Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-16 / 314. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXII. évfolyam, 314. szám 1975. november 16., vasárnap Ara: 1,20 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Munka után, estefelé... Baranya ipari termelésének növekedési üteme meghaladta az országos átlagot A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelentése 1975.I.-III. negyedévéről Atvaro Cunbal Budapesten Kádár János fogadta a Portugál Kommunista Párt főtitkárát A régi sláger behízelgő dallama fölsejlik bennem olykor, ha elém tárul a város megélénkülő délutáni utcaképe. Megnő a forgalom, az emberek összetorlódnak, kerülgetik a közlekedési dugókat: van, aki sétál még egyet, más szalad bevásárolni, siet a dolga után. S ha fölgyulladnak a neonok, amikor hívogatóan árad a kirakatok meleg fénye: amikor gondtalanul csevegő ezrek hömpölyögnek a Kossuth Lajos utcán, aligha jut eszünkbe, hogy csak a megyeszékhelyen legalább öt-hatezren ilyenkor sietnek valamelyik iskola felé, hogy nyolc órai munkájuk után újabb négy-öt órai szellemi erőkifejtést vállalva leüljenek a padokba: tanulni. Ritkán szólunk a tanuló felnőttekről, s ha igen, jobbára a számok, g rideg statisztika tükrében. Ennyien és ennyien tanultak, ennyien és ennyien lemorzsolódtak, a többi sikeres vizsgát tett. A számokat persze nem tudjuk megkerülni. A statisztika hiteles, olykor kegyetlen valóság is lehet. De mi van a számok mögött? Mi van a beiratkozások, az eredményes tanulás meg az úgynevezett „lemorzsolódások” számadatai mögött? Pécsett az utóbbi két-három évben — a Dolgozók önálló Gimnáziuma adatai szerint —, közel kétszeresére ugrott a felnőttoktatásban résztvevő dolgozók száma. Hasonló tendenciát jeleznek az általános iskolai és a szakközépiskolai felnőttoktatás adatai is. Tudásvágy ez? Gyarapodó tanulási kedv? Mindenképpen, egyfelől. A beiratkozóknál persze elsősorban a magasabb beosztással járó több fizetés, jobb életszínvonal természetes igénye munkál. Vagy eleve kötelezik a dolgozót a magasabb végzettség, illetve az érettségi megszerzésére. Mit jelent ez? Három-négy évi esti vagy nem egyszer éjszakába nyúló rendszeres tanulást föltételez. Kinek-kinek mást jelenthet, de egyet mindenképpen: aki nem próbálta, nem tudja, mennyire hihetetlenül nehéz és kemény emberi próbatételt jelent. Nőknek, családanyáknak — helyzetükből adódik, kinek menynyivel — nehezebb ez a próba. Itt nincs „legnehezebb év”, itt mindegyik épp olyan tehertétel. Át kell szerveznie az életét, a családi munkamegosztást, a szabad idő kialakult szerkezetét. A tanuló felnőttek szabad idejének csaknem egészét igénybe veszi a tanulmányi munka. Mennyi lemondás, és mennyi akaraterő szükséges — nem abbahagyni, leküzdeni a lelki gátlásokat, folytatni és sikerrel befejezni azt, amit elkezdtünk! Mert a régi életrend, a régi kapcsolatok bizonyos periódusokban erősebbek lehetnek, s a jelentkező elfáradás, a pillanatnyi kudarcok vagy éppen sikerek is lazításra ösztönözhetnek, ami lavinaszerűen magával ragadja az elszántságot, az akaraterő maradványait. És ezen is túl: mennyi gond, szakmai probléma, emberi kicsinyesség, érzéketlenség kisebb nagyobb terhét cipeli magával a dolgozva tanuló felnőtt munkahelyéről az esti iskolába! A munkahelyek többsége — ritka kivételekkel — ma még a dolgozó egyéni gondjának tekinti a tanulást. Vannak szép és követendő példák is (például a MÉV, Hőerőmű, Köz- tisztasági Vállalat, Volán esetében), amikor nemcsak sikeres vizsgák után részesítik hivatalos elismerésben a dolgozót, hanem közben is segítik, bátorítják, törődnek vele. De sajnos nem ez a jellemző. Inkább az, hogy a dolgozónak harcolnia kell törvényadta jogaiért, ha egyáltalán ez lehetséges és vállalja az ódiumát . .. Sokhelyütt nem ismerik a rendeletet vagy úgy értelmezik, hogy tanuló dolgozójuknak tanulmányi szabadság ,,adható"... Az egyik szakközépiskola igazgatója vizsgák után rendszeresen fölkeresi a munkáltatókat egy levéllel, amelyben értesíti őket, hogy X. Y. dolgozójuk átlagon felüli tanulmányi eredményt ért el. Kérve ezért valamilyen erkölcsi-anyagi elismerést a számukra a kollektíva előtt. Az utóbbi öt évben több száz ilyen levelet küldtek el, de mindössze 12 esetről tudnak, amikor lett is valami foganatja. Ma még a legritkább, ha egy- egy üzem oktatási felelőse fölkeresi az iskolát és tájékozódik tanuló dolgozóinak helyzetéről, problémáiról. Pedig mennyivel kevesebben törnének le és hagynák abba a tanulást az első nehézségeknél, ha idejében a hónuk alá nyúlna valaki a közvetlen munkahelyi környezetben vagy esetleg maga a tanulmányi felelős, hisz erre is van példa. Ugyanis nemcsak a felnőttoktatás számadatai lendültek föl. A kedve- szegettség, a lemorzsolódós adatai szinte ijesztőek. A járható út ennek csökkentésében elsősorban a munkahelyek fokozottabb törődése, nagyobb figyelme, emberi segítségadása. Mindenkinek, személy szerint, aki az iskolarendszerű felnőttoktatásra vállalkozik, de fokozottan azoknak, akik vidékről járnak be. A felnőttek gimnáziumában például van érettségiző felnőtt hallgató, aki napi munkája, az iskola és a vonatozás után este tízkor még kilométereket gyalogol Tarcsapusztára... S a tanuló dolgozók legalább egy- harmada vidéki. J ó lenne, ha a munkahelyi kollektívák, illetékes vezetők, és oktatási felelősök ráébrednének, hogy a dolgozók iskola- rendszerű tanulása nem az egyén magánügye, amit hurcol magával^ amíg bír, és vagy összeroskad alatta vagy nem. Legalább annyira vállalati és társadalmi ügy is ez az „egyéni" gond és áldozatvállalás — művelődésügyünk rendszerében. Azt szeretnénk, hogy érték legyen a felnőttek tanulása az emberek általános értékrendjében, hogy tiszteletet és megbecsülést kapjon, aki ezt vállalja. Azt szeretnénk, hogy aki tud, segítsen annak az öthat vagy még több ezernyi dolgozó társunknak, aki hetente háromszor-négyszer az iskolák felé irányítja lépteit munka után, estefelé. Wallinger Endre Az 1975. évi népgazdasági terv az ipari termelés gyors ütemű növelése helyett az egyensúlyi követelmények megvalósulását tűzte ki célul és utalt arra, hogy az importanyagigényes termelés erőteljes fokozása a népgazdaság jelenlegi helyzetében több területen nem is lehetséges, nem is kívánatos. Baranya megye ipari termelésében az eltelt kilenc hónap alatt a fejlődési ütem mérséklődése volt tapasztalható: az I. negyedévi 4,4 százalékkal szemben félévben 2,8 százalékos, háromnegyedéves szinten pedig már csak 1,2 százalékos termelési többlet mutatkozott. Bányászati nélkül számítva is lassúbbodott a termelés növekedési üteme (6,5 százalék), az országos átlagot azonban így is meghaladta. A gépipari és — a téglaipar kivételével — az építőanyagipari, a vegyipari, a cipő- és dohányipari vállalatok termelésüket 10—27 százalékkal növelték. Ezek ellentéteként a szénbányászat, téglaipar és a textilruházati ipar termelése 10—20 százalékkal csökkent. Az első háromnegyedévet az értékesítés ütemének felgyorsulása jellemezte. Az önálló vállalatok és szövetkezetek értékesítése a múlt évben tapasztaltaknál nagyobb ütemben, 12 százalékkal emelkedett. A minisztériumi iparvállalatok tevékenységét változatlan létszám, javuló termelékenység jellemezte, a tanácsi vállalatoknál a létszám jobban nőtt, mint a termelés és a szövetkezeteknél is inkább a létszám bővítésének és nem az élőmunka hatékonyságának volt termelés-növelő szerepe. A munkaerőforgalom évek óta tartó csökkenése idén megállt, a kilépések aránya 18 százalékról 19 százalékra növekedett. Többen veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, mint a múlt években, pótlásukat viszont az ugyanilyen jogcímen visszavettek száma egyre kevésbé fedezi. Az átlagbérek és átlagkeresetek növekedése (6,8 százalék Illetve 7,1 százalék) a múlt évi I—III. riegyedevi fejlődés mértékét 1—2 százalékkal meghaladta. A munkások 3219 forintos átlagbére 7,3 százalékkal volt magasabb az idén, mint a múlt év 9 hónapjában. Keresetük is, átlagbérük is jóval nagyobb ütemben emelkedett, mint az, alkalmazottaké. A megyei székhelyű szocialista építőipar folyóóron 14,3 százalékkal változatlan áron mérve körülbelül 10—11 százalékkal több építési-szerelési munkát teljesített 1975. első kilenc hónapja alatt, mint az előző esztendő azonos időszakában. Az építőipar átlagosan 10 940 főt foglalkoztatott az első háromnegyed év folyamán, ugyanannyit, mint tavaly. A munkások által teljesített munkaórák száma is alig változott. A termelés számottevő fokozását tehát — élénkülő kereslet mellett — a munka növekvő termelékenysége tette lehetővé. Az építőipari szövetkezeteknek azonban termelése is, létszáma is alacsonyabb volt első háromnegyedév folyamán, mint tavaly. Az építőiparban foglalkoztatottak átlagbére az elmúlt év azonos időszakához képest 7,9 százalékkal növekedett és havi 2558 forintot, ezen belül a munkásoknál 2714 forintot tett ki. A munkábérek leginkább a minisztériumi építőiparban emelkedtek (kereken 10 százalékkal), vagyis ott, ahol a termelés is, a teljesített munkaórák és a túlórák száma is leginkább növekedett. Az állami építőipar 888 lakást adott át az év első kilenc hónapjában és ezzel a szerződés szerint ez évben befejezendő lakások 67,4 százalékát (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köioonti Bizottságának első titkára szombaton a KB székházában fogadta Alvaro Cunhalt, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát és q kíséretében lévő Diniz Mi- randat, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Lisszabonban vasárnap nagygyűléssel egybekötött jobboldal-ellenes tüntetést rendeznek a főváros ipari üzemeinek munkásbizottságai. A napok óta szervezett akciót támogatásáról biztosította a Portugál Kommunista Párt Lisszaboni Bizottsága, valamint az Intersindical Szakszervezeti Szövetség is. tagját, akik az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tartózkodnak hazánkban, A szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt találkozón részt vett Gyenes András, oz MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. A szervezők felszólították a haladó katonákat, tiszthelyetteseket és tiszteket, hogy csatlakozzanak a munkások tüntetéséhez, amelyet az antifasizmus és a jobboldal-ellenesség jegyében a forradalmi vívmányok megvédéséért és kiterjesztéséért tartanak. A középső katonai körzet „a katonák összefogva győznek". (SUV) mozgalma közölte, hogy részt vesz a Lisszaboni tüntetésen. Baloldali politikai körök véleménye szerint a munkásmegmozdulásoknak az utóbbi napokban tapasztalható hullámát a jobboldal újabb forradalomellenes támadása váltotta ki. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a dolgozók jogos követeléseikért szervezett megmozdulásait szélsőbaloldali elemek ultraradikális irányba igyekeznek terelni. Utalnak a „proletariátus forradalmi pártja - forradalmi brigádok vezetőinek arra a közelmúltban közzétett felhívására, amelyben „fegyveres felkelésre" szólították fel a népet. „A jobboldali erőket meg fogja fékezni az az egyre izmosodó tömegmozgalom, amelynek alapját a munkás- osztály és az összes dolgozó, a haladó katonák, altisztek és tisztek egysége, a polgári és katonai erők közötti fokozódó közeledés alkotja" — állapítja meg a Portugál Kommunista Pórt politikai bizottságának szombaton hajnalban nyilvánosságra hozott nyilatkozata, (Folytatás az 5. oldalon) A gazdaságok már elszállították az ekéket az AGROKER pécsi telepéről, már csak egyetlen eke vár gazdájára. (Tudósítás a 2. oldalon.) Fotó: Kóródi Gábor Tüntetés Lisszabonban Erősödő tömegmozgalom a jobboldal megfékezésére i KS/D. NAPLŐ TELEFOTO Budapestre érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Képünkön: Gyenes András, az MSZMP KB titkára fogadja a vendéget.
