Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-09 / 277. szám
1975. október 9., csütörtök Dúnantiiit napló 3 Kedvezőtlen adottságok és fejlesztési lehetőségek Tizenhét termelőszövetkezetet f ■ m rr érintő területfejlesztési koncepció Szakosodás, színvonalas gazdálkodás A Baranya megyei Tanács Végrehajtó, Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta meg és’ fogadta el a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek megszilárdítását szolgáló területfejlesztési koncepciót. Ez a döntés Baranyában 17 termelőszövetkezetet érint. A megye északi részén az aba- ligeti, egyházaskozári, felsőmindszenti, sásdi, gödrei, magyarszéki, hetvehelyi, kishaj- niási, komlói, ibafai és szent- lászlói termelőszövetkezetet, és a megye délnyugati területén a kétújfalusi, drávafoki, drá- vasztárai, felsöszentmártoni, vajszlói és császonyrói termelőszövetkezeteket. Ez a 17 tsz a. megye összes területének 21—22 százalékát műveli. Művelt területük aranykorona értéke 10,50 hektáronként, szemben a megyei 19,24 aranykoronás átlaggal. Az eróziótól elpusztult területek 70— 75 százalékán ezek az üzemek gazdálkodnak, földjeik 65 százaléka 5 százaléknál magasabb lejtőkön terül el. A déli sík területeken működő .gyenge adottságú tsz-eknek a rendszeresen visszatérő ár- és belvizek okozzák a legtöbb gondot. A megyei fejlesztési koncepció lényege: egyszerűsíteni kell a termelésszerkezetet, a körülményekhez igazodva kell kialakítani a termelési struktúrát, ezzel javítani 'a munka hatékonyságát. Növelni a terület és a termelés koncentrációját és szakosodását, a gazdálkodás színvonalát és a. jövedelmezőséget. A művelési ágak helyes távlati kialakítása főként a hegyvidéki gazdaságoknál lényeges. Itt a terv alapelvként rögzíti, hogy 17 százaléknál magasabb lejtőkategóriába tartozó földeken szántóföldi növénytermelést gazdaságosan folytatni nem fehet. Ezeket a domboldalakat gyepesíteni és erdősíteni kell. Az erdőtelepítést ezen a tájegységen — a környezetvédelmi szempontokkal összehangoltan — újabb, mintegy 1300 hektáron kell elvégezni.'Itt, tekintve, hogy közben rétekből szántóföldet alakítanak ki, mintegy 600 hektárral csökken a szántóföld. A sík vidéken ugyanakkor 760 hektárral nő a szántóterület. Mindkét térségben intenzív gyepgazdálkodást célszerű megvalósítani, hogy ezzel a két tájegység perspektivikus állatfajának, a szarvas- marhának s a juhnak takarmányszükséglete biztosítva legyen. Mindkét térségben a termesztett növények körének csökkentését, a talajvédő gazdálkodást javasolja terv. A hegyvidéki gazdaságokban vezérnövénnyé lépnek elő a pillangós takarmányok, területi arányuk eléri a 25 százalékot. Ezt a magas arányt — amit ma még messze nem értek el az üzemejt — az adottság és a talajvédelem épp úgy indokolja, mint a szarvasmarha és juh ágazatok távlati fejlesztése. A síkvidéki tájegység tervében az ipari növények — cukorrépa, szója, napraforgó — aránya feltűnő, több mint tízszerese a hegyvidékinek. Az ipari és zöldség növények aránya együttesen itt megközelíti a 25 százalékot. A termelés szakosodása az állattenyésztésben már az elmúlt években megindult. A hegyvidéki szövetkezeteknél — a szakosodás a tömegtakarmányt fogyasztó szarvasmarha és juh ágazat felé tolódott el. Nagy mértékben csökkent s a jövőben teljesen visszaszorul itt a sertéstartás. Kialakultak a térségben a szakosított tehenészeti telepek s a jövőben ezek bővítésével fejleszthető tovább a tejtermelés. A marhahizlalás távlati fejlesztését egy, a térségben létrehozandó hizlalási Most aztán törhetem a fejem hazáig, vagy akár holnap reggelig. Ez a két asz- szony a régi cselédház ajtajában nehéz helyzet elé állított: A megválaszolásra váró kérdések sokaságát rakták a vállamra, s tették ezt ártatlanul, gyanútlanul, úgy, hogy tulajdonképpen nem kérdeztek az égvilágon semmit, mindössze elmondták a magukét. Kötelező törődni velük? Jobb volna, talán elfelejteni őket, másra gondolni, vicceket mesélni, vagy a Kettőtől-hatig műsor táncdalszövegeit hallgatni. Mindenki úgy él, ahogy tud, az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ide húz a szerencse, oda nem húz, nyugalom, csigavér, felesleges felizgatni magam, másodikén a fizetést így is, úgy is megkapom Ez a két asszony két világ. Egyelőre még szomszédok, de ősszel elválnak útjaik. Meggyőződésem, örökre eltávolodnak egymástól és két év múlkooperáció keretében jelöli meg a terv. Több szövetkezet közreműködésével egy közös nagy — 3 ezer férőhelyes — marhahizlaldát kívánnak létesíteni. A hegyvidéki gyenge tsz-ek jelenlegi szarvasmarha állománya 6600 darab, ezt a tervidőszak végére 7200-ra, a 2800 darabos, tehénlétszámot pedig 3500-ra szükséges felemelni. A tejtermelés színvonalának el kell érni a tehenenkénti átlag évi 3200 literes termelést. A juh ágazat fejlesztését a magyarszéki, az abaligeti és a szent- lászlói térségben jelöli meg a terv. A síkvidéki gyenge adottságú tsz-ek állattenyésztésében jelenleg a szarvasmarha, a sertés és a juhtartás egyaránt jelentőséggel bír. A koncepció fejlesztést csak a szarvasmarha és juh ágazatoknál javasol, a sertéstartást csak a meglevő férőhelyek mértékéig átmenetileg tartja indokoltnak. E tsz-ek összes szarvasmarha létszámát 4500 darabra, ezen belül a tehénlétszámot 1800 darabra szükséges növelni, a tejtermelést pedig legalább évi 2800— 3G00 literre. E térségben két ún. húshasznú tehenészeti telep kialakítása van folyamatban: a va, ha egyáltalán megismerik egymást, legfeljebb köszönésre szorítkoznak, mivel közös témát aligha találnak. A sovány, barna asszony férjével és két gyermekével szeptember végén beköltözik a községbe, az új háromszabás komfortos saját házba. Alig várják a nagy napot. Elég volt a szoba-konyhából. Naponta megnézik beköltözésre váró családi házukat, s naponta látják: munkájuknak, keresetüknek van nyoma, látszatja. Szorgalmuk, akarásuk megtestesült, valamit elértek, megalkottak, jelt hagyva maguk után, hogy nem éltek hiába. Az asszony negyven éves, a férj negyvenkilenc. A másik, a kövér tepsifenekű asszony a fejét ingatja: mi maradunk. Kifejtette, nem áll szándékukban a szoba- konyhás volt cselédlakástól elbúcsúzni, nincs hozzá se erejük, se kedvük. De ha volna, akkor se mozdulnának. Házat a világért nem építenének, drávafoki és a csányoszrói. A marhahizlalást távlatilag itt is együttműködés keretében közös telep építésével célszerű megoldani. A térség juhászati bázisául a csányoszrói tsz-t jelöli meg a terv, ahol a fejlesztésekkel 1500 anyajuh tartására indokolt berendezkedni, A gyenge adottságú tsz-ek termelésében jelentős szerepet játszik az egyéb tevékenység. Helyenként kőbányászat, faipar, kerámiagyártás, mészégetés stb., aránya eléri az 50 százalékot. Az Abaliget—Hetvehely térségében egy ipari-mezőgazdasági szövetkezet létrehozását tartja indokoltnak a terv. Ebben az új szövetkezetben a faipar, a bútorgyártás, a kerámiaipar, a kőbányászat és a mészégetés fejlesztését kell mindenekelőtt támogatni. Tekintve, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek működési körzetében nagyobb mérvű iparfejlesztésre számítani nem lehet, a szövetkezeti tagok foglalkoztatását minden üzemben az egyéb tevékenységi kör bővítésével javasolja a terv-koncepció távlatilag biztosítani. A terv-koncepcióban javasolt szerkezeti egyszerűsítésekkel, a jövedelmezőbb ágazatok fejlesztésével, valamint az ötéves terv időszakára érvényes állami támogatási rendszerrel elérhető, hogy csökkenjen a termelő- szövetkezetek közt ma még fennálló jelentős differenciálóméghozzá előrelátásból. Félő ugyanis, hogy a gyerekek majdan összevesznének a jusson, pereskednének, meggyűlölnék egymást. A szöveg dühítően ostoba, ám az asszony oly öntudatosan fújja, mintha értékes munkafelajánlást tenne. Észbekapok. Csakugyan felajánlás ez, eltökélten, szinte büszkén vállalja élete végéig a szoba- konyhás volt cselédlakást. Kihívóan, rátartian. Olvasóim előtt immár bizonyára világoSj hogy töprengésem tárgya a mindent felélő ember, a javak szaporítására képtelen ember, az, akiben nincs vitalitás, hiányzik belőle az életrevalóság, bizonyos értelemben ,,csökkent értékű". Ennek ellenére magabiztos, általában nagyszájú, miként mondani szokás, ,,dumája van, tehetsége nincs". Ismerjük, hiszen típusról van szó. S ha ebben a tárgykörben még mélyebbre ássuk magunkat, a nyugtalanító kérdések sokasodnak. dós. Rné — Szomszédasszonyok mm Őszintén a villányi panaszokról A szülők panaszkodnak: * * az őszi betakarítási munkán résztvevő diákok embertelen körülmények között laknak, éheznek, pos- hadt vizet isznak, esténként különböző megalázó „szertartáson" róják meg őket, ha a vártnál kevesebbet dolgoznak. A Villányi Állami Gazdaságban többszáz diák dolgozik. A gazdaság központjában kialakított szállásra volt a legtöbb panasz. A pártvezetőség titkára, a konyhafőnök mit sem tud az elégedetlenségről: már- már arra gondolok, hogy a gyerekek nem merik keservüket elmondani, ugyanis az éppen munkában levő csoport tagjai nekem sem panaszkodtak. Bejelentés nélkül állítot- tám be, nem volt idő szem- bekötősdit játszani. A gazdaság mozaiklapokkal lerakott frissen meszelt vesszőelőkészítő csarnokában rendezték be a diákok szállását. Farostlemezzel leválasztott termekben emeletes vaságy szolgál fekvőhelyül. Ágyneműt minden csoport tisztát kap, a plédeket ugyancsak hetenként tisztítják. A munkaruhákat fogason, az utcai öltözetet az ágyon tartják. A takarítónők gondosan újságpapírt fektettek az ágyra, felmosás közben, a ledobált cipőket arra rakják. Százhatvan gyereknek mintegy 40 zuhanyozót, tucatnyi mosdót szereltek fel ugyancsak a vesszőelőkészítőhöz tartozó fehérre meszelt áztatóben. Az elmúlt heti étlapról az én ízlésemnek legkevésbé megfelelő napi menüt írom le: szeptember 22-én például reggelire tea volt főtt kolbásszal, mustárral, tízóraira turistaszalámi. Az ebéd: zöldségleves, kapros tökfőzelék, sertéssült. Vacsora: darástészta. A többi napon reggelire tea és kakaó, dzsem, vaj, kenőmájas, disznósajt. Az ebédek: babgulyás és túróstészta, rántott szelgi, bor- sostokány csőtésztával, magyaros sertésszelet, rizsköret .. . Ugycnitt étkeznek a fizető külföldi vadászok, . szeptember 23-án például a szemem láttára szolgálták fel nekik ugyanazt a bor- sostokányt mint amit a gyerekek kaptak. Az igazság kedvéért azonban hozzá kell tennem, hogy az ebédjük egyik fogása volt ez, mást is kaptak. A gyerekek napi 15 forintot fizetnek a teljes ellátásért, a fiúk átlcgosaú 12,10, a lányok 9,30 Ft órabért kapnak. A napi munkaidő 6 óra. Mi hát az igazság? Persze, a koszt minőségére elmondott kifogások érthetőbbek lesznek, ha elmondom, hogy a gyerekek szalámi- rudakkal, csokoládéval felszerelve érkeznek ... A víz valóban meleg: tartályokban viszik fel a hegyre, a tűző napon hamar felmelegszik. A KÖJÁL egyébként ottjártamkor tartott ellenőrzést, különösebb kifogást nem talált. Megvallom: a panaszok alapján azért . mentem ki, hogy a gazdaságot elmarasztaljam, hiszen a diákok segítsége nélkül nem lennének.képesek a szőlőt leszedni. A gyerekek első munkahelyükön szerzett rossz tapasztalataik miatt esetleg örökre meggyűlölik a fizikai munkát. . Éppen ez, ami miatt a „villányi szüretről" beszélni kell. Nem hiszem, hogy a szülők vagy a gyerekek készakarva befeketítenék a gazdaságot, inkább arról van szó, hogy az otthonhoz mért igények messze felette vonnak annak, amit a gazdaság nyújtani képes. A munka pediq talán kicsit nehezebb, mint ami a diákok képzeletében o szürettel kapcsolatban élt. De hát az életben csak a legritkább esetben könnyebb és szebb a munka, mint amit arról olvastunk, vagy szüléinktől hallottunk. A gyárakban, a mezőgazdaságban bizonyos teljesítményszintet mindenkinek kötelező elérni. A 15-18 éves fiatalok most először találkoznak a normával. Az életben viszont minden tettünket, munkánkat szigorú normákkal mérik. Persze a gazdaság sem mentes a hibáktól. A qyere- kek nem látják maq’uk között a felnőtt munkásokat, legfeljebb „művezetői” tennivalókat látnak azok el- Ha együtt dolgoznának, ha a gyerekek látnák a megélhetésükért izzadó mezőgazda- sági munkások munkatempóját, talán ők is gyorsabban járnák a sorokat, s nem feküdnének le a tőkék alá. KI em adhatok igazat a gyerekeknek. Nagyon sokszor keményebb munkát is él kell majd végezniük. A szülők pedig a gyermekeik iránt érzett sze- retetük miatt egy pillanatra elfelejtették, hogy nekik is jónéhány nehéz „betakarítást" kellett végigcsinálniuk. Lombosi Jenő Megmagyarázhatatlan rejtély például, hogy azonos feltételek és lehetőségek birtokában az egyik család „összeszedi" magát, a másik nem megy semmire. Képletesen szólva a két asszony családjával húsz évvel ezelőtt ott állt egy képzeletbeli rajtvonalnál, futásra készen. Adott jelre az egyik család megiramodott, a másik el sem indult. Ugyan miért? Lustasáqból? Kényelemszeretetből? Mindez előfordulhat, de hasonló esetekkel bajlódva, azokon rágódva, legtöbbször az derül ki, hogy szó sincs lustaságról, hanyagságról, ké- . nyelemszeretetről. Ilyenformán a magam részéről erősen afelé hajlok; a csökkent értékűség a gondolkodásmódban jelentkezik. Egyfajta kombinációs készséget igényel megtervezni, felépíteni az ésszerű gyarapodást. Fegyelmezett észmunka szükségeltetik ahhoz is, hogy a lehetőségek az ésszerű gyarapodást szolgálják. Gondoljunk még a fegyelemre, a türelemre, a kitartásra, a módszerességre, ez mind-mind szellemi erőpróba. Oda jutok: a kövér asszony valamit nem tud. Kérdés •azonban, hogy erre a valamire megtanítható-e? Ha megtanítható, újabb kérdés következik: kik tegyék, méginkább, hogyan tegyék? Aztán a további kérdések. Lehet-e tanítani ezt a tárgyat, amit még magunk sem ismerünk. Ezen a területen az életmód-kutatás a kezdő lépést sem tette meg. Mondhatnák, a vitalitás hiánya a múltból ránkmaradt örökség, a kizsákmányolás sok emberből egész életre szólóan kiölte a kezdeményező készséget, enerválta, eltompította. De miért van az, hogy a vitalitás hiánya nem kívánatos mértékben újratermelődik? Az akarások ugyanúgy jellemzik a fiatalabb generációkat, mint a maradások. Beszélgetve az asszonyokkal megtudtam: a két család jövedelme, kiadása szinte fil- lérnyi pontossággal megegyezik. öltözködésre, enni-, innivalóra egyformán költenek, nagylábon nem élnek, örökölni nem örököltek, lottón nem nyertek. Törhetem a fejem: hol van az a pénz, amiből a kövér asszony családja nem épített háromszobás lakást? Ugyanúgy megvolt, mint a szomszédnak. De mire fordították? Szekulity Péter
