Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-29 / 327. szám

e Dunántúlt ngplö 1975. november 29., szombat A Legenda a nyúlpaprikás- ról Tersánszky művészetének egyik legérettebb darabja. Humánus tisztasága, gazdag jellemrajza, stílusának egysze­rűsége, kifejező ereje, termé­szetesen, könnyed előadás­módja avatja a Kakuk Marci mellett legnépszerűbb Ter- sánszky-írássá. Nem véletlen tehát, hogy a Révész György által pár éve filmre vitt Ka­kuk Marci után Kabay Barna egy másik jeles Tersánszky-fi: gurát választott főhőséül. Az író hőseit, csetlő-botló kisembereit humorral, szere­tettel nézi, és egy-egy kis hétköznapi csodával elhozza nekik a megváltás pótlékát, legendásítja életüket. Gazsi­nak, a Legenda a nyúlpapri- kásról hősének életében ez a csoda egy hozzátévedt mezei nyúl képében jelenik meg. A megalázott, együgyű, nehéz munkában elnyűtt Gazsi, ki­nek ártatlanságát a gyerme­kek is megmosolyogják, jó­ságban, emberségben kima­gaslik rideg, kapzsi, önző környezetéből. Alakja egyszer­re hétköznapion hiteles, föld­hözragadtan valóságos és népiesen varázslatos. „Min­den falunak van ilyen Gazsi­ja — írja Tersánszky. — Egy olyan megrugdalt, utolsó, toprongyos nyomorult, akinek se rokona, se komája, se ta­nyája, se babája, mintha az égből, pottyant volna. Miből tengődik? Honnan a türel­me, jókedve, alázata? Miben bízik, mihez ragaszkodik az ilyen Gazsi, hogy a szakadat­lan lelki megpróbáltatások elől nem ugrik bele az első kútba, amit talál? Csakis me­rész és képtelen álmok tart­hatják a lelket egy ilyen Ga­zsinak a testi burokjában I" A képtelen és merész álmok netovábbja Gazsi számára egy nyúlpaprikás. Ez a tál nyúlpaprikás több ízben eltá­volodik tekintete elől. A holt­ra fáradt Gazsit a mezőőrék nem kínálják meg abból a rtyúfból, amit ő szerzett. Má­sodszor pedig, amikor saj­nálja leölni a fogságba esett nyulat. Kihasználják, megalázzák, emberszámba is alig veszik. S ő végtelen naivitással igyek­szik kedvébe járni mindenki­nek. Gyámoltalan jósága még csak aláhúzza a mezőőrék és a hozzájuk hasonlók, a ravasz erősek és kíméletlenek önzé­sét. A filmbeli Gazsi alakját Wojciech Siemion, a varsói Nemzeti Színház művésze kel­ti életre. Játékának érdeme, hogy megleli a figurában a „szent alázatot" a természet, a dolgok és élőlények iránt. A köznapiságban érzékenysé­gét vesztett szemünk Gazsi tekintetén át ismeretlen és izgalmas tájak felfedezését ígéri mindennapi környeze­tünkben. A minden élőre ki­terjedő szeretete végtelenül esendővé és kiszolgáltatottá is teszi őt. És ez felidéz egy lengyel filmet, a Máté életét, az együgyű Mátét, aki ha­sonlóképp megőrizte azonosu­lásra készségét a természettel, oz élőlényekkel. Sajnos, a Legenda... filmfőhőse nem annyira az együgyű hős tiszta filozófiájú példázatát, hanem a falu bolondját teremti meg. Ebben egyaránt részes o szí­nész túljótszása, a szinkron­hang modorossága és a ren­dezés szerepértelmezési hibá­ja. Ezért a film végén, mikor Gazsi a csendben egy titok ígéretével búcsúzik a nézőtől, úgy érezzük, a titok-tudás ké­pességét kifelejtették valahol a filmbeli Gazsiból. Kabay Barna, aki Gyöngyössy Imré­vel írta a forgatókönyvét, nem fektetett nagy súlyt a drama­turgiai munkára, a film meg­szerkesztésére. Elsősorban a látványos víziók kötik le fi­gyelmét és erejét. Végülis si­került Paprikásról, a szegény nyúlról két bőrt lenyúzni egy forgatás alatt: egyidőben el­készült a film két részes TV- változata is, szélesebb körű fogyasztásra. S. A. A hazai csecsemőgyógyászat megalapítója Dr. Heim Pál Tízmillió forint hiányzik a pénztárcából II legnagyobb károkat rongálással okozták Száz évvel ezelőtt, 1875. no­vember 30-án, a fővárosban született dr. Heim Pál gyermek, gyógyász, egyetemi tanár, a hazai csecsemőgyógyászat megalapítója. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1897-ben avatták orvosdokorrá. Budapesten, a Stefánia-kór- házban lehetősége nyílott vol­na az előmenetelre, de amikor megismerte a Németországban történő kutatások jelentőségét c csecsemőorvostan területén, állásáról lemondott és rövid bécsi tartózkodás utón, Bres- lauba ment Czerny Albert pro­fesszor klinikájára. Itt a cse­csemők fiziológiájával és pa­tológiájával foglalkozott. 1901- ben tért haza Magyarországra. Tudományos kutatásainak középpontjában a csecsemőkor emésztési zavarainak vizsgála­ta állott Vizsgálatai kiterjedtek a vitamin-kérdésre, a csecse­mőkor szekréciójára, a világra- hozott vérbajra és a tüdőgyul­ladásra is- A sors iróniája, hogy Heim Pál éppen ez utób­bi betegség áldozata lett. Az első világháború után a Budapesten ideiglenesen el­helyezett pozsonyi egyetem rec- toróvó választották. Rectorsága alatt hozták meg az új tör­vényt a pozsonyi egyetem Pécsre helyezéséről. Heim Pál így került városunkba, ahol 4 évi megfeszített munka után a mai József Attila utcában lé­vő gyermek-klinikát megnyitot­ta. Nemcsak a klinika iaazgató- jo volt, hanem lelkes tanár és orvos, emberszerető, önfeláldo­zó atyja, jóbarátja minden kis betegének. Dr. Fenyvessy Béta, a pécsi egyetem volt nyilvános rendes tanára így jellemezte Heim Pált, aki egyébként a pécsi egyetemnek 1921-től 1922-ig rectora is volt: „Aki látta őt szerető gond­dal virrasztónI egy súlyos be­teg kis gyermek ágya mellett, aki látta arcát leiderülni a ja­vulás első jeleire, és vidám pajtásként tréfálkozni kis pá­cienseivel, aki látta, hogyan érti a gyermekekért aggódó anya gondját és fájdalmát és reményt önteni, annak meg kellett éreznie, hogy ez nem a foglalkozással lelvett modor dolga, hanem a melegen és mélyen érző szív őszinte meg­nyilvánulása. Heim Pát_ saját gondjával-bajával senkit sem szeretett terhelni, de elemében volt, ha aranyos kedélyével, ár­tatlan tréfáival másokat felvi­díthatott." Mint a Stefánia-Szövetség orvosi osztályának elnöke és mint a gyermekvédelem orszá­gos biztosa szervezett, lelkesí­tett városban és falvakban egyaránt. Munkásságának eredményeként néhány évi mű­ködése alatt sikerült Pécs vá­ros csecsemőhalálozását any- nyira csökkenteni, amire alig volt példa Magyarországon. Része volt abban, hogy Pécsett megnyilt az anya- és csecse­mőotthon is. A budapesti tudományegye­tem orvostudományi kara meg­hívta professzorai sorába. Fájó szívvel búcsúzott el Pécstől. Az eg, etem tanári karának leve­lében többek között ezeket ír­ta : „ígérem, hogy az Erzsébet Tudományegyetemről soha, semmi körülmények között meg nem feledkezem és boldog le­szek, ha ezt tettekkel is tudom bizonyítani." Egész orvosnemzedékeket ne­velt, nemcsak országos, hanem világhírnévre is tett szert. A Német Gyermekorvos Társaság, mint egyetlen külföldit tagjai sorába választotta. Két előkelő német gyermekorvosi szaklap: a „Monatschrift" és az „Archiv für Kinderheilkunde" szerkesz­tőbizottságának volt a tagja. Elérte, amire hosszú éveken át készült, 1929-től az ország első gyermekorvosi katedrájára ke­rült. Itt azonban nem sokáig működött, mert 1929. október 23-ón Budapesten meghalt. Mi maradt utána? Számos orvostudományi tanulmánya mellett életének két főbb mű­ve: az „Általános heomatolo- gia", amelyet Preisich Károly- lyal közösen írt és Budapesten 1908-ban jelent meg, valamint „A gyermek táplálkozása" cí­mű munkája, amely Budapes­ten 1926-ban látott napvilágot. Pécsett az MSZMP Baranya megyei Bizottságának székhá­zával szemben még ma is ott áll az 1915-ben Pilch Andor terve szerint épült gyermek- gyógyászati klinika, amelynek előkertjében az ő mellszobra látható, alatta mindössze egy szó áll: „Heim"- Amikor szob­rát leleplezték, dr. Bozóky Gé­za, a pécsi egyetem rectora a következőket mondotta: „Halá­la nagy veszteség volt az or­vostudománynak, a közéletnek, Pécs városának, mely alig néhány évi ittlakása után par­lamenti képviseletével tisztelte meg, de legfőképpen egyete­münknek . . . midőn barátai és tisztelői áldozatkészségéből ké­szült mellszobrát leleplezzük, arról a helyről fogja hirdetni időkig emlékét, ahol orvosi működésének legküzdelmesebb, de egyben az életnek vissza­adott gyermekekre nézve leg­áldozatosabb évei lolytak le " P. J.- Ha valakinek a pénztár­cájából ellopnak száz forintot, „tolvaj”-t_ kiált és felháborod­va keresi a tettest. Joggal! Ha a közös vagyont dézsmálja valaki, koránt sincs akkora perpatvar belőle. Pedig ez is jogos lenne. A társadalmi tu­lajdon védelmére még nem kellően figyelünk oda - mond­ta évekkel ezelőtt az egyik gazdaságvezető. Jelentős fejlődés Az akkori helyzethez képest jelentős fejlődésről adhatunk számot. Elsősorban az emberek tudatában hoztak változást az’ évek. Javult a társadalmi tu­lajdon belső és külső ellenőr­zése. Jelentős segítséget nyúj­tott ehhez a bűnüldöző szervek felderítő, megelőző munkája. Az üzemrendészet tevékenysé­gének növekvő színvonala is a fejlődést segítette. Általá­ban: a társadalmi tulajdon vé­delme egyre jobban az egész társadalom közös ügyévé vált. Mindennek ellenére koránt­sem mondhatjuk, hogy „min­den rendben van". Legutóbb a Baranya Megyei Tanács VB napirendjén szerepelt „A Ba­ranya megye törvényességi helyzetével kapcsolatos ügyészi tapasztalatokról szóló tájékoz­tató", — ebből idézet: „A tár­sadalmi tulajdonban okozott kár magas, — 1974-ben közel 10 millió forint volt, amelynek csak 27,6 százalékát lehetett nyomozás során megtéríteni. A károkozás 42,2 százaléka a mezőgazdaságban jelentkezik,- ezt követi az ipar 34,4 szá­zalékkal. A legnagyobb káro­kat gondatlan rongálással okozták, ugyanakkor ezeknél volt legalacsonyabb a kármeg­térülés aránya. Számottevő a mezőgazdaságban gondatlan tüzvészokozással elkövetett bűn­cselekmények aránya, ame­lyeknek elkövetői szinte kivétel nélkül vagyontalan, vagy cse­kély jövedelemmel rendelkező személyek, akikkel szemben nincsenek meg a vagyoni elég­tétel biztosításának előfeltéte­lei ..." Közel tízmillió forint hiány­zik tehát a közös vagyonból, — úgy is mondhatjuk, hogy kö­zel tízmillió forint kár érte a közösség pénztárcáját. Milyen bűncselekmények ká­rosíthatják a társadalmi tulaj­dont? Sikkasztás, lopás, hűt­len vagy hanyag kezelés, jog­talan elsajátítás, rongálás... Elemzést érdemel a társa­dalmi vagyont sértő bűncse­lekmények népgazdasági ága­zatok szerinti helyzete. Az iparban az ismertté vált bűncselekmények száma a múlt évben 1973-hoz képest jelentősen csökkent. Nőtt azon­ban az okozott károk összege, ami főként a gondatlan ron­gálás következménye. Csak például: kotrógépet szállított egy teherautó, a gépkocsi megcsúszott - a kotrógépben több mint százezer forint kár keletkezett. Ha a vasúton to­latás közben valami ok miatt megrongálódik a vagon — máris jelentős összegű a kár. Gondatlan károkozást követhet el valaki például egy vállalat­nál, akire a vállalat vízfelhasz­nálása mennyiségének mérését bízzák. Az egyik pécsi vállalat az igényelt vízkeretet évek óta túllépte, közel félmillió forint volt az elszámolatlan víz érté­ke.. . A mezőgazdaság területén a múlt évben öz előző évhez ké­pest mintegy 60 százalékkal csökkent az ismertté vált bűn- cselekmények száma. A leg­több bűncselekmény a termelő­szövetkezetekben történik, — ahol a lopás áll az első he­lyen. Nem az okozott kár nagysága, hanem gyakorisága a nyugtalanítóbb, - ugyanis egy bűncselekményre jutó kár összege nem haladja meg oz 1600 forintot. Ezen a területen is csökkent a sikkasztások szá­ma, azonban az okozott kár változatlanul magas, aminek oka leggyakrabban a már fel­sorolt elősegítő tényezők kö­zött található. Gondatlanság­ból történik a legtöbb tűzeset, vagy állatelhullás. Az egyik ter­melőszövetkezetben a vTTlany- áram rossz bekötésének kö­vetkezményeként a sertésállo­mányban közel 180 000 ezer forint kár keletkezett. Az olaj­kályha szakszerűtlen kezelésé­nek következménye az egyik állami gazdaságban 4000 ba­romfi pusztulása, — a kár mint­egy százezer forint! A luzsoki erdőben gondatlanságból oko­zott erdőtűz több mint egy­millió forint kárt okozott. A kereskedelemben a betö­réses lopás, a lopás, a sik­kasztás és a csalás okozza a legtöbb kárt. A közös vagyont károsító és elősegítő okok általában eb­ben az évben is' az elmúlt év­hez hasonlóak, ^összegszerű kimutatás még nem áll rendeT- kezésre, - egy adat azonban figyelemre méltó: míg 1974 el­ső félévében 371 volt a tár­sadalmi tulajdont károsító is­mertté vált bűncselekmények száma, - 1975 első félévében 407 ilyen jellegű bűncselek­ményt jegyez a rendőrségi sta­tisztika megyénkben. A gon­datlan rongálás okozta kár most is „dobogós helyen" áll . .. — A gondosabban, körülte­kintőbben végzett munka je­lentősen csökkentheti a közös vagyont ért kár összegét - mondja dr. Nagy Árpád alez­redes, a Baranya megyei Rend­őrfőkapitányság társadalmi tu­lajdon védelmi osztályának ve­zetője. — Ezen kívül különösen jelentősnek tartom a bizonyla­ti fegyelem további szilárdítá­sát. Ehhez tartozik a gazdálko­dó egységeknél például a rak- raktári kiadás, bevételezés pontos vezetése is. Általában az anyagmozgatással kapcso­latos előírások, rendeletek be­tartásában jócskán vannak még tennivalók. És az egyik legfontosabb: a belső és kül­ső ellenőrzés hatékonyságának fokozása. Nem elég, ha a bi­zonylatok alakilag rendben vannak, — azok tartalmát is ellenőrizni kell. Nem utolsó sorban szükséges: a felügyele­tet, ellenőrzést gyakorló szer­vek egybehangoltan végezzék munkájukat, — ne egymástól függetlenül. Szerezzenek átfo­gó képet a vizsgált, az ellen­őrzött egység tevékenységéről. Mindannyiunk ügye Védeni, őrizni közös pénz­tárcánkat — mindannyiónk ügye, feladata. Ne hiányozzanak belőle a milliók, de még csak a forin­tok se! Ha pedig valaki jog­talanul hozzányúl, ,,tolvoj"-t kiáltsunk! Garay Ferenc VALAMIT A MESTEREMBEREKRŐL Az utóbbi időben sokat bajmolodtam iporos meste­rékkel. Olyan mesterember még nem akadt, aki az elődjéről jót mondott volna. Vegyünk például egy kő­művest: — Hogy fogta azt a cir- fándlit, vagy fándlit?! — mondja undorodva, a há­nyinger . küszöbén. Kerek nyolc centimétert elmért! - erősködik, majd szalagot vesz elő és bizonyít. A kőműves, az a bizonyos, aki lemérte és kijavította oz előd nyolc centiméterét, elmegy. Légy nyugodt bará­tom az utód ismét megta­lálja. Ha megkérdezed, hogy mit lehet csinálnod, megnyugtat: — Nem lesz könnyű, de valahogy megcsináljuk! Ha azt hiszed, hogy vé­ge, tévedsz. Hümmögni kezd. — Ekkoia állat! - mond­ja, csak úgy maga elé. Az állat egyébként nem te vagy, az előbbi kőműves. Egyszerre csak lecsapja a malteros kanalat. — Én ezt nem csinálom tovább! — mondja, majd visszaveszi a kanalat és va­lamit módosít: Másnak nem csinálnám meg! — ez annyit jelent, hogy neked kivételesen meg, de köszönheted a ka- porszakállú jóistennek. Ezzel persze nincs vége. Káromkodik: — Az isten törje le a ke­zét annak a marhának! Amire a nagy mű elké­szül, addigra lényegesen többet tudsz a kőműves szakmából, meg a károm­kodásból, mint amennyit gyerekkorod óta összeszed­tél. Művelődsz! Ha hozol egy harmadikat, az alábbi derül ki: Az előző kőművesek, hü­lyék, analfabéták és dilet­tánsok. Számolni sem tud­nak. Miért nem szóltál ne­ki. ■Végül mit csinálhatsz? Nem mérsz! Saccold meg, ha vízszintesnek látod, ak­kor jó. Centimétert a köze­ledbe se engedj. Segíts szidni az elődöt. Jobban megy a munka, ha legalább így besegítesz. Ha valami kész, r.e ke­ress ismerőst és szakembert és ne mutogass neki. Sem­mi értelme és zaklatott le­szel. Változtatni úgysem változtathatsz mór. Hogy ez milyen mester­emberre vonatkozik? Órás­tól a cipészig, a kőműve­sig, mindenre. — Tanulságként elmesé­lem egy jóbarátom törté­netét. Ö a család minde­nese. Egyszer elhatározta, hogy beleavatkozik a rádió­szerelésbe. Kapott is asszo­nyt búzditást: — Bezzeg nálunk az apám az mindent megcsinált! (Az elvett leány apja mindig zseni és példakép!) A barátom nekiállt a rá­diónak. Mikor kihúzott be­lőle vagy harminc méter drótot, érezte, hogy ideje abbahagyni. Fölpakolta és elvitte egy rádióshoz. Az belenézett és megszólalt: — Ki •volt az a barom, aki ebbe belemászott?! Bevallotta, pedig nem kellett volna. Nyugodtan megnevezhette volna bár­melyik rádióst. Olyan nem akadt, akiről a másik el ne hitt volna minden rosszat. Ha valami ég, működik, melegít, ne engedj a köze­lébe senkit. A jónál nincs jobb. An­nál csak rosszabb van. Szőllösy Kálmán WMífflM Gazsi legendája

Next

/
Thumbnails
Contents