Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-03 / 302. szám

Három kérdés — két vezetőhöz Integráció — a betegek érdekében Pécsnek csak járóbetegellátása van • • Öncélúan nem szabad Három lépésben megoldható Napirenden az egészségügy jobb szervezése, az integráció gondolata. Ma még csak az el­képzelések születésének idejé­ben vagyunk, a vélemények cseréje égetően szükséges. Mi a véleménye erről a miniszteri rendeletről dr. Bank Józsefnek, a Megyei Kórház igazgató fő­orvosának és dr. Telkes József­nek, a pécsi Egyesített Egész­ségügyi Intézmények főigazgató főorvosának? Három kérdést tettünk fel — ők válaszolnak. ben oldaná meg a fekvőintézeti hátteret, az első lépésben ezt a kórházat kellene kiegészíteni a hiányzó betegosztályokkal. Utá­na pedig egyesíteni kell a pé­csi és megyei intézményeket. A harmadik lépés már csak az új struktúra „bejáratása" volna ... A magam részéről már holnap boldogan állnék a progresszív ügy szolgálatába.-Kp­Mennyit „füstölünk”? A sziréna hangja vé- gigsivit a pécsbá- nyatelepi dombok felett, majd elül a Karolina-völgy fái közt. Kisvártatva tompa dörrenések hallatszanak, talpunk alatt enyhén meg­remeg a föld. A kis domb, melyet korábban körbefa- ragtak a markolók, rajta a három fával, már csak egy jókora törmelékhalmaz. Itt is hozzáférhetnek a szénhez a Külfejtési Üzem bányászai. Dübörgő Karolina Tízholdas külfejtés Pécs határában Évente 350 ezer tonna szén a Hőerőműnek © Mit tort az integráció leg­nagyobb jelentőségének? Dr. Bank József: Ezt a ren­deletet a betegek jobb ellátá­sáért hozták, azt hivatott szol­gálni. Ha itt ezt nem tudjuk elérni, ne is integráljunk, ön­célúan nem szabad. A legje­lentősebb volna, ha kialakít­hatnánk az egységes egészség- ügyi szemléletet. Dr. Telkes József: Pécsnek jelenleg csak járóbetegellátása van. Az integráció meg kell, hogy oldja ennek a járóbeteg­ellátásnak a kórházi hátterét. Az egységes irányítás, szemlé­let kialakítása a legfontosabb, eddig erre csak igyekezetünk volt, eredményünk kevés. © Hogyan mutatkozik ez meg majd a gyakorlatban? Dr. Bank József: Igen tete­mes anyagi és szellemi megta­karítást jelentene. Kevesebb röntgenfilm fogyna, kevesebb vegyszerre volna szükség a la­boratóriumokban. Arról nem is beszélve, hogy a beteget nem tennénk ki kétszer, háromszor ugyanannak a vizsgálatnak. Vinné leletét, amit elfogadha­tónak ítélne a magasabb szin­tű ellátás is. Ha mi küldünk egy beteget a klinikára, leleté­nek ugyanaz a sorsa, mint ami­kor hozzánk küldi a körzeti or­vos. Ezen változtatnunk kell." Dr. Telkes József: Az ország legnagyobb rendelőintézete a miénk, napi 842 szakorvosi órá­ban látjuk el a betegeket. Ha megvolna a fekvőbeteg-intézet háttere, az ellátás sokkal ru­galmasabb, a beteg útja egye­nesebb lehetne. Könnyebb vol­na az orvosok, szakdolgozók mozgatása is. © Milyen módot javasolna Pécsett az integrációs rendelet végrehajtásához? Dr. Bank József: Nem hiszem, hogy építkezni kell. Ha öt „négyszázágyast" építenének, az sem oldaná meg Pécs gond­jait. Közkórház-rendelőintézeti egységet kell létrehozni. A meg­oldások módjain most dolgoz­nak az illetékesek, én csak egyet mondhatok: ne szubjek­tív szempontok, hanem a bete­gek jobb ellátása vezérelje a végrehajtás módját. Dr. Telkes József: Három lé­pésben megoldható lenne. Mi­vel a Megyei Kórház csak rész­A család személyiség- formáló szerepe A Népművelési Intézet és a Doktor Sándor Művelődési Köz­pont pszichológiai kísérletsoro­zatának részeként izgalmasnak ígérkező, nyilvános kerekasztal- beszélgetésre kerül sor novem­ber 4-én, kedden este fél hat­kor Pécsett, a Ságvári Művelő­dési Házban. (Hajnóczy u. 41.) A beszélgetés résztvevői lesz­nek dr. Berényi Ildikó ideggyó­gyász, a Gyermek-ideggondozó Intézet munkatársa, dr. Csiky Ottó, a Megyei Bíróság elnöke, dr. Kézdy Balázs pszichiáter, a Mentálhygiéniai Intézet munka­társa és dr. Kóczán György, a POTE Marxizmus Tanszékének tanársegéde. A beszélgetést Szelényi La­jos, a Doktor Sándor Művelő­dési Központ főelőadója, a kí­sérletsorozat technikai irányító­ja vezeti. — Ez év januárjában nyitot­tuk meg a Karolina-külfejtést — mondja Radnóti János fő­aknász. — Szeptember tizenötö­dikétől robbanthatunk csak, ad­dig kizárólag a markolókkal rabolhattunk. Kemény munka volt, ez lát­szik. Már az ötödik szintnél tartanak, több mint tíz hold- nyi ez a hatalmas fekete völgy. A peremén itt is, ott is házak, néhány közülük lakó nélkül, üresen. — Eleinte nehezen ment a ki- költöztetés, helyenként most is problémáink vannak — mondja a főaknász. Vagy a kiutalt cse­relakás nem megfelelő, vagy éppenséggel nincs beköltözhe­tő lakás. — Nem jelentenek veszélyt a robbantások a környező há­zakra, vagy lakóikra? — Egyáltalán nem. Ha jól előkészítették a robbantást, öt­ven méterre már oda mernék állni. Egyébként 300 méter a biztonsági távolság, beljebb nem tartózkodhat senki. Rend­szerint nyolc-kilenc őrt állítunk, ha rosszak a látási viszonyok, akkor többet is. — Nem volt eddig probléma senkivel? — Egyszer kaptunk egy beje­lentést, hogy kő repült valaki­nek az udvarába. Azonnal vizsgálatot tartottunk az üzem­vezetővel és a főmérnökkel együtt. Kiderült, fizikai lehetet­lenség, hogy odáig elmenjen a törmelék. A múlt hét péntekén rob­bantották a kis dombot, 50 ki­ló paxittal. Tavi Antalnénak is el kellett hagyni a lakását er­re az időre, a fokozott bizton­ság kedvéért. — En még csak megvolnék, mert tudja, egy kicsit nagyot hallok. De a férjem már nem­igen tud nyugodni. A gépek zaja, a robbantások . . . Men­nénk már innen minél előbb. A kis szoba sarkában nagy kartondobozok, bennük a nél­külözhető holmi. Költözni ké­szül a család. — Meszesre, vagy a Szigeti városrészre mennénk szíveseb­ben. De a kiutalást még min­dig nem kaptuk meg, — Fáj a szivük, itthagyni a régi környezetet. . . — Én 1924 óta ezen a vidé­ken lakom. Nagyon szép kör­nyék volt ez valamikor. A kert­ben megtermett a konyhára va­ló zöldség, volt egy kis gyü­mölcsös is. Tudom, hogy szük­ség van a szénre, nem is szó­lok én, de persze, hogy nem mindegy. • Vasas és Pécsbányatelep kül­fejtési munkáit a Széchenyi- aknai főhadiszállásról irányít­ják. Szilas László főmérnök már a következő középtávú ter­vekről beszél. — A következő ötéves terv­ben 350 ezer tonna szenet adunk évente a Pécsi Hőerő­műnek. A megkutatott szén- vagyon mintegy kétmillió ton­na. Ez elegendőnek látszik a terv teljesítéséhez. Korszerűsít­jük a gépparkot is, új kotró- és tológépeket, új fúróberen­dezéseket állítunk munkába.- És öt év után, mi lesz a sorsa a külfejtésnek?- A szénkészlet kutatása to­vább folytatódik. Ha lesz igény a külfejtés szenére, továbbra is fejlesztjük az üzemet.- Ez területfejlesztést is je­lent. Mi lesz a környék lakói­val?- Erről még korai lenne be­szélni, de becsléseink szerint 20-25 családot érint. Kurucz Gyula Születőben egy új cigaretta Még elképzelni is borzasztó, milyen lehet Baranya megye dohányosainak tüdeje. Évente egymilliárd szál cigarettát füs­tölnek el a megyében. Ha azt számítjuk, hogy az országban mintegy 24 milliárd darab fogy egy évben, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy Baranya ugyancsak az élen „füstöl . Harmincegy fajtából válogat­hatnak a cigaretta kedvelői. Mint Benke Vilmosné, a Dohcnyértékesítő és Készletező Vállalat Baranya megyei kiren­deltségének vezetője elmondta, a népszerűségi versenyben ma­gasan vezet a Fecske. Havonta átlagosan 25—30 millió dara­bot szállítanak Baranya min­den csücskébe. A jelek szerint jobban vigyáznak egészségükre a dohányzók, mert egyre in­kább a filteres cigarettát kere­sik. Előretört a Románc, havi forgalma 14—15 millió darab. Népszerű lett a füstszűrös Symphonia, ebből 7—8 millió szálat füstölünk el havonta. Ezt a karriert — úgy tűnik — a Fiitól rovására futotta be, mert ez utóbbiból egy éve már alig 1—2 millió fogy. A régi sztárok közül, bár egy-, re csökkenő mennyiséggel, még mindig jól tartja magát a Kossuth és a Munkás, havi 10—12 millió szállal. A Pécsi Dohánygyár mindig is ismert volt kísérletező kedvé­ről. jgy született meg a már közkedvelt Sopianae, amely a hagyományos filterek 30 száza­lékos szűrőképességével szem­ben, 45—50 százalékban szűri ki a káros anyagokat. Már foly­nak és befejezéshez közeled­nek a kísérletek egy új termék előállításával, amelynek min­den eddiginél kellemesebb füst­je lesz, a multifilter szűrőhaté­konysága eléri a 60 százalékot is. Várhatóan még a jövő év első felében megkezdhetik a gyártását. K. Gy. az építőipari gépesítő vállalat 1976. január 5-i belépéssel, építőipari toronydaru-kezelői tanfolyamra beiskoláz Jelentkezhet minden 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZÓ, 18—40 éves korig. Jelentkezés írásban, rövid önéletrajz leadásával. A tanfolyam 3 hónapos, mely időszakra munkabért és különélési díjat fizetünk. Jelentkezési határidő: 1975. november 30. Levélcím : építőipari gépesítő vállalat 1734 Budapest, Pf. 35. Öregnek lenni Elnéptelenedő napközik Évek óta erősödő és nagysze­rűen bevált formája volt a szo­ciális gondoskodásnak a nap­közi otthonok létesítése az öregek számára. Mint minden újdonsággal, ezzel szemben is elég nagy volt az ellenállás eleinte az öregek körében, aztán megszokták és meg is szerették a napköziket. Nemrég azonban kevésbé jó híreket kaptunk. — Elnéptelenednek a nap­közik — mondta dr. Jáni Lajos, a megyei főorvos helyettese - kilenc helyről érkeztek olyan információk, hogy erős lét­számcsökkenés mutatkozik. Vajszló, Vókány, Mohács .. . ♦ Mohács, délután egy óra. Szép, szürke ház falán függ a tábla: öregek napközije. Be­megyünk a városi szociális elő­adóval, hárman — öregasszo­nyok — ebédelnek. — Kint voltunk a temetőben — mondják. A többiek az ebéd utáni sziesztát töltik. Az egyik néni alszik a fotelban. Hárman fe- küsznek a heverőn. Egy heverő üres — noszogatják egyőjüket, hogy feküdjön le. Megszámolom a jelenlevőket: tizenhatan vannak. — Negyvenötön voltunk — mondják. ♦ Faddi Istvánná a hetven- nyolcadik évében van. Ottho­nában leljük. Szép rend van, televízió, kályha van a szobá­jában. Faddi néni combnyak- törött volt, járni, ha nehezen is, azért már tud. A szomszé­dos utcában lakik, mégsem jár a napközibe, csuk étkezik. — A vacsora már sokunknak nem kell — mondja — aztán a munkát is megcsinálom én itthon, szívesen. Faddi néni szépen kézimun­kázik. Elég kevés derül ki mindabból, amit mond, mégis kibogozom, hogy nem szeret a heverőért veszekedni, meg szí­vesebben dolgozik otthonában. Vilma nénit nem találjuk. A szomszédja azt mondja, bizto­san a temetőben van .. . Ilyen­kor megszállják a temetőt az öregek. Vilma néni sem jár már a napközibe. Kovács Lajosné sem. Harmincon hagyták ott. Miért? ♦ — Most változtatunk a hely­zeten — mondja dr. Metz Jó­zsef városi-járási főorvos — az öregek nem szerették a merev rendszabályokat. Naponta nyolc órát ott kellett tartózkodniok a helyiségben, ha elkéstek vala­miről, baj volt, szóval egy ki­csit több szabadságot igé­nyeltek. öregnek lenni ezek szerint bonyolult dolog. De rendkívül örvendetes volt a hír, hogy Mohácson rájöttek a bajok okára és változtatnak rajta. Az öregek napközije klub jellegű lesz — akkor jönnek-mennek a tagok, amikor akarnak. S ha nem akarnak dolgozni, nem muszáj. — Nemcsak én vagyok a hí­ve ennek a formának — mond­ta dr. Réder Ferenc, a megyei szociálpolitikai csoportvezető főorvos — hanem a jogszabály is lehetővé teszi ezt. Sokkal szabadabb légkört kell a nap­közikben kialakítani ahhoz, hogy az öregek jól érezzék magukat. Gazdag programokat, jól­eső elfoglaltságot, aktív pihe­nést... Végülis: dolgoztak ők már életükben eleget, elég volt a muszáj parancsából. Adjunk többet nekik. Kampis Péter nettói □ Kétmillió tonna szén a Men dombok alatt

Next

/
Thumbnails
Contents