Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-31 / 299. szám
1975. október 31., péntek Dunántúlt napló 3 Bezárt boltok Baranyában A tragikus gyermeksorsokról szóló újsághírek valamennyiünket megdöbbentenek. Felháborít, ha arról hallunk, hogy kisgyerekek éheznek, nirics rendes ruhájuk, mert szüleik italra költik a pénzt. A gyermekek és fiatalkorúak erkölcsi züllésének, bűnözésének egyik legfőbb oka a családi környezet rendezetlensége, a szülők rossz családi élete, alkoholizmusa, erkölcstelen életmódja, munkakerülése. Az ilyen környezetben nevelődő gyermek tehát valamilyen ok—környezeti, magatartási, Megelőzni a tragédiát! November 7-i ünnepségek a fővárosban Negyed százada állami ünnep hazánkban novembere 7-e, tiszteletére az idén is díszbe öltözik a főváros. Az évforduló előestéjén Gye. nes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára rádió- és televízió-beszédben méltatja a történelmi sorsfordulót hozó 1917 jelentőségét. Ugyanazon a napon délelőtt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, valamint a fegyveres erők és a tömegszervezetek koszorúzási ünnepséget rendeznek a Szabadság-téri szovjet hősi emlékműnél. Este az Állami Operaházban díszelőadáson mutatják be Csajkovszkij Anyeginjét. Veszélyeztetett gyermekek Nemcsak a gyámügy feladata anyagi, egészségügyi — miait veszélyeztetett. Amíg azonban a veszélyeztetettségtől netán épp a bűnözésig eljut egy gyermek, addig hosszú az út. Éppen ezért a család-, gyermek- és ifjúságvédelem elsődleges célja a megelőzés. A közelmúltban átfogó felmérést készítettek megyénk gyámhatóságai a veszélyeztetett gyermekekről. Az év első félévének adatai szerint Baranyában pillanatnyilag 2384 olyan gyermek él, aki valamilyen ok miatt veszélyeztetett. Közülük legtöbben — 1121 — környezeti ok, — alkoholista szülők, bűnöző a családban — megjelöléssel kerültek a listára. Az anyagi okok miatt — sok gyerek, időszakos és kevés kereset — veszélyeztetettnek nyilvánított gyermekek száma 768, míg a gyermek magatartása, illetve egészségügyi tényezők által veszélyeztetettek száma 367, illetve 128. A veszélyeztetettséget előidéző tényezők azonban csak annyira különíthetők el egymástól, amennyire legjellemzőbbek egy- egy gyermek helyzetére. A Baranyában élő 2384 veszélyeztetett gyermek sorsát figyelemmel kísérni, helyes irányba terelni, nem körfnyű feladat. A gyámhatóságok — az állami gondoskodás rendszerében az intézkedések egész sorát alkalmazzák érdekükben: a szülővel való elbeszélgetéstől az alkoholelvonókúra, illetve büntetőeljárás kezdeményezéséig. A védő- és óvóintézkedések alkalmazásánál természetesen különbséget tesznek aszerint, hogy a veszélyhelyzet kialakulásában mennyire vétkes a szülő. A védő- és óvóintézkedések számos formája ellenére, nem nélkülözheti a gyámhatóság a társadalmi segítséget! Csak példaként: a gyámhatóság kérésére nem egy esetben kell véleményt adnia a munkáltatónak dolgozójáról. A tapasztalatok szerint legtöbbször egyértelműen kedvező „bizonyítványt" állítanak ki, mondván, hogy az illető jól dolgozik, a családi élete pedig nem tartozik a vállalatra. Megesik, hogy az alkoholista, családját bántalmazó, keresetét eltékozló dolgozóról adnak jó véleményt. Amennyire elítélendő az ilyen magatartás, olyannyira dicséretes azoknak a vállalatoknak a törekvése, melyek társadalmi bíróság előtti felelősségre vonással igyekeznek közreműködni a családjukkal szemben felelőtlen szülők megváltoztatásában. Az utóbbi időben szerencsére egyre több ilyen és ehhez hasonló példával találkozhatunk, ami egy kedvező folyamat megindulását jelenti. Mivel általában a munkahelyek számára is problémát okozó dolgozók gyermekei jelentik többnyire a gondot a gyámhatóságoknak is, ezért szükség- szerű a vállalatok, üzemek és a gyámhatóságok családgondozói tevékenységének szervezettebb összehangolása. Egyértelmű, hogy a veszélyeztetett gyermekek helyzetén való változtatás nem valósítható meg pusztán társadalmi összefogással. A megyében végzett felmérés nemcsak tájékoztat, de megjelöli a feladatokat is. Az első lépést a tennivalók megvalósításában a helyi tanácsok teszik, amikor is a közeljövőben komplex intézkedési tervet dolgoznak ki a család-, gyermek és ifjúságvédelem szempontjából fontos jogpolitikai követelményre, a megelőzésre, a veszélyeztetett családok segítésére! Török Éva ajtóra najzszögezett fecnin az áll: „Betegség miatt zárva" Egy másik papíron: „Ez a ház üzlettel, szőlővel, szántófölddel eladó!" Pécstől néhány kilométernyire Szalánta irányában a jobb oldalon áll az említett épület, kocsifelhajtóval - tehát autósok számára is ideális megoldás — jó tágas kocsiszínnel, öreg, terebélyes fa árnya alatt rozsdás kertiasztalokat és székeket borítgatott össze a szél, az apáca-rács elkorhadt az esőtől és a bogaraktól, s arasznyi vastagon borítja be a kerthelyiséget az őszi avar. De ha nyitva lenne, ez a sivár reménytelenség várna odabent is az emberre. A padlózat fekete, a falak seszínűen sötétek, minden kopott és elhanyagolt, egyszóval pusztulásra ítélt, kivénhedt csárda. Azért, mert a felirat szerinti tulajdonos — „Pécs és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet" - nem fordít rá egy fillért sem. Lehet, amiatt, mert nem éri meg, „nem megy az üzlet", vagy mert ezt a roskatag házat csak százezrekkel lehetne talpra állítani és megint csak az van, hogy érdemes-e? Hiszen az autók szinte tized - másodpercenként száguldanak el anélkül, hogy... hogy észre- vennék. A Tenkes-csárda is sok „vihart" megért, úgy értve, hogy sokszor cserélt gazdát, néha hosszabb-rövidebb ideig is zárva tartott, míg végre valaki kitalálta, - előbb is rájöhettek volna -, hogy a bejáratot balesetmentessé kell tenni, vagyis föntebb a tetőn megnyitni, és majd az autósok betalálnak, így is lett. Jó halászlét Főznek minden n-ap és bár a vendégsereg ugyan nem tolong, de a napi, szerény, ám biztos forgalom így is megvan. Hát. . . valamit költeni kéne erre is. Eqy kis ióízléssel az egyszerűségre kellene törekedni. Mert a Pákái például az. Pedig félreesik a forgalomtól, Siklósról ágazik le az út Nagytótfalú felé, jobbra a Göntér- hegy enyhe kúpja, a Zuhanya pedig a másik oldalon szép szőlőkkel, présházakkal. Aztán a kanyarban — éppen ott — a Pákái Csárda, a kisharsányi tsz tulajdonában. Mély és hosszú, öreg pince fölött korábban csak a tornácos présház állt, később hozzáépítettek egy söntést, s hozzá egy tágas helyiséget. A falak fehérek, asztalok, székek is őrzik a nyers fa világos színét, a söntéspult mögötti italpolcon sincs semmi fölösleges és nem idevaló holmi, csak borok, lehetőleg e vidék borai. Maflás üvegekben hordják be a Rizlinget, Traminit, egyebeket. A csehszlovák turisták — ha jól értesülök, mezőgazdasági dolgozók — szem- melláthatóan jó hangulatban várják a korai vacsorát. Nem tudok mit mondani: jelenleg a megye legszebb csárdája. De ezzel is baj van. Csak alkalmilag — csoportos megrendelésre tart nyitva - egyébként nem. Hogy miért nem? • Csak találgathat az ember egy kevés általános következtetéssel. A „jól menő" csárdákra - mondván, úgyis a pénzünknél vagyunk — keveset költenek, nem sokat törődnek c kül- és belcsinre. Amelyik pedig tiszta egyszerűségével, hangulatos miliőjével őrzi eredeti, vagy igazi funkcióját, ott meg a forgalom gyér. Pedig a jó bornak is kell néha cégér. Mondjam, hogy a reklám? De lehet-e az italt reklámozni? Szabad-e? Nem a pálinkától büdös, borgőzös és koszos italboltok hírveréséről van szó, hanem a hangulatos útmenti csárdák felélesztéséről, ahol az autózó, kiránduló vendégek kellemes — erősítőktől és dobosok zajától mentes - csendes környezetben kívánnak eltölteni néhány órát nem összepancsolt italok, és nem agyonvariált, fantázia nevekkel felruházott ételek mellett. Csak erről van szó. Rab Ferenc Kevés az eladó az élelmiszerkereskedelemben • Nem telt meg az iskolai létszám • A nők GYES-en, a férfiak nem jelentkeznek Mindnyájan azt szeretnénk, ha az üzletekben mosolygós, kedves, udvarias eladókkal találkoznánk. Csakhogy hovatovább nemhogy mosolygós, de egyáltalán semmilyen eladó sem jut egyes üzletekbe. Nyomasztó munkaerő-gondokkal küzd az élelmiszerkereskedelem. A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat pillanatnyilag hatvan eladót tudna felvenni, de nem jelentkezik senki. Annál többen hagyják viszont el a vállalatot, nem egy a szakmát is. A bolti eladók nyolcvan százaléka nő, néhány éven belül az arány 86—90 százalékra „romlik”. Igen, romlik, mert idén áprilisban 250-en, októberben már csaknem 300-an voltak gyermekgondozási segélyen. A bolti létszám közel húsz százaléka ily módon nem jár dolgozni, S ha ehhez még azt számítjuk, hogy a vállalatnak 1200 harminc éven aluli dolgozója van —, majdnem 90 százalékuk nő — nem túlzás: a súlyos munkaerőgondok csak fokozódnak. Máris be kellett zárni Pécsett néhány egyszemélyes, kisforgalmú boltot, amelyekre ugyan a terület ellátása érdekében nagy szükség volna, de nincs, aki árusítson bennük. Rövidesen hasonló sorsa jutnak azok a kis tejboltok, amelyek nagyobb élelmiszerüzletek „árnyékában" működnek, s a kisforgalmú húsboltokra is készítik már a lakatot. A helyzet a hús- és hentesáru szakmában a legrosszabb. A nehéz fizikai munka miatt ide nem kapni női eladókat, fiatal férfiak meg nem jönnek, a régiek pedig lassan kiöregszenek. Az egyetlen megoldásnak a húsáruk előrecsomago- lása és önkiszolgáló értékesítése látszik. Ehhez viszont az kell, hogy a húsipar csomagoljon, a kereskedelem pedig megfelelő számú hűtőpulttal rendelkezzék. De hát miért idegenkednek a fiatalok az élelmiszerkereskedői szakmától? Ismerkedés az árukkal, áruházban. Való igaz, bevezették a kereskedelemben is a 44 órás munkahetet, de a szabadnap nem azonos a szabad szombattal. A szabadnapot ugyanis a legritkább esetben kaphatják meg vasárnaphoz kapcsolva az eladók. Ezen a fiatal lányok még túltennék magukat, de a családos anyák már a férjükkel, a családdal szeretnék tölteni a hét végét. A kereskedelem sok esetben piszkos, néha nehéz fizikai munkát jelent. Nem véletlenül szürkék a fehér köpenyek: árut kell rakni, mérni, raktározni, kicsomagolni. Nem beszélve arról, hogy például egy pénztáros, — aki egyébként „köny- nyű", ülő munkát végez, hány mázsát emel meg egy nap — bal kézzel. Hasonlóan „elriasztó" tényező, hogy a kis boltok többnyire délelőtt 11 óra körül bezárnak, délután 3-kor nyitnak ismét, így az eladónak — aki egyedül van a boltban, az egész napja foglalt. A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat számos erőfeszítést tett már a munkaerő-gondok enyhítésére. Évente 120—130 tanulót iskoláznak be, legalábbis eddig, mert ebben az évben kevesebben jelentkeztek, mint a felvehető létszám. Az iskola elvégzése után sokan otthagyják az élelmiszerszakmát. Nem az anyagiak miatt, hisz az élelmiszerkereskedelem nem fizet rosszul. Egy kezdő bolti eladó jutalékkal együtt közel kétezer forintot keres. Mégis, mit lehet tenni? Be kell — és be is fogják — zárni a kisforgalmú, egyszemélyes üzleteket. Ez pedig nem kis mértékben érinti a lakosságot, hiszen a megyében 240 egy- háromszemélyes élelmiszerbolt működik. Emellett persze tovább növelik a nagy üzletek, az ABC áruházak számát: közel 13 ezer négyzetméter alapterülettel, további 12 ABC-re lenne szükség Baranyában. A lehetőségekhez képest rendezik a boltok nyitvatartását, figyelembe véve az eladók érdekeit is. Foglalkoztatnának négyórás munkára háziasszonyokat is, de erre nem akadt jelentkező. A húsboltakban pedig az előrecsomagol áruk önkiszolgáló értékesítése tűnik megoldásnak. Mindezek azonban csak részmegoldásokat jelentenek. A szakemberek szerint ugyanis a helyzet tovább romlik, s az élelmiszerkereskedelem egyre súlyosabb munkaerő-gondokkal küzd. Valamilyen megoldást viszont kellene találni, hiszen a probléma nem egy vagy több vállalat belső ügye . . . Panics György Miért: nem megy az: üzlet? Feléleszteni az igazi csárdákat A csárda mindig is a településektől kívülre szorult. „Árválkodott” az országutak, elágazások mentén, lehetőleg útjába esve vándornak, utazónak, vásárra jövő-menő szekerező parasztoknak, állathajtóknak, vigéceknek és komédiásoknak. A zöldre mázolt asztalok fölött cserélték ki a híreket nagyfene politikáról, adózásról, időjárásról és a várható jó vagy rossz termésről, marhaárakról, csend- őrök-pandurok disznóságairól, babonás látomásokról, napszámbérről és summások keserveiről. A romantikus regényekben igen, de a valóságban kevésbé volt „szép asszony" a csárdásné, vagy éppen a lánya és a csárdás sem volt mindig tagbaszakadt izomember. Aztán zsupptető, kocsifelhajtó, gémeskút, bent zöld kármentő, mögötte rézcsapos söntéspult, a kamrában penésztől patinásodott sonkák, oldalasok, szalonnák lógtak, nagykerek kenyereket szeltek, bó- dogpohárból vagy cserépkan- csóból itták a bort. A csárdák — úgy ahogy — megmaradtak. Például a Vargaféle igazi betyárcsárda Sámod és Adorjás között, vagy a „Fülemüle" Villánykövesden, van egy Vókány előtt is . . . hogy hirtelenjében mondjak néhányat Lovasszekéren már aligha érkezik valaki is. Új fogalom született: „autós-csárda". Autóval, motorral, busszal jár az úristen is, a cink és cserépkorsókat felváltotta a fröccsös- sörös pohár, a borok palackokba kerültek, s bár a tégelyekből uqyan lehet folyó borokot iddogálni, de ízük, „zamatuk" azonos, és semmitmondó. Eltűntek a házisonkák és kolbászok is, de van helyette halászlé (ahol van), meg májkonzerv (ez mindenütt van) és cukorka, nápolyi és szeletcsokoládé és konyak demizsonszám- ra, aztán jaffa feltornyozva sárga rekeszekben. A „Neve nincs” csárdában zömök, idősebb - és fölöttébb ideges - férfiú állt a pult mögött és éppen arra készült, hogy a Trabanttal érkező három vendégét kidobja, akik — csak úgy jókedéllyel azt merték mondani: „Bátyám, a lovakat bekötöttük, dobjon eléjük valamit...!'' Nem érti a viccet, meg a csárda-romantikát sem. Szemmel láthatóan unja az eqész csárdát, a szakmát, egyáltalán: büntetésnek véli, hogy út menti kocsma vezetésével megtisztelték. Mellesleg: a csárda most zárva van. Valószínűleg véglegesen. Mert az A jövő eladói az újmecsekaljai ABC- Fotó: Szokolai
