Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-27 / 325. szám
IO Dunántúli napló 1975. november 27., csütörtök A legtöbb nyelven a lelki és testi fájdalmat ugyanaz a szó fejezi ki. A görög „algos”, a latin „dolor" éppen úgy kettős jelentésű, mint magyar megfelelője A lelki fájdalom, mint például szomorúság, bánat, kín, gyötrelem, sokak szerint nehezebben elviselhető, ám a legtöbb ember első pillanatban fizikai rosszra gondol, ha a fájdalom szót hallja. Hogyan keletkezik ez a kínzó érzés? A bőr felületén elhelyezkedő, milliónál is több érző idegvégződés csak azért hálózza be testünket, hogy a fájdalomingert felfogja. A jelzés az érzőidegek vezetékein a gerincoszlopon át a központi idegrendszerbe jut. Az az így kapott információt feldolgozza, majd a megfelelő végrehajtó szervek útján válaszműködést rendelt el. kell megszüntetni.) Az elmúlt évszázadokban a tudósok, felcserek, mágusok, borbélyok igyekeztek a sebészi gyógyítás okozta fájdalmakat elviselhetővé tenni, a lehetőség szerint megelőzni. Lényegében ugyanez a célja a mai orvostudománynak is. A módszerek választéka elég bő. Vagy ott szüntetik meg a fájdalmat, ahol az inger hat, vagy útját állják oly módon, hogy elvágják az inger vezetékét, vagy pedig magát a legfelsőbb idegrendszert, az agykérget bénítják meg átmenetileg altatással, hogy ott ne alakulhasson ki az ingerekből fájdalomérzés, tudatos fájdalom. Könnyebb beavatkozások során elegendő a végkészülékeket bénítani. Ha a bőrre gyorsan párolgó klóretilt permeteznek, annyira lehűl, hogy semmilyen ingerre, így a fájdalomra se reagál. Ilyen állapotban a felszíni elváltozások orvosi kezelését nyugodtan elviseli a beteg. A sebészetben a gerincvelőt körülvevő folyadékűrbe adott helyi érzéstelenítő no- vokainnal az idegszál vezető- képességét lehet megszüntetni. Máskor végtagoknak, vagy belső szerveknek a gerinc felé vezető idegeit fecskendezik körül a fájdalomingert ideiglenesen felfüggesztő novo- kainnal. Ha törött lábú ember idegét a törés mellett körülfecskendezik, a törött csontvégeket helyreigazítják anélkül, hogy a betegnek akár az arcizma is megrándulna. Bárhol kapcsolják ki, bárhol szakítják meg a fájdalomjelző berendezést, a fájdalomérzés elmarad. A sebészetben gyakran alkalmazott altatással az éter, a klóretil a tüdőn keresztül a véráramba és így az agykéreg fájdalomérző végkészülékeibe ér, és perceken belül megszünteti a fájdalmat, egyben altat is. Narkózis nélkül napjaink legtöbb sebészeti beavatkozása meg sem valósítható. A sebészeti fájdalomcsillapításon kívül nagy léptekkel haladt előre a gyógyszeres, belgyógyászati fájdalomcsillapítás. Ősidők óta ismer az ember növényi kivonatokat, főzeteket és porokat, amelyek elfogyasztása kábulatot, s a fájdalom megszűnését okozza. Köztük most is az első a mák gubájából és szárából készült ópium hatóanyaga, a morfium. Ez is először az agykéreg fájdalomérző helyeit bénítja meg. A fájdalomnak tehát az élő szervezetben mélyen gyökerező értelme van. Ennek vizsgálata során az orvostudomány ott ért el jelentős haladást, ahol határt szabott a fájdalom idejének, megjelölte célját és olyan gyógyszerekhez juttotta az embert, amelyek birtokában megszabadulhat minden értelmetlen és céltalan fájdalomtól. Holka Vilmos I Á Háti dolgok NEHÉZ IDŐK JÁRNÁK A HÓBAGOLYRA A kanadai repülőtereken a hatóságok újabban összefog- dossák a hóbaglyokat. A lökhajtásos gépek számára valóságos katasztrófát jelentettek a repülőtereken összeverődött hóbaglyok és héják százai, hogy a madarakat megmentsék és a repülés is biztonságos legyen, a szakemberek speciális csapdákat konstruáltak. A csapda két részből állott: az egyikbe csaléteknek betettek egy galambot, s amint a bagoly, vagy a héja rácsapott, a másik rész ajtaja kinyílott, a galamb elrepült, a ragadozó mögött pedig bezárult a ketrec. A galamb visszatérése volt a jele annak, hogy a ragadozót megfogták. A baglyokat és héjákat ezután óvatosan kiszedték és az ország északi részére szállították. Tavaly télen hatvan hóbagoly és háromszáz héja menekült így meg és került az ország más területeire. AZ ANYAFARKAS „STRATÉGIÁJA" Dr. Fox, az ismert tudós nemrég két érdekes esetet irt le a farkasok viselkedéséről. Az egyik állatkertben egy lar- kas pár élt utódaival a ketrec kétfelé osztott nagy kifutójában. A belső részbe tolóajtón lehetett bejutni, amely a vonatablakok mintájára működött, s a ketrec belső részébe lógó kötél meghúzásával volt nyitható. Amint az alkalmazott megjelent, hogy takarítson, a himlarkas a hátsó ketrec részbe terelte kicsinyeit, hogy a takarításnál ne alkalmatlankodjanak. Majd felugrott, fogai közé vette a kötelet, és húzogatta, míg be nem zárult. Egy másik eset Alaszkában történt. Ott a megfigyelés tárgyát nyolchetes farkaskölykök és az anyjuk képezték. Együtt éltek egy nagy ketrecben. Egy alkalommal érdekes kísérletet hajtottak végre, hogy lássák, miképpen fogják el és ölik meg zsákmányukat a kölykök. Amikor a kísérlet befejeződött, hozzájuk engedték az addig különzárt anyát. Az anyafarkas közeledett az egyik farkaskölyökhöz, amely mellett ott feküdt zsákmánya, a megfojtott patkány. Meg akarta szagolni. A farkaskölyök felüvöltött és zsákmánya védelmében megharapta az anyja orrát. Az anyafarkas egy pillanatra félreállt, mintha gondolkozna, majd a ketrec távolabbi sarkába ment, ahol egy kavicshalomból előkapart egy darab szarvashúst, de nem ette meg, hanem körbejárta vele a patkányt őrző kölykét. Amikor a hús közel került az orrához, a kölyök utánakapott, de az anya elrántotta előle, majd lassan egy távoli sarokba vitte és letette. A kölyök rögtön ott termett és nyugodtan falatozni kezdett. Az anyafarkas eközben otthagyta, a patkányhoz ment' és nyugodtan megette. A bonyolult ,,stratégiának" ez a példája azért érdekes, mert az anyafarkas azonnal megszerezhette volna a zsákmányt, ha felhasználja erejét. AKI NEM DOLGOZIK,. AZ ESZIK A strassbourgi egyetem pszichológiai laboratóriumában megfigyelték a fehér patkányok kollektív viselkedését. A csoporthoz tartozó tíz állatból több kategória alakult ki: egy „fő" hím, néhány „megfélemlített” patkány, a többi pedig e két csoport között foglalt helyet. Ennek megállapítása után a ketrecbe helyeztek egy berendezést, amelyből egy pedál lenyomása után táplálék hullott ki. Attól kezdve, hogy a szerkezettel mindegyik patkány megismerkedett, nem kaptak más módon enni. A laboratórium munkatársai hamarosan megállapították, hogy egyes patkányok szívesebben és többet „dolgoznak", és hosszabb ideig nyomják a pedált, még akkor is, ha már jóllaktak. Mások viszont nem „dolgoztak”, és a többiek munkáját használták ki. Sokáig tartózkodtak a nyílás előtt, amelyből az élelem kihullott. A tudósok megfigyelték, hogy a „lusták” nem akarják a pedáltól elengedni a dolgozókat erélyesen odalök- dösik őket, így adják tudtukra, hogy éhesek. Kiderült: a „lusták” magatartása attól függött, hogy a -^dolgozó" milyen „pozíciót” tölt be az együttesben. Ha a dolgozó magasabb helyet foglal el a társadalmi ranglétrán, mint a lusta, akkor az utóbbi szerényen viselkedik: elkapja a falatot, elkotródik és nem eszik, amíg a dolgozó jól nem lakik. Ha azonban a dolgozó alacsonyabb csoportba tartozik, a lusta gátlástalanul kizsákmányolja kollégáját. A RÖVID ESZÜ GYÍK Siharulidze és Kadasvili grúz biológusok percnyi pontossággal megállapították a gyíkok emlékezőképességét. A két kutató szeglüolajba mártott liszt- férget adott a gyíkoknak; tudták ugyanis, mennyire utálják az ilyen „csemegét”, amelytől rendkívül felbőszülnek. Két-há- rom perc múlva ismét ugyan- 'ezzel az étellel kínálták meg őket, de sikertelenül; a gyíkok elfordultak. Ámde nyolc-tiz perc múltán a gyíkok újból rávetették magukat az ételre, mintha mi sem történt volna. És ismételten rájöttek a tévedésükre Akárhányszor ismételték meg a kísérletet, tíz percnél tovább nem tartott a gyíkok reflexe. Ez nyáron volt. Télen még rövi- debb emlékezetüek a gyíkok; a reflex csupán hat-nyolc percig tart. Létezett-e I ős akhájság? 1 Az ősi Krétáról szóló tv adással kapcsolatos cikk keretében a Dunántúli Naplóban korábban már írtunk arról, hogy a Kréta szigeti Knosszosz ás mükénéi kultúra ős-akháj görög népe a dór-.vándorlással letűnt a történelem színpadáról, sajátos kultúráját az invázió elpusztította. E korszak korántsem tűnt el nyomtalanul. Történelmének emlékei részben tovább éltek a homéroszi eposzokban, és a görög mondakörben, termé- kenyítőleg hatottak a következő korok művészetére, elsősorban irodalmára és festészetére, az emberi gondolkodásra és az egyetemleges emberi kultúra elszakíthatatlan részévé váltak. Létezett-e ős-akhájság (melyhez Athén is tartozott), honnan tudhattak róla a trójai háborúról szóló homéroszi eposz összeállítása idején, miért váltotta fel a B vonalas szótagírást a betűírás, és hogyan alakult ki a műveltség kölcsönhatása? Ezekre a kérdésekre igyekszik a tudomány az újabb nyelvészeti és régészeti kutatások eredményeinek fel- használásával válaszolni és ezt kíséreljük meg cikksorozat keretében vázlatosan összefoglalni. A megválaszolandó első probléma tehát az, hogy létezett-e ős-akhájság? A kérdés voltaképpen mór a korszerű történeti kutatások előtt is felmerült, mégpedig azzal kapcsolatosan, hogy Homérosz a Trója ellen harcoló összes görögöket az Iliászban egyértelműen akhájoknak hívta. A nyelvtudomány azonban akhájnak csak az árkádiai- ciprusi és az aiól-boitiai dialektusokat nevezi, és ezen kívül ismeri még az ión-atikai és a nyugatgörögdór nyelvjárásokat. Ezek szerint az ión-atikai dialektust a nyelvészet nem tekinti akhájnak, pedig a trójai háborúban ezekről a nyelv, területekről származókat is Homérosz az akhájok közé sorolja. Ez ellentmondásnak látszik. Közelebbi vizsgálatnál azonban kitűnt, hogy az akháj és az ión-atikai nyelvjárások nagyon sok ősi közös vonást tartalmaznak (pl. ö ad = d’ido. ti helyett d’idoszi), és így feltételezhető egy közös délgö- rök nyelvjárás — a dórvándorlást megelőző időben (ős-akháj) —, amelyhez a mai akhájnak nevezett nyelvjárásokon ki. vül az ión-atikai is hozzátartozott. Tekintettel arra, hogy a homéroszi eposzok a dórvándorlást megelőző időben játszódnak le, nagyon is valószínű, hogy ez időben az abban részt vett görögök még nagyjából egységes ős-akháj dialektust beszélték. Ha megnézzük a térképet rögtön feltűnik, hogy Árkádia a peloponneszoszi félsziget belső hegyes vidéke - ahová a dórok az inváziójuk során nem települtek be, és így az akháj őslakosság megmaradt —- míg Ciprus a Földközi tengeren a dór vándorlást elkerülte, és így ott is fennmaradt a régi akháj népesség. Az ún. krétai vonalas B írás megfejtése óta tudjuk, hogy Mükénében, Püloszban, Ti- rünszben, a krétai Knosszosz- ban ős-akháj nyelven beszéltek, az ún. mükénéi kultúra népe tehát ezt a dialektust használta. A dórvándorlás előtt virágzó anatóliai Hettita birodalom ie. 15. század körülire tehető kőbe. vésett írásai említenek egy „Akhijava” birodalmat, melynek királyát Atreusznak hívják. A homéroszi eposzok szerint Mükéné uralkodójának Aga- memnonnak és a legnagyobb „mükénéi” város Spárta királyának Menelaosznak apját Atreusznak hívták. A korabeli hettita feliratok megfejtése óta kétségtelen bizonyítékokkal rendelkezünk tehát arról, hogy többé-kevésbé egységes akháj- ság létezett, és Atrausz történeti személy. Ez az aranylánc Schliemann szarint Agamemnónt ábrázolja. Az újabb ásatások kétségtelen bizonyítékokkal igazolták, hogy a mükénéi kultúra tetü- letén fekvő városok szoros forgalomban voltak egymással, kiépített utak, és jó kikötők biztosították a sűrű összeköttetést A hettita írások az Iliászban említett Atreusz és az akhájság, a B vonalas írások pedig a benne szereplő városok valós és korhű megnevezését igazolják. Ennek alapján a tudósok túlnyomó többsége ma már az Iliászban szereplő nevek többségének megfelelőségét is valószínűnek tartja. Az ősrégi hagyományokból eredő attikai mondákban szerepelnek mükénéi hősök, akik családjukkal együtt a dórok elől hazájukból elmenekültek Attikába, és hősi harcukkal elősegítették az invázió megállítását, Athén megvédését. Az akhájság egy része Árkádia hegyes tájain talált menedéket, másrészt az Égéi tengeri szigeteken és Anatólia partjain kísérelt meg új hazát találni. Az építőművészeti és képzőművészeti alkotások egységes stílusú azonos nép létezésére utal. Az újabb archeológiái eredmények e vonatkozásban őzt is igazolták, hogy e kultúrára jellemző művészeti felfogás gyakorlatilag egységes jellemvonásokat mutat azon a területen, ahol az ős-akhájság el volt terjedve. A dór vándorlás a görögség populációjába benyomult, oda beékelődött és azt ketté vágta. Az is történeti tény azonban, hogy ez az invázió lefejezte az ős-akháj kultúrát, a lovagkorra emlékeztető mükénéi vonású államrendszerek elpusztulnak, az e területen fennmaradt leletek erős elszegényesedésről és a kif'nomult képzőművészeti alkotások hiányáról tanúskodnak. Évszázadokon át nincs a görögségnek új számottevő építészeti alkotása, nem készülnek becses képzőművészeti művek, freskók, szobrok, ötvösművészeti remekek. Arra, hogy az őslakosság fennmaradása ellenére miért szakadt meg egyszerre a csodálatunkat még ma is kiváltó „mükénéi" kultúra, nincsen egyöntetűen elfogadott magyarázat. Valószínű, hogy a mükénéi kultúra remekművei számszerűleg kicsi helyi kizsákmányoló uralkodó rétegek részére készültek és ezek nagyrészt elpusztultak, továbbá az inváziót, népvándorlást követő új bizonytalan geopolitikai helyzet és a belső forrongások nyilván nem tették lehetővé az intenzív gazdálkodást és oly fokú kizsákmányolást, illetve ezeken alapuló vagyon-koncentrációt, mely e kultúra folytatásához szükséges lett volna. Az egységes szájhagyományok szintén azt igazolják, hogy az ős-akhájság létezett. xií . ; ; :• : . . iS'* jí % :Á j&Wf $ % £ ft f' 4, £ * % vX;X;XvX;X;X;XxX;X;X;X;Xx:xXx!;X:XvX;Xv.xXxvX-X‘Xv A mükénéi kultúrát leromboló invázióval még egy kissé részletesebben fogunk foglalkozni. Itt csupán azt említjük meg, hogy óbban nemcsak dórok hanem más népek is részt, vettek. Az invázió több ütemben és hosszabb időn át tartott, — többé-kevésbé tengeren keresztül hajókkal is végrehajtották - és a tudomány „tengeri népek” vándorlásának neve. zi. Az invázió lényegében népvándorlás volt, mely nemcsak a mükénéi kultúrát tette tönkre, hanem elpusztította a mai Törökország helyén akkoriban létezett Hettita birodalmat, Föníciára és Egyiptomra is kiterjedt. Egyiptom partjainál III. Ramses fáraónak sikerült az inváziót elhárítania és a beözönlők egy részét — a fíliszteusokat — Palesztina déli területein telepített le, amely ez időben egyiptomi fennhatóság alatt állt. III. Ramses a „tengeri népek" ejleni harcait hieroglifás képeken örökítette meg. Mivel uralkodásának idejét és annak lefolyását elég jó| ismerjük, így bizonyított, hogy az invázió a Földközi tenger déli és keleti részét kb. ie. 1170 körül érte el. A mükénéi ős-akhájság városainak pusztulása tehát valamivel ezt megelőzően történt. Dr. Glöckner György A szülési fájdalom kivételével nagy szükség is van erre, mert a fájdalom betegséget, vagy valamilyen rendellenességet jelez. Egy orvosi hasonlat szerint a fájdalom, mint az egészség csaholó őre, az ember legjobb barátja. Szükséges, hasznos védekező berendezés, veszélyt jelző radarkészülék. Közli, tudatosítja a szervezetet ért károsodás nagyságát, mértékét és helyét. Sajnos a fájdalomjelző berendezés sem működik mindig megbízhatóan. Előfordul olyan halálos betegség, amely fájdalom nélkül zajlik le, mint például a tbc, vagy kezdetben a rák. Bármilyen hasznos is azonban a fájdalom egy ideig, végeredményben - szükséges rossznak tekinthető. A modern orvostudomány szerint ugyanis csak addig szükséges, amíg okát és helyét tisztázák. Ettől a pillanattól kezdve ki kell kapcsolni. Előfordulhat ugyanis, hogy a fájdalom erőssége aránytalanul nagyobb, mint ahogy azt az előidéző kóros elváltozás indokolná. Nem szabad hagyni, hogy a fájdalom mintegy önállósulva, szinte már a betegség lényegét képezze. A fájdalom okának kiderítése előtt nem tanácsos csillapítószereket szedni, mert így nehezebbé válik a baj megállapítása. Ám ettől a pillanattól kezdve semmi szükség rá. Mert félelmet, szorongást, munkaképtelenséget, étvágytalanságot, álmatlanságot, nyugtalanságot és kimerülést válthat ki. Tartós elhúzódása felborítja a személyiség egyensúlyát, végső soron a gyógyulást is hátráltatja. Ezért minél gyorsabb és minél tökéletesebb megszüntetése fontos orvosi feladat, és a betegség szempontjából elengedhetetlen követelmény. (Természetesen mindenekelőtt a fájdalmat okozó betegséget (IP fájdalom f||||||Ä s- ” | Ősi kis It űr öle nyomában
