Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-29 / 297. szám
1975. október 29., szerda Dunántúli napló 3 Kulturális életünk fejlesztésének 15 éves terve (6.) A közművelődés fejlesztésének irányai Háromszázezer könyv a gyárakban A Megyei Pártbizott- I ság 1975. szeptember 12-i -ülésén elfogadott feladatterv IV. fejezete a közművelődés fejleszti tésével foglalkozik. A ” fejlesztés általános irányelveivel kapcsolatos megállapításokat ismertetjük. A feladatterv elsőként azt állapítja meg, hogy a szocialista társadalom érdekei kiemelt feladatként sürgetik a rr-unkásművelődés következetes fejlesztését. A megye sajátosságait figyelembevéve, a bányászok körében végzendő köz- művelődés hatókörének bővítése szükséges. Nagyobb támogatást kell biztosítani a munkásművelődés közös bázisainak, elsősorban a szocialista brigádoknak. Sokat tehetnek a munkások közművelődésének segítésében a munkahelyi vezetők. Az üzemekben, vállalatoknál az éves gazdasági tervekkel összhangban, a közvéleményre épülő kulturális programokat indokolt készíteni, melyek tartalmazzák a politikai és szakképzés, a felnőttoktatás és a közművelődés egymásra épült terveit. A munkáshagyományok ápolása kapjon nagyobb teret az üzemek tevékenységében. Az eddiginél hatékonyabban kell segíteni az utazó, bejáró munkások művelődését munkahelyek és lakóhelyek együttműködésével, a munkásszállások közművelődési ellátottságának javításával. A közművelődési intézmények fontos feladata, hogy szorosabb együttműködést alakítsanak ki az üzemekkel, a szo- . cialista brigádokkal, támogassák az ott folyó közművelődési tevékenységet, segítsék a szak- szervezeti kulturális munkát és politikai tömegoktatást. Nagyobb figyelmet a falvakra A megye falun élő népességének aprófalvas településekből adódó rendkívüli szétaprózottsága, egyes csoportok különösen alacsony műveltségi foka következtében Baranyában fokozott figyelmet és sajátos módszereket igényel a falvakban végzendő közművelődési munka. A falvakban átmenetileg jelentkező művelődési hátrányok ellensúlyozására a településhálózat-fejlesztési tervekkel összhangban javítani lehet a falvak és körzetek intézményi ellátottságát, a személyi feltételeket. Ez a helyzet követeli meg megyénkben a közoktatás és a közművelődés helyi összekapcsolását, a pedagógusi bázis erősítését. Kiemelt módszerként lehet foglalkozni a mozgó közművelődési szolgáltatások fejlesztésével. Minden szinten nagyobb gondot kell fordítani az ifjúságnak a közművelődésbe való szervezett és tervszerű bevonására. Az ifjúsági klubok, szakkörök munkájának továbbfejlesztése ennek egyik jó lehetősége. A közoktatási intézmények a jövőben vállaljanak nagyobb szerepet az önművelés igényének felkeltetésében, az öntevékenység képesség kialakításában. Az ismeretterjesztés feladatai A fejlesztési terv részletesen foglalkozik az ismeretterjesztés, a világnézeti nevelés feladataival is, mely tevékenységnek elő kell segítenie a hazafias és internacionalista nevelést, a szocialista erkölcs és életmód erősítését, a nacionalizmus, a kispolgáriság és a vallásos ideológia elleni küzdelmet. Az ismeretterjeszté's fontos feladata, hogy hozzájáruljon a termelési kultúra fejlesztéséhez. A jövőben is fontos feladatai maradnak a műkedvelő művészeti mozgalomnak, mely a szintere lehet a munkás-paraszt diákfiatalok és értelmiségiek közös tevékenységének, serkentve résztvevőit az aktív művelődésre, közösségi élményeket nyújtva, hozzájárulva új ismeretek szerzéséhez. Mindezek elősegítése érdekében szervezik továbbra is a bemutató és minősítő sorozatokat, az anyagi és szellemi erők ösz- szefogásával bázis csoportokat hoznak létre, melyek kiemelt támogatásban részesülnek. A megyében élő nemzetiségek körében a közművelődés fejlesztése az anyanyelvi Jcul- túra művelésének magasabb szintre emeléséhez, a népművészeti hagyományok ápolásához, a szocialista hazafiság és internacionalizmus elmélyítéséhez járulhat hozzá. Ezt segítheti elő a nemzetiségi klubok hálózatának továbbfejlesztése, a nemzetiségi műkedvelő csoportok nagyobb szakmai és anyagi támogatása, a nemzetiségi könyvtárak ellátottságának javítása. Az intézményrendszer fejlesztése A közművelődés fő feladatainak megvalósítását a kulturális intézmények rendszere biztosítja. Fejlesztését a korábbinál tudományosabb és tervszerűbo fejlesztési-beruházási politikával lehet szolgálni, mely a hosz- szútávú tervidőszakban helyes arányt tart az eddigi előrehaladás hiányait pótló hálózatbővítés és a minőség fejlesztése között. Az elkövetkezendő tizenöt év előrehaladásának fő jellemzője a minőségi fejlesztés lesz, mely elsősorban a meglévő intézmények korszerűsítését, felszereltségük javítását jelenti. A gazdasági realitások szükségessé teszik, hogy fontossági sorrend alakuljon ki. A fejlesztési terv első helyre a könyvtári ellátás további bővítését teszi, ezt követi a művelődési otthonok, majd a múzeumok fejlesztése. A művészetek és a tudományok terén, közművelődési szempontból a közönséghez való eljuttatás biztosítása az elsődleges. A közművelődési létesítményeknél előnyben kívánják részesíteni a munkáslakta településeket, az új lakótelepeket, az ifjúság mozgáskörzetében működő intézményeket, a települési központok alsófokú ellátásának teljesebbé tételét. A helyi intézmények fejlesztésének fő forrása az üzemek, szövetkezetek és helyi tanácsok fejlesztési alapja legyen, elsősorban az erők összefogására támaszkodva. A bűvös képlet ,,Hát ez- is mesterség? - vetődhet fel benned a kérdés. Hiszen mindenki tudja, hogyan kell tanulni: nekiülök a kijelölt szövegnek, addig olvasom, amíg kívülről nem fújom, és kész! - Mines elég bajom magával a tanulással, most még külön a tanulást is tanuljam?" — ezekkel a bevezetősorokkal kezdődik dr. Dezső Zsigmond- né Tanulni tudni kell című könyvecskéje. S azután, hogy mind tovább lapozunk, egyre inkább rádöbbenünk: néha a legelemibb tanulási szabályok ellen is vétünk. Aligha akad olyan, akinek diák korában ne magyaráztak volna órák hosszat, hogyan is tanuljon. A hasznos, segítő szándékú jótanácsok azután .rövidesen elillantak, s mindenki a maga feje után forgatta a tankönyveket. Ezúttal az írónő összefoglalta mindazokat a tényezőket, melyek a tanulás, az ismeretszerzés munkavégzése alatt bennünk és rajtunk kívül lejátszódnak. Szól többek között az akaratról, az érdeklődésről, a magunk elé tűzött célról, lényegesnek tartja a kellő önbizalmat, az érzelmi állás- foglalást, majd a tanulótípusokat ismerteti. Megállapítja, hogy bármennyire is azt állítjuk, miszerint a rádió, a zene nem zavar bennünket, mégiscsak a teljes csend vezet a legeredményesebb tanuláshoz. Sajnos ma még nagyon kevés figyelmet szentelünk azon környezetünknek, amelyben a tanulást végezzük. Igen is lényeges a világítás, a helyes testtartás, a kényelmes ülőalkalmatosság, a körülöttünk lévő rend. Óva int azonban a tes- pedt kényelemtől, az ágyban tanulástól és több más — ma diákkörökben általánosan elterjedt tanulási formáktól. Egy bűvös varázsigének tűnő képlettel is szolgál: I K 3Át. — Ismerkedés - Kérdésfeltevés — Átolvasás, Átgondolás, Átismétlés. Ez tulajdonképpen az észszerű tanulás és az értelmes, hatékony olvasás, azaz a gyorsolvasás folyamata. A könyvecske utolsó fejezetében olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek a diák életében a legizgalmasabbak: a vizsgák, beszámolók. Igen hasznos, egyáltalán nem közhelyszámba menő tanácsai valóban elősegíthetik az eredményes szereplést. Dr. Dezső Zsigmondné, aki a gyorsolvasás első hazai programozott tankönyvének szerzőié ezúttal is hasznos, megszívlelendő tanácsokkal látja el olvasóit. Alapfokú könyvtárosképző tanfofyamot indított a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa — adtuk hírül a közelmúltban lapunk hasábjain. A könyvtárosi feladatot társadalmi munkában ellátó dolgozók két hetenként egy-egy napon a könyvtározási ismeretek mellett általános társadalmi, politikai és szakszervezeti tudnivalókat is elsajátíthatnak. Ma már alig akad üzem, vállalat, amelynek klubjában, étkezőjében vagy akár folyosóján ne állna könyvszekrény, ami a szakszervezet tulajdona. Sokszor megmosolyogjuk a kulcscsal szaladgáló társadalmi munkás könyvtárost, akit bármikor elő lehet keríteni, hogy a keresett kötetet kiadja. Ezek a könyvtárak pedig működnek, s minden nagyobb látványos megnyilvánulás nélkül is a jelentőségük óriási. Hiányos könyvállományuk ellenére számos előnnyel rendelkeznek a nyilvános könyvtárakkal szemben. Többek között, mert helyben vannak, s a dolgozók közelébe viszik a könyveket és közelebbi kapcsolat alakulhat ki a könyvtáros és a kölcsönző között, hiszen gyakori, hogy még azonos munkapad mellett is dolgoznak. Baranyában a jelenlegi adatok szerint csaknem 180 szak- szervezeti könyvtár található. Ez magában foglalja az önálló, a törzsállományos és a letéti könyvtárakat is. összességében megközelítően 300 ezer kötet könyv közül , válogathatnak az érdeklődők. Az SZMT központi könyvtára Pécsett van, feladata kettős: egyrészt, hogy a 120 ezres állományából ellássa a letéti könyvtárakat, másrészt pedig szakmai irányítást végez. Napjainkban Pécsett és a megyében tizennégy törzsállományú könyvtár is működik, amelyek már a szépirodalmi műveken kívül szakmai, kézi és lexikális jellegű műveket is adnak olvasóik kezébe. önálló körzeti könyvtára van Komlón a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének, ami egyben a város nyilvános könyvtáraként is várja olvasóit. Százhúsz ezres könyvállományának vonzás- körzete jóval túllépi a város határait, s magában foglalja a környező bányászlakta településeket. Méreteiben kisebb, de hasonlóan önálló könyvtárral rendelkezik a 12. számú Volán, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat és az Ércbányászati Vállalat. Az üzemi szakszervezeti könyvtárnak különösen fontos szerep jut a szocialista brigádmozgalmak kulturális vállalásainak teljesítésekor. Ez a könyvtár biztosíthatja az elolvasandó műveket, s tehet ajánlatot a mind igényesebb művek megkedveltetése érdekében. Nem közömbös tehát, az a 180 szakszervezeti könyvtáros, akinek ez feladata, milyen felkészültséggel oldja meg a ráháruló nehézségeket. S a szerepük a jövőben még fokozottabb lesz, hiszen a jelenleg is folyó olvasási pályázat elsőfokú értékelését is ők végzik majd. F. J. Szüreti bál a szociális otthonban Elmúlást árasztó októberi délutánon szállt a nóta: „János bácsi, János bácsi, tudom mit akar csinálni!" Pajzán história lett belőle, amilyet a baranyai nemzedékek számos János bácsija valószínűleg szüreti nagy jókedvében művelt az asszonynéppel. A János bácsik ki tudja hol nyugosznak már, fehérség dolgában az éneklő asz- szonyok haja is vetekszik a csipkésszélű hófehér kötényekkel. De énekelnek, mert a nóta — őket már erre tanították a gondozóik — maga az élet. Előbb ilyen élet-nótát vittek a bófyi, meq a duna- szekcsői nénik, karöltve néhány szederkényi asz- szonnyal, a szociális otthon betegeinek, szobáról-szobára. Aztán pántlikás kalappal kisbíró dobolta a hívogatót és összegyűlt a szociális otthon minden lakója. Ágyból kelt, aki tehette, sötét ruhát húzott, aki nem fekvő beteg, mert immáron az ötödik szüreti bált rendezték. Mákoskalács nehéz illata szállt, éreztük: még forró a bélé, langyos szép őszi délutánon megszólalt az éltető régi nóta. Október volt Szederkényben. Kedves emlékű régi rokolyákban léptek ki az őszhajú asszonyok a fák alól, ragyogott a szemük, mert megszólalt a harmonika . . . Csak álltunk ott a kerítésnél egy német nemzetiségi riporterkollégával és csodáltuk az emberi erőt, a hetvenéves jókedveket, a jelenidőbe való szépkedvű belelendülést. Karcsú szőke fiatalasszony figyelte a sort, ahogy koreográfia nélkül, ősi, hagyományos rendben halad végig a szociális otthon díszterme felé: Dér Mátyásáé, az otthon kulturális munkatársa, az ünnepség afféle dramaturgja. — öt éve, mióta Balogh Istvánné a megye szociális otthonainak pszichológusa, mindig megrendezzük ezt a szüreti ünnepséget - mondta. — Ö vezette be az öregkor^ gondjaitól elterelő kulturális programokat. Minden intézetben külön-külön is van ilyen szüreti rendezvény és megrendezzük a megyei közös ünnepséget is a Balatonon. Ott is, meq a szegedi, pesti üdültetések alatt baráti kapcsolatok alakulnak ki az egyes otthonok lakói között. Osszejárunk, mert ez is az élet eqyik megnyilvánulása. Máskülönben hagyományokat is gyűjtünk. Résiben ilyen gyűjtés eredménye a mostani szüreti játék. Úttörő munfa ez, hiszen az országban csak baranyai szociális otthonban van kulturális munkatárs. Sőt, Balogh Istvánné azt is elérte, hogy engem és sombereki kolléganőmet, Jancsarics Ilonát a szombathelyi főiskola népművelő-könyvtáros szakára felvegyenek, s most már végzősök vagyunk. Ilyen sincs más megyében. Vonul a nép a díszterembe, előttük, mögöttük, mindenütt egy fehér alak: Balogh Istvánné. Az alkalmilag felkapott fehér köpeny kicsit bő, majdnem leng utána, amint egyszerre három felé is fut. Néhány öreq kinyúl a sorból és megsimogatja . . . Bent meg szőlőfürtök lógnak alá a mennyezetről és megkezdődik a műsor. Kőhalmi Jánosné, az otthon vezetője odasúgja: — Az évnek azokon a napjain fogy a legkevesebb gyógyszer, amikor ilyen mozgalmas, látványos műsort rendeznek az öregek. Szól a harmonika, énekelnek a dunaszekcsői nénik, aztán a bólyiak, szederkényiek, magyarul, németül, néha vegyesen is, mert azt dalolja egy picike öregasszony, hogy „Und wo das menyecske!" Rezgőhangú matrónák kórusa szólal meg, tökéletes intonációval, nyolcvankét esztendős nénike mond verset, Lötzl János bácsi csak húzza q harmonikát, mi meg csak nézzük a játék éltető csodáját. Elevenné válik a baranyai szüret sok ősi rigmusa, a csősz meg a tolvaj históriája. És mondják, elevenné vált itt már más is: Dér Mátyásné magyarul is, németül is rendez felolvasó- esteket, irodalmi műsorokat a házi könyvtárban. A világszerte növekvő számú öregek közé itt, Baranyában, gyakran eljön a jókedv, a gondolkodtató könyv, a mese, hogy elűzze a magányt. A szüreti bálon meg, két szelet dióskalács között, egy öreg sváb néni értékelte a hangulatot: — Csak lassan húzni a lábat, még a lippenősnél is, úgy nem nyilallik a derék. Csak lassan, szépen . . . Földessy Dénes M. E. Októberi napsugár Tanulni tudni kell Cél; akarat, önbizalom Szokolai István felvétele A Pécsi Dohánygyár műszaki könyvtára.
