Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-01 / 300. szám

1975. november 1., szombat Dunántúlt napló $|| mmkarená <tz álhitet) yésztésbm Munkásbusz viszi az ál­latgondozókat háztól há­zig. Műszak után meleg­vízzel zuhanyoznak, utcai ruhába öltözve maguk mö­gött hagyják a sertéstelep, vagy a tehénistálló szagát. Egykor nehéz fizikai mun­kájukat ma már gépesítet­ték. Fizetésük magas, a szövetkezetekben a trakto­rosok után, vagy mellett a legjobban kereső réteg az övék. Egy húszéves irodis­ta leány havonta 1500— 1800 forintot keres, egy ugyanolyan idős állatgon­dozónő 3500—4500 forin­tot. Munkájuk szép és pótolha- :atlan. A társadalom hálája 3z erkölcsi elismerésben is megnyilvánul, a traktorosok mellett a nagyüzemek állatte­nyésztő szakmunkásai kapják évről évre a legtöbb miniszteri és kormánykitüntetést. Miért menekülnek el mégis ■j szakmából, ha egy ipari üzemben, vagy egy irodán fele olyan jól fizető állást sikerül kifogniok? A hetvenes években csak Ba- ranyában ezer szak- és beta­nított munkást képeztek ki az parszerű állattenyésztési tele­pekre. S ezeknek már csak a fele dolgozik a szakmában. Mi az oka? A megkérdezettek 90 száza­léka azt válaszolja, hogy a nagy lekötöttség. Az állat- gondozónak nincs karácsonya, nincs ünnepnapja, nincs va­sárnapja és szabad szombat­ja. Pihenőnapja sem vasár­napra esik, az állatgondozó szinte „odaláncolt” az állat mellé ma is úgy, mint száz évvel ezelőtt. A modern lég­kondicionált szakosított telepe­ken hagyományos, gyakran a régi uradalmi időkből itt ragadt módszerekkel szervezik az em­beri munkát. A munkaszervezés színvonala évtizedekkel maradt el a technikai színvonal mö­gött. Az összes mezőgazdasági szakma közül az állatgondo­zóknál a legnagyobb a fluk­tuáció, legégetőbb a létszám- hiány. Ha egy gondozó meg­betegszik, nincs, aki helyébe álljon. Ha egy traktoros fel­mond, öt másik jelentkezik he­lyette, de ha egy állatgondozó teszi ugyanezt, akkor ez sok­szor szinte megoldhatatlan probléma elé állítja a gazda­ságvezetést. Szabad vasárnapok a mohácsi tsz sertéstelepén 0 Nem csökkent a termelés ^ Megszűnt a fluktuáció Ha a munkarend, a munka- beosztás a fő bűnös, miért nem változtatják meg? Az élet egy­re inkább rákényszeríti a gaz­daságvezetőket, hogy ezt meg­tegyék. Történtek kezdeti pró­bálkozások több-kevesebb si­kerrel. A mohácsi Új Barázda Tsz-ben azonban sikerült úgy megszervezni a sertéstelep munkarendjét, hogy a dolgozók szabadszombatot is kapjanak és minden vasárnapjuk szabad legyen. Két évvel ezelőtt egy féléves próbaidővel kezdték meg a fo­kozatos áttérést. A sertéshizlal­dában beszüntették a vasárnap déli és esti etetéseket. A dol­gozóknak megmondták, hogy ez kísérlet. — Azért voltunk olyan bi­zonytalanok — mondja Kereisz György, a szövetkezet főállat­tenyésztője, mert a kutatók nem biztattak minket. Mikor kikértük az egyik kutató inté­zet véleményét a vasárnapi etetések elhagyásával, kijelen­tették, hogy ők ilyen kutatá­sokkal nem foglalkoznak. Tehát magunknak kellett kitapasztal­nunk az állatok folyamatos mérlegelésével. Fél év múlva tisztán állt előttünk, hogy a termelés nemhogy visszaesett, hanem javult. Az állatok étvá­gya jobb lett, súlygyarapodá­sukat tartották, mivel a vasár­napi takarmányt hétközben, napra elosztva azért megkap­ták. Másfél éve vezették be hi­vatalosan is az új munkaren­det. A huszonhármas létszámú telepből huszonegy embernek mindig szabad a vasárnapja. Két ember ügyel, mert a szop­tatós kocákat és a szopós ma­lacokat vasárnap sem lehet felügyelet nélkül hagyni. A na­pi munkaidő nyolc óra, a ke­reset — ami a termelés függ­vénye — nem csökkent. A sertéstelepen a nyolc órára eső átlagbér 133—140 forint. A te­lep 7500 hízott sertést bocsát ki évente az átlagnál jobb minő­ségben. — Mióta bevezették az új munkarendet, a telepről egyet­len dolgozó sem ment el, ki­alakult egy ütőképes törzsgár­da, melynek tagjai valameny- nyien szak- és betanított mun­kások. Mohácson a jó tapasz­talaton felbuzdulva most azon fáradoznak, hogy a szarvas- marha hizlaldájukban is kipró­bálják az új munkarendet. — Rné — Eredményes vadászati idény A szeptemberben megkezdő­dött vadászati főszezon első két hónapja kiváló eredménye­ket hozott. Az országos trófea- bíráló bizottság adatai szerint a bemutatott 1650 szarvas­agancs közül 143 crany, 381 ezüst és 518 bronzérmet ka­pott, ami kiemelkedő ered­ménynek számít. Amíg például 1974-ben október végéig 970 trófea kapott érmet, addig idén már 1042. A legnagyobb agan­csé szarvasbikát a Duna árte­rében ejtették el, a közel 14 kilós trófea 247 pontot kapott az értékelésnél, s ez megköze­líti az ugyancsak magyar, zalai világrekordot. A jászkiséri Kossuth Vadásztársaság terüle­tén 227,5 pontos agancsú őz­bak került terítékre, ami csak egyetlen ponttal maradt el a martonvásári világrekordtól. Mi lesz 1975 után? (1.) Módosítják a közgazdasági szabályzókat A béremelés a vállalati teljesítménytől függ A vállalati közvélemény, kü­lönösen a világgazdasági hely­zet számunkra nehezebbre for­dulása óta várakozással tekint, mi lesz 1975 után, miként vál­tozik, vagy inkább miként mó­dosul — hiszen az elvi alapok nem változnak — a közgazda- sági szabályozó rendszer? Nem puszta kíváncsiságról, nagyon is gyakorlatias kívánságról van Község fesz, vagy elsorvad? Sátorhely és Ormány­puszta Lassan sötétedik. A magas diófa mellett mo­hosszélű gyalogút visz a legel­ső portához. Beköszönök, s a ház belsejéből jövő válaszra benyomom a kiskaput. A ágii csak dísznek van, a lelógó aj­tót ott állítja meg a föld, ahol akarja. Régi az udvar, öreg a ház — amolyan „százeszten­dős". A tornácról középkorú férfi néz ki, zavartan az ide­gen láttán — mi a fenét ke­reshet ez itt? — s lenyeli a vacsora utolsó falatját.^ — Ormánypusztáról akar ír­ni? — kérdezi csodálkozva. — Nincsen itt semmi, olyasmi ... Később szabadkozik, hogy ő nem idevalósi, bent lakik Lip- pón, de ha tényleg a pusztá­ról akarok megtudni valamit, akkor legjobb, ha bevárom a párttitkárt, Jaksics Ferencet, hi­szen ha valaki, hát ő aztán ismeri ezt a vidéket. Pusztai ember. Találomképpen ragadtam ki Ormánypusztát és Sátorhelyet a külterületek közül, s mindkettő közel azonos arcot mutatott. Sátorhelyből nemsokára község lesz, Ormánypuszta vegetál . . . A megyei tanács építési osz­tályán tudtam meg, Baranyá­ban egyetlen külterület Sátor­hely, ahol építeni lehet, a töb­bi majorban építési, tatarozási tilalom van érvényben. Az ormánypusztai klub, ahol ülünk, régebben Népbolt volt. Most a tanya szélén van egy másik, ahol élelmiszert árusíta­nak, egyéb dologért Mohács­ra járnak az emberek. A pusz­SATORHELY ta nem sokban különbözik a szomszéd falutól: harminchat család él itt a kerítésekkel zárt udvarokon belül, majdnem mindegyikük a Bólyi Állami Gazdaság állattartó telepein dolgozik. Miért nem falu Or­mánypuszta? Talán, mert a föld a gazdaságé, s nincs templomuk, papjuk, iparosuk... A betonúton hatalmas ka­mion húz .át Sátorhelyen, liba­csapatot kergetve az árokba. A cselédházak egymással szem­ben, karnyújtásnyira a kerítés­től, a kerítések meg karnyúj­tásnyira egymástól. A tehénis­tállók „vastag levegője" ide­szorul. Kint a faluszélen új házak épülnek: a gazdaság építi dol­gozóinak. Van, amelyik csak félig kész, van ahol csak a le­rakott téglakupac jelzi, hogy rövidesen valakinek új otthona lesz. Sátorhelyen van iskola is: az alsótagozatosoké. Farkas Matyi hetedikes, Nagynyárádra jár be reggelente, vagy hatvanadma­ORMANYPUSZTA gával. Sok a gyerek, nő a ma­jor... Szüleivel — akik a gaz­daságban dolgoznak, az álla­tok körül — néhány esztende­je költöztek be Újistállóról, akárcsak a többiek a környe­ző pusztákról, tanyákról. Vajon miért jó itt lakni? Jaksics Ferenc szerint a leg­nagyobb úr, a megszokás a vonzerő a pusztán. Mármint az ilyen pusztán, ahol helyben van minden. Aki nem itt nőtt fel, az nem tudna gyökeret ver­ni, aki pedig életének nagyob­bik felét ilyen körülmények kö­zött töltötte el, nehezen moz­dul. A munkahely kötöttsége :s sokat nyom a latban: „Az ál­latokkal sok a tennivaló, s mi tagadás, kora reggel talpon van az ember. Ha nem itt a pusztán laknék — mondja —, hajnali háromkor kelhetnék, így viszont aludhatok négyig.” Esténként a tv-nézés a leg­főbb szórakozás, alkalmanként mulatság, meg nagyritkán a szomszédolás. A szoba-konyhás lakások többsége meleg ott­hont ad: négyen, hatan laknak együtt. Ormánypuszta ünnepe pedig Józscf-nap: a férfiak legtöbbjét Jóskának keresztel­ték, s megnyílnak a pálinkás­üvegek, koccannak a borospo­harak. Telefon van: orvost Majsról lehet hívni. S ha Gyűrűfűnek ennyi lakosa volna, ma nagy­községnek neveznék ... Az épí­tési tilalom miatt a gazdaság döntésétől függ a jövő. Avastanya, Zsoldostanya, Ci­beretanya. Józantelep, Vacsora­vesztő, öregbeke . . . Gonda- tanya. Kifejező nevek árulkod­nak az ott élők életéről. Míg a majorok, falvak és a város el nem hívja őket. Az a néhány könnycsepp pedig, ami az öre­gek napégett arcán leszalad o búcsúzáskor, úgysem szárad fel, míg meg nem kondítják a harangot. . . Más meg egy kézlegyintéssel elintézi. Kozma Ferenc szó. A vállalatoknál és a szö­vetkezeteknél készülnek a jövő évi tervek és a következő öt­éves időszak tervei, ehhez tám­pontul kellenek, a változások ismerete. Sok részletkérdésről ugyan még nincs döntés, ilyen előz­mények után azonban most már vállalkozhatunk, hogy számba vegyük a legfontosabb módosításokat. Kevesebb vállalati nyereség Mindenekelőtt megváltoznak az állami költségvetés és a vállalatok között a jövedelem- elosztás arányai. Ä pénzügyi egyensúly megjavítására a gaz­dasági szabályozás során 5—7 százalékkal növelik a társa­dalmi tiszta jövedelem közpon­tosított hányadát, ezzel pár­huzamosan csökken a válla­latok nyeresége. Huszonöt százalékról 35 szá­zalékra emelik fel például a bérjárulékot, s ez az iparban a számítások szerint 7 száza­lékkal csökkenti a nyereség­szintet. Megszűnik az ingyenes beru­házás, minden fejlesztésnél kö­telező a kiadások megtérülésé­nek biztosítása. A beruházások késedelmei miatt a vállalatok­nak büntetőkamatot kell fizet­niük. Termelői árváltozások A termelői árak és a külke­reskedelmi árak közötti össz­hang javítására és az árrend­szer belső aránytalanságainak csökkentésére az új ötéves terv során szakaszos árrendezésre kerül sor. íme, néhány változás a már nyilvánosságra került ter­melői árrendezésekből: 25—35 százalékkal felemelik a fűtő­olaj, a földgáz, a benzin, a gázolaj; 15—20 százalékkal a szén, a koksz és a villamos­energia termelői árát. A szállítási tarifákat 12 szá­zalékkal tervezik felemelni. A mezőgazdaságban 1976. január 1-től — az import és az ipari termelői árak áremel­kedésének részbeni továbbhárí­tásával — emelik a felhasznált eszközök és anyagok mezőgaz­dasági beszerzési árait. Egye­bek között átlagosan 15 szá­zalékkal emelkedik a fehérje- takarmányok, 20 százalékkal a takarmánykiegészítők, 8 száza­lékkal a szemestakarmányok mezőgazdasági beszerzési ára, ezzel együtt a keverék takar­mányok eladási árai. Széles körben emelkednek az egyes mezőgazdasági termékek felvá­sárlási árai: kis mértékben a kukorica és a takarmánybúza, számottevő mértékben például a cukorrépa és a napraforgó ára. Többet fizetnek a hízott marha és sertés kilójáért, a vá­góbaromfiért és a tejért. Bér és nyereség Ami a borítékot illeti, e té­ren a következő ötéves terv­időszakban mérsékeltebb növe­kedésre lehet számítani. A bér­emelés a vállalati teljesítmény­től függ. Érdekes .változás, megszűnik a nyereség kötelező kettéosztá­sa fejlesztési és részesedési alapra. A felosztásról a válla­lat dönt. Mindehhez megfelelő adózási rendszer kapcsolódik. Az új rendszerben 6 nap ré­szesedés minden nyereséges vállalat számára kifizetődő lesz, de 4—6 hétnél többet egyik vállalatnak sem lesz érdemes kifizetni. Miklósvári Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents