Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-19 / 317. szám

enrv utopia Dunántúlban ke|l gondolkodni Számos kitűnő megoldás a jobb vízellátásra Szombatonként kiürülnek a városok, az emberek a Hét vé­gét az üdülőhelyeken, Balaton- parton töltik. Egy-két gombnyo­más, a tolózárak felnyílnak, Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa, Veszprém felesleges vize oda áramlik, ahol nagyobb a szük­ség rá . . . A kép egyáltalán nem utópisztikus, maga a rea­litás. Épül, teljesedik és ko­moly elképzelésekkel fejlődik egésszé a Dunántúli Regioná­lis Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. realitás Ennek a nagy egésznek egy kis része a Pécs-Mohácsi üzem­főnökség, magyarul az a veze­ték, a tisztító-szűrőberendezé­sekkel együtt, amely a Dunából Pécsre szállítja a vizet. Tegnap munkaértekezletet tartottak üszögpusztán, egyben átadták rendeltetésének az újonnan épí­tett — már a Pécsi Vízmű ál­tál megkezdett, s az új üze­meltető által befejezett — üzemviteli-szociális épületet. A munkaértekezleten — amelyen ott volt Koós László, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága osz­tályvezetője és dr. Németh La­jos, a Városi Tanács elnökhe­lyettese is — Rózsavölgyi Imre, a vállalat igazgatója tájékozta­tást adott a távlatokról, a fej­lesztési elképzelésekről. A *•• rr jovo Tavaly júliusban született meg az az elhatározás, amely kimondta, ■ hogy a pécs—mohá­csi Duna-vezetéket a Dunántú­li Regionális Vízmű vegye ke­zelésébe. E döntésnek az adott alapot, hogy Pécs regionális vízműrendszerének kialakítása után be kell kapcsolódnia a Dunántúl egész rendszerébe. A végleges kép - természetesen évtizedek múltán — úgy néz majd ki, hogy a Balaton körül meglévő rendszert meghosszab­bítják Kaposvárig, ahová a Mu­ra és a Dráva mentén nyert vizet vezetéken szállítják. De addig vannak aktuális feladatok is. A legsürgősebb megoldanivaló a másik Duna- vezeték megépítése — az épít­kezés megindítását a jövő év­ben el kell kezdeni, a kapa­citást feltétlenül biztosítani kell. Rózsavölgyi Imre elmondta, hogy ha jövőre megindulhat az építkezés, semmi sincs elkésve, de tovább halogatni enyhén szólva nem célszerű. Szükség van az új vezetékre két okból is. Egyrészt a meglevőt fel kell újítani, e rekonstrukciós mun­kákhoz vagy egy angol céget kérnek fel, vagy pedig licencet vásárolnak tőlük — amelyik megoldás gazdaságosabb, vé­Az újonnan átadott üzemviteli épület. gül az valósul meg. A másik ok: el kellene már érni azt, hogy az ipar a számára meg­felelő előkezelt vizet használ­jon és ne a lakosságnak szük­séges ivóvíz-minőségű vizet. Szerte az országban vannak rossz példák — Peremarton har­mincezer köbméter ivóvizet fo­gyaszt, Pét nyolcvanat, Veszp­rém pedig vízellátási, lakossá­gi gondokkal küzd. Nem mint­ha Pécsett nem találnánk erre példát, és nem szabad az ipar­ra ráhúzni a vizes lepedőt: az ipar tevékenységére óriási szükség van, e mulasztás nem az ipar vezetőinek lelkiismere­tét terheli. Azt kell mondanunk viszont, hogy időben vettük ész­re a problémát, hazánk élő vizei nem járhatnak úgy, mint a fejlett nyugati országokban, ahol jószerével már a baktériu­mok sem élnek meg a folyók­ban. Biztosítani kell tehát az ipar számára a neki megfelelő vízmennyiséget, de biztosítani kell a lakosság számára az ivó­vizet is. A két Duna-vezeték ezt a célt is hivatott majd szol­gálni. Kutatják a Mohácsi-szi- aetet. térszint alatti vízért, s ha lesz, az egyik vezetéken ipa­ri, a másikon kitűnő minőségű ivóvíz áramlik Pécsre. Átemelő telep A jövő esztendőben Szeder­kényben átemelő telepet létesí­tenek, nyár végére próbaüze­melésen próbálhatják ki az új létesítményt, amely ideiglenes jelleggel fog működni. Ez biz­tonságosabbá teszi a vezeték üzemeltetését, másrészt négy­ezer köbméterrel több vizet je­lent Pécsnek, naponta, üszög­pusztán megnövelik a szűrőka­pacitást is. Szó esett a helyi kutak, víz­nyerő területek hasznosításáról is. A legcélszerűbb, ha ezeket csúcs-üzemeknek tekintenénk, amiket csak akkor léptetnének be a hálózatba, amikor szük­séges. Ehhez természetesen még sok víztározót is építeni kellene, amiket éjszaka feltölt­hetnének s a fogyasztás idején „rabolhatnának” meg. Számos kitűnő megoldás mu­tatkozik tehát a vízellátás ja­vítására. Eqy biztos: Pécsnek is Dunántúlban kell gondolkod­nia ahhoz, hogy százhatvan­ezer lakó mindig elegendő, jó­ízű és nem saras; koszos, kel­lemetlen ízű és szagú vizet kapjon. Kampis Péter Leone Moszkvába érkezett Giovanni Leone olasz köz- társasági elnök kedden a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének vendé­geként hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A Vnu- kovói repülőtéren Qz olasz államfőt Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke és több más hivatalos személyiség fogadta. Leone három napot tölt Moszkvában, ahol megbe­széléseket folytat a szovjet vezetőkkel, s várhatóan több fontos dokumentumot is aláírnak a Szovjetunió és Olaszország együttműkö­déséről. (Folytatás az 5. oldalon) Korszerű száritó részleges átadása Bábolna-tfpusú gabonaszárí­tó részleges átadására került sor november 18-án, a Pécs- reménypusztai Új Élet Terme­Számítógép vigyázza a szállításokat A Pannónia Sörgyár intézkedése a tervszerűbb és igazságosabb ellátásért Nincs sör, mert a Pannónia Sörgyár áttért az elektronikára — ilyen, képtelenségnek ható mendemondák terjedtek el az utóbbi időben. Ami igaz, iggz, a Sörgyár valóban elektronikus számítógépre vitte szállítási tú­raterveit, amitől persze nem lett több a sör, de kevesebb sem, ellenben arról van szó, hogy a jövőben sokkal terv­szerűbb, ha tetszik, igazságo­sabb lesz a sörellátás. Erről tájékoztatott tegnap bennünket dr. Rugási Endre, a Pécsi Sör­gyár igazgatója. A sört rendszeres túrajáratok viszik ki a gyárból az üzletekbe és a vendéglátó helyekre. Eddig előfordulhatott és elő is for­dult, hogy az egységek jobb vagy gyengébb ellátása a sör- kihordók kegyeitől, netán ké­nyelemszeretetétől (ha valame­lyik egység kiesett a járásból, esetleg két hétig feléje sem néztek), másrészt az üzletveze­tők ügyességétől, jó kapcsola­taitól függött. A jövőben ez nem fordulhat elő. A Sörgyár kényszerpályákra terelte az áru­terítést, a SZÜV pécsi adatfel­dolgozó központja számítógépé­nek segítségével tételesen fel­dolgozzák és összesítik a napi és a heti sörszállításokat, így naponta ellenőrizhetik annak tervszerűségét, ha szükséges, azonnal beavatkozhatnak. A sörkihordó, amikor reggel megkapja a túratervét, egyúttal kiállított számlákat is kap, mégpedig bolt és vendéglátó egységekre lebontva. Ezekre a helyekre köteles kimenni, s a számlát lebélyegeztetni, még akkor is, ha az üzlet esetleg nem veszi át a sört. (Az ilyen át nem vett szállítmányokat a jövőben egyébként nem sza­bad másoknak elpasszolni, visszaviszik a gyárba.) A túra végeztével a számlákat leadják, a gyár átküldi a SZÜV-nek, a SZÜV rögtön elkészíti a napi összesítést és küldi a tábláza­tokat. Ezeket a táblázatokat aztán a Sörgyár megküldi megrendelőinek is, így azok is ellenőrizhetik, azokra a helyek­re, olyan mennyiségben és üte­mezésben ment-e ki a sör, aho­gyan azt kérték, amiben meg­állapodtak a Sörgyárral. Egyik sem csaphatja be a másikat. A gépi adatfeldolgozásra va­ló áttérés kétéves előkészítő munka eredménye, bevezetéséi a Pécsi Sörgyár körültekintően szervezte meg. Még a nyáron értesítést küldött valamennyi vevőjének, szóban is tájékoz­tatta őket, mintapéldányokon is bemutatta az új rendszert. En­nek ellenére az a tapasztalat, a vendéglátó és a kereskede­lem Pécsett nem eléggé készí­tette fel egységeit, s ebből adódhatnak bizonyos félreérté­sek. Az új rendszer, amely a magyar söriparban is újdonság, november elsejével Szigetvár körzetében rajtolt, közben Pé­csett is bevezették, év végéig a Sörgyár többi ellátási területein, Tolnában és Bácskában is be­vezetik. Megfelelő tapasztala­tok birtokában idővel bizonyo­san országos gyakorlattá vá­lik. lőszövetkezetben. A több mint húszmillió forint értékű létesít­mény alig nyolc hónap alatt készült el a téesz beruházásá­ban. Már áll a százvagonos előtöroló, mellette a mintegy harminc méter magas felvo­nó, a teljesen automatizált szárító berendezés. Ezen kívül elő- és utótisztítókat szereltek össze. Az utótisztítóból kijövő tört kukoricaszemeket egyébként takarmányként értékesítik. A gépteremben kaptak helyet a gabonaszárítás útját nyomon- követő automaták, de itt ta­lálható a tűztér is. A B 15-ös típusú szárító óránként 15 ton­na gabonát szárít. A kecske­méti szakemberek felállították már a három gabonatároló tornyot is, ezekben egyenként hetvenöt vagon gabonát he­lyezhetnek el. A szerelő és építő munkában a téesz bri­gádjain kívül résztvesznek, a mágocsi gépjavító üzem bri­gádjai is. Felépült az üzem­anyagtároló, a mérlegház és elkészült a csaknem ezer négy­zetméteres belső úthálózat. Reménypusztán jelenleg már folyik a próbaüzemelés, vagyis szárítják a kukoricát. A téesz egyébként most létesített elő­ször gabonaszárítót, előtte ugyanis a kukoricát silózták, és a keményítőgyárnak adták el. Ezen kívül még három tá­rolótorony is épül, most végzik a szerelők az utolsó simításo­kat. A budapesti Hőtechnika Vállalat kőművesei megkezdték a Zsolnay Porcelángyár új alagútke­mencéjének építését. (Tudósitás a 2. oldalon.) Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja nnepség Remény pusztán Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 317. szám 1975. november 19., szerda Ára: 80 fillér fi megbeszélt napon jön a sörös

Next

/
Thumbnails
Contents