, néha meg nagyon sokan. Igen sok „munkaerő" elfecsérelődik. Három hónapban — december, január, február — szinte semmi munkát nem tudnak adni az asz- szonyoknak. A Temaforg segítségével létesítettek egy textilválogató műhelyt, evvel lehet némileg „harmonikázni”. Ha kell másutt az erő, onnan viszik el. Felmerül a kérdés: Néhány év alatt a falusi asszony mit fog csinálni? Otthon fogja a gyerek, a ház körüli teendők —, de a faluban nem kap munkát. A gazdaságok — s ezt több termelőszövetkezeti vezető is említette — a termés-szerkezetét nemcsak a gazdaságosság és az adottságok figyelembevételével határozza meg. Van még egy tényező, s ez a női munkaerő. A véméndi tsz-nél volt munkaerőfelesleg, s nem is titkolták. Gruber Ferenc, a községi tanács elnöke említette, hogy a Mohácsi Vegyesipari Vállalat konfekció üzemet létesített Véménden. A termelőszövetkezet is adott bele 80 ezer forintot, hogy harminc tsz-asz- szonyt a vegyesipari átvegyen. Aztán itt van a Pécsi Nép- művészeti Szövetkezet bedolgozó hálózata: vagy hatvan hímző-asszonyt tartanak nyilván. A mohácsi vegyesipari bővíteni szeretné üzemét. — Szebényből is jelentkeztek az üzemhez jópáran — mondja Gogola Imre tanácstitkár — de nem jó a közlekedés. Sem a műszakkezdéshez, sem a befejezéshez. A fiatalok mit csinálnak? Sokan a hirdi kenderfonóba járnak, de mennek Mohácsra busszal, Pécsre vonattal. Most még, fiatalon könnyű az utazás, meg izgalmas is egy darabig. A volt osztálytársak találkoznak minden reggel. De ha jön a házasság, a gyerek, ki kell kérni a munkakönyvét. Egyik gazdaságban hallottam, nem is olyan régen: Nő kevés kell, ma a férfiaké a tsz! Trefortpuszta. A kukoricaszárítónál nyolc nő dolgozik, a többségük fekedi. Lapátolják, hordják a terményt — ez régebben férfimunka volt. A szárítón a portól nem látni I Négy asszony jön ki a napvilágra, mikor a teherautó megtelik, s fordul, hogy a következő beálljon, öt perc pihenő, nem sok. Szeifert József né, Dorn Károlyné, Scheich Bálintné és Leutschuk Ádámné reggel hattól délután négyig fejenként megkeresnek vagy kilencven forintot. Szép pénz — mondanám,de „meggondolom" magam. — Álljon be közénk egy órára — invitál Dorn Károlyné —, s egyből megtudja, hogy milyen munka ez. Mától 10—13 napig lapátolják a termést. Más munka? Ha befejezik? Még nem tudja egyikük sem, hogy mi lehetne. . . Az idén már nincs olyan sok tennivaló. — Sok a tsz-ben az asz- szony? — kérdezem. — Már nem. Kozma Ferenc
