Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-02 / 301. szám

1975. november 2., vasárnap Dunántúli napló 3 Mi lesz 1975 után ? (2) Mi lesz 1975 után, mi­ként módosítják a közgaz­dasági szabályzókat? A legkülönbözőbb fórumok és a szaksajtó hiradásai nyomán, ha teljes részletes­ségében nem is, immár felvázolódott legfontosabb módosításaival az 1975 utáni gazdasági szabályo­zás. Mi a véleményük er­ről a baranyai szakembe­reknek? Ezzel kapcsolat­ban három véleményt idé­zünk. Nagyobb felelősség A szabályzók szigorúbbak lesznek, szögezte le Koós Lász­ló, a Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezető­je, majd később még azt is . hozzáfűzte, ezzel együtt gazda­sági mechanizmusunk jobban közelít a többi KGST-ország szabályozásához. Azt a kérdést feszegettük, vajon a módosí­tások csökkentik-e a vállalatok önállóságát. Szerinte nem, mert a nyereség felosztásának válla­lati hatáskörbe utalása, még­ha a felosztásnak erős korlátái is vannak, mégis nagyobb ön­állóságot, egyben nagyobb fe­lelősséget ruház a vállalatokra. Azt várja, intenzívebbek lesz­nek a fejlesztések, a gépi be­ruházások aránya nő, szemben az eddigi extenzív, munkahely­bővítő beruházásokkal. A me­gyében túlságosan nagy az állami támogatások részaránya, emiatt alig lehet tudni, mi tu­lajdonképpen a vállalati pro­duktum, lehetetlenné vált a vál­lalatok önértékelése. A támo­gatások megszüntetése, más formában adása megkönnyíti o tisztánlátást. A szabályozás differenciált, nem veszi egy kalap alá a mezőgazdaságot az iparral, megmarad a fejlesztések állami támogatása, továbbra is meg­segítik a gyenge adottságú tsz-eket. Az ipari termelői árak emelése viszont arra fogja ösztönözni a mezőgazdaságot, hogy maximálisan használja ki meglévő eszközeit - népesítse be állattenyésztő telepeit, nö­velje a hozamokat —, javítsa termelési szerkezetét. Ez utób­bira Koós László előremutató példával is szolgált: a baksai tsz-ben mór pontosan kiszámí­tották, a jelenlegi termelési szerkezetet figyelembe véve a szabályzók változása következ­tében több millió forintos vesz­teségek érik a tsz-t. Sürgősen intézkedéseket kell tenni. A bankhitel szerepe A költségvetés helyzete in­dokolja az osztozkodási ará­Vélemények a közgazdasági szabályzók módosításairól • Szigorúbbak lesznek a szabályzók • Ösztönző áremelés — állami támogatás közvetett formában nyok megváltoztatását az állam és a vállalatok között, a fej­lesztésekben így jobban várha­tó a szelektivitás, húzta alá dr. Kisvári András, a Magyar Nem­zeti Bank megyei igazgatója. Az állami támogatást ezentúl nem előlegként, hanem közve­tett formában adják. Ez eddig nem volt elég következetes, rosszallás kísérte, ha a költség- vetés valamit visszavett. A költ­ségvetés kontrollja nemcsak következetes lesz, de egysze­rűen meglesz. A vállalatok saját forrásai­nak mérséklődése, az állami támogatások csökkenése miatt a bankhitel szerepe megnő. E téren nagyon erősen szorgal­mazni kell a szelekciót, a ha­tékony megoldásokat támogat­ni, s jóval nagyobb részarányt biztosítani a gazdaságos expor­tot fejlesztő beruházások támo­gatására. Ami a bankembereket külön foglalkoztatja, vajon a koráb­ban elhatározott, s folyamatban lévő beruházások — a módosí­tott szabályozó rendszerben — hozzák-e az ígért többleteket, a vállalatok rendben visszafize­tik-e a hiteleket? Ez izgalmas téma lesz több baranyai vál­lalatnál. Mozgósítani kell a tar­talékokat, emellett — egyedi el­bírálás alapján — bizonyára sor kerül majd az adósság törlesz­tések átütemezésére. Körül­tekintőbben költekezni Dr. Várszegi Károly, a Baia- nya megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgató- helyettese a szabályzók módosí­tásaival kapcsolatban általá­nosságban megjegyezte, hogy az a társadalmi érdekeket job­ban szolgálja, egyúttal ideges­sé teszi a vállalatokat és a vállalatvezetőket a problémák­kal szemben. Számukra például újdonság, hogy a bértömeg­gazdálkodás összekapcsolódik az anyagmentes termelési érték növekedésével. Ez az igazi ha­tékonyság. A vállalatoknak ne­hezebb lesz, hiszen csupán az, hogy értékesebb anyagokat épí­tenek be, nem számit termelé­kenység-növekedésnek. Minden a szervezettségen fog múlni, .azon, hogy az embereknek min­dig van munkájuk, van gép és munkaterület. A vállalatok költségérzékeny­ségét fokozzák, nehezebb lesz a vállalati nyereség abszolút tömegét növelni, s ez arra szo­rítja a vállalatokat, körültekin­tőbben költekezzenek. Ügy ér­zem — mondta végezetül dr. Várszegi Károly —, többet kell dolgozni ugyanazért az egy fo­rintnyi nyereségért. Talán nem is többet, hanem jobban és szervezettedoen. Ez önmagában adja a többletet. Miklósvári Zoltán Éléskamra a szabadban Burgonya, zöldség, gyümölcs - a téli ellátásra 756 vagon árut tárol a BARANYAMÉK és a fogyasztási szövetkezetek 250 vagonnyi burgonyát, zöld­séget, hagymát és gyümölcsöt tárolnak télire a baranyai ÁFÉSZ-ek. A tárolást részben önállóan oldják meg, részben a BARANYAMÉK segítségét ve­szik igénybe, A siklósi Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet 18 vagon burgonyát, 6 vagon almát és 700 mázsa zöldséget rak el télire. Mivel a szövetkezet helyben nem ren­delkezik elegendő tároló hely- lyel, így Beremenden, Turony- ban, Nagyharsányban és Mária- gyűdön tárolja az igényelt árut. Az említett szövetkezeteknél bátran alkalmazzák az évek óta jól bevált szabadtéri tárolást is. Szigetváron 18 vagon árut tárolnak saját pincében és je­lentős mennyiséget tároltatnak a BARANYAMÉK-kel is. Boly­ban 850, Villányban 824 mázsa áru téli tárolására készülnek fel. A téli tárolást november 30- ig valamennyi megyei ÁFÉSZ befejezi, összesen 115 vagon zöldséget, burgonyát és almát tesznek el télire saját tárolók­ban, míg 128 vagon áru táro­lását a BARANYAMÉK vállalta a saját üzlethálózatának ellá­tását biztosító 513 vagonnyi áru elhelyezése mellett. A BARA­NYAMÉK és az ÁFÉSZ-ek ösz- szesen 756 vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt tárol­nál télire. Idén országos gondot jelent, hogy a csapadékos nyár miatt egyes áruféleségeknél már most jelentkezik a romlási veszély. Ezért a szövetkezetek és a BA­RANYAMÉK a szokásosnál 10- 15 százalékkal több árut tarta­lékol télire. ÚJFAJTA TRANZISZTOROK GYÖNGYÖSRŐL. Gyöngyösön, az Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyárában, megkezdték a germá- nium tranzisztorok mellett, az úgynevezett szilícium planár tran­zisztorok gyártását is. Jelenleg csak egy típus készül, ezeket a tranzisztorokat rádiókba, magnetofonokba, hangerősitökbe, stúdió- berendezésekbe építik be. Előnyük, hogy nagy az erősítési ténye­zőjük, kevés zaj keletkezik bennük és kevésbé érzékenyek maga­sabb hőmérsékletre. A gyárban évente 20-25 millió új tipusú tranzisztort gyárthatnak. Ksimvik-e apáik mesterségét? Megszerettetni a tiatalokkal a bányászélelet PÁLYAVÁLASZTÁS — GONDOKKAL Pereg a film: a rakodógép acélorrát a kőzetbe nyomja, aztán erőlködik néhány pilla­natig, majd nagy lendülettel hátraveti fejét, s félmázsás ter­hét a mögötte levő csillébe ha­jítja. Száz gyerek nézi — mit sem tudnak arról, hogy nem is olyan régen csak szívlapáttal rakódtak. Cserédi László má­sodéves vájártanuló a bányász­szakma romantikájáról, szépsé­géről beszél a meszesi általá­nos iskola tanulóinak. — Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam — mondja. Pedig hát ha a szívlapáttal nincs is sok dolga — persze, azért néha még kézbe kell ven­ni — a bánya kemény, szorgal­mas embereket tűr csak. A terítővei letakart asztalon fejtőkalapács, önmentőkészü­lék, fejlámpa, jól élezett fejsze, kurta nyelű bányász csákány. A gyerekek érdeklődéssel né­zegetik, néhányon kézbe is fog­ják. Persze, a fejtőkalapács le­húzza kezüket... Beszélgessünk! — Te elmennél a bányába? Brumák Zoltán apja katona­tiszt, a fia még nem döntötte el, mi akar lenni. A Baranya megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet nemrégiben a Me­cseki Szénbányák meszesi szék­házában rendezett módszertani bemutatón a vájár szakma elő­nyeit, hasznosságát, szépségét, s persze nehézségeit is meg­ismertette a fiúkkal — Zolinak azonban nem nyerte meg tet­szését a bánya. — Mit gondolsz, mennyit ke­resnek a föld alatti munkások? — Sokat. Tízezret. Én is so­kat akarok majd keresni, a bá­nya azonban nehéz fizikai munka. — Láttad a gépeket...? — A Mecsekben még kevés a gép . . . Muhari Sándor apja bá­nyász. — ötezret szokott hazahozni. Mostanában sokat beteg. Ő nem szeretné, ha bányász len­nék. Azt mondja nehéz, veszé­lyes munka. Még nem döntöt­tem. Krisztián Béla, a komlói szakmunkásképző intézet taná­ra sorba kérdi a gyerekeket: mire használják a szenet? Mi­lyen szénből lehet kokszot ké­szíteni? Mire kell a koksz? S az acél? A fiúk túlnyomó többségé­nek bányász az apja. Meszesi gyerekek. Értik, hogy a szén mennyi mindennek az alapja. A tanár egy bányavágat és egy fejtés makettjét mutatja, aztán a harkányi és bélatelepi üdülő képét, a komlói sportpályát. — A fémtámok — mondja — abból az acélból készülnek, amelynek előállításában a me­cseki szén is részt vesz. Ezt a szenet a vájár szakmunkások termelik ki, s ezeket a biztosító elemeket ugyancsak a vájárok tudják ilyen szépen bepéíteni. Közülük volt, aki 24 ezer forint hűségjutalmat kapott az idei bányásznapon . .. — Én nyugodtam merem nek­tek ajánlani: gyertek ide dol­gozni, soha nem fogtok szidni, amiért hallgattatok rám . . . Jónéhóny bányász apát meg­kérdeztem már, bányásznak ad­ja-e a fiát? A válasz legtöbb­ször tagadó volt. Miért? — Ta­nuljon ! Dehát nincs is kedve, sem tehetsége valamennyi gyerek­nek, hogy szellemi pályára menjen! A Mecseki Szénbá­nyák munkaügyi és személyzeti osztályának munkatársai éven­te 20 ezer kilométert utaznak szerte az országban: járják az iskolákat, gyerekeket toboroz­nak. Nem nagy sikerrel. Őszin­tén megvallva nem értem az apákat: végülis nagyon sokan elkezdik az iskolát, aztán ki­maradnak, segédmunkások lesznek. Elismerem, az utóbbi években a bányász szakma nem volt hazánkban a „favorit". De annyira sem volt utolsó, hogy az itt levő száz gyerek közül egy se akarjon bányász lenni. — Ki fél közéletek a bányá­tól? — Én. Milos Tivadar legalább tud­ja, miért nem akar bányász lenni.- A te apád melyik üzem­ben dolgozik? Bencze László nem tudja. S azt sem, hogy a bányában, vagy a külszínen. Még ötöt megkérdezek — ők sem tudják, hol dolgozik az apjuk. Dehát, ha a gyerekek semmit sem tudnak szüleik munkájáról, ter­mészetes, hogy nincs ami vonz­za őket. Nemcsak a bányá­szokról van szó: vannak itt gyári munkás, kereskedő, kő­műves szülők gyerekei is. Alig néhányon tudják, mit csinál­nak a szüleik. Pedig nem hi­szem, hogy a gyerekek pálya- választásához otthonról elég lenne annyi segítség, hogy be­íratják a gyereket a középisko­lába, akár van kedve hozzá, akár nincs. • Pereg a film: marótárcsa sza­lad végig a fejtés homlokán, asztalnyi széntömbök omlanak a kaparóra. A Pályaválasztási Intézet munkatársai, tanárok, bányászok magyarázzák a gye­rekeknek, hogy érdemes ... Ügy tűnik, egy fiú majd gon­dolkodik a dolgon. Eszembe jut egy régebbi be­szélgetés :- Mondjon nekem egy veze­tőnket, aki bányásznak adta a fiát? Vagy azok mind zsenik? Vagy azt kérdem, maga ide küldi? A vasasi csapatvezető vájár kérdésén bizony lehet gondol­kodni, Én szívesebben venném, ha bányász lenne a fiam, mint segédmunkás, vagy „irodis­ta" .... Lombosi Jenő Ki tud jobban „ügyintézői”? Talán abban versenge­nek, ki tud gyorsabban pe­csételni? — kérdezte kolle­gám, majd hozzátette: in­kább ügyintéznének, mint vetélkednének. Hát igen, a tanácsot — néha okkal — könnyű szidni. Ha kátyús az út, ha nincs járda, ha kevés az óvoda, a fűszerbolt, s a jóég tudná felsorolni, mi mindent írnak a tanács számlájára az em­berek. No és persze azt is tudjuk, hányszor kell meg­járni a hivatalok rögös út­ját, mire egy-egy ügyet el­intézünk, mire hetek múltán kapunk aláírást az aktára, mert az illetékes ügyintéző éppen szabadságon van. S valljuk meg, nem mindenütt fogadják bőrfotellá I, kávé­val az ügyfelet, Sőt, néha sehogysem fogadják. Most meg vetélkednek a tanácsi ügyintézők. Ne tes­sék csodálkozni: ügyintézés­ből. A Közalkalmazottak Ba­ranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács - a taná­csok fennállásának 25. év­fordulója tiszteletére - ren­dezte meg azt a vetélkedő­sorozatot, amelynek megyei döntőjét tegnap délelőtt tartották Pécsett, a járási Hivatol nagytermében. Ki­lenc nagyközségi és községi tanács három-háromfős csapata rágta a ceruzát az asztalok mögött, s várta a könnyűnek éppen nem ne­vezhető kérdéseket, no meg a zsűri igazságos, de jószí­vű döntését. A zsűri pedig pártatlan, de meglehetősen szigorú volt, s nemigen lehetett mellébeszélni, hisz tagjai — például dr. Ádám Antal egyetemi tanár, Czente Gyu­la, a Megyei Tanács elnök- helyettese, dr. Hazafi József, a Megyei Tanács vb-titká- ra — igencsak járatosak a tanácsi munkában, a jogi ismertekben. Először a korábban már írásban beküldött feladato­kat értékelték, majd a ve­télkedő első kérdésé mind­járt próbára tette a részt­vevőket. A tanácstörvényről faggatta a játékvezető az ügyintézőket, akiknek három percben kellett kifejteniük az ilyen tételeket, mint a testületi ülések előkészítése, tartalmi és formai követel­ményei, vagy a járási hiva­tal szerepe, feladatai és ha­tásköre, a tanácsok szerve­zeti és működési szabályza­ta, vagy a falugyűlés előké­szítése, lebonyolítása. Bi­zony alapos jártasságra van szükség a jogban, hogy eze­ket a tételes tudást igénylő kérdéseket megválaszolhas­sa valaki. A vetélkedő ügy­intézők pedig nem jogá­szok, de a szerteágazó ta­nácsi munkában az ilyen tudnivalókra is szükség van. Egyébként az elődöntő­kön, a járási vetélkedőkön is főként a gyakorlati tudni­valókból vizsgáztak. Például abból, hogyan kell ügyin­tézni. A zsűri egyik tagja, mint ügyfél ment be a szo­bába, s pontozott a fogad­tatástól kezdve az ügy elin­tézéséig mindent. Az is szá­mított, hogy hellyel kínál­ta-e a tanácsi dolgozó az ügyfelet.. . Nem soroljuk tovább a szakmai tudnivalókat, a ve­télkedő feladatait. Egy a lényeg — mint azt dr. Ádám Antal, a zsűri elnöke is meg­fogalmazta - hogy az ügyin­tézők újabb ismereteket sze­reztek, mégpedig nemcsak a maguk hasznára, Lám, mégiscsak jó dolog, ha ügy­intézés közben, egy kicsit vetélkednek is . .. (Pánics)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents