Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-12 / 280. szám

1975. október 12., vasárnap Dünaatült Tlaplö 3 fogadás építés- és közügyben Miért készülnek el későn az építkezések? Kesztyűs János építésvezető­vel háromszor fogadtam. Az első határidő május elseje volt — a létesítmény nem ké­szült el. Július 1-én ismét én nyertem. Ekkor már viccelőd­tünk: mondj egy időpontot, akármilyen távolit', s fogadom, hogy az ebédlő akkor sem lesz kész. Késnek a beruházások. Ki a felelős? A miniszter, az igaz­gató, a tanácselnök? Vagy ta­lán az építőmunkás? Tűnődve, de valamennyi kérdésre nem­mel felelnék, ha nekem kel­lene a kérdésre válaszolnom.- Hogyan lehet ezeket a munkákat összehangolni? — A szervezés nehéz téma. Nincs a munkahelyeken tele­fon, autóval rohangászok, hogy hol, milyen anyagot kaptak meg, s mit nem. Gyors infor­mációk, hírközlés nélkül ma már szervezni alig-alig lehet... Pénz és terv Az épülő nyomda, a sport- csarnok, a 96 lakásos Péter utcai KISZ-lakótelep: Pécs há­rom különböző pontján, há­rom független építőszervezet dolgozik. Csupán egyetlen do­log azonos mindhárom építke­zésen: a határidők csúsznak, a módosításoknak se szeri, se száma. — ön szerint miért? Általá­ban miért késnek a beruházá­sok? A pécsi sportcsarnok építé­sének már történelme van. — Általában hat-hét eszten­dős tervekkel kell kínlódnunk — mondja Bencze László, a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat építésvezetője. A beruházó — amikor rendelkezé­sére áll a tervezés fedezete — megrendeli a terveket. Amikor­ra azok elkészülnek, kiderül, hogy a beruházásra nincs elég pénz. A tervek porosodnak, mire a kezünkbe jutnak, módo­sítani kell. Beterveznek egy vil­lamos kapcsoló szekrényt, amit az építés idején már rég nem gyártanak, mást kell beépíteni. Tegyük fel azonban, hogy a pénz is megvan. De hol az az építési vállalat, amelyik azon­nal rendelkezésre tud állni. A tervezés megrendelése előtt kellene tisztázni, hogy lesz-e pénz, s hogy ki lesz a kivite­lező. Bencze László éppen tíz éve ..századparancsnok'', A Szliven Áruház, a POTE elméleti tömb­je és 400 fős kollégiuma, a Sörqyár szociális épülete és tu­catnyi más létesítmény épült irányítása alatt. Száznegyven munkással szin­te elképzelhetetlen, hogy is lehetséges most eqvszerre épí­teni a sportcsarnokot, a MÁV' szociális éoületét, a POTE nővérszállását, a MÁV tanmű­helyét és az ÉPFU szociális épületét. — Maqas termelékenységgel dolgozunk. A földmunkát, ala­pozást. az épületek vakolását géppel végezzük. Erőmegosztás Kukái Tibor építészmérnök, a B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építésveze­tője a Pécsi Szikra Nyomda, a mágocsi 960 vagonos tároló­tér, a Pécsi Vendéglátóipari Szakközépiskola, a Vízügy ár­vízvédelmi raktára és néhány lakás építését irányítja. Be­szélgetnénk, a telefon azonban állandóan cseng . . . — A tervező egy kicsit el­süllyesztette az épületet, a padlósíkot emeljék ki. A bú­várszivattyút még ma állítsák üzembe. Éjjel-nappal működ­tessék. Az aggregátort be le­het hozni? — Miért osztják meg az épí­tésvezetőség erejét ennyifelé? — Nincs arra lehetőség, hogy mind a száz munkás itt a nyom­daépítésnél dolgozzon. Most fo­lyik a légtechnikai szerelés, hőszigetelés, üvegezés, trafósze­relés, padlóburkolás. Kőmű­veseknek. vagy kubikosoknak itt már kevés munkájuk akad. Flőször az övék volt a fősze­rep, aztán jöttek az ácsok, kő­művesek, s most a szakiparo­sok, Ezért kell 4—5 munkahely: megszervezni a folytonos körfor­gást nehéz, legnehezebb azon­ban a munkákat „bevállalni”. A technológiai folyamat meg­szervezése sok gondot okoz, de ez a dolgunk. Ezt még tarkítja, hogy kellő időben rendelkezés­re álljanak a szükséges anya­gok, gépek. Kukái Tibor 29 esztendős — az elmúlt évben szerezte meg az építészmérnöki oklevelet. — A legnehezebb volt meg­szervezni ezt az építésvezető­séget. Nyolcvanöt embert kel­lett ide csábítanom a falvak­ból, csak annyit ígérhettem, mint más építési vállalatok, többet mi sem tudunk fizetni. Az emberi kapcsolatok, a bá­násmód, a szociális körülmé­nyek lehetnek, amelyek esetleg vonzóbbak: de amikor a határ­idők, az anyaghiány, a terv- módosítás állandó téma, csak a legnagyobb erőfeszítések árán lehetséges különleges megbecsülést biztosítani. Kevés a szakipar Kesztyűs János 35 esztendős, családjában többen is építé­szek voltak. Tizennégy éves ko­Kesztyűk, táskák négy országba A Pécsi Kesztyű- és Bőrdísz­műipari Szövetkezet termékei, a bőr-, síkesztyű, sításka válto­zatlanul keresettek a világpia­con. Jelenleg Svédországba, az NSZK-ba, Ausztriába kesztyű­ket, a Szovjetunióba divattás­kákat gyártanak. Évente közel 600 ezer pár kesztyűt, több mint százezer divattáskát készít a a hétszáz kesztyűszabász, a kétszáz bőrdíszműves Pécsett, Mohácson, Fonyódon, Szeder­kényben. Partnereik között sze­repel legelső helyen a svéd Nordiska, ezen kívül az oszt­rák Riemer, az NSZK Spied cég. Bőrdíszműveik kedveltek a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, sításkáik pedig elsősor­ban az NSZK-ban. A termelés fokozására nem­régen húsz kesztyűvarrógépet, három préselőgépet állítottak be Fonyódon, míg Pécsre díszí­tőgépek érkeztek. rában ismerkedett meg a kő­műves szerszámmal, rövid idő után azonban beiratkozott az építőipari technikumba. Végig­kapaszkodott a ranglétrán — hat esztendeje építésvezető. A Tettyétől a Susogóig szinte va­lamennyi társasház az ő irá­nyítása mellett épült. — Csak ne a fogadással jöjj! Sokszor arra gondolok, hogy időnként lassítani kellene a munkát, mert ha még nem készül el a ház, könnyebb a tervmódosítás, mint a kész fa­lakat tologatni. Ezért vesztet­tem el a fogadást is. Már a tervezés idején be kellene von­ni a kivitelezőt az előkészü­letekbe. A kész tervek csak rit­kán egyeznek a kivitelező fel- készültségével: volna idő fel­készülni az anyagbeszerzésre, s a más vállalatokkal szüksé­ges kooperációra. — A Pécsi Építőipari Szövet­kezet a legkorszerűbb techno­lógiát szerezte meg, a kertvá­rosi lakások építési idejét még­sem sikerült jelentősen lerövi­díteni .,. — Igen, az alagútzsalu való­ban korszerű, a szakiparosok azonban hagyományos mód­szerekkel dolgoznak továbbra is. Hiába kész a ház, ha nincs benn villany, víz, gáz . . . — Nem lenne jobb egy nagy kombináttá összevonni a pécsi építőipari szervezeteket? — Nem. Négylakásos társas­ház építésével nem foglalkoz­hat az Állami Építőipari Válla­lat. Az építési igények annyira különböznek, hogy szükség van az építőipari tagozódásra. Kesztyűs János most végzi a két esztendős felsőfokú építés­szervezési tanfolyamot. A háló- diagramos tervezés, közgaz­dasági szabályozók, árrend­szer, programozás voltak a leg­utolsó témák. Sajnos, néhány helyen még a piramisépítők módszerével látom küszködni az építőket... Lombosi Jenő A hőskortól napjainkig Negyed évszázad a tanácsban Határozottság, becsületesség, meggyőzés, megértés A szépnevű Legény és Haja­don utcák után nevenincs ut­cába kanyarodik az út. A hú­szas évek elején épült bá­nyászkolónia kopott-sárga há­zai előtt, a járda helyén víz folydogál. Óránként ha jön egy-egy autó. Vasas, D. utca 21. Itt lakik König János. A kerti asztalon a mai lapok: Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hír­lap, Dunántúli Napló. Tudnia kell, mi történik a világban. Ez a dolga, mindig ezt tette. No meg olyasmit, hogy történjék is valami a világban . .. Huszonöt éve tanácstag. Nyolcgyerekes család hetedik gyereke. Vasasi, ide is költö­zött vissza a nyugdíjazása után. S az már természetes, hogy most is a vasasiak tanácstagja. — A siklósi pártbizottságról 1950-ben a pécsváradi pártbi­zottságra kerültem titkárnak. Azon az őszön alakult meg Pécsváradon az akkor még já­rási tanács. Én tartottam az alakuló ülésen a beszámolót. Megválasztottak a végrehajtó bizottság tagjának, s azóta megszakítás nélkül tár­sadalmi munkában tevékenyke- kedem különböző tanácsi tes­tületekben. — Nehezen kezdtük. Ismeret­A Pécsi Tervező Váliaiat szellemi exportja Elismerés, kitüntetés a jó tervezésért A hónap elején rakták le az NDK-beli Cottbus megyei kór­házának alapkövét, a schwe- rini kórház építése pedig de­cemberben kezdődik. Mindkét létesítményt a Pécsi Tervező Vállalat tervezte, s ez a két kórház a PTV eddigi legna­gyobb külföldre készült mun­kája. A Pécsi Tervező Vállalat 1967 óta folytat export-terve­zést. Azóta szakadatlanul dol­gozik az NDK-nak, s a terve­zettek közül sok létesítmény már megvalósult. Az első meg­állapodást 1967-ben kötötték a Magdeburgi Lakásépítő Kom­bináttal, egy tejüzem és tejpor­gyár tervezésére. A PTV export-szerződéseit a TESCO-n keresztül kötötte, s hogy a német partnerek meg voltak elégedve a pécsiek mun­kájával, bizonyítják az azóta érkezett újabb megrendelések. A Cottbusi Lakásépítő Kombi­náttal kialakult kapcsolatok 1968-ban realizálódtak, amikor tárgyalások indultak két lakó­telep építésére Cottbus megyé­ben. Az egyik lakótelep Gu- benben, a másik Weisswas- serben nagyrészt már megépült. Ezt követően szerződést kötöt­tek a gubeni és a weisswas­seri 220 ágyas járási kórház tervezésére, majd a Weisswas- ser városközpont 1800 lakásos lakótelepének tervezésére. Csakhamar szerződést kötöttek a potsdamiakkal is, az ottani lakásépítő kombinát két lakó­telep tervezésére adott meg­bízást. Végül pediq 1973-ban hoz­ták az eddigi legnagyobb volu­menű megrendelést, a már em­lített két megyei kórház terve­zésére. A két kórházat azonos elvek alapján tervezik, a ter­vek háromnegyede már elké­szült. A PTV eddig is, ezután is elsősorban a hazai szükségle­tekre tervez, de népgazda­sági érdekből az NDK szá­mára is dolgozik. Ez anyagi­lag, erkölcsileg egyaránt meg­éri a vállalatnak, mert nem­csak több évre szóló egyenle­tes foglalkoztatottságot jelent az export, de szakmai fejlődést, elismerést is. Ennek a távla­tokban gondolkodó vállalat- vezetési politikának köszönhe­tő, hogy a PTV mai tervezői kapacitása soha nem remélt nagyságrendűre fejlődött. Természetesen a vállalat szakembergárdája is nyert az export-munkákkal. Alaposan fel kellett készülniök az NDK szá­mára történő tervezésre, hisz nyelvtudásra, az ottani tech­nológiai előírások, szabványok, anyagok ismeretére van szük­ség. S hogy a PTV szellemi exportja öregbítette a vállalat és Pécs város hírnevét, bizo­nyítja: legutóbb az export iro­da munkatársai közül ketten és a vállalat igazgatója Hufeland emlékérmet, hárman pedig Kiváló dolgozó kitüntetést kap­tak az NDK-ban, a Német De­mokratikus Köztársaság fenn­állásának 26. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsége­ken. len volt még a tanácsi mun­ka, nem sokat értettünk hozzá. Emlékszem, a begyűjtés idő­szakában meg kellett tanítani a tanácstagokat, mi a különb­ség a búza és a rozs között. Kis dobozokba helyeztem a ma­gokat és „kiállítást” rendeziem a tanácson. Hát így csináltuk, de tennünk kellett, mert arra volt szükség, hogy a munkás- osztály vegye kezébe a köz- igazgatást. Sorra szerveztük át a községi jegyzőségeket taná­csokká, létrehoztuk a szakigaz­gatási szerveket, újjáformáltuk a községek életének irányítá­sát.- És a lakosság?- Hát... nagy határozott­ságra és becsületességre volt szükség, hogy megszeressék a tanácsot. Pedig voltak antipa- tikus feladataink is. A túlkapá­sok jogos ellenérzéseket szül­tek. A kulák-kérdés, a padlás- söprés ismert ügyek. Nem is tetszett nekem ez a módszer. Az tény, hogy az országnak mindenekelőtt kenyérre volt szüksége, intézkedéseket köve­telt, de az esetek többségében meggyőzéssel is elő lehetett teremteni a kenyérnek valót.- Emlékszem, Mohácson dol­goztam már, ballagok a határ­ban, s látok-egy parasztembert. Kérdem, beveti-e az egészet? Bevetem én, de nincs elég ga­bona, válaszolja. Pedig nekem éppen az kéne, akarom ug­rasztani a nyulat a bokorból. No, hát von azért nekem ott­hon, ha nagyon kell, nyolcszá­zért. Mondom, ha megtudná ezt a König, a párttitkár, mit gondol, mit szólna hozzá? Is­merem. én a Kőniget, válaszol­ja az ember. No, ha ismeri, holnap lesz itt egy falugyűlés, azon felszólal a König is, de magának kéne megszervezni a gyűlést, beszélni az emberek­hez, hogy vessenek. Miért én? Nem maga mondta, hogy be­veti az egész földet? Megvolt a gyűlés, megismert az embe­rem, rájött, miről van szó, de attól kezdve nem volt problé­ma a szigeten a vetéssel.- Olyannyira nem, hogy a mezőgazdaság kollektivizálá­sában önök országos elsők lettek. 1955-ben megkapta a Szocialista Munka Hőse kitün­tetést.- Azon magam is megle­pődtem. Hivattak bennünket Budapestre, a Központi Bizott­ságba, egyenesen Rákosi Má­tyáshoz. Törtük a fejünket út­közben, mit követhettünk el. Odafenn aztán Rákosi Mátyás szépen kikérdezett bennünket, hogy állnak a munkák, milyen a termés, mi meg elmeséltük, Kommunista műszakok Szombaton immár hagyomá­nyosan, őszi kommunista mű­szakot tartottak a Csepel Vas- és Fémművek valamennyi gyá­rában, és a Csepeli Tervező In­tézetben. A műszakban részt vett a dolgozók mintegy 35 százaléka, összesen több mint 26 000-en, valamint a patronált szakközépiskolák, szakmunkás­képző intézetek és a műszaki egyetem diákjai, akik rendsze­resen a csepeli gyárakba jár­nak szakmai gyakorlatra. A műszak célja elősegíteni a ne­gyedik ötéves terv határidő előtti teljesítését, a kongresz- szusi és felszabadulási munka­verseny második szakasza cél­jainak mielőbbi elérését. A Csepel Művek kommunista műszakjának értékét, mintegy 38—40 millió forintot, a kollek­tívák a szociális létesítmények, elsősorban bölcsődék, óvodák korszerűsítésére, újabbak épí­tésére ajánlották fel. milyen nehezen szárad a ga­bona, már az országutak­ra is kiterítettük. A végén csak kiderült, hogy kitüntetést ka­pok. König János mesél a terme­lőszövetkezetek, a gépállomá­sok szervezéséről, arról, hogy ő maga is megfogta aratáskor a kaszát, hogy lássák az embe­rek: a párttitkár nemcsak ma­gyaráz, cselekszik is. Nem vol­tak könnyű idők. 62 fillért fi­zettek egy munkaegységért, öt­venhatban Mohácson mégsem széledt szét a téesz. Az embe­rek büszkék voltak a munká­jukra, nem engedték elherdál­ni a közöset. 1958-ban visszajött a bányá­hoz párttitkárnak. A korábban a bányában eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. 1963- ban szilikózissal nyugdíjazták. Nyugdíjas, de nagyobb for­galmat bonyolít le, mint egy hivatal. Óránként nyitják rá a kertkaput a vasasiak. — A bánya, a bányászok helyzete a szívügyem. Minden alkalomkor minden testületben felszólalok az érdekükben. Az emberek várják a segítséget. Itt vannak például a bányász­lakások. Az a véleményem, hogy a bányászlakásokat Va­sason kell megépítem. Nem egyszer kaptak már a bányá­szok lakást Kertvárosban, vagy Újmecsekalján, onnan messze volt a munkahely, itthagyták a bányát. De Vasas nagyon nehezen fejlődik. Amióta Pécs­hez csatolták, nekünk csak csurran-cseppen. Sorolja a gondokat: rossz a közmű- és az ivóvíz-ellátás. Kellene egy strand, egy étte­rem, kicsi már az óvoda. „Jani bácsi, maga soha nem nyugszik, m ndig tele van pa­nasszal" — mondják a taná­cson. Hogyan nyugodna, ha az emberek várják a segítségét. Ahogy ő mondta: az a legszebb, ha egy nyelven tudunk beszél­ni, megértjük egymást és hisz- szük, hogy amit tenni akarunk, az helyes. Panics György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents