Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-11 / 309. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli fígplö XXXII. évfolyam, 309. szám 1975. november 11., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A vezetői magatartásról V isszagondolva régeb­bi főnökeimre: nem féltem a keményke­zű emberektől. Biztonságér­zést keltettek környezetükben, szűkszavú dicséretük szárnya­kat adott. A gyengék viszont nem tettek bátorrá: elbizony­talanodtam, környezetemben mindenki saját pecsenyéjét kezdte sütögetni, elismerést szerző alkotó munkának tulaj­donképpen alig volt értelme, a mindennapos vállveregetés, a jutalmak kevés örömet sem szereztek. Milyennek szeretné vezető­jét? Természetesen politikai elkö­telezettség, erkölcsi szilárdság nélkül elképzelhetetlen a jó vezető. A célnak, amelyért a vezető mögé felsorakozunk, vi­lágosnak, egyértelműnek, ér­tékesnek kell lennie, a feladat megoldása a beosztottak több­ségének érdekében kell, hogy álljon. Hinnünk kell tudni, hogy főnökünk az ügy elkötelezett­je, annak minden áldozatra kész munkása. A pártos elkö­telezettségről, ennek tiszta szol­gálatáról egész sor külön írás­ban kellene beszélni .. . Ezút­tal a vezetés más kellékeiről szeretnék írni. Milyen legyen hát a jó ve­zető? Tekintélyes, szakmailag kép­zett legyen, egyéni tulajdonsá­gai alapján közszeretet vegye körül. Képességei alkalmasak legyenek akár magasabb be­osztás ellátására is. Munka­társait ösztönözze nagyobb tel­jesítmények elérésére, képes legyen arra, hogy egyéni ér­dekeit is figyelembevéve szo­ros egységbe kovácsolja beosz­tottjait. Emberségével, intelli­genciájával, állhatatosságával, vagy akár lelkesedésével hites­se el, hogy bármelyikük előre­léphet, ha köv.eti. Nem kevés az, amit a ve­zetőről beszélgetve a beosztot­tak kívánnak. Mindez együtt csak nagyon kevés emberben van meg. Külön meg . . , Legyen tekintély? — Nem hiszem, hogy a jogar ehhez elégséges. Jól emlékszem, hogy a bányában a húsz esztendő­vel idősebbek is bácsinak szó­lítottak az első munkanapon, amikor mint aknász jártam a munkahelyeket. Már az első té­vedésem, az első gyenge pil­lanatom után, amikor a több­letmunkától megkímélve a bá­nyászokat, szemet hunytam a szabálytalanság felett, ismét keresztnevemen • szólítottak. Nem mintha ez lenne a baj, de hónapokon keresztül még azokat az utasításokat sem vet­ték komolyan, melyeket az ő életük védelmében kiadtam. A hivatalból kapott tekintély ti­szavirág életű. A jó vezető feltételezi, hogy beosztottjai önállóan is képe­sek a feladatokat megoldani, dönteni. Ök a rájuk ruházott cselekvési szabadság és dön­tési hatáskörnek köszönhetően munkatársi tekintéllyel rendel­keznek. Okos vezető ezt a te­kintélyt elismeri, s nem saját tekintélyének csorbítását látja benne, nem a személyét ért sértésnek veszi, ha munkatár­sai nélküle, öntevékenyen old­ják meg a feladatot. Ismerek egy „kiskirályt", aki munka­társai legjobb tudásából, ön­tevékeny kezdeményező képes­ségéből született jó munkát megsemmisíttetett azért, mert nem kérték áldását. Nem tu­dom jobban megfogalmazni, mint azt a Korszerű vezetés cí­mű lap teszi: ha a felettes he­lyes vezetési magatartást tanú­sít, s nem próbálja minden áron beosztottjai előtt rangját, tekintélyét érvényesíteni, nö­vekszik személyi tekintélye is. Ellenkező esetben viszont hi­vatali tekintélye is, személyi te­kintélye is csökken. A szakmai tudásból adódó tekintély maradandó. Az ál­landó kiemelkedő eredmény, bármilyen szerény tevékenysé­gi körben is érik el, megbe­csülést biztosít. A kiváló kő­műves nagyobb tiszteletet ér­demel, mint a gyenge tudós. Igaz, ma még nagyobb a tár­sadalmi megbecsülés az utób­binak, de azt már mindenki ér­zi, hogy ahol a kiemelt fog­lalkozás önmagában, méltó alkotások nélkül nagyobb anya­gi és erkölcsi megbecsülésre tarthat igényt, ott sem jó kő­művesek, sem jó elmélet nem születik. Ki hát a jó vezető? Kit kö­vetnek munkatársai? A szak­mai tekintély úgy tűnik, a jo­gar egyik legfontosabb kellé­ke. Jól kell ismerni az egész szervezetet, néhány területen azonban operatív módon is ér­vényesítenie kell képességeit az ott dolgozókkal egészen szo­ros munkakapcsolatban. Ne zárkózzék el a szakmai társa­ságokban való nyilvános sze­repléstől, ha olyan témáról esik szó, amelyben teljesen ott­honos. Használja ki a lehető­séget szakmai cikkek írására, s jó, ha a vezetés mindenna­pos gondjain kívül javaslatai, ötletei vannak, amelyek a vál­lalati munkában azonnal hasz­nosíthatók. A valóságban nincs ki­taposott út. A már idézett folyóirat ta­lálóan fogalmazza meg: a ve­zetés egyben hivatás és mű­vészet, de ennél egyúttal több is. Mint hivatáshoz, elké' zelé- seket és gyakorlati módszere­ket kell adni. mint művészethez ezeket személyekhez, időhöz kell alkalmazni, s kompromisz- szumokat kell vállalni. S ezen kívül minden vezető­nek meg kell értenie a veze­tés lényegét is, amely nem más, mint egy olyan morális légkör, amely áthatja az-egész szervezetet, létrehozza saját lé­tének értelmét is. Talán ezért nem féltem a keménykezű fő­nököktől: az elmondottakhoz „erős” emberek kellenek . . . L. J. Gyáravatás Nyergesújfaluban Hétfőn délután ünnepélyes külsőségek közölt felavatták Nyergesújfaluban az új eternit lemezgyárat. Az ünnepségen Bondor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter mondott beszédet és méltatta az új ipari létesítmény népgazdasági Walter Scheel Moszkvában BBHBBBSHHBnnnHI Megkezdődtek a tárgyalások Hatnapos hivatalos látoga­tásra hétfőn délután Moszkvá­ba érkezett Walter'Scheel nyu­gatnémet szövetségi elnök. Sze­mélyében a szovjet—nyugatné­met kapcsolatok történetében először, látogat az NSZK ál­lamfője a Szovjetunióba. A Vnukovói kormányrepülő­téren a vendéget Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke és Andrej Gromiko kül­ügyminiszter fogadta. Scheel felesége társaságá­ban érkezett a szovjet főváros­ba. Útjára elkísérte Hans Diet­rich Genscher, az NSZK al- kancellárja és külügyminiszte­re is. A repülőtérről a vendé­gek a Kremlben kijelölt szál­láshelyükre hajtattak. A látogatás idején hivatalos megbeszélések folynak majd Nyikolaj Podgornij és Walter Scheel között. Áttekintik a nem­zetközi helyzet és a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseit. A helsinki Európa-csúcs óta el­telt időszakban ez az első ma­gasszintű érintkezés a két or­szág vezetői között. Szerdán és csütörtökön külön is tárgyal Genscher külügyminiszterrel. E tárgyalások középpontjában várhatóan a helsinki záróok­mány megvalósításával össze­függő kérdések állnak. A megbeszélés alkalmával a két fél megállapította: a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köztársaság népei, valamint a béke és a nemzetközi bizton­ság szempontjából rendkívül jelentős, hogy az utóbbi évek­ben fordulat történt a két or­szág közötti kapcsolatok rende­zése és e kapcsolatok sokol­dalú elmélyítése, valamint a gyümölcsöző kétoldalú együtt­működés megszervezése felé. A tárgyaló felek meggyőződé­süket fejezték ki, hogy a szov­jet-nyugatnémet kapcsolatok különböző területeken továbbra is szakadatlanul bővülnek és tökéletesednek, s kijelentették, hogy ebben az irányban haté­kony erőfeszítéseket tesznek. A megbeszélés a kölcsönös megértés és az őszinteség lég­körében folyt le. Csütörtökön és pénteken Walter Scheel vidéki utazást tesz. Megtekinti az üzbegisztáni fővárost — Taskentet, valamint az építészeti nevezetességeiről híres Szamarkandot. Az elnök szombaton utazik haza a Szov­jetunióból. Magyar küldöttség utazott Angolába Az Angolai Népi Felsza- badítási Mozgalom meghí­vására Nagy Richárdnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével kül­döttség utazott az Angola függetlenségének kikiáltása alkalmából rendezendő ün­nepségekre Luandába. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője. Czinege Lajos Ausztriában Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter - Karl Lütgendorf osztrák szö­vetségi hadügyminisz­ter meghívására — hétfőn hivatalos látogatásra Auszt­riába utazott. A Ferihegyi repülőtéren Csémi Károly altábornagy, honvédelmi ál­lamtitkár, valamint a Hon­védelmi Minisztérium kato­nai tanácsának, s a tábor­noki karnak több tagja bú­csúztatta. Ott volt dr. Fried­rich Frölichstahl, Ausztria budapesti nagykövete is. Alapozzák a csarnokóriást Jelentés a Tungsram pécsi beruházásáról ■BBBHHilUB Elkészültek a további tervek Kisebb lesz az irodaház ,A Tungsram fényei egyre szebben világítanak: kezdenek kibontakozni, immár nemcsak a rajzasztalon, de a terepen is — Lvov-Kertvárosban - az Egyesült Izzó pécsi beruházásá­nak, pontosabban a beruházás második ütemének körvonalai. Egy hónappal ezelőtt arról hoztunk hírt és képet, hogy le­rakták a szolgáltatóház - ahon­nan az éltető energia áramlik majd szét az ereken - alap­jait. Azóta gyorsan továbbfolyt a munka, s már látnivaló is bővebben akad. Az energiaközpont kehely- és sávalapjait — mint említettük — már lerakták, most a beton­pillérek állítása folyik, vagyis feláll a csarnok. Ezek az építő­elemek messziről — Győrből — érkeznék, hónapokig is eltart a szállításuk. Ugyanakkor hoz­zákezdtek és a hónap végére lerakják a 7-es számú csarnok pilléralapjait. Ez a kívülről csu­jelentőségét. Az orszóq egyet­len eternitgycra — a régi nyer­gesújfalui gyár — már nem tud­ta olyan mértékben növelni a kapacitást, ahogyan azt a piaci igények megkívánták. A nép­gazdaság jelentős importra szorult. pa ablak és üvegfalú, futball- pályányi alapterületű óriáscsar­nok lesz a tulajdonképpeni mű­helye a vákuumtechnikai gép­gyártásnak. Ebben a csarnok­ban, amelynek 14 méter magas kupolájában daru működik majd, szerelik össze a vákuum- technikai gépeket és gépsoro­kat. Közben a BARANYATERV 2- es számú komplex irodájában, Cserna Sándor tervező vezeté­sével készülnek a további ob­jektumok tervei, jelenleg az irodaház és a szociális rész tervei vannak a rajzasztalon. Végül is döntés született, az irodaház, amelyben 200 fős géptervező és szerkesztő részleg is helyet kap, nem kilenc, ha­nem csak hatszintes lesz. Nincs pénz a nagyobbra. Az irodaház is csupa ablak kívülről. Azok­nak, akik majd az épüiet déli oldalán lévő irodákba kerülnek, nem kell tartaniuk a tűző nap­tól, az ablakokra árnyékoló szerkezetet szerelnek fel. Ugyancsak eldőlt — mégpe­dig a gépgyáriak nagy vitája közepette —, hogy nem szek­rényes, hanem vállfás öltözőt terveznek. Sokan idegenkednek tőle, de a tervezők egyönte­tűen erre esküsznek, ezt tart­ják a legkorszerűbb formának. A vállfás öltöző és fürdő öt­száz dolgozót fog majd kiszol­gálni. Ugyanakkor egy '000 adakos üzemi konyha és ét­terem terveit is elkészítik. Mind­ezt - a Móra Ferenc utcai ol­dalon - úgy kell elképzelnünk, mint épületegyüttest, felülné- zetben cikcakkban álló épü­letek, amelyeket nyaktagok - folyosók - kötnek össze egy­mással. Az irodaház és a szociális rész tervei tehát készülnek, s még az idén elkészülnek, így a Baranya megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat az új esztendő első napjaiban ezeknek az alapozásához is is hozzákezdhet. A vállalat egyébként az eddigi határidő­ket szépen tartotta, s ha ked­vező marad az idő — amit na­gyon remélnek az építők -, még némi előnyre is szert te­hetnek. s Az Egyesült Izzó Ivov-kertvárosi beruházásán a földben sorokoz­nak már a következő óriáscsarnok pilléralapjai. Maletics László felvétele Megnyílt az Akadémia 150 évét ábrázoló kiállítás. Tudósítás a 2. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents