Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-12 / 280. szám
e Dunántúli napló 1975. október 12., vasárnap II fejlett szocialista társadalom építésének útján Kádár János beszédei és nyilatkozatai Ez a könyv azok közé tartozik, amelyeknek a tartalmát — pontosabban annak legfőbb részleteit —- ismerik az olvasók. Ez természetes, hiszen Kádár elvtárs beszédeinek tekintélyes részét közvetíti a rádió, a televízió, ismerteti a sajtó. Nyilvánvaló, hogy az ország figyel rájuk. De így, sorrendbe rendezve az elmúlt tíz hónapban (1974. szeptember 2. és 1975. június 12. között) elhangzottak, mindenekelőtt kitetszik, hogy milyen nagyarányú elemző tevékenység eredménye egy-egy beszéd. Az első beszéd, amellyel a kötet kezdődik, az MSZMP Politikai Főiskolája fennálló' sónak 25 éves évfordulóján hangzott el, az utolsó pedig már a pártkongresszus után, az emlékezetes dunaújvárosi választási nagygyűlésen. A politikai hatalomról, a párt helyzetéről, a szövetségi politikáról, az ideológiai munkáról, a szocialista tulajdonviszonyokról szóló megállapítások a Főiskolán már a kongresszusra készülődés szellemében születtek. A felkészülés időszakában Kádár János tehát már jelezte azokat az alapkérdéseket, amelyek a párt munkájának előterében állottak. Hogy hol tartunk, s merre megyünk tovább a szocialista társadalom építésében, A további beszédekben pedig már a felvetett kérdések megválaszolásának folyamatát is nyomon kísérhetjük, amelyeket részint a tudományos vizsgálódás és elméleti kutatás műhelyeiben fogalmaztak meg, részint pedig a tömegek igényei, óhajtásai, törekvései és céljai határoltak körül. Kádár elvtárs valamennyi beszédében vezérfonal, hogy a párt csak a tömegekkel való termékeny és eleven kapcsolatokra építve érhet el sikereket, oldhatja meg feladatait. A KISZ Központi Bizottságának 1975. január 21-én tartott ülésén így beszélt erről: ,,Az élcsapatnak fontos kötelessége az, hogy utat mutasson és vezessen. A pártnak, amikor előre, a jövőre mutat, messzebbre kell látnia, mint általában az állampolgárok összességének. Mert ha az állampolgárok összessége külön-külön és együttesen képes volna ugyanolyan messze előre látni, mint a párt, akkor nem kellene párt. És amikor a párt messzebbre előre tekint, olyan célokat is meg kell határozni, amiket — saját tapasztalataik alapján — sokan nem tudnak megfogalmazni. A szocialista forradalom előbbre vitele, a ,,hogyan tovább" megválaszolása mindig probléma. Előre lehet jutni akkor is, ha az élcsapat nem törődik a sereggel, csak később visz- sza kell vonulnia. Együtt kell tehát az élcsapatnak vonulnia a sereggel.” Nem véletlen ez a fogalmazás. Nehéz harcokban, bonyolult politikai küzdelmekben, sok szenvedés árán megszerzett forradalmi tapasztalat van mögötte. Az emberekkel — az állampolgárokkal — való állandó kapcsolat eredménye az a közvetlenség, közérthetőség, amellyel a bonyolult társadalmi és politikai kérdésekről) összefüggésekről is tud szólni. Azon a nyelven, amelyen az MSZMP, okulva a korábbi hibákból, súlyos mulasztásokból is, immár csaknem két évtizede beszél. A Kossuth Kiadó dicséretes gyorsasággal, méltó kiállításban és azzal a céllal bocsátotta útjára Kádár János beszédeinek és nyilatkozatainak ezt a gyűjteményét, hogy segítse vele a XI. kongresszus határozatainak helyes értelmezését és következetes végrehajtását. Ze«tgüwtsrlcf»f«ir oivotasra készül Fülep Lajos emlékszoba Zengővárkonyban a templom meszelt kőkerítése körül nagy a jövés-menés. Ablakkereteket mázolnak, falat vakolnak. A márvány emléktáblát — ,, Fülep Lajos emlékszoba", ez kerül majd a kőkerítésre — Maj- sai József református pap őrzi egyelőre a lelkészlakban. Erre az alkalomra a templomot is rendbetették, a torony már friss szürke színt kapott, nemsokára leveszik az állványokat. Baumann Ferenc nagypalli kőműves szerint a külső vakolással is elkészülnek 15-re, aztán eltakarítják a törmelékeket és 19-re, az avatás napjára minden készen lesz. A könyvtárszoba, amelyet 1930-ban kapott Baumgarten- díjából építtetett fel Fülep Lajos, még üres, de már nagyjából kész. Bachmann Imre szobafestő a hajópadló barnáját próbálgatja két deszkadarabon. Barnák az ajtók, ablakok is, fehér a fal. A lelkészlak előtti dús fügefán idén. másodszor érik a gyümölcs. Nem messze a ke- rekeskúttól Pápist Mária mázolja a bútorokat és kér, hogy írjam meg, nem lehet oxidsár- ga olajfestéket kapni. Itt lakott Fülep Lajos is, 1927-től 1947-ig. A templomot 1787-ben építették, van benne orgona is. A faluban rengeteg a gyümölcsfa, szilva, alma, körte, naspolya, még 'berkenyét is láttunk. No és persze a gesztenye. Éppen érik a szelídgesztenye, Bognár néni, a falu „Fülep-szakértője" is hátul tevékenykedik a szérűskertben.- Nagyon szerettük őt — mondja, míg gereblyézi a tüskés burkokat a fa alatt. — Én már sokat meséltem erről . . . Aztán sokszor nem is azt írják le, amit az ember mond . .. örülünk ennek az ünnepségnek, ott leszünk mind. Majsai József lelkész viszont úgy véli: — Sokan most kezdik csak értékelni Fülep Lajost. Bánják, minek is kellett haragudni rá. Hogy ilyen elismertté vált, az hízelgő a falura nézve. Azt hiszem, most, hogy emlékszoba is lesz, emléktábla, látogatók, ünnepség — a múltat aligha érdemes bolygatni. Nem. sokára harminc éve lesz, hogy Fülep Lajos elment a községből. Ki volt Fülep Lajos? Mit lehet egy oldalon, — kettőn, — elmondani egy gazdag és jelentős életről? Művészettörténész és kritikus volt. esztéta és tanító. Tudós volt, gondolkodó. Az a fajta ember, aki körül mindig ott sűrűsödik Európa, még ha „zengővárkonyi remeteként" él is húsz éven át. Fülep Lajos 1835-ben született és 1970-ben halt meg Budapesten. Fiatalon, fővárosi újságíró korában már tekintélye volt: művészeti kritikái szokatlan hangúak, telibe találóak. 1907-től Firenzében élt, majd hazajött, s akkoriban már jelentős tanulmányai jelentek meg. Lukács Györggyel, Balázs Bélával tartozott egy körbe. csoportjukból lett a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája. Ezekben az években végezte el a református teológiát is. A Tanácsköztársaság végre kinevezte tanárnak az egyetemi olasz tanszékre, ahová korábban hiába folyamodott. A Tanácsköztársaság bukása után a száműzetés sajátos módját választotta: miután megszerezte a lelkészi oklevelet, református papnak állt, előbb Medinán, Dombóváron, Baján, majd 1927-től 1947-ig Zengővárkonyban. Elismerése — bár lassan és ellentmondásosan - de megtörtént, előljb a budapesti egyetem művészet- történész professzora, 1950-ben akadémikus lett, 1957-ben megkapta a Kossuth-díjat. 1961-től, visszavonulásától haláláiq Budapesten élt. Tőkei Ferenc írja Fülep Lajos különös élete című tanulmányában: „Tanítványaira és ismerőseire szuggesztív hatással volt hajlíthatatlansága és törhetetlensége, mások és önmaga iránt egyaránt kíméletlen keménysége.” Nem volt „könnyű” ember, sem élete, sem gondolatvilága, sem munkái nem azok. írásai a mai olvasó számára is megvilágosító erejűek, kérlelhetetlen logikájú- ak,_stílusa ma is eleven, színes és kifejező. Rangját tudományos eredményei biztosítják halála után is. Ahogy Tőkei írja: „Minden sora a nagy egészekben való gondolkodásra nevel ma is, a tudományos módszeresség és igényesség nevelő példája marad minden időkben. Nem egy-eqy — bármily markáns és találó — formulája lesz örökéletű, hanem alkalmi^műveinek nagy egészben is látó és láttató ereje, mely a legkisebb alkalmat is az egyetemes problémák szintjére emeli, és amely végül is valóban az általa vágyott nagy stílusnak a fuvallata életművének minden lapján." kát, a faluban sikerült még valamennyit összegyűjteni. Kint lesz Fülep íróasztala, egy karosszéke, használati tárgyai Fülep Lajos zengővárkonyi dolgozószobája és könyvtára tehát emlékszoba lesz. Mit láthatnak majd itt a látogatók? A szoba berendezője Mendöl Zsuzsa, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze: — Tiszteletben tartva Fülep Lajos személyes dolgokban való tartózkodását, az emlékszoba mégiscsak részben az ő itteni életére, körülményeire kíván utalni, másrészt tárgyakkal, fotókkal, neki ajánlott művekkel, levelekkel szellemi sugárzásának hatókörét próbálja jelezni. Fülep Lajos hatalmas könyvtára, amely ittlétekor ebben a szobácskábán kapott helyet, az MTA képzőművészeti' kutatócsoportjának tulajdonába került. Ez halálakor mintegy 4000 kötet volt. Bútorai különféle helyekre kerültek, így például kedves reneszánsz széke az Iparművészeti Múzeum ,pj kiállításán szerepel is. Fülep Lajos néprajzi érdeklődése, gyűjtőmunkája is ismert, nagy népművészeti gyűjteményének egy részét már életében a Néprajzi Múzeumnak ajándékozta, a maradék halála után került ugyanoda. Népi textilek, a híres zengővárkonyi hímes tojások, népi bútorok, tányérok — ez hajdan mind itt volt a könyvtárszobában. A berendezés előtt hónapokon át folytattunk gyűjtőmunkát, hogy hasonló darabokat, legalább jelzésszerűen, tehessünk ki a kiállításba. A pécsi múzeum néprajzi osztálya is adott tárgya(iratnehezékek, szemüveg, névbélyegző, papírvágó kés stb.), Martyn Ferencnek és Tihanyi Lajosnak róla készült portréi, illetve azok másolata. A kéziratokról az Akadémia kézirattárából kaptunk fotómásolatokat. • Ezek lesznek tehát a Baum- garten-díjból épült, fehérfalú, barnaablakos kis szobának a berendezései. A kandailó megvan, az ott áll a régi helyén. Számomra van valami furcsa abban, hogy itt, ebben a szobában, ahol Fülep Lajos nagyon is valóságosan élt, dolgozott húsz éven át, falra rakta a tányérokat, kézbe vette és megforgatta mindazt a tárgyat, amit maga gyűjtött élete folyamán, lapozta a könyveit, írta cikkeit és leveleit — szóval hogy itt, halála után öt évvel, az emlékkiállításra már majdnem csupa másolat, analóg-darab, „hasonló” tárgy kerül. Lehet, hogy ez romantikus szemléletre vall, hiszen mindennek szigorú rendje van, a múzeumok szakfeladatokat látnak el és a dolgokat nem lehet összekeverni. Ámde ez a szoba valóságos, ha falaiba tettek is új konnektorokat és ha újra kellett is padlózni. Az újrafestett ablakból a hegyoldalra látni, az erdő most fordul őszi színekbe, a szelídgesztenyék hullatják a termést. A völgyben meg kanyarog a patak, kacsák hápognak a partján, szakasztott mint Fülep Lajos idejében. Hallatna Erzsébet író, festő, zeneszerző, koreográfus Mit dolgozik? László Lajos író: — A hetedik kötetemen dolgozom, a címét nem árulom el, mert még módosulhat. Témája: egy munkáslány pályakezdésének bonyodalmai. A napokban kerül nyomdába hatodik kötetem, az Infarctus cordis kézirata, amelyben e rohamosan terjedő betegség társadalmi, emberi hátterét próbálom feltárni. A Pécsi Szikra Nyomdában készül gyűjteményes kötetem, a Föld felett, föld alatt és a jövő hónapban várom a negyedik kötet — Esték a klubban — megjelenését. Ebben a munkásfiatalok szabad idő töltésének jó és árnyoldalait mutatom fel. Szép és emlékezetes színházi estét szeretnénk csinálni az Uránbányászokból, ezen fáradozunk most Katona Imrével, a Pécsi Nemzeti Színház dramaturgjával. És amit a jövőben kívánok magamnak: új élmények szerzése, amihez legalább annyi szabad időre lenne szükségem, mint azoknak a huszonéveseknek van, akikről oly szívesen és örömmel írtam a legközelebb megjelenő könyvemet.- Erdős Lános festőművész: — Viaskodom az idővel, mint mindenki ebben a szakmában. Már tudom, hogy nem lehet, de még mindig hiszem: versenyt futhatok vele. Az utolsó négyzetdecimétereket kell mór csak felraknom a szekszárdi egészségügyi szakiskola mozaikjára, ami remélem november 7-én falra kerül. Ez lesz az első ilyen nagyméretű fali munkám. — A hónap végén nyílik egy kiállításom Lengyelországban. Opoléban. Ott fehéren fehér linómetszeteket szeretnék kiállítani. Ezeket a pécsi közönség már ismeri, de igen sok lapról új nyofnatot kell készítenem. Nagyon örülök, hogy meghívtak Komlóra, ahol október 20-án nyíló tárlatomon fehér olajképeket és plasztikákat szeretnék bemutatni. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy kiállítási megnyitó helyett tárlat- vezetést rendezünk. Festőnek ismernek, de plasztikákat készítek. Úgy érzem, már a grafikában és olajképeimen is átléptem a térbe. Várnai Ferenc zeneszerző: — Különböző vállalások és elképzelések foglalkoztatnak, izgatnak. Zeneszerzői tevékenykedésemet ugyanis három fő tényező határozza meg. Váratlan események gyors, ad hoc munkák elkészítésére szorítanak. Ilyenkor szinte órák alatt születik meg egy-egy szignál, jelige, hangszerelés stb. Felkérésekre nem szoktam se igent, se nemet mondani, de azokra — mint szép gondokra — nem maradok érzéketlen. A harmadik tényező belső nyugtalanságomból fakad; valamit elmondani érzésvilágomból a zene eszközeivel,' lehetőleg újszerűén és megragadóan. Felkérésre készülőben van egy kórusmű, Bálint Lea verseire, egy komlói középiskolai énekkarnak, népzenei anyagból egy tiszántúli kórusnak, néptánckoreográfia zenéje pécsi együttesnek, és dolgozom — a rádió számára — kamarazenekari kíséretes népdalfeldolgozásokon is. Szeretném folytatni pécsi költők verseinek megzenésítését. Ma- kay Ida Mindörökké című kötetéből választottam ki nemrég néhány verset — alt hangra és klarinétra. Foglalkoztat egy gyerekeknek szóló kisopera megírása is. Többször jut eszembe a mohácsi csata közelgő évfordulója . . . Elárulom még, hogy gyűjtögetem az ötleteket elektronikus zenék komponálásához is. Hogy az újabb tervekből mikor lesz valóság, hogy a felvázolt kottafejek mikor állnak végső rendbe? - Sajnos, sokféle munkám miatt csak éjszakába nyúló szabad estéimen törleszthetek ezekből. Majoros István koreográfus: — Négy évvel ezelőtt kezdtem zenés darabok betétjeit ko- reografálni. A Sybill című operett volt az első ilyen munkám. Azóta többször megbíztak ilyen feladattal, a most szombaton bemutatott Lehár operett, a Három grácia koreográfiáját is megírtam, miután ezt a darabot revüszerűen akartuk színpadra állítani. Közben meghívtak a kaposvári és a debreceni színházba is. Kaposvárott az Úrhatnám polgár, a Rinaldó harcba megy című darabokhoz írtam táncot, meg Henderson: Diákszerelem című játékához, amelyre különösen szívesen emlékezem vissza. Most Kaposvárnak a Mi történt a Fórumon? című amerikai musical táncát írom. — Remélem, a sok részmunka segítségemre lesz majd abban, ami határozott tervem, célom, hogy a balettműfajban önálló alkotásokat hozzak létre. Ezek ugyanis gyakorlatot jelentenek a tömegmozgatáshoz, a színpad kihasználásához, fontos helyeinek megismeréséhez, ahhoz, hogy hogyan kell a néző tekintetét vezetni. F. D.
