Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-19 / 287. szám

6 Dunántúli napló 1975. október 19., vasárnap Illyés Gyula vígjátéka a Pécsi Nemzeti Színházban Orfeusz a fel- világban Amikor Illyés Gyula új drá­mája folyóiratban megjelent, a szerző bevezetőt is írt hozzá. Szükségét érezte aggodalmai kifejezésének. Ezek a sorok csaknem mentegetőzésnek hat­nak. A szerző igazolni szeretné a darab szabadszájúságát, a szókimondó humort, amellyel nehéz kérdésekhez közelít. De volt más problémája is az író­nak : „Irodalomtörténeti — történel­mi — korszakunk kiosztott rám is olyan kifejezendőket, ame­lyeknek minden hangját, sőt, hangsúlyát mérlegelni kell; fo­kozott felelősséggel a környe­zeti akusztika miatt. Amelyek már-már talárt kívánnak, bíróit, papit." Ami más szóval azt jelenti, hogy az olvasók, a költő tisz­telői, a közönség, nagyjából az egész ország súlyos nagy mű­veket vár Illyés Gyulától, a nemzet sorskérdéseiről szóló­kat, „klasszikus" műveket. Indo­kolt is ez, jogos is. Az évek so­rán bebizonyosodott, hogy Illyés Gyula vállalta is ezt a szerepet, megírta a műveket, és a mű­vek felrázó erejűek voltak, ve­retesek, gondolkodásra pezsdí- tőek. A költő azonban feszeng a talárban, szeretne megsza­badulni tőle, kipróbálni más lehetőségeket. Azért költő. Nyo­masztja a gyanú is, hogy a talárból naftalinszag áradhat. Szeretne kiruccanni, akár si­kamlós területekre is, bosszant, ják a jövő nevében hirdetett áltudományos bölcselkedések, azokat is kedve lenne megfrics­kázni, figyeli az esendő és okoskodó emberek garmadáját, akikről szívesen rajzolna találó karikatúrákat, noha ő nem karikaturista hanem nagy festő. Illyés Gyula tehát pár sorban leírta aggodalmait, de azért megírta ezt a darabot is, a Pécsi Nemzeti Színház és Cz/% mer József dramaturg biztatá­sára. A pécsi színház ezzel a mostanival már öt új lllyés- drámát mutatott be elsőként, és ez önmagában is igen nagy dolog. Olyan hagyomány ala­kult ki ezáltal, amely csak nyereség színháznak, irodalom­nak egyaránt. Kétségtelen, hogy az Orfeusz a felvilágban nem áll be olyan könnyen ebbe a sorba. Úgy gondolom, legkevésbé azért, mert a közönség valóban si­kamlósnak érzi a darabot. Vol­taképpen nem is az, hiszen a darabnak minden „ilyen jelle­gű” megnyilvánulása fontos, nagyonis emberi kérdések meg­világítását ..szolgálja, tehát funkciót teljesít, és ebben a ke­retben jól megfér a vaskos humorral a rafinált szellemes­ség. Nehezebben birkózik meg a közönség — és itt már a szé­Déry Mária, Györy Emil és Kézdy György lesebb közönségre gondolok — a szöveg utalásoktól, jelzések­től súlyos tömörségével, kör­mönfonton „tudományos” bra­vúrjaival. És nehezíti a színházi est kerek élményét a darab „pointillista" technikája is. Ily- lyés Gyula maga használja ezt a kifejezést, utalván arra a festészeti irányzatra, amely a festéket pontokban, „pöttyök­ben" tette fei a vászonra. Messzebbről nézve „összeáll” a kép, közelről azonban adva sedéssel gyürkőzött neki a fel­adatnak, mint a többi lllyés- dráma bemutatásának. Tudták, hogy ez a vígjáték igazában mégsem vígjáték, hanem drá­ma, amelyben humor és tragi­kum fér meg vagy csatázik egymással. Hogy voltaképpen megint csak sorskérdésekről van szó, igaz, ezúttal általánosab­ban, az emberi kapcsolatok buktatóinak, csődjeinek, lehe­tőségeinek vizsgálatáról. Hogy a figurák itt kevésbé jellemek, mint igazságok, magatartásfor­mák és jellemző tévelygések hordozói. mutatkozhatnak”, kétségkívül igaz. Ingujjra vetkeztetett igaz­ságai nem állnak sorfalat a választ keresőnek, hogy kézről- kézre adva elvezessék őt egy kész életrecepthez. Ez a mai Orfeusz a hajdanihoz képest csupa sár, kapkodás, zűrzavar, még a keresésben sem elég szívós. Megtalálja Euridikét? Ki tudja. Néhány jelzőtáblát leg­alább meglelt, ilyeneket; kité­rő, mellékutca, zsákutca. A „felvilágban" ez is nyereség. Hallama Erzsébet van a vászon, sok-sok apró színfolttal. A Pécsi Nemzeti Színház gárdája ugyanolyan felelősség- érzettel, tisztelettel, sőt, lelke­Az előadás egészéből ezáltal a kollektív munka sugárzik. Nincsenek nagy színészi fel­adatok, bár vannak jó alakítá­sok. Sokkal inkább egy együt­tes közös nagy vállalkozása az előadás, amelynek legrokon­szenvesebb vonása, hogy arra rendezkedik be; világossá, ért­hetővé, a beszéd és a mozgás segítségével plasztikussá te­gye a színfoltokból építkező drámát. Sík Ferenc rendező, akár egy jó karmester, a hang­erő, a tónusok gondos megvá­lasztásával igyekezett meghúz­ni az előadás íveit. Az est má­sik nagy rendezője Vata Emil volt, akinek szellemes és sze­rencsés díszletei egycsapásra mintegy kontúrokat teremtettek. A tizenhat színész közül hadd emeljem ki azokat, akik mégis egyéni színt adtak szerepük­höz: Györy Emilt, Pásztor Er­zsit, Kézdy Györgyöt, Holt Ist­vánt, Dávid Kiss Ferencet. Mik- lósy Judit, Sólyom Kati, Huszár László, Antal Anetta, Déry Má­ria, Szegváry Menyhért, Melis Gábor, Vajda Márta, Váry Éva és Petényi Ilona voltak még a jól együttműködő együttes tag­jai. Illyés Gyula megállapítása, hogy „az igazságoknak csak erejükre vall, ha ingujjban is A KÖNYVPIAC SLÁGEREI Milyen könyveket vásárolnak ezekben a napokban legin­kább a könyvbarátok? Egybehangzó vélemény sze­rint nagy érdeklődést váltott ki Fridenthal: Leonardo című, második kiadásban megjelent könyve. Az első kiadás 25 000 példánya rövid idő alatt elfo­gyott. Sokan keresik az értékes könyvek polcain Anonymus: Gesta Hungarorum-át, Béla ki­rály jegyzőjének lebilincselő ér­dekességé korrajzát. Nem ke­vesebben veszik kézbe a finn nép világhírű eposzát, az új kiadásban megjelent Kaleva­lát. Kiderült, hogy a könyvba­rátok már régóta várták a vi­lágirodalmi lexikon harmadik kötetének megjelenését. A vá­logatás érdekessége, hogy az első és második kötethez ha­sonlóan, beszámol a kevésbé ismert írókról is. A kézikönyv jelentőségét jelzi, hogy össze­állításában csaknem félezer bel- és külföldi munkatárs mű­ködött közre. alkotást az ipari sorozatgyártás termékétől. E téren is a rend híve a szovjetek országa. Ezért az SZKP Központi Bizottsága ha­tározatot hozott a népi ipar­művészetről : „A népművészet, mint a szovjet szocialista kultúra elvá­laszthatatlan része, nagymér­tékben segíti elő a művészi íz­lés fejlődését, fejleszti a mes­terségbeli tudást és az ipari formatervezést is. Hazánk nép­művészeinek alkotásai külföldön is keresettek és dicsőséget sze­reznek népünknek, országunk­nak" — rögzíti a határozat. Ezért elrendelték, hogy az iparilag előállított emléktárgya­kat művészi és esztétikai szem­pontból kell felülvizsgálni és elbírálni. Továbbá: szakiskolá­kat kell létesíteni, amelyekben a legjobb művészek nevelik az utánpótlást, megnyerik az ipar számára azokat a tehetséges fiatalokat, akik eddig szabad idejükben foglalkoztak ilyen al­kotó munkával. További újdonság: a közel­jövőben megnyílik a Szovjet­unió nemzeteinek népművészeti alkotásait bemutató múzeum, amelyben ötévenként országos kiállítást rendeznek. (Vecsernaja Moszkva) A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI A'komárnói Magyar Területi Színház bemutatta a nagy mesemondó egyik legnépsze­rűbb regényének dramatizált változatát. Ezúttal új dra- matizálásban vitték színre a Baradlay-család történetét. Konrád József rendező tuda­tosan hangsúlyozta a játék fo­lyamán az áldozatvállalás ér­telmét és értelmetlenségét attól függően, hogy a cselekmény szereplői közül kiről van szó. A Baradlaynét alakitó Ferenczy Anna egyenletes teljesítményt nyújtott. Anya és nő maradt az első perctől az utolsóig. A Baradlay-fivéreket játszó színé­szek a figurák különféle jellem­vonásait domborították ki. Dráfi Mátyás (Ödön) a megfontolt, tettrekész hazafit ábrázolta, Ropog József Richárdja - ka­tonaember lévén - erőteljesebb bátyjánál, de meleg szivű áldo­zatkész ember. (Új Szó) Bizonyára sok kedves olva­sónk hozott magával a Szov­jetunióból „orosz babát", vagy a híres palechi iskolára emlé­keztető, fekete lakkal díszített fadobozt. Mintegy kétszáz ilyen iparművészétT cikk közül válo­gathatnak a turisták, s Csak a szakember tudja megkülönböz­tetni az eredeti népművészeti A NÉPI IPARMŰVÉSZETRÖL TALLOZAS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK kulturális híreiből Weöres Sándor TÜNDÉRKERT Tündérkertben jártam, körülveszi bodza, kerítése kristály, mint jég behavazva, egy napi járóföld minden szélte-hossza, nem is tudom kié, nincsen benne gazda. Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak, sövények, bozótok szépen virágoznak, nagy fűben fácánok, özek játszadoznak, fölöttük madarak égen sátoroznak. Közepében fakad tiszta forrás habja, árjának sudarát négyfelé fölcsapja, majd tizenkét ágra bomlik áradatja, mely az egész kertet harmattal itatja. Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide, hol minden napsütött, mégis habtól üde, hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe, kár, hogy el kell mennem a föld közepibe. Vas István MOTORBICIKLI Kik fogják és fogják-e majd kinyitni <■ A nyugtatások titkos ajtaját? Kék villanással egy motorbicikli Vibrál, robog fekete parkon át. Ne hagyj el azon a holdtalan estén, Te is surranj be, tolvaj értelem. A dombok közt kék lámpa, ideges fény. Honnan? hová? minek is kérdezem? Maka/ Ida Nem tudtad Csak kuporgottad, rejtetted magad: dohos kiesüket eszelős vének. Nem tudtad: az él csak, aki ad. Szertegurulnak a pénzek, az évek, Hogy sivár arcod sivatagmagánya marad veled az utolsó napon. Vadrózsák, őzek iszonnyal néznek, Menekül tőled állat, irgalom. Théba egében Hol a fáraók sírja magaslik, hol a királyok mély Völgye hallgat, ahol Ekhnaton hűs szeme fénylik, holt szeme: megtört tükre a Napnak, ahol Egyiptom ős-szarkofágja, a Nílus ősi titkokat ringat, ott várlak — Túl a múlton, jövőkön. Hol a Napisten izzik a délben, rádlelek mégis Théba egében. Fölragyogsz mégis: Világ a vaknak. Hol ég a Nap A Tarpatakhoz jöjj el majd velem^ hol ég a Nap, a nem hulló, a kék a sziklák ősi, néma templomában Csontváry Kosztka celebrál misét. SZERB-HORVÁT-MAGYAR NAGYSZÓTÁR Jugoszláviában megjelent a nagy szerb-horvát—magyar szó­tár utolsó, harmadik kötete. Ez­zel több mint két évtizedes ha­talmas munka vált teljessé. Két évtizeddel ezelőtt alakult meg »■«az időközben elhunyt B. Szabó György elnökletével a szerb- horvát-magyar szótárbizottság és kezdte meg nagy, a leg­nemesebb célokat követő, de felmérhetetlen energiát, szívós kitartást követelő munkáját. Kolozsi Tibor, a szótárbizott­ság egyik tagja kijelentette: az összegyűjtött anyag 300 ezer címszó volt, s bármennyire saj­nálták is, szelektálni kellett. „El kellett döntenünk, mit kell a mai olvasó, a kétnyelvűség kö­rülményei között élő mai kultúr. ember kezébe adni és mit lehet mellőzni az ésszerűség határai között." Hadd jegyezzük meg: az el­ső kötet 1968-ban, a második 1971-ben jelent meg. A három kötet 2700 oldalának teljes anyaga 120 ezer címszó. (Borba) A TANULÓK KÖNYVTARA 150. KÖTETÜ Százötvenedik kötetéhez ér­kezett a kolozsvári Dacia Könyvkiadó, népszerű Tanulók Könyvtára című sorozata, mely elsősorban a középiskolás diá­koknak készül s mindenekelőtt a magyar szépirodalmi műveket igyekszik hozzáférhetővé tenni. A-százötvenedik kötet Karinthy Frigyes A cirkusz című novella, illetve humoreszk-gyűjteménye. Ez évben a Dacia Könyvkiadó Tanulók Könyvtára című soro­zatában Jókai Mór A kőszívű ember fiai; Bródy Sándor A tanítónő (színművek); Juhász Gyula Versek; Kaffka Margit Hangyaboly; Kovács György Erdélyi tél; Mikszáth Kálmán A lohinai lő (kisregények) Móricz Zsigmond Életem regé­nye; Molter Károly Novellák; Nagy Lajos Kaland az ország­úton (novellák); A két világ­háború közötti romániai ma­gyar novella antológiája; A kuruc költészet antológiája; Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című kiadvá­nyokat jelenteti meg. (Igazság) Kolozsvár R. T. Miklósy Judit és Györy Emil. Fotó: Murányi Zsófia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents