Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-25 / 293. szám

1975. október 25., szombat Dunántúli llaplo 3 A tervek a szekrényben hevernek Megszűnik a szakmunkás­képzés Siklóson A tábla teleírva matemati­kai képletekkel, a fiúk szemé­ben feszült figyelem. A terem rkában olajkályha szolgál­tja a meleget, a falak ki­festve, a padló simított beton. Általában rend és tisztaság. Amíg a tanulók az üdvözlő felállás után ismét a matema­tikában igyekeznek elmélyülni, Harmat Mihály, az iskola igaz­gatója elmondja, hogy az osz­tálytermet a tanulók társadal­mi munkában hozták rendbe a falfestéssel és a padlóbetono­zással együtt. Ez az iskola egyik része. Egy épület egy tanteremmel. Kívülről sokkal siralmasabb a látvány. — Nemsokára rendbehoz- uk kívülről is az épületet — nondja az igazgató. — Szin­tén a tanulók, társadalmi mun­kában. Amikor a szakmunkásképző ntézetet kerestem, egy siklósi helybéli készségesen útbaiga­zított. Ám a következő sarkon újabb helyet jelöltek meg, majd egy harmadik házhoz irányí­tottak. Rövidesen kiderült, nem tájékozatlanságból adtak há­rom különböző címet. Két épü­letben összesen három tante­rem, egy másikban, az Ifjúsági Házban az igazgatói iroda és a tanári szoba — a kettő együtt akkora, mint egy mo­dern lakás nagyobbik szobá­ja. Ez a siklósi szakmunkás- képző intézet. Jelenleg összesen 260 tanu­ló sajátítja itt el hétféle szak­ma tudnivalóit. Ebbe az isko­lába járnak az autószerelők, villanyszerelők, mezőgazdasági gépszerelők és géplakatosok, női szabók, asztalosok, kőmű­vesek. A siklósi szakmunkás- képző intézet a pécsi 500-as intézethez tartozik, de az asz­talosok az 508-as, a kőműve­sek az 506-os intézetben tesz­nek szakmunkásvizsgát. A három tanterem rendsze­rint reggel nyolctól este hatig foglalt. Az órarend összeállí­tásához egy matematikus kép­zettsége kell, hogy mindig le­gyen szabad terem és oda ta­nár is. Mindezek ellenére az isko­lának nincs oka panaszra a tantestületet illetően. Tizenegy főhivatású nevelő foglalkozik a tanulókkal. Négyen, akik köz­ismereti tárgyat tanítanak, fő­iskolát végzett pedagógusok. A hét közül, akik a szakelmé­letet oktatják: hárman rendel­keznek üzemmérnöki, illetve felsőfokú technikusi oklevéllel. Erőfeszítések a mostoha helyzet javítására A szakmunkásképzés egyik sarkalatos pontja a szakmai gyakorlat megszerzése. — Elegendő lehetőséget kap­nak erre? — Igen — mondja Harmat Mihály igazgató. — A BCM- ben, a Siklós—Villányi Állami Gazdaságban, a Cserkúti Gép­javító villányi üzemében, s még néhány helyen kapnak szakmai gyakorlati oktatást a tanulók. A testnevelést hogyan oldják meg? — A várkertben tartjuk az órákat. A gimnázium és az általános iskolák tornatermei túlzsúfoltak. Ehhez még annyit, hogy víz- öblítéses W. C. és tisztálko­dási lehetőség nincs. Pécsett már húsz évvel ezelőtt az ál­talános iskolákban megköve­telték, hogy tisztasági csoma­got vigyen a gyerek. Van-e és milyen jövője le­het ilyen helyzetben a siklósi munkásképzőnek? Hogy a járásban kell a szak­ember, azt senki sem vkatja. A statisztika is bizonyítja, hogy soha sem voltak beiskolázá­si gondjai az intézetnek. A prognózis szerint a jelenlegi 260-as létszám nemhogy csök­kenne, hanem emelkedésre számíthatnak. Valószínűleg ezt vették fi­gyelembe a Munkaügyi Mi­nisztériumban, amikor — két évvel ezelőtt — 200 ezer fo­rintért elkészítették az UNIBER- nél az új siklósi szakmunkás- képző intézet terveit. A részle­tes kivitelezési tervek egy szek­rényben hevernek, és semmi jel, hogy lesz belőlük iskola. Pedig a nagyközségi tanács ma is odaadná a közművesí­tett telket az építés céljaira. Némi javulás azért várha­tó Siklóson: a Baranya megyei Tanács jelentős összeget bizto­sított arra, hogy egy használ­hatatlan épület átépítésével két új tantermet alakítsanak ki — két régi mellé. Hogy ez mielőbb megvalósuljon, ahhoz a nagyközség Községgazdálko­dási Vállalatának igyekezete is szükséges. Nagyon sokat javít az isko­la helyzetén a két új tante­rem. Megoldásnak azonban semmiképp sem elegendő. A Baranya megyei Tanács állás- foglalása szerint körülbelül öt év alatt megszűnik Siklóson a szakmunkásképzés. Helyette Mohácsra, Szigetvárra és Pécs­re irányítják a tanulókat. A következő tanévben már nem is vesznek fel kőműves tanuló­kat. Tulajdonképpen ez is egy megoldás. Kurucz Gyula Január 12—17. Filmszemle Pécsett t A Kulturális Minisztérium Filmigazgatóságán megbe­szélést tartott a Magyar Já­tékfilmszemle Intéző Bizott­sága és ennek alapján meg­kezdődtek a Pécsett, 1976. január 12-17. között immár nyolcadik alkalommal is­métlődő, országos rangú kulturális esemény előkészü­letei. Egy újdonság: ezút­tal nem előzi meg zsűrizés vagy nevezés a filmek rész­vételét a szemlén. Úgy ha­tároztak: az 1974. decem­beri budapesti filmnapok óta elkészült valamennyi magyar játékfilmet, vagyis az utóbbi év teljes termé­sét bemutatják, szám szednt huszonhármat. A részletes, kiegészítő rendezvényekkel gazdagított szemleprogram rövidesen elkészül. Jó szó a kereset mellé! Levél a szülőknek Az üzem és a család kapcsolata a pályakezdők segítésére A katonaságnál már jóné- hány éve bevezették, hogy a szülőket értesítik a fiúk visel­kedéseiről, eredményeiről. Eleinte sokan fölöslegesnek tartották, de be kellett látni, hogy a szülők öröme vagy kor- holása gyakran több eredmény­nyel jár, mint mondjuk a lak- tanyafogság. Nemrégiben egy komlói bá­nyászcsaládhoz látogattam, s amikor a gyerekekre terelődött a szó, a mama büszke öröm­mel ' mutatott egy levelet. A nagylány a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregységében dolgo­zik néhány hónapja, a szak­munkás bizonyítvány megszer­zése óta. A levélben, amelyet o gyártól kaptak, többek kö­zött ez áll: ,,Az Önök kislá­„Tudiam* biaconyitani leéli Ezeröt-ezerhatszáz személygépkocsit értékesítenek mintegy 40 millió forint értékben évente a Merkur pécsi telepén. Ez a szám évről évre növekszik, ami azt bizonyltja, hogy sikerült megnyerniük mind az eladók, mind a vevők bizalmát, amit a helyszíni készpénzfizetéssel, illetve a minimális átírási illetékkel és a kocsik alapos műszaki átvizsgálásával értek el. Fotó: Maletics László így élnek falun a fiatal diplomásuk Beteljesült remények Ha minden úgy történt volna, ahogy az iskolapadban elkép­zeltük ... — Hányszor sóhajt így fel az ember! Pintér Henrik és felesége, Tóth Irén reményei beteljesül­tek. Nyolc esztendővel ezelőtt két bőrönddel érkeztek Mágocs környékére, ma háromszobás, ízlésesen berendezett társas­házban laknak. Vettek egy Zsi­gulit. Mindketten Nagykanizsán a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot végezték el. 1967 óta dolgoznak. — Valahogy így terveztük évekkel ezelőtt - mondja Tóth Irén. — Erre a környékre sze­rettünk volna kerülni, ezért is kötöttem annak idején társa­dalmi ösztöndíjra szerződést a bikali tsz-szel. Itt élnek a szü­leim. A férjem ugyan zalai, de ő is megtalálta számítását. Pintér Henrik Nagyhajmóson kezdett, de a tsz-egyesülések egy gazdaságba hozták felesé­gével. Most belső agronómus. Egy 6756 hektáros gazdaság­ban egyre nagyobb szerephez jut a gaídaságosság. Ez a munkakör lehetőséget teremt a tervszerűbb és korszerűbb agro­nómiái szemlélet bevezetésére és annak alkalmazására. — Három évvel ezelőtt az ötezres sertéstelep vezetőjévé neveztek ki — mondja Pintérné. — Tudtam, bizonyítanom kell. Úgy érzem, sikerült. — Mire büszke? — Vezetésem alatt történt a betelepítés és a sertéstelep gazdaságosan működik. — Sokan elvágyódnak a fal­vakból. És a Pintér család? — Aki agrár pályát választ, annak számolnia kell azzal, hogy falun kell élnie — mond­ja Pintér Henrik. — Mi kialakí­tottuk a magunk életformáját, nyilván úgy, ahogy nekünk kel­lemes. Szeretünk itt élni. Feltesíem a kérdést: mi hiányzik Csasznyi István gé­pészmérnöknek, a mágocsi tsz gépműhely-vezetőjének. Kapás­ból válaszol: — Az idő. — Miért? — A munka a hétköznapokat reggeltől estig, sőt a vasárnap­jaim jó részét is lefoglalja. Né­ha felötlik bennem: de jó is lenne egy kicsit élni! — Mit ért ezen? —- Egy kicsivel többet együtt lenni a gyerekekkel és a fele­ségemmel. Eljutni kocsival ví­Pintér Henrik Csasznyi István Góth Katalin Tóth Irén Katona László kendre. Többször beugrani Pécsre. Erre kevés a lehetőség. Az ötven erőgéppel, hét kombájn­nal és a félszáz dolgozóval mindig van probléma. S a gé­peknek menniök kell. Ahhoz, hogy mindenütt ott legyen és mindenről tudjon a vezető, nem elég a nyolcórás munkaidő. — Bizonyára megbecsülik munkáját? —- Ma már szakembernek számítok, szavam van. S a 4800 forint alapfizetés sem megvetendő! — Gondolt arra, hogy itt hagyja a gazdaságot? — Valamikor régebben igen, ma meg sem fordul a fejem­ben. Beilleszkedtem ebbe a közösségbe. Csasznyi István 1967-ben vég­zett Gödöllőn, az Agrártudo­mányi Egyetem mezőgépész ka­rán. Katona László gépész üzem­mérnök : — Világéletemben falusi srác voltam. Szeretek falun él­ni.. Laktam a fővárosban is, de honvágyam volt. Biztonsá­got ad nekem ez a vidék — valami kimondhatatlan nagy szabadságot. — Tehát elégedett ember. — Azt nem állítom. Kevés falun a hasonló érdeklődésű ember. Aki hozzám hasonló műszaki beállítottságú, bezárkó­zik. Valahogy nincs időnk tö­rődni egymással. Az állandó időzavar miatt ünnepszámba megy a mozi és színház. — S a munkasiker? Nem kárpótolják? — Nem mondom: jó fontos­nak lenni, felelősséget érezni egy kollektíva iránt. Mint üze­melési vezetőnek valamennyi, a földeken kinn dolgozó gép az enyém. — Tervei? — öt évvel ezelőtt Körmen­den végeztem. Egyszer neki­vágok a műszaki egyetemnek. Lakás is kellene. • Ennek a barna kislánynak, • aki a tsz baromfitelepének iro­dájában dolgozik, dombóvári a vőlegénye, együtt jártak a ka­posvári főiskolára. A lánynak megtetszett ez a vidék és Góth Katalin úgy döntött, nem megy vissza Vas megyébe, hanem Mágocsra jön gyakornoknak. A lakást is elintézték: Nagyhaj­máson lesz az otthonuk. — Mit szeretne elérni? — Ha majdan _irányításom alatt lesz a baromfitelep egy része, akkor is ilyen jövedelme­ző legyen, mint most. A rohanó napok sodrában néha jó megállítani egy pil­lanatra az időt. Nem árt bele­csimpaszkodni a múltba, meg­vallom — őszintén —, hogyan is élünk .. . Mécs László nya a Május 1. Ruhagyár 134. szalag „Zója” szocialista bri­gádjába került dolgozni. Kis­lányuk igen szorgalmas, tiszte- iettudó, jólnevelt. Munkáját úgy mennyiségben, mint minő­ségben jól végzi. Köszönjük, hogy ilyen szorgalmas, tiszte­lettudó kislányt neveltek.” A-le­velet a brigádvezető és a sza- laq vezetője írta alá. Tudomásom szerint Baranyá­ban eddig egyedül állnak ez­zel a kezdeményezéssel a ter­melőüzemek között. Egyelőre a gyárban is csak ez az egy bri­gád küldött levelet a szülők­nek, de rövidesen a többiek is átveszik ezt a kezdeményezést. Az eddigi tapasztalatok sze­rint ugyanis a jók még jobban igyekeznek, a többiek pedig utol akarják érni őket. Ez év elején tárqyalta a KISZ KB a páJyakezdő fiatalok munkahelyi, társadalmi beillesz, kedésének problémáit, kiemel­ve a segítés fontosságát. Mi ez a levél, ha nem a segítés egyik módja? A köszönő, elis­merő sorok mögött ott van az is, hogy közénk tartozol, be­fogadtunk. Figyelünk rád, se­gítünk is, ha arra szorulsz . . . Mondhatná valaki, hogy a boríték a legékesebb bizonyí­ték. A fizetés azonban nem fe­jez ki mindent. Nem egy eset­ről hallottam, hogy a munká­sok jóval az átlaq felett ke­restek, mégis megváltak a munkahelyüktől. Miért? Mert fizetésnap legfeljebb kétszer van egy hónapban, de a dol­gozók a többi huszonhárom napon is szeretnék magukat jól érezni a munkahelyen. Jól tudom, a levél nem „ le­het hézagpótló. Nem helyette­sítheti a szociális ellátottságot, a dolgozókról való gondosko­dás sokféle dologi feltételét. De mindenképpen kiegészíti az anyagi juttatásokat. Nem eredményezhet ez a munkatársak részéről irigységet, bosszúságot, ,,miért nem ép­pen én" hangulatot? — Nem, mert a Május 1.-ben a brigád kollektívája dönt, hogy kinek a családja kapjon elismerő leve­let. Családot írtam, mert nem csak a pályakezdők kaphatnak ilyen kollektív elismerést. Hadd szerezzen tudomást o megbe­csülésről a férj, vagy a gyere­kek, legyen közös a család örö­me. Politikai könyvnapok Gazdag lesz az október 31- én kezdődő politikai könyvna­pok kínálata: Több mint húsz mű jelenik meg megközelítőleg 750 000 példányban. A politikai iroda­lom rangos seregszemléjéről Béréi Andor, a Kossuth Könyv­kiadó igazgatója tájékoztatta az újságírókat a kiadóban. Előreláthatólag 4300 pártszer­vezetben, 2600 községben lesz­nek helyi rendezvények, ahol kisebb kiállításokon teszik szemlére a pártkiadó gondozá­sában megjelent köteteket, s a legújabban megjelent kiad­ványokat. Az újdonságok között sze­repel például a háromkötetes Marx—Engels válogatás, a kü­lönösen szép kivitelű könyvet Erdélyi János tervezte. Bizonyá­ra nagy érdeklődést kelt majd a „Magyarország megyéi és városai”, ,,A tudományos-tech­nikai forradalom és az okta­tás forradalma" című kötet és néhány, izgalmas történelmi eseményt szépirodalmi formá­ban feldolgozó mű.

Next

/
Thumbnails
Contents